Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-27 / 149. szám

1991. június 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Családi dosszié (Ad aota?) Válogatják, mérik az egrest. Az első öt hónap mérlege kedvező Privatizáció előtt a Miskolci Hűtőipari Vállalat CsaHádi fényképalbumot nézegetek. A babáról készült első fényképeikkel kezdőd­nék a lapok. A baba így, a baba úgy, mellette anyuka, apuka, a két nagymama. A balba szép, mindenki moso­lyog. Dapozok. A pici lány már áll, jár, fújja a szüle­tésnapi tortán a három gyer­tyát. örömmel nézik őt a nagyok. Fordítanék még, de nincs tovább. Innen kezdődik a családi dosszié. Tartalma bővebb, mint ama kedves albumé. Ráadásul több példányban létezik. Kartotékja van már ennek a családnak bírósá­gon, tanácson, polgármeste­ri hivataliban, álkoholgondo- zólbain, sőt már a 'köztársa­sági megbízott hivatalá­ban is. Mii történt Sz.-ékkel? Ez­zel a jól szituált, iskolázott családdal. (Sz. úr egy mis­kolci nagyvállalat megbe­csült szákembere, műszaki ügyintézőként nemrég ment nyugdíjba. Sz.-né mérlegké­pes könyvelőként egy diós­győri nagyvállaltat diszpé­csere volt. Míg bírt. Éppen három éve számolt le, azóta munikainéllkülti.) Olyan ez a család, mint a házuk. A vá­ros egyik legjobb helyén épült fél, ám még él sem készült egészen, máris rom­lik az állaga. Az udvarán térdig érő gyom, törmelék, a kertben is csaik dudva te­rem. Az aiblaikokon óoslka, szákiad! függönyök. Igaz is: míg a szomszédos házak az útoa felé jó nagy ablakok­kal néznek, Sz.-ék háza há­tat fordít. Pedig, amikor tervezték, építették, még nem gondoillhattak a befelé fordulásra. Vagy mégis? Te­hát mi is történt Sz.-ékkel? Balsorsuk oka az alkohol, mondhatnánk felületesen. Mondanám én is, ha nem is­merném a tyúk—tojás di­lemmát. Inkább beszéljenek a té­nyék. Sz. úr kötegnyi határo­zattál, végzéseikkel keresett mag, kérte, írjam meg az esetüket mások okulására. A felesége, mint mondta, sú­lyos ailkohoMsta. Válásukkor, a négyéves kislányukat az anyjának ítélte a bíróság, a közösen épített házat közö­sen lakják. Bár ő nem min­dig tartózkodik ott, mert 89 éves édesapját is gondoznia kell. Felesége tíz éve iszik keményen, ma már beteg, munlkaiképtélen. Nemhogy a most Ii6. éves Edit és a 84 éves nagymama, hanem a saját maga rendben tartásá­ra is köptél en. Tavaly, isok- sok utánjárással sikerült volt nejét bejuttatnia az izsófal- vi álikoholágiai szákkórlház­■ba, ahol három hónapot töl­tött el és igen jó állapotban kerüilit haza. Jó néhány hé­tig rendben is meritek a dol­gok, Magdi főzött, takarí­tott, aztán ismét inni kez­dett. A lakás förtelmes, a matracok rothadnák, mert Magdi bizony ittas állapotá­ban nem tudja visszatarta­ni a vizeletét. Olyankor leg­többször Edit teszi tisztába édesanyját. ,,Mi lesz ebből a gyerek­ből, ha ilyen körülmények között nő fel? Gimnázium­ba jár, 4,4 volt a bizonyít­ványa, de az ő eszével jobb is lehetne. Mostanában azt vágja a fejemhez, ha meg­kérdem. hova megy: semmi közöd hozzá. Az anyja nem ellenőrzi, nem kéri számon, hogyan is kérhetné, ha ré­szegen fekszik. A nagyma­ma öreg, legtöbbször én fő­zök nekik. Családi pótlékot több hónapja nem kapott az .asszony, a 3800 forint szociális segély pedig mire elég. Én tartom őket, de az én nyugdíjam sem túl sok. Magdi néhány éve szép summát örökölt, amit taka­rékba rakott, hogy majd a kislányunk örökli. Nem tu­dom, van-e még belőle va­lami. Mindent, mindent italra költ. A gyereket sze­retném kiragadni ebből a környezetből, de első- és másodfokon is elveszítettem a pert. Egyrészt, mert a bíróság a gyerekre hallgat, aki érthető módon az any­jával akar maradni, aki mindent megenged, aki nem fegyelmez. Másrészt pedig azért, mert a hatóságokat egy alkoholista is úgy át tudia rázni, mint a pinty. Az aíkoholgondozó pozitív választ ad, azt, hogy rend­re józanul megjelenik a következő adag Antaethy- lért. Hát persze, amikor esedékes bemennie, néhány napig nem iszik. Környezet­tanulmányozás nincs. Én tudom csak. mi folyik ott­hon. Ha nem verem1 meg. nem veszi be a tablettákat.” Nos, igen. Magdi, akár egy beteg kis veréb. Káni­kulában is vastag kabátba burkolózva vacog. Ereje alig. A gyereket imádja, védi, mondja rendes, jól ta­nul, ő mindig tudja róla, hol jár, kivel van. Amikor beszélgetünk, színjózan, bár egy percig sem tagadja, hagy iszik. Azt sem, hogy elhanyagolja a házat, a ker­tet, 'hogy rothad az ágya. ő már nem tagad semmit! Egykor szép arcából segély­kérőén. nagyon bánatosan csillog a szeme. Ez az asz- szony nagyon beteg. Kór­házban lenne a helye. Egy belgyógyászaiti osztályon, ahol kivizsgálnák, gyógyíta­nák. felerősítenék. De neki mindenki csak az alkoholó- giát emlegeti, érthető, hagy nagyon fél. Érzem, sok min­dent szeretne elmondani, de a férje még válaszolni sem hagyja. Elmenőben úgy in­tézem, hogy Sz. úr ne vág­hasson közbe. „Miért iszik, Magdika?” „Mert ilyen uram van. Durva.” „Gondoljon Editre, kérje meg a körzeti orvosát, utalja be kórházba. Nem el vonóba, hanem bel­gyógyászatra.” Szomorúan bólogat és egy nagyon ked­ves mosollyal búcsúzik. Sz. úrnak azért sok min­denben igaza van ám. Pél­dául abban, hogy a hivata­li bürokráciában elvész az ember. Nem tudom, meny­nyire lehetett alapos az a februári környezettanul­mány, amely fehéren-feke- tén kimondja, hagy Magdi már nem is alkoholizál, bi­zonyítja ezt a gondozónő, helyszíni látogatás nyomán, és bizonyítják a szomszédok. Nos, Magda nékem el­mondta, hogy iszik, a szom­szédokhoz ugyan nem csen­gettem be, ellenben kijött egy asszony és elmondta, hogy nagyon sajnálja Mag­dit. „Halálra issza magát. De miért? Mert az ura egy veszett dühödt ember. A kislányát itt, az utcán po­fozta fel nemrég, mindenki és fájdalom, az őt hazakí­sérő fiú szeme láttára. Egy­szer engem is majdnem megvert, mert szóltam, mi­ért nem köti meg a kutyát. Ha a fiam nem siet a se­gítségemre, bizony Isten megver. Csoda hogy ide ju­tott ez a szegény nő?” Két hét múltán találkoz­tam ismét Sz. úrral. „Azóta nem iszik. úgy látszik, fél. A kertet is beültette sárgarépával, ezzel, azzal, most pedig tartósítja a gyümölcsöket, amik az apám kertjében teremnek. Persze jól megvertem, most aztán dolgozik.” Elképzelem azt a szegény kis beteg asszonyt, aki jól megverve, kabátban veti június végén a sárgarépa­magot. Csakhogy Sz. úr té­ved. Magdi nem a verés miatt, a félelem miatt nem iszik... Tartsanak szerénytelen­nek, rrfegis leírom. Pár ked­ves szó. egypár simogatás a karján, egy kis mosoly — ennyit adtam Magdinak rö­vid ottlétem alatt. És eny- nyit kaptam vissza titok­ban. Ebből .tudom, hogy ez az asszony gyógyítható. Két hete egyfolytában üzen, hogy gyógyulni, gyógyulni ■akar. Csak venni kellene az üzenetét. Lévay Györgyi Mérlegelve az év első öt hónapjának eredményeit, kedvezően alakult az idén a Miskolci Hűtőipari Vál­lalat .termelési, értékesítési helyzete. Bár a kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt bizo­nyos mezőgazdasági termé­kekből a vártnál jóval ki­sebb volt a felhozatal — ez pedig felsrófolta a felvásár­lási áraikat —, szállítási .kö­telezettségeinek sikerült ele­get .tennie. Ez a vállaltat szá­mára létkérdés, hiszen éves termelésének 45—50 százalé­ka hosszú idő óta a. tőkés piacon talál vásárlóra. Ta­valy például tizennyolc nyu­gati országba .szállították a különféle mélyhűtött zöild- ség- és gyümölcsféléket. Fordulat élőitt áll az idén a vállalat. .Nagyarányú át­alakulást és privatizációt szeretnének megvalósítani. Amiint arról Orosz István igazgató tájékoztatott: a Földművelésügyi Minisztéri­um engedélye alapján több külföldi céggel folytatnak tárgyalásokat, amelyek je­lenleg már előrehaladott szakaszban vannak. Érdemes annyit megjegyezni, hogy az 1988. január elseje óta ön­állóvá vált miskolci gyár jó „ajánlólevelet” vitt eddigi pályafutásáról a megbeszé­lésekre. A hazai nyolc nagy hűtőipari vállallat közül — a legfontosabb mutatókat te­Egyre népszerűbb a brokkoli. kintve — rangsorban a 2— 3. helyen állnak. Nem vélet­len, hogy a McDonald’s cég számára a hasábburgonya legfontosabb szállítója — magyarországi üzletekben történő felhasználásra — a Miskolci Hűtőipari Vállalat lett. — Az 1988 óta tartó üzle­ti kapcsolat, kedvező alaku­lásának természetesen szá­mos feltétele volt, melyeket sikerült teljesítenünk. 'Egy, nálunk korábban ismeret­len, Amerikában azonban már legalább 190 éve ter­mesztett burgonyát kelletit itthon meghonosítani. A Russet—Burbank nevű faj­tát, amely rendkívül ma­gas szárazanyag-tartalmú, s fehér húsú. Jelenleg tíz helyen termelik, többek .kö­zött Sajóhidvégen és Her- nádkércsen. A privatizációs átalakulás­ra, s ennek nyomán a vál­lalati kapacitás fejlesztésére mindenképpen .szükség van, hiszen kevés a tárolótér, s emiatt a burgonyaüzem is csak időszakosan — augusz­tustól márciusig — tud ter­melni. A .különböző gyümölcsök­ből időnként .nem tudnák eleget a piacra dobni — hol­ott a .tőkés országokban a jó minőségű .hűtött áruiból hatalmas a kereslet. A leg- j nagyobb megrendelők a né­metek, a svédek és a hol­landok. Az olyan termék, mint a kuriózumnak számí­tó szomolyai cseresznye, kor­látlan mennyiségben elkel­ne, 'ha lenne belőle elegendő. — Most, a nyári szezon­ban egymást követik a gyü­mölcsök, zöldáruik. Túl va­gyunk az egres feldolgozá­sán, a zöldborsó, a .szomo­lyai cseresznye és a szamóca időszaka után készülünk a málnaszezonra. A felvásár­lást .több helyen végezzük. Miskolci telepünkön három műszakban történik a fo­lyamatosan érkező áruk át­vétele. A már említett .kiesések miatt, amit az időjárás oko­zott, gondolt a vállalat jó előre a kedvezőtlen hatá­sok kivédésére. A rendkívül népszerű brokkoliból például többet igényelték a koráb­ban tervezettnél, hiszen egy­re kelendőbb a piacokon. Az első féléves nyereséges gazdálkodás természetesen további lépésékre sarkallja a vállalatot. Igyekeznek mindent megtenni a biztos exportpiac megtartásáért, a termékek új piacokra .törté­nő bevezetéséért is. Ott volt a Miskolci Hűtőipari Vál­lalat a közelmúltban meg­rendezett ungvári nemzet­közi vásáron, a napokban pedig Bécsben, a Degusta ’91 elnevezésű hűtőipari ter­mékbemutatón, amelyre az európai országék vitték el kínálatukat. (gyárfás—laczól Áfa, azaz, általános for­galmi adó. Közgazdasági elemzések helyett csak annyit: bevétel a költség- vetésnek, amit mi, a ter­mékek vásárlói, .szolgálta­tások igénybevevői fize­tünk meg. (Pozitív tulaj­donsága .az áfának, hogy olykor vissza is ‘kaphat­juk. Például építkezések esetén, ha nagysága tíz­ezer forint fölé emelkedik, kisebb összegnél pedig akkor, ha — milyen bölcs a kormányzat! —• a pol­gár vízórát építtet be a lakásába. Ezt megtudva kapom magam, irány a hivatal (adófelügyelőség)! Irtó­zom a hivataloktól, kerül­getem egy darabig, .mint macska a forró kását. Az­tán csak elszánom ma­gom, bemegyek. A felira­tok leforráznak (csak tíz­ezer után jár vissza az áfa), majd a család meg­erősít, vízóránál más a helyzet! Ismét ott vagyok: biz­tos, ami biztos, megkér­dem, jár-e .az a pár száz forint? Mondják igen, csak válni kell, mert az igénylőlapot áruló főelő­adó éppen ebédel. Mit le­het ’tenni, várunk. A vé­kony, fekete 'hajú nő elé­gedetlen. Itt áll már tíz perce, sehol seniki. Pedig sietne, mert lassan lejár az ebédideje. Ö nem eszik, sürgősebb az áfa. Építkezik, s minden fillér kell, hogy tovább léphes­sen. De miit érdekli ez a hivatalt? Míg várunk, jut idő töprengeni. Miiért is jó az áfa-visszatérítés? Többféle válasz létezik. Az első, hogy a kormányzat .bölcs, segíti .az építkező, beruhá­zó embert. S mert csak magyar állampolgárnak jár, egyúttal védi a hazai árualapot is — ne legyen érdemes külföldre vinni a beruházási javákat. Az áfa-visszatérítés jó, mert segítségével tovább foly­tathatók az építkezések. Az á6a-visszatérítés azért csodálatos, mert a költ­ségvetést vágjuk meg. Azt a költségvetést, amely lassan mind a hét bőrt le­húzza rólunk. Gonoszság ide, gonoszság oda — ez utóbbira szavazok. •Közben éltéit negyven perc. A fekete hölgy el­tűnt, a főelőadó előkerült. Amikor kérdem, hogy hogy ... felháborodik. Ne­ki is jár az ebédidő — mondja. És a várakozók­nak? — kérdeném, de le­nyelem. öt forint ellené­ben kezemben a papír, töltenem is, de eszembe jut volt tanáosi dolgozó ismerősöm figyelmezteté­se. „Semmilyen űrlapot nem szabad értelemszerű­en 'kitölteni! Mert nincs bennük semmi ésszerű­ség!” így aztán hirtelen nekiesek, töltöm a rubri­kákat: hiába. Csak javíta­ni kell. A 'hölgyek a pult túlsó felén számolnak, körmölnek, egyeztetnek. Csorog róluk a víz, szeret­ném megkérdezni, hogy ebédeltek-e, mint a főelő­adó? Fölösleges, látszik, hogy nem. Az én ügyinté­zőm különösen szimpa­tikus. Számlákat egyeztet és közben .nékem is adja a tanácsokat, szimultánt játszik. Végre sikerül kitölteni a papírokat. Mondják, kettőre jöhetek a .kiuta­lásért. Nagyszerű, akkor kezemben lesz .a pénz! Nem nagy összeg, de tu­lajdonképpen egyszer már kidobtuk az ablakon — nincs mese, meg kell ra­gadni ! Kettőkor ismét ott vagyok, s mert egyszerű az eset, hamar olvassák a nevemet. Várakozás köz­ben nézem az arcokat. Fáradt, .nyúzott embereket látok. Építkezési neurózis, vagy hogy mondják? Van, aki negyven számlát kap vissza, áfája több tízezer forint. Meglepődöm, ami­kor csekket kapok kézhez. Hát nem lenne egysze­rűbb, hogy az ember be­adja a számlát, s kapná az áfát? Most mehetünk az OTP-be. Sebaj, ha meg­kezdtem, be (kell fejezni! Az OTP-ben összefu­tunk a sorstársakkal. A kismama a nyolcadik hó­napban — panaszkodik. Reggel kezdte az akciót, már két óra elmúlt, most várhat a pénzre. Az idő azonban nekünk dolgozik, pár perc és kezünkben az áfa. Mindössze két és fél óráig tartott, .keresetnek sem rossz: 250 forintos órabért számotok magam­ban. Persze, írni ez egy peep-showban eltöltött munkaórához képest? Se­baj, itt a pénz, a vissza­kapott, a megnyert! Üt- ban hazaiig verset fabri­kálok. József Attila után szabadon. Értelme nem sok, de jól hangzik: „Gyújtsd az áfát, ne si­ránkozz !” M. Szabó Zsuzsa Gyújtsd az áfát, ne siránkozz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom