Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

1991. július 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin • ÉH -magazin A rendőrség múltjából II. Á tolvajok tüzet nyitottak Sok nyelven Caterina Valente, nemzetközileg ismert énekesnő, aki 12 nyelven énekel lemezre. Párizsban született 1931-ben. 1957-ben kezd fellépni. Nagy sikert aratott Casinó de Paris című filmvigjáté- kával. Az egész világot bejárta ének- és tévé-vendégszereplés­sel. (MTI) Arkiírás - rádióhullámokkal Az Egyesült Államok és Kanada néhány élelmiszer­áruháza új árjelzőrendszert próbál ki. Eszerint a pol­cokra helyezhető — parányi antennával és egyedileg cí­mezhető integrált áramkör­rel egybeépített — folyadék- kristályos kijelzők a bolt — Charpentier — mutatko­zott be az elegáns, ötvenes férfi. - Denise Simon asz- szonyt kerestem, de a villát üresen találtam. — Denise Simon eltűnését fél éve jelentették. Azóta nyo­mozunk, sajnos eredménytele­nül — közölte vele Brúnót fel­ügyelő. — Ez azt is jelentheti, hogy már nem él? — A látogató arca szokatlan kifejezést? öl­tött. A felügyelő különben is sok furcsaságot fedezett fel rajta. A merev tekintet szin­te a robot külsőt kölcsönözte. — Bűntényre és öngyilkos­ságra egyaránt gondolunk, sajnos, nyomokat nem talál­tunk. Bevallom, húszéves pá­lyafutásom során nem talál­koztam hasonló esettel — mondta a félügyelő. - Azt mondja, régóta ismeri a höl­gyet? Mikor találkozott vele utoljára? — Régen — szólt Charpen­tier, majd felállt és kinézett az ablakon. — Hét évig kül­földön voltam — szólalt meg végre. — Nyolc éve lehetett, akkor még élt a férje. Saj­nálom, hogy nem segíthetek. - mondta és bocsánatkérően elmosolyodott. Az arcvonásai megváltoztak, elkomorodott. Szóval nem zárja ki a bűn- cselekményt. Gyanúsít valakit? A felügyelő kerülte az ide- gesítően szúrós tekintetet. - Csak elképzelésünk van. — Felügyelő úr, jobb ha megmondom, Denise és köz­tem volt valami. A férje jóval idősebb volt, de nem akarta elhagyni. Kü­lönben összeházasodtunk vol­na. Most már értheti, hogy nem közömbös a sorsa. Talán segíthetek is, ha bízik ben­nem. A felügyelő bólintott. Annál is inkább, mert az ügy ered­ménytelensége idegesítette. Sejtette, hogy mi történt és központi számítógépétől rá­dión kapják az utasítást ar­ra, hogy mekkora árat írja­nak ki. így minden árválto­zást azonnal követhetnek (például, ha a boltvezető egy gyorsan romló élelmi­szernek az árát a zárás előt­ti órákban leszállítja). azt is gyanította, hogy ki a gyilkos.- Nos, egy bizonyos Alain Perran jöhet számításba — mondta megfontoltan. Perran ingatlanügynök, pénz­ügyi tanácsos. hi tel közvetítő volt. Irodájában több alkal­mazottat is foglalkoztatott. Ez tehát nem tűnt alkalmasnak Charpentier számára a beszél­getéshez. Alain Perran jóban volt De­nise asszonnyal. Az eltűnését is ő jelentette. És azt is kö­zölte, hogy teljhatalmú inté­zője volt az asszony vagyoná­nak, amelyet férjétől örökölt. Charpentier tudta, hogy ez esetben milliókról lehet szó. A felügyelő is tudta, ám nem állt módjában ellenőriz­ni Perran tevékenységét. Si­mon asszony egyébként Per- rant nevezte ki egyetlen és korlátlan intézőjévé. Charpentier vacsorára hívta Perran vagyonkezelőt.- Perran úr?- Jó estét, Charpentier úr!- ugrott fel egy alacsony férfi.- örülök, hogy megismerhe­tem. — Perran jó üzletet sej­tett a meghívással. Vacsora közben általánossá­gokról beszéltek.- Nagyszerű volt a vacsora- dicsérte Perran, hogy a fe­szültséget oldja. Szabad kér­deznem ...- Vennék egy házat. Egy te­mető mellett. Perran megdöbbent.- Temető mellett? A maga korában? A razziák rostáján sok bűnöző fennakadt a háborút követő nélkülözéseket hozó időkben, amikor egyszeri jóllakás reményében ember­életeket oltottak ki, pénz­tárcáért, aranygyűrűért, órá­ért. Mai szemmel nézve ki­csinyesnek és nevetségesnek tűnik annak a két miskolci iparosnak az igyekezete, akik 1946-ban egy kerék­gyártó műhelyben 40 ezer kétforintost állítottak elő. Pontosabban nem is ennyit, mert a házkutatások során később Rassai Józsefnél és Hosszú Bélánál még újiabb húszezer érmét találtak, ír­ta a Felvidéki Népszava. Ám akkoriban egy jó szak­munkás havi munkadíja 400 —500—600 forint volt, így ha az illegális pénzverők nem buknak le „ötvösmunkájuk­kal” kisebb vagyonra tehet­tek volna szert. Feljegyezte a korabeli kró­nika azt is, hogy a miskol­ci repülőtérről egy éjszaka ügyes tolvajok elhajtottak egy birkanyájat. A aranyat érő, sokszor valóban ara­nyért továbbadható húson kívül azokban az ínséges időkben a gyapjú is aranyat ért. A nyájat, lévén a birka zajos, bégető holmi, a rend­őrök Sajószentpéter határá­ban utolérték. A tolvajok azonban nem adták meg egykönnyen magukat. Érté­kes, szép zsákmányuk meg­tartása érdekében tüzet nyi­tottak az üldözőkre. Az ered­mény: a tolvajok is, a bir­kák is lakat alá kerültek. Persze máshová az arany­szőrű juhok és máshová a betyárok.- Nem gondolok a halóira. Nem a halottak csendje vonz. Mozgalmas életem volt — foly­tatta monoton hangon. — So­kat utaztam, gazdag ember vagyok. Most már békességre vágyom. Ki zavarna a halot­tak közelében? Perran bólintott. Megpróbált kiolvasni valamit a merev te­kintetből. Lehet, hogy nem komplett ez a fickói? De gaz­dag és ez a fontos^- Egy bizonyos temetőre gondol?- Régi, árnyas temetőre gon­dolok. Valami parkosra. Vagy inkább erdőre! Olyan nyug­helyre, ahol senki sem zavarja a holtakat. Perran kezdte rosszul érezni magát. Gondolatai akörül az éjszaka körül jártak, képzele­tében felbukkantak a részle­tek ... Mi van vele? Biztos a bortól van, vagy a kínai étte­rem fülledt levegőjétől, gon­dolta. És ez a különös ember a nézésével és a kívánságai­val.- Azt hiszem, eléggé meg­magyaráztam mit szeretnék - fordult hozzá Charpentier, ám ezúttal mosolygott. Perran megkönnyebbült.- Mór holnap körülnézek, uram. Az esős éjszaka ellenére Perrannak melege volt. Azon az éjszakán is esett, mikor er­re járt. Fél éve volt, amikor megfojtotta Denise Simont. Tö­kéletes gyilkosság volt. Semmi A korabeli újságokból: „ ... a rendőrség ellátásá­ban nem is a fegyverhiány a legnagyobb baj. Nincs ba­kancs, nincs ruha, a fiatal, ép legények egymás után kérik elbocsátásukat, mert rongyosak, éhesek ...” „ ... sok panasz érkezik a mezei lopások miatt, amit éjjelen­te ismeretlen fegyveres ban­dák követnek el...” — írja a Szabad Magyarország. Az ózdi kapitányság elfog­ta Rahó András bűnbandá­ját. Rahóék sorozatosan kö­vettek el fegyveres rablótá­madásokat. Az ügy hosszú és alapos vizsgálata során 5 gyilkosságot, 150 lólopást ír­tak a rovásukra (1946. jan. 16.). A bűnözők többsége há­borúból visszamaradt, talált vagy rablott fegyverekkel rendelkezett. Mind a mai napig homályban maradt az a mádi családirtási ügy, amelynek során 1947-ben megölték Borcsik Jánost és feleségét, de még a 10 éves gyermek életét sem kímél­ték; Viszont pontot tett az eredményes nyomozás Ko­vács Rudolf és Kovács An­tal mezőkövesdi lakosok ügyére, akik megöltek egy embert lólopás közben. Mind­kettőjüket halálra ítélték. Legközelebb egy intemá- lótáborból szökött, önmagát rendőrnek kiadó bűnöző rémtetteiről szólunk, illetve a szülőktől elcsavargott, csa­patokban kóborló gyerekek­ről. Nagy József nyom, semmi tanú. És a gyil­kosság gazdaggá tette. , Az asszony minden este sé­tálni ment az erdőbe. Néha titokban követte. Látta, hogy mindig ugyanazon az úton megy. Egy helyen bokrok vol­tok, mögöttük pedig egy kis parkoló, ahol rendszerint nem volt senki. Azon az esős éj­szakán sem volt senki. A bok- r°k között várt Denisere, aki először véletlen találkozó sra gondolt. De aztán megértet­te .. . Perran megfojtotta, majd berakta a csomagtartójába. Most lassított és ráfordult az erdei útra. Nem hagyta nyu­godtan az ügy. Ellenállhatat­lan kényszere volt, hogy kijöj­jön erre a helyre. Megállt és kikapcsolta a motort. Kiszáll­jon? Már nincs messze. A fák lombkoronája alatt eljutott a tisztásra. Ismerte a terepet. Vigyorgott. Hogyan is változ­hatott volna valami? Denise is ott fekszik, ahová elásta. Aztán a vigyora grimasszá változott. Elemlámpák sora vil­lant fel, mind az arcát világí­totta. a „ ~, ^le niozduljon! Itt a rend­őrség I ^V?.ot ^ügyelő rövidesen a gödörbe nézhetett, melyet az emberei kiástak.- Csakugyan itt van - mondta halkan. - Charpen- tiernek igaza volt, amikor azt mo.ncLta' hogy tartsuk szem­mel Perrant. mert ma éjjel el- vezet bennünket Denise Simon sírjához. Perran csak napok múlva értette meg, mi történt. Akkor, amikor az ügyvédje újságot hozott neki a börtönbe. Esze­rint nagy műsor volt az Odeon- ban. A cím mellett volt egy fénykép is. „Charpentier a nagy mágus és hipnotizőr.” R. Digger Á nagy műsor Rakacai ramazuri, hallal Tíz remek nap A távoliban rákász szűri a tó viizét, a nádas asendjé't szárcsák riasztják, a part- menti úton kővél naikott te­herautóik zúgnák. Hétágra süt a nap, az emberről lökí- vánlkozik a írüha, a vendé­geik fele fürdik, fele pedig sorit iszilk. A tábor Iáikéi, odaíhagyva sátraikat, horgászversenyen vesznék irész't a túlsó par­ton. A Rakacai-tó ad otthont minden éviben az Észak-ma- gyaironszági Horgászegyesület annyian régi horgászok, a vizék szerelmesei. S szeretik a gyerekeket. Mészáros Gyu- szi és Kazareczky Tibi Ike- szeg jelnek éppúgy örülték, mintha őlk fogiták volna óikét. A táborvezatő, LaSkó Mik­lós elmondotta, hogy ilyen fegyelmezett csapattal régen találkozott. Az ébresztőnél senkit sem kell nógatni, a sátonrend elvágólagos, az éj­szaka! őrség pontosan telje­siti féladaitát. Betegség, baj, tartós rossz idő nem keserí­i'fjú momádjainák. Tíz—iti- zenötéves srácok, egy isko­lai osztályra való derék le­gény tíz nemeik napot töltött itt. Csapó Péter és Kiss Ro­land halait pucol. A zsák­mány, fóliába csomagolva a hűtőbe kerül, aztán vihetik haiaa, ékes bi zony (tékaként annaik, hogy a foglalatosság ■nem volt zsákmánytaslan ... De haszontalan sem. A gya­korlati tudnivalókat (ólom- öntés, horogköltés) Zsíros Jó­zsef mutatta meg. Kántor Károly halfogási ismerete­ket olkítoltt. Elméleti oktatást Panyi János tartott, Mind­tette napjaikat. A kaja is jó, naponta ötször étkeznék a s. ácok. A korábbi gyakor­lattal ellentétben az idén lá­nyok nem jötték a táborba. Pedig várta őket a sátor ... S néhány fiú ... Egy sátorban négyen lak­nak. Ismerősök, barátok. A címeket már az élső nap ki­cserélték. Irmaik egymásnak, s jövőre, ugyanitt tál álkoz­nák. A jó egy üittlét, s egy nagy bal reményében. (brackó) Fotó: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom