Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
1991. június 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Szupertitkos intézet A légkör biológiai és vegyi összetételének kutatását célzó IL—76- os repülő laboratórium Nem is olyan régen még hiábavaló erőfeszítés lett volna a szovjet sajtóban bármilyen nyomát is fellelni ennék a repülési intézetnek. Mindaz, ami tevékenységével összefüggött, államtitoknak számított. Ez azonban már a múlté. A Moszkva környéki Zsu- kovsztóban lévő intézetet 1941 tavaszán alapították. Első parancsnoka M. Gromov, a Szovjetunió kiváló repülője volt. Az intézet más tervezőirodákkal és kutató- intézetekkel közösen több mint 500 sorozatgyártásra szánt harci gépet próbált tói. Komoly repülési próbákat végeztek a később olyan nagy hírű gépekkel, mint a JAK—1-es, JAK—3-as, JAK —9-es, MÍG—3-as és LA—5- ös vadászgépek, az IL—2- es és IL—10-es csatarepülők, PE—2, PE—8, IL—4, A Bor-5 a Burán elődje ER—2 és TU—2-es bombázógépek. A háború után itt próbálták ki az első szovjet sugár- hajtású gépeket. 1946. áprilisában az intézet repülőteréről szállt fel az első MÍG— 9-es és JAK—15-ös. A sugárhajtású gépek megjelenésével az intézetben repülő laboratóriumokban, valamint nagy magasságokból esetenként a sztratoszférából ledobott élethű modellekkel végezték kísérleteket. 1947-ben a Szovjetunióban először G. Kondrasov katapultált egy repülőgépből. 1949-ben az intézet kutatásai alapján előbb egy TU— 2-es, majd később több más bombázó és vadászgép üzemanyagtartályát töltötték fel a levegőben. Az intézet szakemberei a polgári repülés fejlesztéséhez is hozzájárultak a TU— 104-estől, a korszerű TU— 204-es és IL—96—300-as gépekig. Innen indult útnak több helikoptertípus, többek között az a turbomeghajtá- sú gép is, mely a függőlegesen fel-, leszálló gépek prototípusa volt. Az intézetben készült fel űrrepülésére Gagarin, Tyitov, Popovics, Komarov és több más űrhajós. Az intézet tudósai részt vettek a szovjet automata holdállomások kifejlesztésében is. Az űrprogram megkoronázását a Burán űrrepülőgép felbocsátása jelentette. Ennek elődeivel, a Borokkal végzett kísérletek értékes adatokat szolgáltattak a matematikusok, fizikusok, tervezők és szakemberek munkájához. Az intézet fél évszázados évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek területén, a korábban szupertitkosnak számító tevékenység eredményeiről. (AN) Pompei, a Venzúv lávasírjából kiásott római város számos meglepetést tartogatott már eddig ns a régészeknek. Azt azonban nem tudták, hogy átok is ül az 1912 esztendeje eltemetett romoikon, vagy még inkább a leleteken. Nos, a fölfede- déshez öt névtelen kincsvadász juttatta az ásatások felügyelő professzorát azzal. hogy Spanyol- és Finnországban postázott csomagokban visszaküldte azdkat a tárgyakat, amelyeket az elmúlt évek során lopták el. „Miután hosszú ideig tűnődtem azon, hogy tulajdonképpen mitévő legyek, úgy döntöttem, hogy visszaadom a lopott kincseiket. Azóta ugyanis, hogy a lakásomba hoztam ezeket a szobrokat. meg más tárgyakat, a bajok tömege zúdult a családomra. Nyilván azért, mert ezeket a tárgyakat elátkozták!” Az őszinte levél jókedvre derítette a régészeket. És nem iis azért, mert hisznek; a szemmel verés, vagy a latin átok mindenhatóságában. A szobrok annyit sem értek, mint a felhasznált csomagolóanyag, tehát az átok is felesleges lett volna. Ugyanis egytől egyig másolatot loptak el. Börtönmissziósok Nem mindennapos esemény színhelye volt a közelmúltban a sátoraljaújhelyi börtön, ahová ez alkalommal a hazánkban tartózkodó Pigrim Convoy elnevezésű nemzetközi keresztény mlissziós közösség néhány tagja látogatott el. A mintegy 150 elítélt, akik részesei voltak — abszolút önkéntességi alapon! — az összejövetelnek, példázataikból értelmezhetett tanulságot saját sorsára vonatkozóan is. A szuggesztív erejű — bár angol nyelvű — előadásmód a kissé nehézkes, ámde azért jól megérthető tolmácsolással együtt is meglepően oldottabb, közvetlenebb hangulatot teremtve a hallgatóságban, lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők ne csupán tanuljanak egy dalt, hanem együtt is énekeljék az előénekes hölgygyei, s a gitáron kísérő fiatalemberrel. Úgy tűnik, hogy a hitben nem élők sókkal fogékonyabbak az ilyen közvetlenebb, minden szertartásosságot mellőző gyülekezeti összejövetelek iránit. A csoport vezetője Johny Noer, aki dán nemzetiségű. Újságíró volt Dániában egy neves lapnál, amíg egy nagy fordulat be nem következett az életében. Ugyanis sok mindent elolvasott, de a tényleges igazságot egyetlen könyvben találta meg. A Bibliában! Az összejövetel végén neki tettem fel néhány kérdést. — Milyen csoport tulajdonképpen a Pigrim Convoy? — Utazó misszió, ami egy nagy keresztény közösség része. Népes, több nyugateurópai nemzetiségűékből álló csoportunk kocsikkal, lakókocsikkal vonulva .tényleg konvojt alkot. Jelenleg Kisvárdán tartózkodunk. Onnan jöttünk el néhányan ide a börtönbe, ennek az összejövetelnek a megtartására. Egyébként már egész Nyu- gat-Európát bejártuk, Kelet felé azonban ez az első misz- sziós utunk. — Magyarországon hány börtönben jártak már? — Ez a második. Ezt megelőzően Nyíregyházán voltunk hasonló összejövetelt tartani. — Mi a tapasztalat? — Nagyon hasznosnak ítélem ezeket az összejöveteleket, mert az emberek odafigyeltek mindarra, amiket mondtunk. Kitűnő kontaktus alakult ki közöttünk. Mondhatni, hogy baráti. Számunkra nincs elveszett, leírt ember. Hisszük, hogy mindenki megtalálhatja a helyes, tiszta utat. Csak akarjjia kell! De segíteni is kell az akarót. Talán sikerült ehhez legalább jelzést adnunk. Ezért ítélem hasznosnak. — Eljönnek más alkalommal is? — Ezt nem tudhatjuk. Ugyanis most a Szovjetunióba fogunk menni, hogy ott végezzük tovább küldetésünket. Mindezt megerősítette Elek Lajos k'isvárdai metodista lelkész, akinek személyes érdeme, hogy ez az összejövetel — találkozva az ilyen irányban is nyitottságot mutató börtön parancsnokságának, vezetésének egyetértésével — létrejött. Sátoraljaújhelyen éppúgy, mint előzőleg Nyíregyházán. Ugyanis a lelkész úr immár hosz- szabb ideje rendszeresen bejár Kiisvárdáról nemcsak a nyíregyházi és sátoraljaújhelyi börtönökbe, de a miskolci és egri börtönök' is „működési területének” számítanak. A sátoraljaújhelyi keresztény összejövetel Elek Lajos lelkész úr eme zárszavaival ért véget: — Bízzunk abban, hogy e mostani magvetésből egyszer aratás lehet. Reméljük, hogy lesz! Sárközi Zoltán Egy hajó A bivalyok megszöktek a szigetről Egy marék ha! Egy húsz évvel ezelőtti újságcikk, hangzatosán, Tisza- partján nevelkedett tulipánnak nevezte, az akkor még csak félig kész kiskörei vízlépcsőt és tavat. Azóta sok év telt el. Átértékelődtek a dolgok. Sok víz lefolyt a Tiszán, miniszterek jöttek és mentek, többpártrendszerű-« vé vált az állami berendezkedés, s Bős—Nagymaros miatt gyanakvóvá vált a közvélemény az ilyen gigán- tomániás, az ökológiai viszonyokat gyökeresen megváltoztató beruházások iránt. Aztán Tisza-tóvá keresztelték az öt Velencei-tó nagyságú vízterületet. Ám nemcsak a tengernyi tó, hanem a vita is hullámzik. A közelmúltban Kiskörén tartottak eszmecserét és sajtótájékoztatót a szakemberek. Több aktualitás teszi fontossá ezt a rendezvényt: itt ülésezik a környezetvédelmi bizottság, ide várják; a XIX. észak-magyarországi urbanisztikai konferencia (június 10—11.) résztvevőit. Továbbá: létrejött a Kikörei Tárcaközi Koordinációs Munkabizottság, s megalakult a Tisza-tó melletti települések önkormányzatainak érdekvédelmi szövetsége. A bizottságot Tarnóy András, Somlói István, Bács Zoltán képviselte, az érdekszövetség szószólója dr. Doktor Zoltán, Tiszafüred polgármestere volt. A rendezvény résztvevői tettek egy rövid hajókirándulást a tavon, s kézhez kapták az írásos tájékoztatót. Ebben többek között ez állt; „18 évvel ezelőtt kezdték meg a duzzasztást a Tiszq II. vízlépcsőnél. Az eltelt csaknem két évtizedben a létesítményről meglehetősen szélsőséges vélemények láttak napvilágot. Az építés, a műszaki átadás, valamint a különféle évfordulók alkalmából érem-, és kitüntetés-' esővel övezve fölmagasztalták, viszont az utóbbi évek-' ben egyre hangosabbak az ellenzők, a kritikusok, illetve az érdekeltek és érintettek vitája.” Köztes megjegyzés: a Tisza duzzasztó-rendszere torzó maradt. Tiszalök elkészült ugyan 1953-ban, de a teljes kiskörei álom nem valósult meg, mert néhány jeles műtárgy megépítése, főként anyagi okok miatt, elmaradt, továbbá illúziónak bizonyult az elképzelt csongrádi vízlépcső is. A szakemberek azt mondják: a mű áll, a tó és környezete létezik. Ezt a tényt adottnak kell elfogadni, s a cél csak az lehet, hogy haszonnal sáfárkodjunk ezzel az ökológiai, hidrológiai örökséggel. A hivatalos dokumentumben ez áll: „A vízlépcső az eredeti tervek szerint nem valósult meg, s emberi számítás szerint belátható időn« Egy sirály belül nem is fog megvalósulni. Jelentősen módosulta tározóval kapcsolatos társadalmi igény, előtérbe került a 120 négyzetkilométeres vízfelület, a mintegy 80 kilométeres partvonal üdülésirekreációs célú hasznosítása. A vízparti üdülési-idegenforgalmi érdeklődés egyre növekszik. Létrejött három strand, jó néhány üdülő és kemping, a külföldi vendégek száma (osztrákok, németek és hollandok) félszázezerre rúg. A tározónak és környezetének az állapota is máshogy alakult, amint azt tervezték, hiszen a főművek többsége elkészült ugyan, de a tervezett duz- zasztási szintek kialakítására már nem került sor.” A Tisza szépszavú énekese, a horgász—író, a Tisza- újvárosban élő dr. Zabod Géza sokadik, terjedelmes cikkében így vélekedik a „lustává tett” folyóról: „A kiszélesedett víztükörnek az első években minden tiszai élőlény örült... A kiskörei duzzasztómű megtorpantot- ta a Tiszát, aminek következményeként a folyó vízszintje jelentősen megemelkedett, az áramlás sebessége pedig lomha lett. A megemelkedett víz eltakarta, majd megfojtotta a korábbi, jelentős százalékban édes füvekből álló, és így a ponytféléknek kedvelt ívóhelyül szolgáló szárazföldi növényzetet... Néhány víz-* ügyi szakember — előbb mérésekkel és tanácsokkal — aztán, lemondván jelentős mennyiségű áramtermelésről, a Tisza katasztrófáját (oxigénhiány és eliszaposodás) úgy hárította el, hogy a vizet a turbinák ala- gútja helyett az oxigént oldó megoldásként a megbillentett pilléreken zuhogtat- ta át.” Hogy valami nem stimmel, az kiderül abból az óhajtásból is, mely szerint az elengedhetetlenül szükséges műtárgyak elkészítésére 60—80 millió forintra lenne szükség, s most már elodázhatatlan egy kotróhajó be-< szerzése is. Pénz kell, különben veszélybe kerül a környező világ. A környező világba éppúgy beletartoznak a Tisza-tó szerelmesei, a kirándulók és a horgászok, mint a Mtka madarak, s a korábban nem őshonos növények. Kuriózum, hogy a szarvasok, hó- dok már ideszoktak, de a bivalyokkal akadt egy kis gond. Egy szigetet betelepítettek a félvad fekete kérődzőkkel ... Valami oknál fogva nem érezték jól magukat az idegenforgalmi látványosságnak szánt rezervátumban. Megszöktek, egyszerűen kiúsztak a szigetről. Ügy kellett összefog- dosni őket... A három megye 11 nagytelepülését összefogó érdek- szövetség nagy reményeket fűz ahhoz a tervpályázathoz, amely szilárd alapot nyújt majd egy lokálpatrióta lobbizáshoz. Szükség is lenne erre, hiszen a közvélemény és a költségvetés kisebb vizeket jobban patronál... Az ország legnagyobb mesterséges tavának környékén bíznak az Expóban és készülnek a világkiállításra is. Csak egyetlen ötlet a sok közül. A júniusi előkészületek után jövőre rendszeres hajójárat indul (illetve támad föl újra a régi gyakorlat) Sárospatak, Tokaj, Ti- szaújváros és Tiszafüred útvonalon. Brackó István Fotó: Dobos Klára Nézd meg, mit lopsz!
