Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-04 / 129. szám
1991. június A., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ___________________\___________________ D on-völgyi lágerekben Három tehén V. Az egyik kényszermunka-'tábor a Három tehén nevű szovhoz mellett volt. A reggeli munkáéi igényléskor az állatokhoz értő foglyokat- ikért az orosz1. Többen föltartottuk a Ikezün- keiti. A választás rám esett. Ügy mondta az orosz, hogy az öreg „sztari” ió lesz. Az „öreg” magyarázata az. hogy a gvöngeségtől meghajolva. botra itámasíikod- va. 26 éves koromra úgy 60 évesnek néztem Iki. Kérdezte tolmács segítségével, hogy otthon milyen gazdaságom van. mire azt füllentettem, hogv lkát lovam meg négy tehenem van. „No ládna. harasó”. tehát megfeleltem néki. Kivitt az orosiz a tehénistállóba. ahonnan két napig a trágyát furikáztam ki. A feiönöknek szimpatikus voltam, vagy italán mert sajnáltaik, adtaik bőven tejet azonnali elfogyasztásra, amikor nem látta senki. A senlki alatt értem a naosal- nvilkot (vezetőt). meg egyéb részlegvezetőket. A tejre főleg iki voltam éhezve. Egyszer az egyik fejőnő kérdezte. hogy iszom-e? „nity?” Mire én természetesen igent mondtam, ő kinézett az ajtón, hogy nem jön-e valaki, és olyan 5—6 deois 'bögrével adott tejet, amit egy szuszra lenyeltem Kérdezte, hogy kell-e még. én igenit mondtam, ő újra adott. Így ment harmadszor isi. de llenyomtam azt is. Gondoltam, ha litt helyben esek össze, akkor is „nitv” lesz. A nehézség akkor adódott. amikor a sok tejtől nem tudtam iki egy en esedni és az amúgy is meghajlott testem még hajlottabb lett. Elérkezett a komolyabb elfoglaltság ideje, mert 50 borjút, (szilátot) kellett ’kihajtani a rétre (lo'kra). a szovhoztól kb. 3—4 Kilométerre. A parancsnokom egv kb. 16 éves orosz lány volt. aki Valsizka névre hallgatott. Ö engem. Vaszilinek hívott. A szovhoztól a munkáért egy napra egv liter tejet kaptam, amit minden reggel kimértek a kulacsomba. Tehát minden nap haitot- tuk ki a borjúkat legelni és így lettem borjúpásztor (szllat-pasztuh) A rétre földút vezetett kétoldalt szántással vagy vetéssel. Volt a borjúk között egv renitens fekete. amelyik mündig letért az útról és Ilyenkor Valszlka kiabálta, hogy „Vaszili. davaj szilát na daroga”. ami annyit jelentett. hogy hajítsam vissza az útra a borjút. Én. a magyar pulükutya. bottal botorkálva visszahajtottam a bestiát. De az nem maradt az úton. mint a többiek. hanem átment az út másik oldalára, a szántásba. mire újra kaptám a felszólítást, és újra botorkálni kellett a dög után. Végre kiérkeztünk a rétre. Valszka dél felé rendszeresen megfürdött (meztelenül) aiz italénak használt kis tóban, mondva, hogv szóljak, ha jön valaki. (Én a „sztari” már nem !is szá- mítottám.) A réten volt egv akácos, abban egy méhes és annak őrzője egy öreg szegény házaspár összetákolt rossz bódéban lakott. Az öreg muzsik minden héten bement a szovhozba. ahol valamilyen állati belsőséget, kenyeret meg egyebeket kapott. ezen éltek. Valszka hozzájárulásával mindennap felkerestem az öregeket és az én hiányos orosz nyelvtudásommal beszélgettünk. Egyszer megajándékoztam az öreget egv felesleges nadrágszíjjal, aminek nagyon megörült és azután mindennap adott egy lepsánkát. (Krumplilángos). Beszélgetés közben kitérítem a fehér szalonnára, a sertéshúsra. a kantul up dinv- nyére meg egyebekre. Az öregek arca fellivlidult és nagyokat nyeltek a finomságok hallatára. A rétre való kimenetelkor szedtem krumplit a földeken. és a réten összeszedtem egv ölrevaló megszáradt tehéntrágyát. Begyújtottam ikatyusával (acél. kő. gyapjú) és a krumplit megsütöttem. Délben, amikor a borjúk delelték, lefeküdtek, a visz- szatartatt kis szükségletet teljes mennyiségben ráengedtem a fékete borjúra, a fejétől a farkáig bőven. Az egyik mellette lévő borjú megérezite rajta a szagot, rányalt, mivel érezite a sós ízt. mohón nyalta, amit a többi borjú is átvett. A fekete borjút annyira 'közrefogták. hogv nem tudott menekülni, és így habosra nyalták a többiek. Ez. anv- nyiiira kifárasztotta. hogy hazafelé menve a csorda legvégén lehorgasztott fővel bandukolt. Mondtam is magamban néki., hogv lá- itod-látod. kitoltál velem, amikor utánad kellett menni a számításba. No. most ezt visszákaptad Ez a borjúpásztori élet csak egv hónapig tartott és mondhatom, hogv a hadifogságom másik fénykora volt. Egv hónap után a borjúikat át kellett hajítani egv másik 5—6 kilométerre lévő szovhozba. (Folytatjuk) Makrai László Világkiállítás: mindenért fizetni kell (Folytatás az 1. oldalról) úgy is erősödni fog. A probléma az, hogy a társadalom nagyobbik része úgy lesz kénytelen viselni a terheket, hogy közben nem mő a jövedelme, sóit, esetleg csökken. Természetesen ezt is lehet vállalni, akár ellensúlyozni is szociálpolitikai szinten, csak az a fontos, hogy a döntéshozóit ezt világosan lássák és megmondják az embereknek azt, mekkora terhek hárulnak rájuk. Ebben az esetben ugyanis vélhetően gyengülne annak a rétegnek az érdek- érvényesítő képessége, amelyik csak nyerne a világkiállításon. Ennek az előszele már most Is érzékelhető, hiszen nemrégiben a Vállalkozók Országos Szövetségének az elnöke a témával összefüggő szociálpolitikai javaslatokat tett a Parlamentben. A világkiállításnak számos előnye is lenne: úgy a nemzetközi politika, mint a magyar gazdaság területén. Meggyorsítaná például a tőke beáramlását, növelné nemzetközi hírünket. Sokféle igazság van, mint ahogyan előnyös és hátrányos következményekkel is jár egy Expo megrendezése. Mérlegelni kell tehát mindent: a világkiállítás megrendezésére mondott igen nem elhibázott döntés, csak vállalni kell a következményeket. Gazdasági és politikai szinten is. Nehezíti a tisztánlátást, hogy a pártok túlpolitizálják a világkiállítás ügyét. Vannak pártök, amelyek túl durván támadják a kiállítást, és gazdaságilag nem teljesen megalapozott érvrendszer alapján utasítják el. Mások, hasonló stílusban, ennek éppen az ellenkezőjét teszik. A gazdaságilag is megalapozott pro és kontra érvek ütköztetése helyett politikai csatákat vívnak az Expo ellenzői és támogatói. Ez pedig nem használ az ügynek. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy minden szereplő, és nem utolsósorban a magyar lakosság tisztán lássa, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egy világkiállítás megrendezése. (bpszerk. — Ráthy Sándor) Szállíttat, javíttat autójára gondol? Diósgyőri Szállító és Szolgáltató Kft JAVÍTÁS:- személy- és tehergépkocsik, autóbuszok, vasúti és speciális járművek karambolos javítása, fényezése, vizsgára felkészítése, hűtőjavitása, gumijavitása, mosása, szervize, dízelmotorok javítása. FUVAROZÁS:- 1—40 t-ig fix- és bHienőpfatós tehergépkocsikkal, traylerrel. DARUZAS:- 6-140 t. teherbírású, 8-120 m emelési magasságú autó- és vágánydarukkal. FORGÁCSOLÁS:- eszterga-, gyalu- és marógépekkel 0 400x2500 mm mérettartományban. MINŐSÉGI MUNKA, KEDVEZŐ ARAK! CÍM: KONVOJ Diósgyőri Szállító és Szolgáltató Kft., 3540 Miskolc, Herczeg Ferenc u. 43. TELEFON: (46) 79-770/193, 29-411/170. Munkafelvétel 24 órás ügyeletben, a 70-679-es telefonon. VARJUK KEDVES MEGRENDELŐINKET! „KONVOJ” A lakások fűtése egyre többe kerül. Kivéve azokat az országokat, ahol már elterjedtek az olyan, tökéletes szigetelést biztosító ablakok, mint például Dániában a kiállításon látható dupla üveggel készült ablakok. Alternatív energiák (Folytatás az l. oldalról) Tökéletes szigetelésű ablak és távfűtő csővezeték, hétvégi telken hasznosítható szélenergia- és napenergia-termelő berendezés, a biogáztermelés és -felhasználás sokfélesége, meleg vizet és áramot egyszerre termelő gép, energiát termelő fűzfaerdő — íme, csak mutatóban néhány „alcím” a még ma egész nap is megtekinthető kiállításról. S akkor még nem is szóltunk a „környezetkímélő falu” gondolatáról, amely a valóságban már javában épül, bemutatva a különböző zöld technológiákat, oktatási központot is teremtve a fejlődő és a környezetvédelemben ugyancsak elmaradottnak tekinthető kelet-európai országoknak ... (Ny. 1. — L. J.) Az SZDSZ az egyházi ingatlanokról „Amit visszaadnak, azt valakitől A gönci Parlamenti Klub meghívására Gönc és Kéked vendége vollt dr. Magyar Bálint, az, SZDSZ országos ügyvivője, a parlament önkormányzati bizottságának tagja, és dr. Matyi László országgyűlési képviselő, a parlament költségvetési bizottságának tagja. A környező falvak lakosai a fórumon kérdések sokaságát vétették fel a képviselőknek, akik politikai, gazdasági és önkormányzati kérdésekben fejtették ki a szabad demokraták álláspontját. A találkozó után dr. Magyar Bálint és dr. Maltyi László nyilatkozott lapunk munkatársának. — A parlament a napokban tűzi napirendjére az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Mi az SZDSZ álláspontja ebben a kérdésben ? — Annak, hogy a vallás- szabadság a gyakorlatban megvalósuljon, az állam és az egyház szétválasztása a biztosítéka. A szétválasztás alapvető feltétele, hogy az egyházak hitéletük működési költségeit az állami költségvetéstől függetlenül, saját forrásból tudják fedezni. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az egyházak mielőbb a működésükhöz szükséges javak birtokába jussanak. Ez a törvényjavaslat ennek a követelménynek nem felel meg, mert olyan javakat juttatna nekik, amelyeket az egyházak nem tudnak működtetni, továbbá fenntartja, sőt erősíti az állam és az egyház összefonódását a költségvetésben. Az SZDSZ álláspontja az, hogy a jelenlegi, tényleges viszonyokból kiindulva kell az egyházak működőképességét elősegíteni. Fontos elvünk, hogy az egyházak önállóak legyenek, s anyagi bázisukat a pénzügyi alapítványok gazdag rendszere alkossa. Feltétlen hívei vagyunk annak, hogy a szabályozás a felekezeti egyenjogúságon alapuljon. A törvényjavaslatból kitűnik, hogy a tervezet a tulajdonjogi rendezésen alapuló kárpótlás elvén áll. Ennek az lehet a következménye, hogy bár az egyházak tulajdonosóriásokká válnak, mégis eltartásra szorulnak, s ennek jelentős költségvetési vonzata lehet. S mivel a törvényjavaslat a kárpótlási elveket érvényesíti, ezzel a jogi személyek kárpótlásának 'területére téved, és az egyesületek, egyetemek, bankok, önkormányzatok és egyéb szervezetek követeléseinek lavináját indíthatja el. A törvényjavaslat alapelve szertefoszlatja a világnézetek és vallások irányában semleges állam képét, hiszen az 1948-as viszonyok alapján történő rendezéssel a múltbeli, nem semleges, államegyházi erőviszonyokat teremti újra. A törvényjavaslat az egyházi vagvonkérdés rendezése helyett konfliktusokat robbanthat ki az ingatlanok jelenlegi tulajdonosai és használói (önkormányzatok, közintézmények), valamint az egyházak között, hiszen amit visszaadnak, azt valakitől elveszik. Véleményünk szerint az ingatlanhoz juttatás csak egyik módja legyen a rendezésnek. Különbséget kell tenni a hitélet működését szolgáló, valamint a közfeladati célt betöltő ingatlanok között. Az egyházak tulajdonába a hitélet működését szolgáló ingatlanok kerüljenek. Kerüljenek tulajdonukba azok az egykor államosított akár hitéleti, akár közcélt szolgáló ingatlanjaik, amelyeket jelenleg is használnak. A többi közcélú ingatlannak viszont csak az a tételesen meghatározott köre essen külön elbánás alá, amely bizonyos egyházakhoz történelmileg kiemelkedően kötődik (teológiák stb.). Egyéb közfeladatok ellátásában az egyenlő elbánás elve érvényesüljön. Azaz az egyházak ne történeti jogon, hanem a rájuk és más szervezetekre vonatkozó feltétélek teljesítése esetén jussanak közcélú ingatlanok birtokába. Az alap az ön- kormányzatokkal való szabad megállapodás legyen, amely nem veszélyeztetheti az önkormányzatok világnézetileg semleges, feladatellátási kötelezettségét. A működőképesség megteremtésének egyéb módjai is vannak, például lehet értékpapírokat juttatni a privatizáció során; át kell alakítani a társadalombiztosítást, és lehetővé kell tenni, hogy a személyi jövedelemadó egy részét az adózók határozzák meg, hogy milyen célra kell fordítani (az egyházak alapítványi támogatására stb.). A 10 éves intervallumot mi nagyon soknak tartjuk, véleményünk szerint, az egyházaknak 1 éven belül el kellene dönteniük, mely ingatlanokat kérik vissza, s 3 év alatt teljesen le lehetne zárni e2ft a kérdést. — A választások előtt az SZDSZ „A rendszerváltás programja” című kiadványában ismertette álláspontjait. Űjabb hírek szerint, most készül az űn. „kék könyv” Válságkezelő program címmel. Miért van szükség erre? Blöff volt, hogy az SZDSZ-nek van koncepciója? — Az SZDSZ-nek valóban volt koncepciója, blöffről szó sincs. Egyszerűen azért van erre az újabbra szükség, mert a jelenlegi helyzetben „frissítésre” szorul ez a program, hiszen sok minden nem úgy alakult, mint ahógy azit a rendszerváltás programjában terveztük (kárpótlási törvény, önkormányzati törvény). Június közepén valószínű, hogy megjelenik válságkezelő programunk. Aczél Éva
