Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

1991. július 16., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Politikai döntés volt? Szakszervezetek a szakszervezeti törvényről A legújabb termék, a simitózáras műanyag tasak gyártósorait Tajvanból szerezték be Bizakodás a bizonytalanságban (Folytatás az 1. oldalról) A több ez®r tagot szám­láló Dimag Részvénytársa­ság .sízalkszervezeiti szövetsé­ge leveliiéit iinitézeitlt az Or­szággyűlés dn ükének és a vállMaitot övező térség or­szággyűlési képviselőjéhez. Írják: „A Diósgyőri Metal­lurgia és Alalk.ítástleChnol'ó- giiai Gyáraik szakszervezeti szövetségié nevében a legha- tárazottalbbiain tiltaikazunlk öininél az .általunk is alkart és szabadion megváilasZtobt Országgyűlés elnökénél 'ami­att hoigy a vállaisztópolgárolk elemi joigáimialk isemmibe vé­telével — az általunk ifcisz- telt Országgyűlés — alkot­mánysértő módon avatkoz­zon be a isizatosaervezeték bölügyébe. T.udiniiuk kell. hogy a írná szövetségünk ki- alalkítáisa és megválasztása aluliról építkezve történt. Tudlnliulk ,kelll, Ihogy ez év ja­nuár és március 3il-e között mii 'is vállliailtuik a megmére­tést, és .szakszervezeti tagsá­gunk, lamély .számúinkra egye­diül! 'hiteles, önállóan és 'sza­badam döntött arról, hogy miniket támogat. . . S.ajinos, erősödik az a felismerés, hogy az észérvek, a higgadt mérlegelés, ia nemzet iiránti felelősségiből 'indíttatott 'dön­tés helyett ma miár az Or­szággyűlésben folytat jak a választási ^paródiát” ... A fentebb írtaikhoz tudni kell: a diósgyőri Ikohiászat mintegy hétezer dolgozója vállalta — és ezt tankönyv­ese révei! is megerősítette — ■hogy az önálló éis független vasasszakszervezet iméllett te­szi le voltosát. A iképviselő- jüknek írt leveliben megle- ihétősein éles .bangóin .leszöge­zik: „Sajnáljuk, hogy mik őz­ben Ön közöttünk él, egy ■évvel a rendszerváltás után éltűni, hogy a munkások leg­nagyobb szervezetét és an­nak vezetőit indulatokat keltve lelkoimimuinlslbázzálk, le­lj o liseVistázzálk.’ ’ A Borsodnádasdi Lemez­gyár szervezett dolgozói jú­lius 11-én juttatták el vél.e- imiényültoat Szabad Györgyhöz, az Országgyűlés elnökéihez. Amiint azt Kormos Miklósba lemezgyár. szakszervezeti bi­zottságának titkára elmond­ta: megfogalmazódott, hogy a szabad iszervezikedé's hiányá­ra való hlviaitlkozáis csak ■ürügy a beavatkozásra. A k ármány és a felső szintű gazdasági vezetés nem szere­ti és nem kívánja támogatni azokat a szakszervezeteiket, amelyek (tömegbázissal ren­delkeznek, és hatékony ér­dekvédőimet képviselnék. A lemezgyár szervezett dolgozói az év elején .aláírá- 'saiilklkal 'ismételten •megerősí- ■tették vaisasszaltoszarvezeti ■tagságúikat, és hozzájárultak a itaigd'íjalk levonásához. Üze­netük további részében fe'l- híválk 'az Országgyűlés elnö­kéinek figyelmét arra hogy a kormánynak elisősonban a 'munltoáhelyak biztosítására, a tisztességes megélhetésire 'költené törekednie, és a he­lyi érdidbvédeknet pedig rá­bízni a hefljyi 'szervezett dől- gozókra. Az Északmagyarországi Vegyiművek szakszervezeti bizottságának titkára az MVDSZSZ elinöllíségi tagja, Forgon Árpád a szakszerve­zeti törvény parlamenti meg­vitatásáról, elfogadásáról a 'köveitlkezőlkléppan vélekedett: — Az ÉMV szakszervezeti bizottsága július 10-én tár­gyalt a törvénytervezetről Ezen az ülésen jelen volt Raub János, az MVDSZSZ titkára is, aki újra elismé­telte az 'Autonóm Szakszer­vezetek Országos Koordlná- ciójiámaik állásfoglalását, amely szerint hiaitározo'tt az a vélemény, hogy a szak- szervezetéit belső étetét érin- itő vitás kérdéseket a 'konfö- darádióiknaik egymás között kell megoldaniuk. A tagdí­jak .fizetését itedhmiltoal kér­désként k.e'11 'kezelni, amit a munkáltató végez el. Az ÉMV szervezett dolgozói az MVlDSZSZ-ellnöikség állás­pontjának 'ismeretében nem kívánnak külön foglalkozni ezzel az üggyel, így csupán megerőisítették az Autonóm Szakszervezeteik Országos Ko oirdinádiój ánalk vélemé­nyét. A MÁV Miskolci Igazga­tóságának független szak- szervezete viszont egyértel­műen a törvény mellett áll ki. Kovács Ferenc szakszer­vezeti élnölk .szerint: — Végre megteremtődött az esélyegyenlőség. Eddig gá­tolták szervezkedésünket, most már törvény biztosítja azt. Lehetetlen helyzetben voltunk, ezentúl valóiban ér­vényesülhetnék a szakszer­vezeti szabadságjogok. Min­denki maga választhatja meg: melyik szakszervezet­nek kíván .tagja lenni, hová és hogy kíván 'tagdíjat fi­zetni. Egyébiránt egyáltalán nem tanítjuk beavatkozásnak bel ügyeink be az Országgyű­lés áltál alkotott törvényt, ennek meg kellett születnie. Szabó János, a Tiszai Ve- gyei Kombinátban működő Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezete vállalati iszb­ti tikára sajnálatosnak nevez­te az Országgyűlés áltál el­fogadott szakszervezeti tör­vényt. Többek között el­mondta: — Az 'elmúlt években már kialakult ennél ,a vállalatnál is a szabad szervezkedés gyakorlata. Tavaly például mintegy 300 dolgozó jelen­tette be kilépését a vegyész- s zalkszer vezeltb öl. ú gy a nak k or legalább ennyien kérték a felvételüket. Ami a választá­sok legitimitását illeti, 1089 nyarán teljes körű tisztújí- tást hajítottunk végre: a ve­zető tisztségviselőiknek mint­egy hetven százaléka cseré­lődött újaikra. A szakszer­vezeti tagság számára aggo­dalmait okozott a .szakszerve­zeti vagyon elosztásába, il­letve felosztásába való mos­tani beavatkozás, s az .aliap- szervezetelk sérelmezik mind­ezt. Én miagam bízom a,tag­ság reális ítélőképességében, hogy annak idején majd.sa­ját akarata szerint dönt, s hogy megőrizzük a vegyész- szalkiszervezeit működőképes­ségét. Ezúttal is 'kifejezem abbéli meggyőződésemet, hogy az Országgyűlés hatá­rozata elsősorban politikai döntés volt. Azt meg kifeje­zetten sérelmezzük, hogy vá­rosunk országgyűlési képvi­selője .többszöri kérésünk el­lenére sem volt hajlandó ta­lálkozni a hely! szakszerve­zetek képviselőivel, a vitás kérdéseik tisztázása érdeké­ben. A Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti ' bi­zottsága a következőiképpen vélekedik: „A borsodi bá­nyászok több mint tizenlhét- ezer fős szakszervezeti tag­sága nevében, a kialakult szalkszervezeit-ielilenes hely­zetben — a szakszervezete­ket sújtó törvényt mumíkás- gy üléseiken megvitatva és _ a döntő többség által elutasít­va — mélységes felháboro­dásunkat és elszántságunkat juttatjuk kifejezésre. Elfo- gadihiaibaiflaininalk tartjuk _ — még a .rendszerváltozásra történő fiivaltkozással is —a tagság befizetéseiből és tár­said almi munkájából létre­jött szakszervezeti vagyon­ról, annak további sorsáról, az önkéntességen alapuló tagdíjbefizetésről — pártpo­litikai érdekeikből — úgy ke­rülitek indítványok a parla­ment elé, hogy a tagság an- n.alk készítésébe nem volt be­vonva, taritallmát nem ismer­te és véleményt nem nyil­vánítóit. A borsodi bányászok tilta­kozásukat Szabad Györgyhöz juttatták el. A borso’dsZirákd Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Szövetkezet nev,e az elmúlt évdkben fogalommá vált. Hol farit ma a szövetkezet, s mi a véleménye, elképzelése az elnöknek? — kérdeztük Bo­lya Pétertől. — Elnök úr! Milyen a közérzete? — Annak ellenére, hogy tavaly októberiben betöltöt­tem a hatvanadik életéve­met, a téesz .vezetősége úgy döntött, hogy az átalakulás éveiben maradjak, s így mandátumom 1992 márciu­sáig tart. Bor9odszirákon 20 —125 éves törzsgándatagság van, s aimire személy sze­rint büszke vagyok, hogy az itt élltöilltöltt tölbib mint két évtized alatt torzsalkodás, belbarc 'nem volt. Ez egy olyan környezet, ahol nyu­godtan .tehet dolgozni. Itt .ke­vesebb a gyarló oktalanság, ősziirttéblbeik és nyugodtabbak a.z embereik. — Lehet-e még beszélni sziráki „birodalomról”? — Birodalomról nem, in­kább arról beszélnék, hogyan jött létre egy szerteágazó gazdaság. A isziráiki nép már 140 jewel ezéllötit is jó szel­lemű és jól gazdálkodó kö­zösség volt. A szövetkezet megalakulásával olyan me­zőgazda,sági ágazattal kezd­ték foglalkozni, mint a gyógynövények, az aprámag- valk termesztése. 1968-tól egy jelentős fellendülés jött lét­re, ,s az itteni vezetés „vette a lapot”. A mechanizmus ad­ta lehetőségeket kihasználta, iparit hozott létre. Mindez környezetünkben nem mind­egyik szövetkezetnek sike­rült. '1082-ben a szövetkezet tíz község és Miskolc területén gazdálkodott. Sokan felteszik a kérdést: miit .keresünk Mis­kolcon, Szirmán, Görömbö- lyöm és Klisltokajlbain? A kö­rülmények úgy hozták, hogy a szirmai szövetkezet már maSábia foglalttá Kiistokajt és G öroimböHyt, de nem boldo­gultak, és ezért kezdemé­nyezték velünk az egyesü­lést.,^ ami nekünk igen sóikba került. így .alakult ki az ön áltál említett „birodallom”, ami ma sok lábon áll. Bor- sodsziiráik az iparit azért te­remtette meg, hogy a mező- gazdasagot is .megfelelő szin- *;®n tudja tartani, pedig fdldterülleti adottságai nem a legklivallólblblalk közé tartoz- rtak- Stratégiáink abban állt, hogy ha egy üzem egy fél, vagy ,egy évig nem a terve­zett szinten gazdálkodott, megszüntettük, s létrehoz­tunk helyette egy újat. il09'O-lben, kft.-iszervezésben 'kilenc ipart és élelmiszer­ipari üzemet hoztunk létre, s ebbe ISO dolgozónk is be­lépett. Látszik, hogy az ér­dekeltségi rendszer kezd'tel­jessé válni. A mezőgazdaság é's az állattenyésztés az, ami még a régi szisztéma sze­rint működik. Jelenleg nagy a várakozás és a bizonyta­lanság. Dolgozóink egy ré­szénél feszültség tapasztal­ható, főleg a 40—50-es kor­osztálynál. Bedig a jövő célja csák egy lehet: azt a szellemi értéket és munikaer- kölcsöt, arai eddig itt fel­gyülemlett, tovább kell ka­matoztatni. — Hogyan zárták a tava­lyi évet, s mire számít az idén? — 1090-ben a kft.-lk, a mezőgazdaság és az állatte­nyésztés egymUl'iár.don felü­li bevételt hozott, 60 millió forint volt ,a nyereség. Nagy a terület, a tíz község és Miskolc nagy differenciálást jelent. Alllaoétoáin más lesz az érdeklődés a földek iránt, mint Miskolcon. A tagság megnyugvással vette, hogy a szövetkezeti vagyon — a:mi 600 million felül van — fe­lét már nevesítette, a má­sik fete pedlig nevesíthető. A vagyon a téesztagok tulaj­donába került, és tulajdonos lesz mindenki, a közgyűlés általi meghatározott sziszté­ma szertant. A tagság a múlt évben vagyonjegy alapján kapott jutalékot, amli megle­pő volt, különösen a nyug­díjasok számára. A jövőben a tulajdon arányában osztjuk eil a nyereséget. — iMilyen változásra szá­mít a kárpótlási törvény végrehajtásával? — Részleteiben nem is­merjük még, de nagy vára­kozással (tekintünk élé. Leg­jobb tudásunk szerint' fo­gunk dönteni a hogyan to- válbbröl. A szövetkezet tag­ságát többször kell megkér­deznünk, mit alkar, és mi­lyen módon. A vezetésnek kell kialakítani azokat az álláspontokat, amelyek jár­hatók a törvény széliemé­ben, de nem a fentiről „dik­tált” szövefkezési formában. — iJelentkezett már föld- igénylő? — Eddig öt-hat levél ér­kezett kárpótlási igényire. Pillanatnyilag ezeket nem tudják orvosolni, de az a vé­leményünk, hogy a tulajdont rendezni kell, és a föld mű­velését a tulajdonosok aka- ralta szerint kell elvégezni. Nem biztos, hogy az új tu­lajdonosok földjét szövetke­zés! forma esetén mindenki vállalni tud'ja. Bizonyára kevesebbet fogunk vetni, mint eddig, mert nem tud­ják, kié lesz a föld. Eddig a szövetkezet hitelt vett fél, hogy a földet megművelje. Jelenleg 1.1® millió forint • van a földben, de még egy fillér bevételűink nincs. Ha másé lesz a föld, új konst­rukción kell gondolkodni. Felmerül az előre befizetés a művelési költségeikre, de ezzel nem sokan számolnak. Szolgáltatást kell létrehozni, nagy befektetéssel. Pillanat­nyilag 150—)H50 millió forint értékű technikával rendel­kezünk, és olyan szolgálta­tási díjait kell kérni, hogy a 8 milliós traktort is meg tudjuk venni. Mindezt tisz­tázni kéll. — Az új földtörvény vég­rehajtásával hány ember vál­na munkanélkülivé? — Tíz-tizenöt százalékos létszámcsökkentés jöhet szó­ba. A munkaerő természetes leépítésénél számba jöhet a nyugdíjazás, az elköltözés. A stabilitás ma a legnagyobb érték. Még nem tudjuk, mit kell termelni, hogy az elad­ható legyen. A 'tejért két- három hónapos késéssel fi­zetnek. A sertést tíz forint­tal olcsóbban veszi át a hús­ipar, .a búzát nem tudjuk el­adni. Ha magtárra terme­lünk, akikor miből fogunk megélni ? Azon munkálko­dunk, hogy a szovjeteknek 30—5'0 ezer tonna terményt el .tudjunk adni. — Mégis mire számít? — 1992 mároiusáig a ren­deletben előírt feltétetek sze­rint az átalakulást a mező- gazdaságban és az állatte­nyésztésiben végrehajtjuk. Meg kell találni annak a le­hetőségét, hogy a nagyüze­mek esetleges háztájiban 'ter­meljenek, értékesítsenek to­vább. A termények ellenér­tékét ma szinte lehetetlen bekasszírozni. Ez a legna­gyobb gond, is a másik, hogy nem vagyunk jelen az ex­portpiacon. — Van tartozásuk? — Annyira azért nem ál­lunk rosszul, hogy az állam iránti ikötelezettségeiniket ne tudnánk teljesíteni. Igaz, nem képeztünk nagy tarta­lékot, nem számoltunk 60 milliós likviditásra. Űjiböl át kell gondolni tevékenységün­ket. Mindez kemény mun­kát igényéi, s ha nem tör­ténik érdemiben lépés, né­hány szövetkezet az év vé­gére elsorvad., de az is lehet, hogy még hamarább ... Fekete Béla Fotó: Laczó József Többedmagammal vára­kozók a frissen alakult kft. előszobájában, ahol nagy a sürgés-forgás. Az ügyvezető igazgató ajtaja mögött egymás után tűn­nek el, majd ismét fel, várakozó embertársaim. Az időt kihasználva, megkö­zelítem a szoba szegleté­ben „strázsáló” titkárnőt, és óvatosan megtudakolom a jövés-menés okát. Az igazgató úr helyettest ke­res — közli sokat sejtető- en. Hirdetésre jöttek, ma már tízen próbáltak sze­rencsét. — Nehéz feltételekéi szabtak? — kérdezem. — Két fő szempontot kötöttünk ki. Az érdeklődő műszaki diplomás legyen és fiatal. A többit úgyis az igazgató úr dönti el. Miközben a pályázók váltják egymást, a várako­zók közül kettő beszélget­ni kezd. — Te hol végeztél? — kérdi a nyurga nyakken­dőstül a kis köpcös. — A budapesti műsza­kin. — És előtte hová 'ártál? — A Toldiba. És te? — Én a nehézipari mű­szakira, Miskolcon. — Vidéki vagy? — Igen, de előtte már dolgoztam egy gépgyárban — Gimibe nem jártál? — Nem! Szakmunkás voltam, onnan vettek fel előkészítőbe, aztán az egyetemre. — Szóval, te SZET-es vagy? — mondja fanyalog­va a nyurga. — Igen, de nem volt könnyű. A válasz egy lekicsinylő mosoly, nyakkendőigazí­tás. A csöndet az igazga­tótól kifelé jövő pályázó töri meg. — Palánky Ferenc Béla menjen be. A nyurga feláll, újabb igazítás a nyakkendőn, s eltűnik az ajtó mögött. A kis köpcös maga elé me­red és fennhangon mond­ja: — mit akart ez a SZET-tel? Kis idő múlva nyílik az ajtó, megjelenik a jól fé­sült és közli: — Sós Ist­ván, ja te vagy az? Men­jél be, megvárlak. Várakozunk. A hosszú odalép a titkárnőhöz. — Elnézést. Nem volt kiköt­ve, hogy „igazi” diplomá­sokat keresnek? — Hogy érti ezt? — kérdezi az ifjú hölgy. — Hát, tudja a gyorstal- palós végül is csak SZET- es. Tűnődök a hallottakon. Hány SZET-essel fog nőni a munkanélküliek tábora? Mert részükre egyetlen esély marad: a munkapad mellé állni. — ete — iovelnie! INTENZÍV NYELVTANULÁS + EGYETEMI ELŐKÉSZÍTŐ VAGY SZAKMAI KÉPZÉS Mindez egy helyen, egy tanév alatt, „. . Pécsett, a Grastyán-Alapítvány Nyelviskolájában peresére részletes tájékoztatót küldünk Hívja a 72/10-808, 10-92«-es számokat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom