Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-27 / 149. szám
1991. június 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Családi dosszié (Ad aota?) Válogatják, mérik az egrest. Az első öt hónap mérlege kedvező Privatizáció előtt a Miskolci Hűtőipari Vállalat CsaHádi fényképalbumot nézegetek. A babáról készült első fényképeikkel kezdődnék a lapok. A baba így, a baba úgy, mellette anyuka, apuka, a két nagymama. A balba szép, mindenki mosolyog. Dapozok. A pici lány már áll, jár, fújja a születésnapi tortán a három gyertyát. örömmel nézik őt a nagyok. Fordítanék még, de nincs tovább. Innen kezdődik a családi dosszié. Tartalma bővebb, mint ama kedves albumé. Ráadásul több példányban létezik. Kartotékja van már ennek a családnak bíróságon, tanácson, polgármesteri hivataliban, álkoholgondo- zólbain, sőt már a 'köztársasági megbízott hivatalában is. Mii történt Sz.-ékkel? Ezzel a jól szituált, iskolázott családdal. (Sz. úr egy miskolci nagyvállalat megbecsült szákembere, műszaki ügyintézőként nemrég ment nyugdíjba. Sz.-né mérlegképes könyvelőként egy diósgyőri nagyvállaltat diszpécsere volt. Míg bírt. Éppen három éve számolt le, azóta munikainéllkülti.) Olyan ez a család, mint a házuk. A város egyik legjobb helyén épült fél, ám még él sem készült egészen, máris romlik az állaga. Az udvarán térdig érő gyom, törmelék, a kertben is csaik dudva terem. Az aiblaikokon óoslka, szákiad! függönyök. Igaz is: míg a szomszédos házak az útoa felé jó nagy ablakokkal néznek, Sz.-ék háza hátat fordít. Pedig, amikor tervezték, építették, még nem gondoillhattak a befelé fordulásra. Vagy mégis? Tehát mi is történt Sz.-ékkel? Balsorsuk oka az alkohol, mondhatnánk felületesen. Mondanám én is, ha nem ismerném a tyúk—tojás dilemmát. Inkább beszéljenek a tényék. Sz. úr kötegnyi határozattál, végzéseikkel keresett mag, kérte, írjam meg az esetüket mások okulására. A felesége, mint mondta, súlyos ailkohoMsta. Válásukkor, a négyéves kislányukat az anyjának ítélte a bíróság, a közösen épített házat közösen lakják. Bár ő nem mindig tartózkodik ott, mert 89 éves édesapját is gondoznia kell. Felesége tíz éve iszik keményen, ma már beteg, munlkaiképtélen. Nemhogy a most Ii6. éves Edit és a 84 éves nagymama, hanem a saját maga rendben tartására is köptél en. Tavaly, isok- sok utánjárással sikerült volt nejét bejuttatnia az izsófal- vi álikoholágiai szákkórlház■ba, ahol három hónapot töltött el és igen jó állapotban kerüilit haza. Jó néhány hétig rendben is meritek a dolgok, Magdi főzött, takarított, aztán ismét inni kezdett. A lakás förtelmes, a matracok rothadnák, mert Magdi bizony ittas állapotában nem tudja visszatartani a vizeletét. Olyankor legtöbbször Edit teszi tisztába édesanyját. ,,Mi lesz ebből a gyerekből, ha ilyen körülmények között nő fel? Gimnáziumba jár, 4,4 volt a bizonyítványa, de az ő eszével jobb is lehetne. Mostanában azt vágja a fejemhez, ha megkérdem. hova megy: semmi közöd hozzá. Az anyja nem ellenőrzi, nem kéri számon, hogyan is kérhetné, ha részegen fekszik. A nagymama öreg, legtöbbször én főzök nekik. Családi pótlékot több hónapja nem kapott az .asszony, a 3800 forint szociális segély pedig mire elég. Én tartom őket, de az én nyugdíjam sem túl sok. Magdi néhány éve szép summát örökölt, amit takarékba rakott, hogy majd a kislányunk örökli. Nem tudom, van-e még belőle valami. Mindent, mindent italra költ. A gyereket szeretném kiragadni ebből a környezetből, de első- és másodfokon is elveszítettem a pert. Egyrészt, mert a bíróság a gyerekre hallgat, aki érthető módon az anyjával akar maradni, aki mindent megenged, aki nem fegyelmez. Másrészt pedig azért, mert a hatóságokat egy alkoholista is úgy át tudia rázni, mint a pinty. Az aíkoholgondozó pozitív választ ad, azt, hogy rendre józanul megjelenik a következő adag Antaethy- lért. Hát persze, amikor esedékes bemennie, néhány napig nem iszik. Környezettanulmányozás nincs. Én tudom csak. mi folyik otthon. Ha nem verem1 meg. nem veszi be a tablettákat.” Nos, igen. Magdi, akár egy beteg kis veréb. Kánikulában is vastag kabátba burkolózva vacog. Ereje alig. A gyereket imádja, védi, mondja rendes, jól tanul, ő mindig tudja róla, hol jár, kivel van. Amikor beszélgetünk, színjózan, bár egy percig sem tagadja, hagy iszik. Azt sem, hogy elhanyagolja a házat, a kertet, 'hogy rothad az ágya. ő már nem tagad semmit! Egykor szép arcából segélykérőén. nagyon bánatosan csillog a szeme. Ez az asz- szony nagyon beteg. Kórházban lenne a helye. Egy belgyógyászaiti osztályon, ahol kivizsgálnák, gyógyítanák. felerősítenék. De neki mindenki csak az alkoholó- giát emlegeti, érthető, hagy nagyon fél. Érzem, sok mindent szeretne elmondani, de a férje még válaszolni sem hagyja. Elmenőben úgy intézem, hogy Sz. úr ne vághasson közbe. „Miért iszik, Magdika?” „Mert ilyen uram van. Durva.” „Gondoljon Editre, kérje meg a körzeti orvosát, utalja be kórházba. Nem el vonóba, hanem belgyógyászatra.” Szomorúan bólogat és egy nagyon kedves mosollyal búcsúzik. Sz. úrnak azért sok mindenben igaza van ám. Például abban, hogy a hivatali bürokráciában elvész az ember. Nem tudom, menynyire lehetett alapos az a februári környezettanulmány, amely fehéren-feke- tén kimondja, hagy Magdi már nem is alkoholizál, bizonyítja ezt a gondozónő, helyszíni látogatás nyomán, és bizonyítják a szomszédok. Nos, Magda nékem elmondta, hogy iszik, a szomszédokhoz ugyan nem csengettem be, ellenben kijött egy asszony és elmondta, hogy nagyon sajnálja Magdit. „Halálra issza magát. De miért? Mert az ura egy veszett dühödt ember. A kislányát itt, az utcán pofozta fel nemrég, mindenki és fájdalom, az őt hazakísérő fiú szeme láttára. Egyszer engem is majdnem megvert, mert szóltam, miért nem köti meg a kutyát. Ha a fiam nem siet a segítségemre, bizony Isten megver. Csoda hogy ide jutott ez a szegény nő?” Két hét múltán találkoztam ismét Sz. úrral. „Azóta nem iszik. úgy látszik, fél. A kertet is beültette sárgarépával, ezzel, azzal, most pedig tartósítja a gyümölcsöket, amik az apám kertjében teremnek. Persze jól megvertem, most aztán dolgozik.” Elképzelem azt a szegény kis beteg asszonyt, aki jól megverve, kabátban veti június végén a sárgarépamagot. Csakhogy Sz. úr téved. Magdi nem a verés miatt, a félelem miatt nem iszik... Tartsanak szerénytelennek, rrfegis leírom. Pár kedves szó. egypár simogatás a karján, egy kis mosoly — ennyit adtam Magdinak rövid ottlétem alatt. És eny- nyit kaptam vissza titokban. Ebből .tudom, hogy ez az asszony gyógyítható. Két hete egyfolytában üzen, hogy gyógyulni, gyógyulni ■akar. Csak venni kellene az üzenetét. Lévay Györgyi Mérlegelve az év első öt hónapjának eredményeit, kedvezően alakult az idén a Miskolci Hűtőipari Vállalat .termelési, értékesítési helyzete. Bár a kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt bizonyos mezőgazdasági termékekből a vártnál jóval kisebb volt a felhozatal — ez pedig felsrófolta a felvásárlási áraikat —, szállítási .kötelezettségeinek sikerült eleget .tennie. Ez a vállaltat számára létkérdés, hiszen éves termelésének 45—50 százaléka hosszú idő óta a. tőkés piacon talál vásárlóra. Tavaly például tizennyolc nyugati országba .szállították a különféle mélyhűtött zöild- ség- és gyümölcsféléket. Fordulat élőitt áll az idén a vállalat. .Nagyarányú átalakulást és privatizációt szeretnének megvalósítani. Amiint arról Orosz István igazgató tájékoztatott: a Földművelésügyi Minisztérium engedélye alapján több külföldi céggel folytatnak tárgyalásokat, amelyek jelenleg már előrehaladott szakaszban vannak. Érdemes annyit megjegyezni, hogy az 1988. január elseje óta önállóvá vált miskolci gyár jó „ajánlólevelet” vitt eddigi pályafutásáról a megbeszélésekre. A hazai nyolc nagy hűtőipari vállallat közül — a legfontosabb mutatókat teEgyre népszerűbb a brokkoli. kintve — rangsorban a 2— 3. helyen állnak. Nem véletlen, hogy a McDonald’s cég számára a hasábburgonya legfontosabb szállítója — magyarországi üzletekben történő felhasználásra — a Miskolci Hűtőipari Vállalat lett. — Az 1988 óta tartó üzleti kapcsolat, kedvező alakulásának természetesen számos feltétele volt, melyeket sikerült teljesítenünk. 'Egy, nálunk korábban ismeretlen, Amerikában azonban már legalább 190 éve termesztett burgonyát kelletit itthon meghonosítani. A Russet—Burbank nevű fajtát, amely rendkívül magas szárazanyag-tartalmú, s fehér húsú. Jelenleg tíz helyen termelik, többek .között Sajóhidvégen és Her- nádkércsen. A privatizációs átalakulásra, s ennek nyomán a vállalati kapacitás fejlesztésére mindenképpen .szükség van, hiszen kevés a tárolótér, s emiatt a burgonyaüzem is csak időszakosan — augusztustól márciusig — tud termelni. A .különböző gyümölcsökből időnként .nem tudnák eleget a piacra dobni — holott a .tőkés országokban a jó minőségű .hűtött áruiból hatalmas a kereslet. A leg- j nagyobb megrendelők a németek, a svédek és a hollandok. Az olyan termék, mint a kuriózumnak számító szomolyai cseresznye, korlátlan mennyiségben elkelne, 'ha lenne belőle elegendő. — Most, a nyári szezonban egymást követik a gyümölcsök, zöldáruik. Túl vagyunk az egres feldolgozásán, a zöldborsó, a .szomolyai cseresznye és a szamóca időszaka után készülünk a málnaszezonra. A felvásárlást .több helyen végezzük. Miskolci telepünkön három műszakban történik a folyamatosan érkező áruk átvétele. A már említett .kiesések miatt, amit az időjárás okozott, gondolt a vállalat jó előre a kedvezőtlen hatások kivédésére. A rendkívül népszerű brokkoliból például többet igényelték a korábban tervezettnél, hiszen egyre kelendőbb a piacokon. Az első féléves nyereséges gazdálkodás természetesen további lépésékre sarkallja a vállalatot. Igyekeznek mindent megtenni a biztos exportpiac megtartásáért, a termékek új piacokra .történő bevezetéséért is. Ott volt a Miskolci Hűtőipari Vállalat a közelmúltban megrendezett ungvári nemzetközi vásáron, a napokban pedig Bécsben, a Degusta ’91 elnevezésű hűtőipari termékbemutatón, amelyre az európai országék vitték el kínálatukat. (gyárfás—laczól Áfa, azaz, általános forgalmi adó. Közgazdasági elemzések helyett csak annyit: bevétel a költség- vetésnek, amit mi, a termékek vásárlói, .szolgáltatások igénybevevői fizetünk meg. (Pozitív tulajdonsága .az áfának, hogy olykor vissza is ‘kaphatjuk. Például építkezések esetén, ha nagysága tízezer forint fölé emelkedik, kisebb összegnél pedig akkor, ha — milyen bölcs a kormányzat! —• a polgár vízórát építtet be a lakásába. Ezt megtudva kapom magam, irány a hivatal (adófelügyelőség)! Irtózom a hivataloktól, kerülgetem egy darabig, .mint macska a forró kását. Aztán csak elszánom magom, bemegyek. A feliratok leforráznak (csak tízezer után jár vissza az áfa), majd a család megerősít, vízóránál más a helyzet! Ismét ott vagyok: biztos, ami biztos, megkérdem, jár-e .az a pár száz forint? Mondják igen, csak válni kell, mert az igénylőlapot áruló főelőadó éppen ebédel. Mit lehet ’tenni, várunk. A vékony, fekete 'hajú nő elégedetlen. Itt áll már tíz perce, sehol seniki. Pedig sietne, mert lassan lejár az ebédideje. Ö nem eszik, sürgősebb az áfa. Építkezik, s minden fillér kell, hogy tovább léphessen. De miit érdekli ez a hivatalt? Míg várunk, jut idő töprengeni. Miiért is jó az áfa-visszatérítés? Többféle válasz létezik. Az első, hogy a kormányzat .bölcs, segíti .az építkező, beruházó embert. S mert csak magyar állampolgárnak jár, egyúttal védi a hazai árualapot is — ne legyen érdemes külföldre vinni a beruházási javákat. Az áfa-visszatérítés jó, mert segítségével tovább folytathatók az építkezések. Az á6a-visszatérítés azért csodálatos, mert a költségvetést vágjuk meg. Azt a költségvetést, amely lassan mind a hét bőrt lehúzza rólunk. Gonoszság ide, gonoszság oda — ez utóbbira szavazok. •Közben éltéit negyven perc. A fekete hölgy eltűnt, a főelőadó előkerült. Amikor kérdem, hogy hogy ... felháborodik. Neki is jár az ebédidő — mondja. És a várakozóknak? — kérdeném, de lenyelem. öt forint ellenében kezemben a papír, töltenem is, de eszembe jut volt tanáosi dolgozó ismerősöm figyelmeztetése. „Semmilyen űrlapot nem szabad értelemszerűen 'kitölteni! Mert nincs bennük semmi ésszerűség!” így aztán hirtelen nekiesek, töltöm a rubrikákat: hiába. Csak javítani kell. A 'hölgyek a pult túlsó felén számolnak, körmölnek, egyeztetnek. Csorog róluk a víz, szeretném megkérdezni, hogy ebédeltek-e, mint a főelőadó? Fölösleges, látszik, hogy nem. Az én ügyintézőm különösen szimpatikus. Számlákat egyeztet és közben .nékem is adja a tanácsokat, szimultánt játszik. Végre sikerül kitölteni a papírokat. Mondják, kettőre jöhetek a .kiutalásért. Nagyszerű, akkor kezemben lesz .a pénz! Nem nagy összeg, de tulajdonképpen egyszer már kidobtuk az ablakon — nincs mese, meg kell ragadni ! Kettőkor ismét ott vagyok, s mert egyszerű az eset, hamar olvassák a nevemet. Várakozás közben nézem az arcokat. Fáradt, .nyúzott embereket látok. Építkezési neurózis, vagy hogy mondják? Van, aki negyven számlát kap vissza, áfája több tízezer forint. Meglepődöm, amikor csekket kapok kézhez. Hát nem lenne egyszerűbb, hogy az ember beadja a számlát, s kapná az áfát? Most mehetünk az OTP-be. Sebaj, ha megkezdtem, be (kell fejezni! Az OTP-ben összefutunk a sorstársakkal. A kismama a nyolcadik hónapban — panaszkodik. Reggel kezdte az akciót, már két óra elmúlt, most várhat a pénzre. Az idő azonban nekünk dolgozik, pár perc és kezünkben az áfa. Mindössze két és fél óráig tartott, .keresetnek sem rossz: 250 forintos órabért számotok magamban. Persze, írni ez egy peep-showban eltöltött munkaórához képest? Sebaj, itt a pénz, a visszakapott, a megnyert! Üt- ban hazaiig verset fabrikálok. József Attila után szabadon. Értelme nem sok, de jól hangzik: „Gyújtsd az áfát, ne siránkozz !” M. Szabó Zsuzsa Gyújtsd az áfát, ne siránkozz!
