Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1991. július 6., szombat A legelőtől hazáig Lenin és a vizsolyi birkák Ez bizony nem az a terület, amit úgymond az Isten is legeltetésre teremtett. Annál sokkal gazosabb, bozótosabb. Ám a szerény birkák (mert a gazdász mondás szerint a juh nem igénytelen, csak szerény) ezt is jól hasznosítják, kiválogatják a számúikra fogyasztható füveket, más növényeket. Semmi „hó- kusz-pókusz” intenzív gazdálkodás, meg szakaszos legeltetés nincs itt a vizsolyi határban, a lényeg éppen abban van, hogy minél olcsóbban lehessen tartani az állományt. A kétszáz birka öt ember tulajdona, közösen fizetnek egy pásztort, aki a legelőn vigyázza a jószágokat. Nagy eredmény ez a legelő, s az, hogy ismét végigmehetnek a falu főutcáján az állatok. Hiszen — ahogy a régiek mesélték — a tsz régebben nem akart legelőt adni, mondván, hogy akkor a birkák azon az úton mennének, amely elvezet a tsz-iroda előtt, ahol pedig az udvaron egy Lenin-szobor áll. És hát azért mégsem illendő, hogy előtte egy birkanyáj vonuljon^ el . .. Az állomány negyede Gazsék Gézáé, aki tíz éve foglalkozik állattartással. Kecskét, sertést, sőt galambokat is tart, s most cserélt egy borjút két kis- bárányért. Mint mondta, a borjú értékesebb, de a másik gazdának most bárányokra volt szüksége. — Milyen galambókat tart? — kérdem tőle. —, Húsgalambokat, sajnos meglehetősen vegyes állomány, hiszen mindenre nincs idő. Legszívesebben mindent tartanék, ám éjszakára járok dolgozni, a napomat meg lekötik a meglévő állatok. — És mikor alszik? — teszem föl az adódó kérdést. ' Nevet, s megtörli kánikulától izzadt homlokát. — Ritkán. Azonban van itt lehetőség mindenre. Kirándulhatok a földre kaszálni, napozhatok munka közben, s közel a víz is . .. — Megéri egyáltalán most birkákkal foglalkozni? — A gyapjút egyáltalán nem lehet eladni, nekem a padláson összerakva várja a sorsát. A kiisbáráhy még eladható. Csak az a baj. hogy átvétel baráti alapon történik, csak néhányon értesülnek arról, hogy mikor érkezik a Terimpex kamionja. A jövő persze az lehetne, ha kisebb üzemek alakulnának, ,s mint például Lengyelországban, ha nem is a legkiválóbb minőségű, de jó pulóverek készülnének. Az asszonyok télen megfonhatnák a fonalat. S még ha1 azt a bosz- szú ságot is hozzáveszem, hogy a szomszéd le akarta bontatni az istállót, mert büdös, elhiheti, hogy sokszor elmegy a kedvem az egésztől. Nem volna érdemes fejni is az állományt? — Azért nem, mert folyamatosan elletünk, közte van a kos. Egyszerre mindössze 7—8 ellés van. sokáig kellene tárolni a tejet, amíg összejön egy nagyobb sajtra való. Erre pedig nincs lehetőségünk. Szezonálisan azért nem ellethetünk, mert többen vagyunk gazdák, s nem mindig egyezik az akaratunk. Közben indulnunk kell, hiszen kísérőm, Kertész István is foglalkozik juhokkal, s az állatok e késő délutáni órában indulnak 'hazafelé. iBe kell őket engednie. Pista bácsi kinyitja a kapukat, s a birkák egyenként szépen válnak ki a nyájból. Van amelyiket magával sodorja a tömeg, a birkaszellem. de hamarosan rádöbben, hogy ismeretlen portára került, így lassan ha- zasétál az utolsó elveszett bárány is. Barcsák István A mólon, hét éve kezdett baromfival, tyúkkal foglalkozni. Mint mesélte, volt egy baromfis mérnök barátja, őt kérte, hogy tanítsa meg e tudományra. Autószerelő lévén ő csinálta a barát aiutóját, amíg az a baromfitenyésztés ismereteit, a betegségek felismerését magyarázta. — Amit iitt lát, mindent a saját kezemmel csináltam — meséli. — a ketrecektől a keltetőig. Kivéve a viijlöinyszerelést, arra a szomszédot kértem. A tyúkokat a feleségemmel közösen gondozzuk, rengeteg a munka veliülk. S a vérvételt, a vakcinázást, sőt a mesterséges termékenyítést is én csinálom. Csúcsidőben előfordul, hogy 18—21 órát is dolgozunk. Ha valami is elmaradna, lelkiismeret-furda- lásom lenne, nem tudnék aludni. így vagyok a vérvizsgálattal is, ami ugyan, kötelező, ám sokan nem A Környei Mezőgazdasági Kombinát nyúltermel- tetési és felvásárlási igazgatósága mostanában értesítette a nyulászokat a június 29-tőil érvényes árról, e szerint az első osztályú nyúl kilójáért 75 forintot, a másodosztályúért 50 forintot fizetnek. A kiste- nyésztők elkeseredtek. Hiszen ilyen alacsony ár mellett minimális (ha van egyáltalán) a nyereség . .. A borsodi nyuiászok korábban sem voltak sokkal vidámabbak, hiszen amíg a téli ár Dunántúlon olykor a 220 forintot is elérte, addig itt a 140-et sem. Az ok a nyúlháború. Kft.-k alakultak, s a piac meg-, szerzésének reményében egyre feljebb srófolták az árakat. Szinte már olyan magasra, hogy anyagi hasznuk nekik sem volt belőle. — Szeretném a nyalat kiugrasztani a bokorból mondta Medve István a nemrégiben alakult Észak- magyarországi Nyuilasz Egyesület elnöke —, s lehívni a figyelmet erre a nagy, olykor 60, sőt 80 forintos árkülönbségre. Boi- sódban sincsenek rosszabb nyulászok, mint a Dunántúlon. Bizonyítja ezt a nemrégiben megrendezett kiállításunk is, amit a bírálóbizottság az utóbbi öt év legjobbjaként értékelt. Mind mennyiségben, mind minőségben . . . — Miért volt fontos, hogy Komlós nyulászklub- ból észak-magyarországi egyesületté alakuljanak? — Éppen az előbb említett bosszantó helyzet miatt. Az egyesület felvállalja az itteni nyúltenyész- tők érdekvédelmét. Pártatlanok leszünk a felvásar- ló cégekkel!, mi válaszjuk ki a nekünk leginkább megfelélőt. Szeretnénk biztos árakat, s egyenlősége« az országrészek között. Az árháború genetikáilaig is lerontotta a hazai populációt, hiszen — miután több pénzt kaptak érte — a te- nyésznyulakat vágónyúl- ként értékesítették a termelők. Ezért körzetünkben is törzs telepeket szeretveszik komolyan. S csodálkoznak, ha hullik az állomány. — Hogyan jött a gondolat, hogy ilyen tollas jószágokkal foglalkozzon? — Édesapám is állattartó volt, megszoktam, hogy első a jószág. Addig nem ettünk, míg az állat jól nem lakott, s nem feküdtünk, amíg őket el nem láttuk. Itt a lakásban még szénnel tüzeltünk, mikor a csirkéknél már központi fűtés volt.. . — Azért gondolom lassan alakult ez a nagy állatlétszám ... _ Az első éven mélyalm on tartottam őket, köztük áludtam, hogy vigyázzak rájuk. Aztán megcsináltam az egysoros ketreceket, majd ahogy tudtam, fejlesztettem tovább. S elkészült a keltetőgép is. — A keltetés egy külön tudomány. A technológiai paraméterek szűk határok között változnak, aminek betartása kisüzemi körülmények között nem lehet könnyű. Sikerül ez önnek? — Nagyjából. Általában 70—74 a kelési százalék. Azért előfordulnak hibák, s olykor nagy a kiesés. Volt már, hogy eltört egy hőmérő, s akkor 1700 tojás befulladt. Máskor pedig a radiátort nem kapcsoltam ki, az sok kiscsirke életébe került. Több üzemben jártam, ahol foglalkoznak keltetéssel, s tudom, hogy van ahol 90 százalékos a kelési arány. A titok nyitjára még nem jöttem rá. Nekem három gépem van, az egyikben 3—4 napig előmelegítem a tojásokat, innen a tulajdonképpeni keltetőbe, majd a 19. napon a bujtatóba kerülnek. A gépek kihasználtsága egyébként 60 százalékos, s 9—11 rotációban keltetek. — Milyen fajtákkal vagy hibridekkel foglalkozik? — Volt New hampshire állományom, az olyan „kezeslábas” fajta. Aztán próbálkoztam Tetra hi tanén k létrehozni, így talán biztonságos lehet a te- nyésznyúl-ellátás. Az ugyanis nem módszer, sőt a tenyésztők becsapása, mikor a kocsiról leveszik a vágónyulat, s azt adják tenyésznyúlkónt. Mi vérfrissítésként Bécsből is szeretnénk majd állatokat hozni, sőt vannak jugoszláv, román és kassai kapcsolataink is. ~ A tápok általában drágák és rossz minőségűek. önök honnan szerzik most be? — Mi is elég drágán, 1350 forintért veszünk egy mázsa tápot, ám ez jó minőségű. Nádudvarról, a Purina Hage Rt.-től hozzuk. Olcsóbb tápot bárhonnan be tudnék szerezni ám annak nincs értelme, hogy az egészből öt kiló por legyen. A Purina tápjának jobb a béltartalma, a fehérjetartalma is magasabb, s tervezik külön anyanyúl-, süldő-, és hízótáp gyártását is. Előfordult, hogy tőlük is poros tápot hoztunk, vagy lyukas volt a zsák, ezt levélben megírtam nekik. Megköszönték, s ígérték, hogy megoldják a problémát. Jobban figyelnek majd például a zsákok levarrására. Egyetlen gondom veilük az, hogy én elküldtem egy osztrák receptet, kérve, hogy gyártsák le. Az árat kikalkulálták, de a gyártására nem vállalkoztak. — Gondolom, az egyesület szakmailag is segíti majd a termelőket... — Igen. Sok apró és hasznos tapasztalat van,, amit mi is átadhatunk egymásnak, ám szeretnénk előadókat is hívni, és az előadások anyagát ismertetni a tenyésztőkkel. Kaposvárott az egyetemen végeztek például kísérletet ridekkel, ám ezek sokkal idegesebbek voltak, ették egymást. Most Gödöllőről hoztam május végén NHX naposcsirkéket. Vannak csupasz nyakú, meg bóbitás tyúkjaim is. — Manapság nem nagyon éri meg állatokat tartani. Sokan mostanában hagyták abba a tyúkkal való foglalkozást is. ön pedig még most is fejleszteni szeretne. Hogy van ez? — Ha csak tojástermelésből kellett volna megélni, az csőd lenne. A keltetésnél is háromszoros a villanyszámlám, de azért ilyen vertikumban még van nyereségem. A helyiséget egyébként úgy csináltuk meg, hogy bármikor visszaállítható autószereléshez. Ám amíg nem Hesz nagyon erős a kényszer, addig nem változtatok. Hiszen ha az állatba „teszi bele” az ember a lelkét, az, meghálálja, viszont, ha ad autóba, arra azt mondják, hogy drága... az alomszámmal kapcsolatban. Sokan meghagyják a 11-es létszámot, pedig hét fiókát gazdaságosab ban lehet felnevelni. Ezeket három hónapon belül le tudom adni, a 11-hez viszont öt hónap is kell. Télen persze más a helyzet, akkor valamivel több tar karmányra van szükség, hiszen az energia egy résszé hőterméDésre fordítódik. — ön télen is fialtat? — Természetesen. Hajói bealmozunk, nem lehet gond, és a gazdaságossághoz pedig szükséges, hogy évente egy anyától legalább 42 nyulat leadjunk. Ez hat fialást jelent, hetes átlagos alomlétszám- máL A termelők általában csak 20—22 nyulat adnak le ... — A piac sokáig a fehér nyulat preferálta, többet fizetett érte, önnél viszont elég sok a színes nyúl. Megszűnt ez a tarka nyulak számára oly hátrányos megkülönböztetés? — Igen. De sajnos a színes nyulat „megöltük” az alacsonyabb árral. Az utóbbi években a színes fajtákat csak kedvtelésből tartották a tenyésztők. S így a termelésükre nem is figyelitek, a küllem alapján szelektálták őket. Most isimét lenne igény a szí- nesnyúlra, ám tenyész- anyag alig van. — Hogyan látja a jövőt? — Azzal kezdeném, hogy a nyálnak mindig lesz szerepe a világpiacon. Harcolnunk kell azonban az árdrágítók ellen, s az árháború helyett a termelés feltételeit ikell megteremteni. Én rátettem az életemet a nyúlra, s azért dolgozom, hogy Miskolc, Észaik-Magyarország öt éven belül az élvonalba kerüljön. Ha nem tennék valamit, azt mondanák, hogy csak ígérgető „medve" vagyok, s nem különb, mint a többi. Nálam az adott szó fontosabb mint az írás ... Ai oldalt készítette: Dobos Klára Háztájon... Autószerelőből baromfitenyésztő
