Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

1991. július 24., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A parlament egy éve Tanárból politikussá érni Beszélgetés Tóth István képviselővel Július közepén fejeződött be a parlament nyári ülésszaka. Tóth Istvánnal, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú ke­rület képviselőjével a demokratikusan megválasztott Országgyű­lés egy esztendei munkájáról beszélgettünk. Körzetébe Kazinc­barcikán és Putnokon kívül a megye 16 községe tartozik még, többségében olyan falvak,, ahol az ipar válságához a mező- gazdaság visszaesése is társul. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának tagja tehát nem panaszkodhat arra, hogy kevés a munkája körzetében. — Képviselő úr! ön ta­nárból lett politikussá. Két­ségtelen, hogy a két szak­ma mutat rokon vonásokat, de lényegesebbeknek tartom a különbségeket. Hogy érzi, az eltelt egy esztendő ele­gendő volt ahhoz, hogy pro­fi politikussá váljon? — Valódi, kemény profi politikusnak még most sem érzem magam. A békés rendszerváltás egyik sajá­tossága az, hogy a politikai életbe olyan emberek ke­rültek, aikik korábban nemi gyakorolták! ezt a szakmát. Tapasztalataim szerint a jó szándék önmagában kevés. Szívós, kitartó, következetes munkával és állandó tanu­lással1 lehet csak önmagun­kat politikussá képezni. A jó politikus erényei között tartom számon a kitűnő kap­csolatteremtési készséget, a rámenős stílust és alkal­manként bizonyos gátlásta­lanságot is. Ezt az utóbbi jellemvonást persze soha­sem szeretném !i,gazán a ma­gaménak tudni. Az elmúlt évben szerzett tapasztalata­im viszont arra figyelmeztet­nek, hogy néha bizony szük­séges az érvényesüléshez egyfajta töretlenség, lakar- nokság, és a lovagiasság szabályait sem kelt mindig betartani. A mi demokráci­ánk sajnos teret biztosít s< felkészületlen, a csupán fel­tűnési vágyban, szereplési viszketegségben szenvedő emberek számára is. Sok ne­vet most nem szeretnék mondani, elegendő legyen csak a legismertebbet, Tor- gyán Józsefet szóba hozni. Öt a Hócipő című újság is — véleményem szerint találóan — a> „nagy hitege- tőnek” nevezte el. Remélem, a demokrácia rövidesen ki­növi gyermekbetegségeit és népszerűséghez, az ismert­séghez idővel nem lesz ele­gendő csupán a demagógia, a hatásvadász fellépés. — Visszaemlékezve 1990 tavaszára, a választásokra, hogyan gondolja most: az emberek az állampártot ta­gadták-e meg, vagy az MDF politikáját helyeselték, ami­kor önt a képviselői szék­be juttatták? — Mindkettő szóba kerül­hetett, ezért a válaszom: is —- is. A tagadásnak való­színűleg nagyobb szerepe volt megválasztásomban, ugyanakkor vitathatatlan, hogy az MDF irányvonalát és tevékenységét akkoriban sokan előremutatónak tar­tották. Azóta egy illúzióval le kellett számolnunk. A rendszerváltás számunkra nem lett diadalmenet, mint ahogyan azt annakidején hittük. A mostani ikormány politikája nem olyan atyás­kodó, paternalista, mint a korábbiak voltak. Ez bizo­nyos feszültségekhez vezet, az életszínvonalban és a szo­ciális helyzetben. Mondták: nem váltottuk be ígéretein­ket, és gyakran a fejemhez vágják, hogy véleményük szerint tulajdonképpen nem változott semmi. Szembe kell néznünk laz emberek, választóink türelmetlenségé­vel, nyugtalanságával. Meg­próbáljuk elfogadtatni vá­lasztóinkkal, hogy az ígére­tek nem egy esztendőre, ha­nem a ciklusra, esetleg év­tizedekre vonatkoztak. A képviselői munka egyébként gyökeresen átformálta az életemet. A hét minden nap­ján reggeltől estig foglalt az időm, a családomra szinte csak percek jutnak. Nehéz volt abbahagynom a taní­tást és átállni egy egészen más életformába. Egy év után most tartok ott, hogy képes vagyok szelektálni a A MISKOLCI BÚTORIPARI SZÖVETKEZET vállalja- közületi belsőépítészeti munkák végzését (szállodák, üzletek, vendéglátóegységek stb.)- új vállalkozások, kft.-k, Bt.-k irodaberendezését egyedi igények alapján.- Vállaljuk telefonbejelentés alapján közületnek és lakosságnak kárpitos és asztalos bútorok javítását. Miskolc, Szinva u. 24. (Tiszai pu. mellett.) Telefon: 42-071, 42-060 Most jöjjön hozzánk! Rendkívüli kedvezmények, gyors ügyintézés! , AZ ÓRA- ÉS ÉKSZER-KERESKEDELMI VÁLLALAT BOLTJAIBAN MOST 15 SZÁZALÉKOS ÁRENGED­MÉNNYEL KÍNÁLUNK MINDEN ARANY ÉKSZERT! ne hagyja ki! Érdemes! p, IS É <tmm mmf Nálunk a minőség, a megbízhatóság + v a legfontosabb! '* Ezt rámzúduló információk tö­megét, és el tudom dönteni, hogy a munka mely terüle­tén ikell minden erőmet lat- ha vetve dolgoznom. A idemokratikusan meg­választott parlament 1990 májusában ült össze először. Az országgyűlési év meny­nyiben igazolta várakozásait és (miben 1csalódott ? — Én azt vártaim, hogy minden párt a lényegi kér­désék megoldására összpon­tosítja energiáit. Nem fel­tételeztem, hogy a részle­tekben, ügyrendi kérdések taglalásában veszünk el. Re­ménykedtem áblban, hogy minél hamarabb megteremt­jük a gazdasági átalakulás törvényi feltétéleit. Ez má­ig még nem sikerült. Csa­lódás volt számomra, hogy a kormány nem ismerte fel idejében szerepét a törvény- hozás folyamatában. Ugyan­akkor meggyőződtem arról helyesébb, ha először a tu­lajdonviszonyokat tesszük helyre (ezt szolgálta a kár­pótlási törvény, valamint az egylházi ingatlanokról alko­tott jogszabályok), s csak az­tán foglalkozunk a gazda­ság gondjaival. Eredmény­ként tartom számon és lel­kesít, hogy a Magyar De­mokrata Fórum parlamenti frakciója a támadások és vi­ták össztüzében is megőriz­te egységét, továbbra is van hitünk, bízunk abban, hogy van feladatunk és elérhető célunk a haza felemelésére. — Vető Iván július J5-j sajtótájékoztatóján úgy f0- galmazott, jhogy a törvény- J hozás ugyan thatalmas mun­kát végzett, de az eredmény I nincs arányban |az elszánt­sággal. Véleménye szerint nem alakult ki az a társa­dalmi, gazdasági rendszer, amely megfelelő jogszabály- alkotás után elvárható lett volna. 'Mit szól Iehhez? — Pető úrnak igaza van állítása első részében, de túlzottnak érzem várakozá­sát, amely szerint egy esz­tendő elég lett volna a tár­sadalom és gazdaság teljes átalakítására. Gondoljunk csak Angliára és Franciaor­szágra, ahol az állami va­gyont, illetve annak csak 20 százalékát 8—ilO év alatt pri­vatizálták. Az SZDSZ egy gyors, sokkoló hatású átme­netet tartott volna helyes­nek, mi viszont úgy gon­doltuk, hogy helyesebb, ha a változások nem robbanás­szerűen következnek be. — UWi a véleménye 1 Tor- gyán József álláspontjáról, amely szerint a kormány te­vékenységét lagymatagnak, gyámoltalannak, tehetetlen­nek minősíti? — Az igaz, hogy alkal­manként állóvízben és pos­ványbán kell gázolnunk, de nem érték egyet Torgyán úr­ral, hogy ezt éppen a kor­mány politikája idézte volna élő. Türelmesen meg kell várnunk az átalakulás dina- mikusaibb időszakát. Egyéb­ként hadd ismételjem meg az egyik képviselőtársam szellemes megjegyzését. Tor- gyén úr a koalíción belül többet ártott a kormánynak, mlint az ellenzék. — Július ,13-án véget ért az ülésszak. Most a nyári szünet ,tart. Mi várható ösz- szel, van-e már programja? — A következő ülésszakot a Szent István-nap. augusz­tus 20-a után, kezdjük meg. Addig a körzet választópol­gáraival szeretnék minél sűrűbben találkozni, tájékoz­tatást. szeretnék nekíilk adni az egyéves munka mérlegé­ről, a legfontosabb törvé­nyekről. Pihenésem csupán annyi lesz, hogy néhány órát együtt töTíhéték a családom­mal, esetleg meglátogatha­tom a rokonaimat is. Amúgy nagy eseményre készülő­dünk, feleségem gyermeket vár, aki augusztus végén születik meg. Udvardy József Áru van, vevő nines Azok a szép napok... napok... Hol van már az az idő, amikor kilométer hosszú te­hergépkocsisor kígyózott a 26-os számú főút berentei elágazásánál, falazóblokk ra­kodására, szállítására várva. Mindez már a múlté. Ma csak elvétve fordul be egy- egy kocsi a gyárhoz vezető útra. — Annak ellenére, hogy a legalacsonyabb ár­fekvésű, olcsó építőanyagról van szó, drasztikusan visz- szaesett a kereslet — mond­ja érdeklődésünkre dr. Gaál Miklós igazgató. — Ennek ellenére, az em­berek építkeznek... — Csak azt nem tudom hogyan, és főleg miből. Az általunk készített gázszili- kát keresett építőanyag volt. Két évvel ezelőtt 465 ezer köbmétert gyártottunk. Egy családi házhoz 60—70 köb­méter blokk szükséges. Az utóbbi évben valóban hosz- szú kocsisorok várakoztak szállításra, de ez kissé csa­lóka volt, mert egy-egy megsejtett építőanyagár­emelést megelőzően követ­kezett be. — És most? — Beszűkült a piac, s ez több okra, a lakossági be­ruházások erős csökkenésé­re, az önkormányzatok la­káseladási akciójára, s nem utolsósorban az építési ka­matok ugrásszerű növeke­désére vezethető vissza. Az elmúlt évben a magánerős építkezők 40 százaléka igé­nyelte a gázbetonblokkot, s nem számítunk a kereslet növekedésére. — Mi lehet a megoldás? — Mi a minőség javításá­val igyekszünk a vásárlókat visszaszerezni, anélkül, hogy árat emelnénk. Gyakorlati­lag megszűnt a selejtes áru, csak első osztályú áru kerül a vevőhöz. — Önök nem privatizál­nak? — Két év óta mást sem csinálunk. ?... — Kényszerhelyzetből föl­szeleteltük a gyárat. Először a „periférikus” területsken kezdtük. A karbantartók­nál, a kereskedelmi és egyéb szolgáltatásoknál. Ezekből három kft. alakult, majd ezt követte két magánvállal­kozás a kohászati segéd­anyagok gyártására, míg ga­rázsüzemünk autószervize­lésre, autóápolásra, fuvaro­zásra szakosodott. így a gyár „csak” a termeléssel foglal­kozik. Az említett kisebb egységek rugalmasabbak, gyorsabban igazodnak a ke­reslethez. — És a jövő? — Jó volna tudni. Min­denesetre egy tervcsomagot adtunk át az Állami Va­gyonügynökségnek. Célunk egy részvénytársaság alapí­tása, ami a Magyar Hitel­bank, a helyi önkormány­zat és az itt dolgozók anya­gi hozzájárulásával jönne létre. Amire a jövőben a legnagyobb szükség lenne: jól fizető, biztos munkahe­lyeket kínáló vállalat. Kép, szöveg: Fekete Béla Pártay Tivadar és a mai Kisgazdapárt Budapest (ISB) Az utóbbi napokban a Kisgazdapártból való kilépésével az érdeklő­dés középpontjába került Pártay Tivadar. Bizonyára sokan tudják róla, hogy 1928 és ’45 között Miskolcon, il­letve Arnóton élt, és jelen­tős szerepe volt abban, hogy Borsod, Abaúj, Zemplén, Gömör és Heves megyékben is megalakult a Kisgazda- párt. 1932 után őt választot­ták a párt felső-magyaror­szági tagozata főtitkárá­vá, 1945-től 1949-ig a Dárt miskolci és felső-magyar­országi országgyűlési kép­viselője volt. Akkor, te­hát több mint negyven éve Pártay Tivadar már egyszer döntött a mostanihoz hason­lóan. Három társával: az olaszliszkai Pásztor József­fel, a gyöngyöspatai Ador­ján Józseffel és a kiisnamé- nyi Gyulai Józseffel azért adta vissza országgyűlési képviselői mandátumát, mert a falu „szocializálása” so­rán Dobi István és a kis­gazdapárti képviselők a té- eszesítés mellett tették le a garast. De vajon most mi volt Pártay Tivadar, a Kisgazda­párt egykori alapító tagja, „örökös elnöke” döntésének oka? Többek között erről beszélgettünk, s közben per­sze Magyarország legújabb- kori történelméről amikor lakásán kerestem 'fel a 83 éves Pártay Tivadart. Még sehol sem volt a többpártrendszer — mondta , amikor 1988-ban elérke­zettnek^ láttam az időt arra, hogy újrainduljon a Kis­gazdapárt. Abból indultam ki, hogy a Kisgazdapárt so­ha sem szűnt meg. Egysze- íűen a vezetőség Dobival az elen belepett a kommunis­no -párt,ba’ és 1969 április „ ^szedték az épüle­tünkről a táblát. Épp Antall Józsefnek —, aki akkor még kisgazdapárti volt — kö szönhetem, hogy az űjjáala- kulo gyűlésen részt vehet- í®™:.. November 17-én jelen tettük be az újraindulást. — Antalinak miiven sze­repe volt ott? — Főtitkár jelölt volt, de végül nem vállalta ezt a sze­repet. , ~ bárándi Futó Dezső lett akkor a főtitkár. — Igen, de ő már akkor is nagy beteg volt. Én java­soltam, és megválasztották. Gondoltam, hogy Antall lesz a helyettese, s tulajdonkép­pen ő látja el a feladato­kat. De hát sajnos, Antall József ezt dehonesztálónak tartotta. — Olyan időszakról is tu­dok, amikor Göncz Árpád is kisgazda volt. — Igen, őt választották volna pártügyésznek. De nem vállalta. Egyébként minden héten itt, ebben a szobában, velem szemben ült Antall József, mellette pedig Göncz Árpád. Göncz Árpád szinte árnyéka volt Antall József­nek. Egyiküket sem tudtuk megtartani a párt számára. — Kisgazda lett viszont Torgyán József, ö mikor tűnt fel? — Jóval később. Egyszer idetelefonált, hogy szeretne meglátogatni. Én nem is­mertem. Eljött. Nálunk tel­jes hiány volt értelmiség­ben. örültem, ha egy ügy­véd jelentkezett. Elmondta, hogy ő rendkívül jólszituált úr. Nagyszerű luxuslakása van. Jó állásban lévő fele­sége. Mindene megvan, ami­re szüksége van. Ö nem elé. gedetlen. Ellenben hiányzik számára a közéleti szerep­lés. Szeretne politizálni. Mégpedig a Kisgazdapárt­ban. Mondtam, hogy na­gyon örülök. így én voltam, aki elindította, szerencsét­lenségemre. — Milyen kisgazda-elő­élete volt Torgyán József­nek? — Semmilyen. Jelöltette magát főügyésznek, de Bo­rossal szemben megbukott. Rettentően el volt kesered­ve. Még én vigasztaltam. Mondtam is neki. hogy hát ez a politika. Amikor meg­indultak a választások, ak­kor kezdődött a baj. Kide­rült, hogy ez az ember vé­szesen demagóg. — Nem próbált fellépni ellene? — Szóltam én, de nekem nem volt közöm a vezetés­hez. Mint az egyetlen még élő alapító tagnak, mint az „örökös elnöknek”, úgy éreztem, valami közöm azért még van a párthoz. A Kis Újságban meg is írtam, hogy ez a hang nem a Kisgazda- párt hangja, hanem egy hor­dószónok demagógiája. Te­hát meg kell állítani. Na, ott lett vége a barátságnak. Még egyszer meglátogatott a felesége, s elmondta, milyen rosszul esik a férjének, hogy én nem értem meg. Mire csak azt tudtam vála­szolni, hogy „asszonyom, az a baj, hogy én értem meg a férjét”. Torgyán akkor még azt hitte, hogy a Kisgazda- párt többségi párt lesz. Or­szágos elnök, frakcióvezető, miniszterelnök, ez mind ő akart lenni. Ez a párt pe­dig a kezdet kezdetétől a diktátorok ellen verekedett. Aztán a választásokon ő a saját kerületében kibukott. De olyan erőszakos volt, hogy az országos listán négy­hónapos párttagsággal a fő­titkár elé került! Elkezdő, dött az ő rendkívül kemény és imponáló harca, és most már életveszélyessé vált. Nem ő. Mert ollyan erők áll­nak mögötte Hongkongtól Bécsig, és sorolhatnám ... — Milyen erők? — Hát ki a fene fizeti a helikopterét? A Nagy Imre és Kocsis András által át­mentett MSZMP-milliárdok- ból, abból a hatvanegy,né­hány kft.-bői futja. Ezek fi­zetik. De nem is tagadják. — Ezért döntött ön úgy, hogy „örökös elnök” létére megválik a párttól. — A félreértések elkerü­lése végett: én a Torgyán- ügyet lezártam. Somogyi ember vagyok. A somogyi paraszt azt mondja: min­denki olyan kalappal kö­szön, amilyen neki jut. Ez a párt vett egy ilyen kala­pot, köszönjön vele úgy. ahogy akar, de ez nem az ón pártom. — S nem fáj ez önnek? — Annyira, mintha negy­ven év után az ember rá­jönne, hogy a felesége meg­csalja. A Kisgazdapártnak a régi, békési korszakból fa­kadóan van programja. Az nem konszerűtlen. Vannak alaptörvények. Van szelle­me, irányvonala, se jobbra, se balra. Van hangneme, stí­lusa ... és volt egy koncep­ciója. Ez most mind hiány­zik. Dombrovszky Adóm Én voltam, aki Torgyánt elindította...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom