Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
r I f r I errot a szmnazroi, Pogány Balázs Á szent sziget Írország! - neved hallatán dobban a szív. Tengerpar- lod, sziklafalaid, völgyeid, időtlen szakadékaid, egymáshoz közelíteni nem tudó hegyek: csúcsok, szirtek, kőtemplomok, gyönyörű, természetes zöld fű, rajta vadvirágok; magányos farmok, keskeny, kis hegyi utak - a ozmajdalom hangjai vagyVéráztatta föld ez, a kereszt árnyékában. Te magányos, ezer sebből vérző ország, erezlek! Elválaszt bennünket száz folyó és száz határ -, de itt érezlek, ereimben. Úgyis. Úgyis letérdelek Előtted, és magamhoz szorítalak. Úgyis, Úgyis megcsókolom szótalan ajakammal a Te Szent Földedet. Add át szenvedéstől és nyomorúságtól megtisztult tájaidat szememnek - és én a lelkemet adom! Néma faluk és várak, hegyek és földek, bércek és tavak mesélnek évszázadok véres csatáiról.. S hogy a hőn áhított szabadság jegyében es a hit nevében, a túlerővel szemben, hány és hány bátor hazafi lett szablyák áldozata. Erősen fénylő, világoszöld fennsíkok állítanak végre békességet. Ó, Uram, add meg végre. Add, hogy e nép könnyektől tiszta egységét ne akadályozhassa többé se határ, se gyűlölet, mert az ír megszenvedte már a megszenvedhető!, száz és száz emberöltőn át. Ne tomboljon földjén se normann, se viking, se angol.. se spanyol. Ne tomboljon többé fegyverosztogatta halál. Adj Uram e földnek békességet! Bórdok, mondjátok tovább az éneket! Adjátok hírül a világnak, mit tett itt a gyűlölet, az elnyomás, a rablás, a fosztogatás. Mondjátok tovább a dalt, sok ezer hősi halott helyett, kiket kényszerű erőszak és roppant túlerő hasított a földre. Szenteknek szigete vagy Te Föld, Krisztus keresztjének darabkája! Györgyei Géza beszélgetése Matus György színművésszel Az „amatőr" művészetről Rapszodikus sorok egy vers margójára A Borsodi Amatör Képzőművész Egyesül l<| egy régebbi kiállítása kapcsán A József Attila Könyvtárban bemutatott változatos anyag bizonyította, hogy mennyire haszontalan dolog az amatőr művészet kifejezés még akkor is, ha az egyesület nevében is szerepel az inkriminált szó. Talán felesleges is példákat sorolni a régebbi kortárs művészet köréből — jó néhányszor megtették ezt már — hiszen régen bebizonyosodott: műkedvelő (amatőr) művész lehet valaki, de amatőr művészet, amatőr műtárgy nincs. Rossz, gyenge persze lehet, sőt van is bőven, még ha nem is mindig amatőr művészek csinálják. A kiállítottak között számos meglepő, izgalmas művet találtunk, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy java részüket fiatalok csinálták volna. Bár az idősebb generáció tagjai közül — talán a képzettségüknél fogva — többen vonzódnak a konvencionálisabb lermészetábrázo- láshoz, tőlük is találunk igen merészen — és nagyszerűen megoldott — alkotásokat. A technikai jártasság, a különböző technikák profi alkalmazása, a- múgy is jellemző volt az egész kiállított anyagra. Jól megoldott rézkarcok, akvurellek, olajképek szerepeltek a .tárlaton, technikai jellegű probléma inkább csak az utóbbinál fordult elő több esetben. A kiállított művek tematikai sokszínűsége mellett a különféle stílusok, irányzatok gazdagsága, az. egyéni „hangok" meglepő határozottsága igen örvendetes. Egyre kevesebb az ún. szakkörízű munka, majd minden alkotó bátran keres (és talál) olyan magához közel álló témákat, melyek végül is hozzájárulnak egy saját, egyéni stílus kialakításához. A hangsúly persze nem az egyé- nieskedésen, a mindenáron váló különbözőségen kell hogy legyen (nincs is így), mert a tiszta, őszinte „szó" — jelen esetben „vonal" — úgy is megkülönböz(Utassy József: Kálvária) Md ma olvasó ember, igazán el- mdhatja: a számadások és lemezesek korát éljük, az erkölcsi izságtevését, amire annyira vár- ik. Eltitkolt bűnök, mulasztások, bertelen gazságok kerülnek fel - nre, tárgyilagos, csak a tények “Ivén megszólaló indulattal, amely még kegyetlenebb, mint a szentély megsemmisítő lobogásában, irt ránk bízza a kötelező ítélke- :t: — Látod ember, ezt a valósá- t élted át, ezek a titkos fogaske- ek őröltek és sebeztek napról pra egyre halálosabbra, ennek a modernebb pokolnak voltál ha 11 - lag — vagy olykor nem is éppen llgatag — részese, így hulltál ibályos darabokra stb., stb. >ok-sok efféle agyat perzselő vet olvastam mostanában, de 'és zaklatott fel annyira, mint issy József a márciusi Tiszatáj- i megjelent ún. ,,hosszúverse’', a Ivária, amelyre úgy érzem, föl I hívnom a figyelmet, amelyről Jnom kell. Már a címe is Kál- ia, s azonnal Krisztus szenvedései teli tizennégy stációjára gon- unk, holott ezen az „égtájon" a tő, az ember kálváriájára is idolhatunk - Ady, Nagy László, nég annyi más zaklatott profé- jára, pontosabban látleletére - sorsunkra. Hisz annyi gyulladá- ,skizofrén év után — ha ron- / oan is — de élünk, itt vagyunk, tárjuk, mint a költő a megtisz- álmot, az emberibb jövőt, lem tudok szabályos kritikát ir- ‘ erői a versről — erre most nincs Vád — csak érzékelni akarom az iszonyatos látomást, amit a rektek és egészségesek már térelemnek mondanak, tárgyilagos, lto: példatárnak, még ha a hóér lapokon át is üt olykor a mo- k meg a vér. művében a költő összeomlásá- t drasztikus képeit löki, szórja nk — itt-ott az okokra is utalva Imikor hosszú bolyongása végén gjelenik a mentőautó, s őt erő- kkal vinni akarják: - Miért n azokért mennek, akik enge- t idejuttattak?!!? / Hol itt az VASS TIBOR Zor 1 Verseimmel,(ként múlok el Az utcák gllitom társnak A patt» faágat. A ha|redését. Álltét. egjyok. Névtani. Nyálam a födtök elé csorog. Szefoújok. Wom. tii, cseppMunk el. BÁNYÁSZ ISTVÁN Adj, UramÍNeles ágat, ujjaink kin" boldog bogainkat, szélnek feítyú katicákat. Adj langyyézhessünk soká tüzeket, adj mosol?", ha fáradt; adj végül j^mel ébredést, Uram, s bukó kar°dj szárnyat. igazság, mondják meg, hol itt az igazság?!? - Mi jót akarunk magának, hiszen maga beteg! Mondta a fehérköpenyes hölgy. - Nem én vagyok beteg itt, hanem a világ! / Én csak az egyik áldozata vagyok, csak az egyik! Ilyen volt hát az annyiszor átélt és megszokott - már-már tipikus - egyéni összeroppanás, s az emberinek mondott társadalom fölöttébb nagyvonalú gondoskodása: mentő, idegklinika vagy egyéb hasznos közintézmény. De hogy valaki miért jutott ide, azt nem mérték vagy nem tartották számon. Jó esetben statisztikai adat maradt. Utassy József épp erről beszél, amit elhallgattak és letagadtak, a tragédiáról, a széthullásról, s amivel tele van ez az égtáj: a törvényszerű félelemről s a tapintható kiszolgáltatottságról. Ahogy a szomszéd Marika óvó tekintetétől elszakadva tollasozás közben elindul az alapgödör fölötti pallón a munkás után, ahogy csetlik-botlik a mély gödrök, árkok, felvonulási épületek között, akár jelképesnek is felfoghatjuk ^ — ahogy a picike hatalommal bíró éjjeliőr szertartásosan vallatja és kutyáival fenyegeti, ahogy a hajnali derengésben fölfedezett épülő betonrengetegben atombombasilót sejt, a munkásokban besúgókat és béemeseket, ahogy a szalonnasütőket a tűz veszélyére figyelmezteti, akik sokáig közömbösen hallgatják okoskodását, majd megunva az egészet, elkergetik; - ahogy a tömeg itt is, ott is közönyösen nézi a szomorú jeleneteket, mind, mind ennek a kegyetlen volt valóságnak árulkodó bélyege. Felejthetetlen az a jelenet is, amikor a szobájában - árvaságában - vagy a szalonnát sütő munkások előtt meztelenre vetkőzik, a költő, a sérülékeny, hogy még jobban megsebezzék - megint az örök szimbólumoknál vagyunk, a „magadat mindig kitakartad József Attila-i motívumnál — ahogy szembeköadösi a „tükörképét” a tükör előtt, mert elszámolnivalója van magával, mert nem vitte semmire; újból és újból a beszédes valóság legégbekióltóbb logikájánál vagyunk: az értékesek szakszerű pusztításánál. örök jelkép az is, ahogy a költő Jézusnak mondva magát 33 évesen vállára veszi a helytállás, a fele- lösséa súlyos keresztjét, hogy a rázúduló elkendőzött valóság lényegét fölfedje és megértse, mivel e nagy konstrukciót csak mérnöki pontossággal szerelték össze, nem figyelve a pusztító fogaskerekekre. Hányszor csuklik el a hangia, mikor a keleti fronton hősi halált halt apját keresi, elvesztett gyermekét — ami egyéni sors és fájdalom — itt, a megpróbáltatások tárházában mégis más súlya van. Még annyi mindenről kellene beszélnem, a vers szerkezetéről az érdes hangütésbe be-beáramló szelíd dallamokról: — menekülj barátom, ezek lehallgatják telefona- inkat, stb., a sok-sok hármasságról a felejthetetlen barátok idéz- getéséről, de talán ennyi is elég, hogy a kegyetlen emlékekkel gazdag olvasó megértse: egy költő pokoljárása sohasem lehet hiábavaló. Azon a bizonyos „kálvárián" egyesek belepusztulnak a vállalt feladatokba, mások elmaradnak vagy használhatóvá válnak, de az igazi nagy költő mindig végigmegy rajta, számot ad róla, mint Utassy József a „Csillagok árvája , „Pokolból jövet" ezt tette. A többi nem rá tartozik. A Kálvária viszont még kétezer év óta mindig Kálvária. Takács József- Kedves Gyurii Sokan emlékszünk még azokra a szerepeidre, melyekben a Csortos Színpad tagjaként szórakoztattad a Nagyérdemű közönséget Most, ugyan azon a színpadon, o konai Müv. Házban, búcsújátékod kísérhetjük figyelemmel. Móricz Zsigmona: Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabjában játszottad a főszerepet A közönség vastapsa után kérdezem: mikor kerültél a Miskolci Nemzeti Színházhoz?- Valóban a Csortos Színpad tagjaként kötöttem is-, meretséget Tháliával, ám innen ^ a Bartók Színházhoz szerződtem Budapestre és onnan kerültem Miskolcra 1974-ben.- Arra kérlek, az elmúlt tizenöt esztendő emlékezetes szerepeiről beszélj I ~ Szerencsére nagyon sok hálás és jó szerepet volt alkalmam eddig eljátszani. A kezdet 1975-ben mindjárt óriási siker volt, a Popfesztivált játszottuk. Ezt a Medikusok követte, jó hangulatban, jó társulattal. Blas- kó Péter, Fehér Gyuszi, Péva Ibi nevét kell említenem. Abban az időben még eljátszhattam rengeteg gyermekdarab főszerepét is, így a Hamupipőke királyfiját is. Ezekben az években hívott Beke Sándor Kecskemétre. Félig kimondtom az igent, amikor Miskolcra került Csiszár Imre, akivel korábban már volt néhány közös munkánk. Ö marasztalt és én első szavára örömmel maradtam. Az igazán jó és emlékezetes szerepek ezután következtek. Legszívesebben Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk c. darabjára emlékszem, amit Pesten is nagy sikerrel játszottunk.- Milyen volt abban az időben az öltözői hangulat, a színház és a közönség kapcsolata?- A Sallós Gábor vezette színház 1974-79 között abszolút közönségcentrikus volt Soha nem kellett kinézni a függöny mögül, hogy vajon hányán ülnek a nézőtéren, mert állandóan telt ház előtt játszottunk, óm a szakma, a sajtó lenézte ezt a műsorpolitikát, elkerülte a színházat. Egyetlen újságíró sem tette be a lábát ide. Ezt követte az úgynevezett „Csiszár-korszak", amikor szakmailag elismert színház alakult ki Miskolcon. A szaksajtó rendszeresen foglalkozott és elismerően írt az itteni eseményekről. Ezt a fajta elképzelés azonban nem mindig találkozott a közönség iaényével. Rendszeres konfliktusok voltak az akkor tanácsi vezetés, a színház vezetése és a közönség között, ami később elmérgesedétt, mivel Csiszár nem volt hajlandó engedni elveiből, a közönség pedig továbbra is elégedetlen volt. — Te hogyan ítéled meg a közönség véleményét? — Számomra fontos a közönség ítélete, véleménye. Én úgy szeretek színpadra lépni és játszani, ha olyan előadást tudunk produkálni, ahol 800 nézőnek, vagy le- kötiük a figyelmét, vaqy felhőtlen szórakozást nyújtunk. Azt aláírom, hogy a színháznak van ízlésformáló szerepe is, ám ezt másodlagosnak tartom. — Ebben a városban, ebben a színházban nagy sikereid voltak. Mi a véleményed a miskolci közönségről? — Bátran mondhatom, hasonlóval sehol sem találkoztam még, bárhol is játszottunk az országban. A miskolci közönség rendkívül őszinte. Boldog, lelkes és hálás, ha olyan színházi élményt kap, amire vágyik, amire iegvet váltott, viszont föláll és hazamegy, ha nem tetszik az előadás. — Ezen a színpadon játszott valaha Déryné, később (igaz büntetésből) Darvas Iván és Latinovits Zoltán is. Eszedbe jutott ez, ha felléptél ezekre a deszkákra? — A IV. emeleten, a feljáróval szembeni falon ott sorakoznak Latinovits híres szerepeinek fotói, ha akarná sem tudná kikerülni az ember. Számomra nem csupán a fényképük, szellemük is jelen volt e falok között, noha soha nem mértem magam az ö nagyságukhoz. Felemelő érzés volt erre a színpadra lépni. Ha példát mondhatok, én arra is emlékszem még gyermekkoromból, hogy úgy vett jegyet a közönség, hogy játszik-e Ko- máromy Éva és Varga Gyuszi? Ha igen, megvette a jegyét. Ha akkor valaki azt mondja nekem, egyszer majd együtt játszom velük, bizony csak mosolyogtam volna.- Maradjunk a színház falain belül, a kollégáknál, a társulat hangulatánál, amiről általában szívesen mesélnek a színészek.- Valaha létezett az a bizonyos, legendás 11-es öltöző. Blaskó, Bregyán, Szirtes Gabi, Ábrahám, Mihályi és jómagam. Minden premier utáni bankett ott kezdődött egykoron, mert mindenki tudta, ott jó hangulat van. Nagyon jól éreztük magunkat a színpadon, a büfében és a színház falain kívül is. Ez a szeretet és a kölcsönös megbecsülés az előadásokon lemegy, ótsugárzik a nézőtérre is. Tudom, a színházban a nézőnek kell jóléreznie magát, ám ha a kollégák utálják egymást, arra az esetre is igaz az előbbi állítás. Sajnos, a mai időkben a színészek már elkerülik egymást a folyosón.- A színházi válság, amiről olyan sok helyen beszélnek, elérte Miskolcot is?- Ezt már nem nekem kell megítélnem. Nekem rossz véleményem van erről a színházról, hát elmegyek. Az elmúlt években én más színházhoz szoktam, ám így, hogy elszerződtem, nem tartanám etikusnak, ha nevekről, részletekről beszélnék.- Távozásod okáról hajlandó vagy beszélni?- Azt hiszem, a bajok akkor kezdődtek, amikor a színház vezetői kitalálták, hogy legyen Miskolcon is Művészeti Tanács, ha már mindenhol van. Ennek a testületnek, melyngk elnökéül engem választottak, elméletileg tanácsadó testületként kellene működnie, ám hamar kiderült, a vezetők csupán adminisztratív szerepet szántak ennek a választott testületnek. Ha megkerestük a vezetőket a gondokkal, problémákkal, vagy javaslatokkal, kikérték maguknak. Úgy jellemezhetném ezt a helyzetet, mint amikor a befőtt tetején megjelenik az első pötty penész, aztán az elkezd terebélyesedni.- Beszélgetésünk kezdetén említettem már, hogy utolsó miskolci fellépéseden a közönség vastapssal ünnepelt. A kollégák valamennyien egy-egy szál virággal köszöntöttek az előadás végén. A nézők azt hitték, születésnapod van... Az emlékkönyvbe társaid azt írták: Visszavárunk! Végleges a búcsú Miskolctól?- Az biztos, amíg ez a színházi vezetés van, itt nekem semmi keresnivalóm nincs. Ez elméletileg még egy év, azután különböző pályázatokat Írnak majd ki. Engem minden ehhez a városhoz, ehhez a közönséghez köt. Ebben a városban nőttem föl, itt él az anyám, de most olyanok a körülmények, hogy el kell mennem .. .- Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok Neked, mint tősgyökeres (/orcl/Amáten teti az alkotókat. A kiállít művek legnagyobb erőssége a telesség. Az alkotók merik tudják vállalni saját lehetőség határát. Aki naiv festő, az n: képeket .fest. aki jól kép? rajztanár, az artisztikus ko pozíciókat készít és mégsii a kettő között minőségi külöi ség. De csak így nincs, hí mindenki magát képes adni, viszont a legjobban. Ezzel kapcsolatban felvető persze a képzés ügye is: hol já ti thatják el az erre hajlan ságot mutatók a szakma legal vetőbb sajátosságait, a különb művészeti ágak, technikák al jait, hogy egyáltalán választ tudjanak, hogy lelismerhes saját lehetőségeiket? Az ed( szakkörök helyzete, mint tud — már csak a fenntartó intéz;r r;.yek anyagi lehetőségei miatt i: nem a legrózsásabb, és nincs is sok jóra kilátás. Nagy kár, h ma már csak könyvekben olv hatunk az egykorvolt szabai kólákról, az egv-egy művész rül kialakuló kisebb műhely ről, melyek pedig „alapintézi nyei" voltak a művészeti a 'tásnak. Annak idején term-’ tes volt, hogy egy-egy név festőnek tanítványai voltak, magániskolát tartott fenn, . zekben sok-sok későbbi műv vagy leendő műbarát nevelői fel. Lehet ugyan 50 vagy millióért képzőművészeti sz. zépiskolát építeni, azt r. pénzen működtetni, csak biztos, hogy a hatásfoka j lesz, mint az ilyen szuverén műhelyeké. Meg lehet nézni lyen egyen-művészpalánfákat veit pl. a budapesti képzőmé szeti szakközépiskola évtizede Nagy kár, hogy a mai művés; ben nincs efféle késztetés s műhelyek kialakítására, vagy van, úgy nem áll módjuk anyagi, vagy más okok m megvalósítani. Kishonlhy Zso
