Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

1991. július 31., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Nincs szükség a pilótára

Egész évben szabadnapon

(Folytatás az 1. oldalról)

Egyre-másra. szegényedtek, a szövetkezetek, állami- és magángazdaságok, mígnem odaértünk, hogy aliig-alig hallani egy-egy árva gép zúgását. A bonkombinát is csökkentette gépeinek számát, ahogy folytak-apadteik az igények Hegyalllján. Itt- ott gyakorta találkoztam a környék pilótáival séta, vásárlás 'közben. Olyanokkal is, akiket régebben állandó lótás-futásban vettem észre a földek fölött, míg napi 14—16 órát töltöttek önzsaroló módon hajnalitól késő estig keringve a szőlő- tábl'ák fölött.

Amikor már sokadszor futottam össze az egyik pliló- tával, megkérdeztem e földi sétátgatás okát, hiszen ez „idill” — dologidőben szokatlan volt. Simonovics József 42 éves pilóta széttárta karját:

— Lassan egész évben szabadnapos Iteszek, bár hivatalosan a repülőgépes szolgálatnál vagyok, gyakorlatilag nincs munkám. Ennelk egyik oka, hogy nincs pénz a gazdálkodóknál, drasztikusan megemelkedtek a vegyszerárak. A másik oka az, hogy valóban elég drága a mi szolgáltatásúink is, nem bírják megfizetni az eladósodottak. Itt Hegyalján a Borkombinátnak eredetilleg három KA—26-os helikoptere volt. Az én gépem a csökkenő igények miatt feleslegessé vált. De most már az a maradék kettő lis kiszorul a szőlőből. Pedig a több ezer hektár területet évente átlagosan hétszer is permeteztük. Szinte nem győztük a munkát. Ha megrendelők év végén rendezték a számlát, nem volt gond, most meg először meg kell győződni arról, hogy a cégnek van-e pénze az egyszámlán. Az egyéni gazdálkodóknak. pedig azonnal fizetni keik

— Amikor kevesebb lett a munka, felesleges lett a gépe, mihez kezdett?

— Csak a repülésnél maradtam, egy téesz-társulásnál helikoptereztem Raka- mazon, de ott is egyre Ike- vesebb volt a munka, úgyhogy elmentem egy maszek vállalkozóhoz Kecskemétre, akiinél egy átalakított katonai helikopteren az lidegen- forgal'mat szolgáltam. Vendégeket — főileg külföldieket — szállítottam Bugacra, turisták csodálták fentről a pusztát. Csak egy gondom volt; a tulajdonos azon spórolt, hogy nem biztosította be a gépet. Hlyen járatoknál ugyanis négyszeres biztosításról kell gondoskodni va-' gyón, személy, poggyász és harmadik féknek, okozott kár elleni biztosítás). Én pedig ezek nékül nem dolgoztam, tovább. Néha elgondolkozom-a nagy csenden. Mert ilyen nem volt itt Hegyalján, hogy ne legyen munka szinte észvesztésig — márciustól októberig. De május végére azl egész évi munkának többi, m|int a felét repültük meg. Most meg jórészt mindkét gép ott áll Bekénytanyán.

— Mihez kezd ezután?

— Hiszem, hogy ai mélypont ez az év. Nem illesz itt milliószámra ktisparcella, esetleg a terület 20 százalékán. A többi földön társulások. kft.-k lesznek, vissza fog térni a helikopteres növényvédelem. lesz fizetőképes megrendelő és az előnyünket, a gyorsaságot, a szakszerűséget, és a sárban is végezhető munkát igénylik majd a termelők, úgy a szőlőben, mint a szántóföldön. Hisz’’ naponta 5—600 hektárt is levéd egy gép. Én már az idegenforgalomban is gondolkodom, és a falusi turizmus fellendülésével is számolni kell. Miivel itt Hegvalján még nincs megfelelő úthálózat, gyors, ké- nvelmes helikopterre lesz ieénv a külföldről idelátogatóik részéről. Egy társulásban szeretnék egy-két kas- téVt bérelni, vagy vásárolni. Külföldi tőke segítségével szeretnénk vásárolni egy Rell-típusú helikoptert, ez kisebb, de 4—7 személy szállítható rajta, és 20 perc aillatt vegvszerezésre átalakítható. Túrákat szerveznénk, vadászatnánk. szállásról. programról gondoskodnánk. Ezt a többféle hasznosítási módot kutiatjutk. szeretnénk megvalósítani barátaimmal.

Hegyalján vallatta virágkorát élte a repülésnek ez a, különleges ága. Ma hanyatlóban van, de a repülés szerelmesei bízmaik felltámadá- sában. Köztük olyan pilóta is. aki ötezer órát töltött levegőben. és ezt a szakmában azért jegyzik.

(Bekecsi)

A várinál kisebb lesz a felmelegedés?

Az elkövetkező harminc évre a talajközeli hőmérséklet jelentős mértékű felmelegedésével számoltak a szakemberek, s ezért meglepő az az előrejelzés, miszerint 30 éven belől csupán 0,3 C-fokos felmelegedéssel kell majd számolni. A derűlátó fel- tételezést főleg az óceánok jelentős hőfelvevő képességével

magyarázzák, melyet eddig nem vettek figyelembe jelentőségének megfelelően. Az északi féltekén erősebb felmelegedéssel számolnak, mint a délin. A régi modellek a tengerszint 20 centiméteres emelkedését jósolták, az újabb elképzelések szerint csupán 1,5 centiméteres emelkedéstől kell tartani.

KÖZÖS VALLALAT

OLCSÖ ÁRON, EXPORT MINŐSÉGŰ SZOVJET gyártmányú mg. abrMOMkat kínál u alábbi méretekben:

méret

8.3— 20

9.3— 42 13.5R 38

18.4— 24

18.4— 30 9.00—10

21.3R 24 28.1 R28 30.3—32

ár Ft/db+AFA t llmld

450,- 1 000.- 1 900,- 1 500,- 1 500- 410,- 3100,- 4 500,- 3 400,4 490,- 9 700,- 14 900,- 14 900,- 12 300,- 4 290,- 32 900,- 49900,- 54 900,Felhaaználható MTZ első

sorközműveid traktor MTZ hátsó kombájn, traktor kombájn, traktor pótkocsi

kombájn, traktor K701— traktor Rába traktor

Kéaspénnel tárté né ftietés esetén a ttodét ajándékba kanja! Cím: 4400. Nyíregyháza, Színház u. 14.

Tál./fa*: 42/18-238.

JKk==rrJ]}

Jő úton jár a magyar gazdaság

OECD-tanulmány készült hazánkról

Budapest (ISB). A piacgazdaság kiépítésében helyes úton jár Magyarország, ám a makrogazdaság egyensúlyának a megteremtésében még számtalan tennivaló akad, állapítja meg többek között az az országtanulmány, amelyet a legfejlettebb huszonnégy ipari ország közös szervezetének, az QEGD-nek a titkársága készített hazánkról.

E nem mindennapi jelentőségű .tanulmánynak különös súlyt ad, hogy gazdaságunkról pozitív képet mutat, s miivel a dokumentumot eljuttatják az OEOD országainak kormányaihoz és gazdasági vállalkozóihoz is, reményünk van arra, hogy megnő a külföldi tőke érdeklődése a magyarországi befektetések iránt. A tanulmányt nemrégiben Párizsban mutatták be a külföldi szakembereknek és a nemzetközi sajtónak. Az eseményen hazánk képviseletében a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának köz- igazgatási államtitkára, Mar- tonyi János vett részt. A dokumentum jelentőségéről őt kérdeztük.

Bár a tanulmány nem minden megoldási javaslata egyezik a magyar gazdasági kabinet és a közgazdászok véleményével, mégis alapvető ajánlásait és megállapításait tekintve, elfogadják a hazai szakemberek.

Az OECD szakértői pozitívumként értékelik, hogy hazánk jól halad a piacgazdaság felé vezető úton, s ehhez mérten nagy lépéseket tett a strukturális reformok és a privatizáció terén. A külföldi tőke beáramlása folyamatos, s az összeomló keleti piacról sikerült nyugatra átirányítani a termékeink egy részének az exportját. Jelentősen csökkent az állami szubvenció, s a vártnál kedvezőbb a költségvetés mérlege is.

A negatívumok felsorolásában az első helyen a makrogazdasági stabilitás hiányát, a bruttó hazai termék folyamatos csökkenését, illetve a nem elég szigorú pénzügyi és költségvetési, valamint antiinflációs politikát említik meg. Megjegyzik: ahhoz, hogy gazdaságunk exportorientált növekedési pályára állhasson át, nemcsak kemény és következetes antiinflációs politikát kell folytatnunk, hanem megkell szüntetnünk a költségvetés hiányát is. Az ajánlások köre, nyugat-európai tapasztalatokra épülve, kiterjed a forint leértékelésének a módszerére, s elemzi a munkanélküliség kezelését is.

A hazai szakértők véleménye szerint a legnagyobb értéke az a tanulmánynak, hogy elkészült, hiszen a hu- szonnégyek eddig csak magukat elemezték ilyen formában. A meglehetősen pozitív dokumentum jövőjéről kérdezve megtudtuk, hogy az országtanulmányt elküldik az OECD minden kormányának, s a fejlett ipari országok számottevő bankjai, részvénytársasági, s üzleti körei is megkapják. Mindez valószínűleg növelni fogja a hazánkkal kapcsolatos bizalmat, és élénkítően hathat a külföldiek befektetési kedvére is.

Sőit, elősegítheti egy másik célunk megvalósulását: három-négy év múlva tagjaivá válhatunk az OEGD- nek, majd később a Közös Piacnak is. Mindenesetre az első lépéseket már megtettük az egyesült Európához való csatlakozásunk érdekében. Nemrégiben aláírtuk azt a memorandumot, amely az OECD-vel való együttműködésünket szabályozza, s szakértőink hamarosan megkezdhetik a gyakorlati munkát is a huszonnégyek különböző bizottságaiban.

Ráthy Sándor

A Coca-Cola Amatil az egyik legnagyobb Coca-Cola gyártó és forgalmazó Ausztráliában. Most a Budapesti Likőripari Vállalattal kft.-t alapított. Az elképzelések szerint, az eddig Magyarországon értékesített mennyiségnél 50%-kal több Coca-Colát állítanak elő az új gépsoron, egyúttal megúijtják a Coca-Cola forgalmazását is. A kétliteres Coca-Cola mellett műanyag palackokban a külföldön már jól ismert Fanía és Sprite üdítőitalok gyártása és értékesítése is megindult. A gyártósoron készülnek a kétliteres colák. (MTI Fotó)

Vállalkozási lehetőség Tokaj-Hegyalján

A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát privatizálása során többek között mód nyílik arra, hogy Sátoraljaújhelyen, az I. sz. pincészet, Olaszliszkán a föpince, Bod- rogkeresztúrban a felvásárló pince, Mádon a volt palackozó pincészet vállalkozási alapon magáncrdekeltségbc kerüljön és ott elsősorban a helyi gazdák, befektetők pinceszövetkezetei hozzanak létre. A vállalkozás tárgyát képező eszközökről, azok megállapított értékéről, a vállalkozás módjáról és az egyéb feltételekről a helyi pincevezetők (Sátoraljaújhelyen az UNGVÁR-pincében) adnak felvilágosítást.

A Borkombinát szakemberei az érdeklődők számára segítséget adnak a szerveződés megindulásához is.

Fenyegetés

M

em tudom, figyelemmel tetszenek-e kísérni, kit, mikor, hol, miért fenyegettek meg az elmúlt egymásfél esztendő távlatában a politikacsinálók közül, ezért a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlom saját, külön bejáratú megfigyelésemet, miszerint: megyénk nemcsak a munkanélküliséget, a létbizonytalanságot, az általános leépülést tekintve jár az élen, hanem az egy politikusi főre jutó fenyegetéseket illetően is. Eddig ugyanis az összes honatyákat tekintve a mieink közül ajánlották a legtöbben a széles nyilvánosság figyelmébe, hogy ők, valakik által fenyegetve vannak. Egyikük egyenesen azt állította, hogy a rosszemlékű szekuritate fenyegeti, s hogy ügynökei el akarják rabolni. Bevallom, amikor ez a bejelentés elhangzott, rögvest feltettem magamnak a kérdést: - Ugyan, miért is akarja a mi honatyánkat elrabolni a szeku, s ha mégis elrabolja, az anyagi bázist erősítendő, netán váltságdíjat kérne érte, vajh, ösz- szedobja-e a pénzt a választókerület népe, vagy °z amúgy is eléggé megviselt költségvetést terheli .a summa?

A kérdésekre nem kaptam választ, mert a szekusügynö- kök elfelejtették elrabolni a képviselő urat. Gyökeret vert bennem viszont a kétkedés: Hátha nem is fenyegették meg, nem is akarták elrabolni, csupán csak a képviselő úr akarta valamiképpen magára terelni a figyelmet, ha már a Házban sehogyan

sem sikerül. Mert hát miféle képviselő az, akivel a kutya sem törődik, akiről választói azt sem tudják, hogy a világon van-e még? Egyáltalán: minden valamire való politikus, vagy politikus-jelölt tudta már a régmúlt időkben is, hogy egy jó kis fenyegetés, vagy elrablás bejelentése milyen jótékony hatással van az ember ázsiójára. Nem is szólva arról, hoqy a választókat szinte sokkolja a hír. Mert tessenek csak elképzelni Mari nénit például ott a választókerületben, amint a vita hevében határozottan leszögezi: márpedig, ha a kutya a kovászba ugrik is, én ráadom a voksomat, mert lám, mennyit szenved miértünk az a jótét lélek; feltéve persze, ha egyáltalán elmegyek szavazni.

A fentiek persze igen sajnálatosan, csakis a politikusokra vonatkoznak, hiszen tegye a szívére a kezét a Kedves Olvasó: Ki a nyavalya törődik azzal, hogy egy egyszerű, hétköznapi választó- polgárt folyamatosan, vagy alkalomszerűen megfenyegetnek ebben az országban? Na ugye! Amint tetszenek érzékelni, bizony, nem törődik azzal nemhogy a nyavalya, de a kutya se. Nincs is ebben semmi különös, hisz’ nem vagyunk mi honatyák, vagy másmilyen különböző rangú-rendű politikusok. Ezért aztán, ha minket megfenyegetnek - mint mondani szokás: az egészen más tészta. Nem azért mondom, de jómagámat is megfenyegettek már jónéhányszor, dehát ez munkaköri ártalom, mint az alkohol, a kávé, a cigaretta, a pszichiáter, a táppénz és a rokkantnyugdíj. Együtt kell élni vele, úgyhogy holmi szimpla fenyegetésre már oda se figyel az ember.

Mégis, csupán a hecc kedvéért, egyik megfenyegette- tésemet azért szóvátettem a szerkesztőségben. Megírtam ugyanis, hogy egyik megyei halgazdaságunk tavai mellett egy-egy vadkacsázó szezon, mit szezon, egy-két hét eltelte után a gazdaság emberei annyi üres boros, pálinkás üveget szednek össze, hogy esetenként több ezer forint üvegbetétdíjat kaszálnak. Tessenek most figyelembe venni a tíz évvel ezelőtti ti betéteket.) Na már most - írtam —, miközben a vadászok megisszák a tekintélyes mennyiségű italokat, lődöz- nek, és gyakorta megtörténik, hogy nem a vadkacsákat találják el, hanem egymást. Elsütöttem cikkemben egy viccemet is, miszerint: a törvény elé citált vadászra rákiált a bíró.- Úgy! Szóval maga azt állítja, azért lőtt ró a vadásztársra, mert art hitte, hogy szarvas!- Igen - így a vadász.- És mikor jött rá, hogy nem szarvas?- Amikor visszalőtt.

Nem is tetszenek elhinni, hogy ezért oz írásért mennyi telefont kaptam különböző helyekről. Mint szakták mondani, szinte izzottak a vonalak. És amit mondtak a telefonba .. . Szinte gyönyörűség volt hallani, milyen sikere volt cikkemnek. „Te rongyos firkász! Jól megjegyeztük a nevedet, meg a pofádat is! Majd jössz te még a mi utcánkba, te éhenkórász...” Sok mindent mondtak még, de itt most csak az enyhébb kitételeket említem, nehogy azt tessenek hinni, hogy nagyképű vagyok, meg hogy ellenállói múltat akarok teremteni magamnak, hogy lám, miket kellett elviselnem a pártállam vadá- szaitól.hiszen manapság némely körökben már az is harcos politikai múltnak számit, ha valaki részegen randalírozott a kocsmában, amiért is kapott egy nagy pofont a rendőrtől.

V

isszatérve az eredeti témára, azért csak bekopogtattam a főszerkesztőhöz, elmondtam a telefonokat, érzékeltetve ama véleményemet, hogy lám, az én riportom olyan frappánsan meg vagyon írva, találó, támadhatatlan, cáfolni sem lehet, viszont megfenyegettek. Tessék tehát a jó munkát alkalomadtán, kellőképpen elbírálni. Mire a főnök azt mondta: — Vedd fel a napidíjad és eredj a francba, te ló.

Bizony. Ilyen egyszerűen, simán, minden közfigyelem nélkül ért véget az én egyik megfenyegettetésem históriája.

Szarvas Dezső