Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin A rendőrség múltjából II. Á tolvajok tüzet nyitottak Sok nyelven Caterina Valente, nemzetközileg ismert énekesnő, aki 12 nyelven énekel lemezre. Párizsban született 1931-ben. 1957-ben kezd fellépni. Nagy sikert aratott Casinó de Paris című filmvigjáté- kával. Az egész világot bejárta ének- és tévé-vendégszerepléssel. (MTI) Arkiírás - rádióhullámokkal Az Egyesült Államok és Kanada néhány élelmiszeráruháza új árjelzőrendszert próbál ki. Eszerint a polcokra helyezhető — parányi antennával és egyedileg címezhető integrált áramkörrel egybeépített — folyadék- kristályos kijelzők a bolt — Charpentier — mutatkozott be az elegáns, ötvenes férfi. - Denise Simon asz- szonyt kerestem, de a villát üresen találtam. — Denise Simon eltűnését fél éve jelentették. Azóta nyomozunk, sajnos eredménytelenül — közölte vele Brúnót felügyelő. — Ez azt is jelentheti, hogy már nem él? — A látogató arca szokatlan kifejezést? öltött. A felügyelő különben is sok furcsaságot fedezett fel rajta. A merev tekintet szinte a robot külsőt kölcsönözte. — Bűntényre és öngyilkosságra egyaránt gondolunk, sajnos, nyomokat nem találtunk. Bevallom, húszéves pályafutásom során nem találkoztam hasonló esettel — mondta a félügyelő. - Azt mondja, régóta ismeri a hölgyet? Mikor találkozott vele utoljára? — Régen — szólt Charpentier, majd felállt és kinézett az ablakon. — Hét évig külföldön voltam — szólalt meg végre. — Nyolc éve lehetett, akkor még élt a férje. Sajnálom, hogy nem segíthetek. - mondta és bocsánatkérően elmosolyodott. Az arcvonásai megváltoztak, elkomorodott. Szóval nem zárja ki a bűn- cselekményt. Gyanúsít valakit? A felügyelő kerülte az ide- gesítően szúrós tekintetet. - Csak elképzelésünk van. — Felügyelő úr, jobb ha megmondom, Denise és köztem volt valami. A férje jóval idősebb volt, de nem akarta elhagyni. Különben összeházasodtunk volna. Most már értheti, hogy nem közömbös a sorsa. Talán segíthetek is, ha bízik bennem. A felügyelő bólintott. Annál is inkább, mert az ügy eredménytelensége idegesítette. Sejtette, hogy mi történt és központi számítógépétől rádión kapják az utasítást arra, hogy mekkora árat írjanak ki. így minden árváltozást azonnal követhetnek (például, ha a boltvezető egy gyorsan romló élelmiszernek az árát a zárás előtti órákban leszállítja). azt is gyanította, hogy ki a gyilkos.- Nos, egy bizonyos Alain Perran jöhet számításba — mondta megfontoltan. Perran ingatlanügynök, pénzügyi tanácsos. hi tel közvetítő volt. Irodájában több alkalmazottat is foglalkoztatott. Ez tehát nem tűnt alkalmasnak Charpentier számára a beszélgetéshez. Alain Perran jóban volt Denise asszonnyal. Az eltűnését is ő jelentette. És azt is közölte, hogy teljhatalmú intézője volt az asszony vagyonának, amelyet férjétől örökölt. Charpentier tudta, hogy ez esetben milliókról lehet szó. A felügyelő is tudta, ám nem állt módjában ellenőrizni Perran tevékenységét. Simon asszony egyébként Per- rant nevezte ki egyetlen és korlátlan intézőjévé. Charpentier vacsorára hívta Perran vagyonkezelőt.- Perran úr?- Jó estét, Charpentier úr!- ugrott fel egy alacsony férfi.- örülök, hogy megismerhetem. — Perran jó üzletet sejtett a meghívással. Vacsora közben általánosságokról beszéltek.- Nagyszerű volt a vacsora- dicsérte Perran, hogy a feszültséget oldja. Szabad kérdeznem ...- Vennék egy házat. Egy temető mellett. Perran megdöbbent.- Temető mellett? A maga korában? A razziák rostáján sok bűnöző fennakadt a háborút követő nélkülözéseket hozó időkben, amikor egyszeri jóllakás reményében emberéleteket oltottak ki, pénztárcáért, aranygyűrűért, óráért. Mai szemmel nézve kicsinyesnek és nevetségesnek tűnik annak a két miskolci iparosnak az igyekezete, akik 1946-ban egy kerékgyártó műhelyben 40 ezer kétforintost állítottak elő. Pontosabban nem is ennyit, mert a házkutatások során később Rassai Józsefnél és Hosszú Bélánál még újiabb húszezer érmét találtak, írta a Felvidéki Népszava. Ám akkoriban egy jó szakmunkás havi munkadíja 400 —500—600 forint volt, így ha az illegális pénzverők nem buknak le „ötvösmunkájukkal” kisebb vagyonra tehettek volna szert. Feljegyezte a korabeli krónika azt is, hogy a miskolci repülőtérről egy éjszaka ügyes tolvajok elhajtottak egy birkanyájat. A aranyat érő, sokszor valóban aranyért továbbadható húson kívül azokban az ínséges időkben a gyapjú is aranyat ért. A nyájat, lévén a birka zajos, bégető holmi, a rendőrök Sajószentpéter határában utolérték. A tolvajok azonban nem adták meg egykönnyen magukat. Értékes, szép zsákmányuk megtartása érdekében tüzet nyitottak az üldözőkre. Az eredmény: a tolvajok is, a birkák is lakat alá kerültek. Persze máshová az aranyszőrű juhok és máshová a betyárok.- Nem gondolok a halóira. Nem a halottak csendje vonz. Mozgalmas életem volt — folytatta monoton hangon. — Sokat utaztam, gazdag ember vagyok. Most már békességre vágyom. Ki zavarna a halottak közelében? Perran bólintott. Megpróbált kiolvasni valamit a merev tekintetből. Lehet, hogy nem komplett ez a fickói? De gazdag és ez a fontos^- Egy bizonyos temetőre gondol?- Régi, árnyas temetőre gondolok. Valami parkosra. Vagy inkább erdőre! Olyan nyughelyre, ahol senki sem zavarja a holtakat. Perran kezdte rosszul érezni magát. Gondolatai akörül az éjszaka körül jártak, képzeletében felbukkantak a részletek ... Mi van vele? Biztos a bortól van, vagy a kínai étterem fülledt levegőjétől, gondolta. És ez a különös ember a nézésével és a kívánságaival.- Azt hiszem, eléggé megmagyaráztam mit szeretnék - fordult hozzá Charpentier, ám ezúttal mosolygott. Perran megkönnyebbült.- Mór holnap körülnézek, uram. Az esős éjszaka ellenére Perrannak melege volt. Azon az éjszakán is esett, mikor erre járt. Fél éve volt, amikor megfojtotta Denise Simont. Tökéletes gyilkosság volt. Semmi A korabeli újságokból: „ ... a rendőrség ellátásában nem is a fegyverhiány a legnagyobb baj. Nincs bakancs, nincs ruha, a fiatal, ép legények egymás után kérik elbocsátásukat, mert rongyosak, éhesek ...” „ ... sok panasz érkezik a mezei lopások miatt, amit éjjelente ismeretlen fegyveres bandák követnek el...” — írja a Szabad Magyarország. Az ózdi kapitányság elfogta Rahó András bűnbandáját. Rahóék sorozatosan követtek el fegyveres rablótámadásokat. Az ügy hosszú és alapos vizsgálata során 5 gyilkosságot, 150 lólopást írtak a rovásukra (1946. jan. 16.). A bűnözők többsége háborúból visszamaradt, talált vagy rablott fegyverekkel rendelkezett. Mind a mai napig homályban maradt az a mádi családirtási ügy, amelynek során 1947-ben megölték Borcsik Jánost és feleségét, de még a 10 éves gyermek életét sem kímélték; Viszont pontot tett az eredményes nyomozás Kovács Rudolf és Kovács Antal mezőkövesdi lakosok ügyére, akik megöltek egy embert lólopás közben. Mindkettőjüket halálra ítélték. Legközelebb egy intemá- lótáborból szökött, önmagát rendőrnek kiadó bűnöző rémtetteiről szólunk, illetve a szülőktől elcsavargott, csapatokban kóborló gyerekekről. Nagy József nyom, semmi tanú. És a gyilkosság gazdaggá tette. , Az asszony minden este sétálni ment az erdőbe. Néha titokban követte. Látta, hogy mindig ugyanazon az úton megy. Egy helyen bokrok voltok, mögöttük pedig egy kis parkoló, ahol rendszerint nem volt senki. Azon az esős éjszakán sem volt senki. A bok- r°k között várt Denisere, aki először véletlen találkozó sra gondolt. De aztán megértette .. . Perran megfojtotta, majd berakta a csomagtartójába. Most lassított és ráfordult az erdei útra. Nem hagyta nyugodtan az ügy. Ellenállhatatlan kényszere volt, hogy kijöjjön erre a helyre. Megállt és kikapcsolta a motort. Kiszálljon? Már nincs messze. A fák lombkoronája alatt eljutott a tisztásra. Ismerte a terepet. Vigyorgott. Hogyan is változhatott volna valami? Denise is ott fekszik, ahová elásta. Aztán a vigyora grimasszá változott. Elemlámpák sora villant fel, mind az arcát világította. a „ ~, ^le niozduljon! Itt a rendőrség I ^V?.ot ^ügyelő rövidesen a gödörbe nézhetett, melyet az emberei kiástak.- Csakugyan itt van - mondta halkan. - Charpen- tiernek igaza volt, amikor azt mo.ncLta' hogy tartsuk szemmel Perrant. mert ma éjjel el- vezet bennünket Denise Simon sírjához. Perran csak napok múlva értette meg, mi történt. Akkor, amikor az ügyvédje újságot hozott neki a börtönbe. Eszerint nagy műsor volt az Odeon- ban. A cím mellett volt egy fénykép is. „Charpentier a nagy mágus és hipnotizőr.” R. Digger Á nagy műsor Rakacai ramazuri, hallal Tíz remek nap A távoliban rákász szűri a tó viizét, a nádas asendjé't szárcsák riasztják, a part- menti úton kővél naikott teherautóik zúgnák. Hétágra süt a nap, az emberről lökí- vánlkozik a írüha, a vendégeik fele fürdik, fele pedig sorit iszilk. A tábor Iáikéi, odaíhagyva sátraikat, horgászversenyen vesznék irész't a túlsó parton. A Rakacai-tó ad otthont minden éviben az Észak-ma- gyaironszági Horgászegyesület annyian régi horgászok, a vizék szerelmesei. S szeretik a gyerekeket. Mészáros Gyu- szi és Kazareczky Tibi Ike- szeg jelnek éppúgy örülték, mintha őlk fogiták volna óikét. A táborvezatő, LaSkó Miklós elmondotta, hogy ilyen fegyelmezett csapattal régen találkozott. Az ébresztőnél senkit sem kell nógatni, a sátonrend elvágólagos, az éjszaka! őrség pontosan teljesiti féladaitát. Betegség, baj, tartós rossz idő nem keseríi'fjú momádjainák. Tíz—iti- zenötéves srácok, egy iskolai osztályra való derék legény tíz nemeik napot töltött itt. Csapó Péter és Kiss Roland halait pucol. A zsákmány, fóliába csomagolva a hűtőbe kerül, aztán vihetik haiaa, ékes bi zony (tékaként annaik, hogy a foglalatosság ■nem volt zsákmánytaslan ... De haszontalan sem. A gyakorlati tudnivalókat (ólom- öntés, horogköltés) Zsíros József mutatta meg. Kántor Károly halfogási ismereteket olkítoltt. Elméleti oktatást Panyi János tartott, Mindtette napjaikat. A kaja is jó, naponta ötször étkeznék a s. ácok. A korábbi gyakorlattal ellentétben az idén lányok nem jötték a táborba. Pedig várta őket a sátor ... S néhány fiú ... Egy sátorban négyen laknak. Ismerősök, barátok. A címeket már az élső nap kicserélték. Irmaik egymásnak, s jövőre, ugyanitt tál álkoznák. A jó egy üittlét, s egy nagy bal reményében. (brackó) Fotó: Dobos Klára
