Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-18 / 141. szám
1991. június 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kifut az időből a privatizálás? Ei van. Én vagyok az utolsó mohikán Bakancsot fel! Kezdődik a műszak. Rabszolgának lenni ma sem leányálom Vihar utáni csend Ózdnn A finomhengermű már dolgozik Fogyiatikozólban a türelem, írtúk már többször a privatizációról, az áMaimi tulajdon siilkienes magánkézbe adásáról és sikertelen príiviatizá- cióról is. írtunk könnyen privatizált állami javaikról és nehezen privatizáthiatók- röl egyaránt. Ez utóbbiak közül egy különösen nehéz dió mind az állaim, miiind a türieQimetlenül itt kopogtató nyugati töke, mind pedig az egyszerű embereik számára. A Tdkaj-hegyallijtai Állami G azdiaisági B or kombinátról van szó, amely ha magánkézbe kerül, nagy :kő esik le az állaim „szívéről”. Tavaly óta tudóik dolog, hogy a kombinát sorsa megpecsételődött. A nagy -szomszéd szovjet piac a borfelvásárlás tekintetében gya- korlatiiillag megszűnt. Ezer és ezék 'helkitószámra maradit a hegyalljaliiák nyákén a bar. A más piacon való értékesítés léhetősége is megszűnt gya- koirliatilaig. A további tárolás, a minőségi borkészítés, az értékesítés olyan veszélybe került, amiből csak sóit pénz betelktetősével lehet kikecmeregni. Pénz pedig sem a hegyalijialilalk, -sem az állam zsöbében nincs annyi, ami az eredményes fejlesztéshez elegendő lenne. Elkerülhetetlen tehát a nyugati tőke bevonága, hogy a tokaji ,bor újra régi fényében tündököljön, s régi hírét visszakapja. Több allkailamimal rendeztek már Tokaj -Hegy-ál j án olyan tanácskozást, amelyen hol a boiik-oimlbiinéit, ho-1 a Földművelésügyi Minisztérium szaiemlberéi álltak élő priva-tizádiós elképzeléssel. Máröi-uisbain d-r. Bacsó András, az új vezérigazgató az állami vagyon privatizációjáról élimondlta: az a cél, hogy a 'kombinát manopol- jéll-egét m-odlenn piaci elvek alapján vensenyh-elyzietlbe hozzák, s a piac vigye élőre Hegylal-ját. Ennek érdekében rés-zvónytáiDsaságoka-t álaitoítanák ki, és területileg három üzleti vállalkozási kör létréh-ozása indokolt. De hogy ez miből valósul meg, csak találgatni lehet. A vezérigazgató -szerint május végére kellett volna a privát! záöióis szerződést aláírni, június végére az előfinanszírozást, november 15-re pedig a végleges pri-vatizá- diót is tető alá -kell hozni. Az egész hegyaljai szőlő- problémáról néhány véleményt közreadunk, am-dlyek a hegyaljai tanácskozáson és a szőlősorok között hangzottak el -szalkiemb-erék, politikusok, sződőművelők szájából. Csorna Zsigmondi, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa szerint az 'ajszú- bor valaha minőségi etalon volt Európában. Ma a to- k-a(j)i bor ára m-egalázóan alacsony a nyugati piacokon. Ez egylben minősíti a termelés színvon-álát. Ez a minősítés v-iszont eilgandolfcod- t-altó. Ilyenlkoir jusson .eszünkbe -a hagyék „szóknyaterü- 1-etéi-n” termelt savanyú szőlő, a túlműtrágy-ázás, a magyar kardon, a metszési mód. És ezek megváltoztatásához bizony, óriási pénz kell. Dr. Visóczki hajós nyugdíjas szerint a privatizációból „kimazsol-ázzálk” Hegy- a-ljn legértékesebb szőlőiter- m'ő dűlőit, és azt majd a külföldiékn-ék adják él. Nem látom — mondta indulatosan —, hogy milyen szerepe lett a kisvállalkozónak, a magántér miélőm ék ebben a Kincses János, Tárcái polgármestere attól fél, hogyha gyorsan nem privatizálják a borkomlbiinátolt, az helyi koniflilktuisoklhoz vezethet, hisz’ ott a nyafcuikon a sok eladatlan bor. „A Totaj-hegyaljai Egyesület részéről mi nem egyezünk az itt ismertetett privatizációs tervvel” —mondta Szabó Sándor, a Béke Szakszövetkezet elnöke, és még azt is hozzátette, hogy az elmúlt rendszer szétválasztotta a szőlőtermelőt a bortermelőitől, és a kisembereket, a kistermelőiket e privatizációs terv szerint csak a kialakítandó pinceszövetkezetekben találjuk, ott is csak 10—d:2 százalékban. A Mezőgazdasági Érdek- védieimii Szövetség részéről dr. Farkas Attila (kétségeit fejezte ki, ment szerinte az Allamii Vagyonügynökség egy aláírásig sem jutott el az rt.-lk megalakításával, pedig jó lenne, ha a leendő vásárló vállalná az évi termés teljes felvásárlását, hogy a termelők megnyugodjanak. A szőlőtőke közé szorult termelő azonban korántsem nyugodt. Hegyalja déli lejtőjén a háti permetezővel bíbelődő emlbar nagyon is ideges. — Nem tudom, lesz-e értelme a sok vesződésnek. Azt sem tudóim, mi lesz a tenméssei, ha egyáltalán hagyott valamit ez a májusi, fagyos, két éjszaka. Régen, március 112-ire. Szent Gergely napjára mór mindent rendezni kellett — adásvételt, áraikat ,—, imost .meg azt sem tudóim júniusban, hogykell-e majd valakinek a termés. Itt van a szomszéd, messziről járt ide a szőlőt művelni. Most abbahagyta, várja a vevőit. Meg sincs metszve a tőke, de úgy hallom, több, miiint száz hektár maradtjgy Hegyialj ám. Miagam is láttam ilyen siralmas állapotot, kérdés, hogy ez ,a privatizálás mikor, és mit változtat majd, milyen irányiba tereli a termelési kedvet, az áldott bor minőségét, a szőlőiből élő hegyaljaiak sorsát. A sök- sok kérdés ez idáig megválaszolatlan ... (bekecsi) A kies, szép Bódva-völgye a múlt század végi filoxéra- pusztításig kiváló szőlőtermő vidék volt. Erről tanúskodnak többek között a települések hatalmas borospincéi és több község címere is. Még ,a vidék egyik legészakibb településének számító Bódvaszilas múlt századi címerében is szőlőfürt a domináló motívum. És_ itt van a nevében is szőlőtermelésre utaló Szőlősardó község. A nagy szőlővész után az elpusztult nemes szőlők helyét az értéktelenebb di- rekttermő szőlők foglalták el. Sok településen az utóbbi évtizedekben a lakosság elvándorlásával, az egykori gazdák megöregedésével még ez a helyzet is tovább romlott, a szőlőskertek elhagyatott szomorú képet mutatnak. Pedig a napnak dűlő hegyoldaliakon elhagyott szőlőparcellák, gyümölcsösök, kiváló termőhelyek. A kép azért nem ilyen egységes. Az utóbbi -időben szaporodnak is a víkendház-bor- házak, présházak egyes településeken, s a direkttermő fajtákat nemes oltványokkal váltják le a régi gazdák ifjú utódai. Persze az itt termő nemes szőlők bora más karakterű, nem tokaji és nem egri, ezek idevalósi jóborok. Ezért sze— Beosztása rabszolga — mondja Országit Rafael, hengerész, miközben a bakancsával vacakol. 1974-től dolgozik az Ózdi Kohászati Üzemekben, az utóbbi nyolc évben a finomhengermű finomsorán. A fiatalembernek csakúgy, mint 600 társának kijutott a „jóból” az elmúlt kilenc hónapban. — Hosszú vajúdás volt — mondotta Tartó Lajos, az üzem szakszervezeti titkára azon a munkásgyűlésen, ahol dr. Szőke Tibor miniszteri biztos, az ÓKÜ vezérigazgatója bejelentette: többségében dolgozói érdekeltségű kft. alakulhat a finomhengerműből. — A gyerek nem lett béna és nem lett szellemileg visszamaradott, Bízom abban. hogy: nyereségesen termelünk majd — mondta a titkár a gyűlés után. Június 11-én, reggel 6 órakor egyelőre csak a finomsoron, de megkezdődött a Finomhengermű Kft.- ben a négyműszakos termelés. A tervek szerint hamarosan indulhat a közép-, a beton- és az abroncssor is. Rendelés van elég. Ivacs Gyula, kikészítő üzemvezető szerint háromnégy hétre van alapanyag. — Mire ez elfogy, itt lesz a csehszlovák buga — mutatja az anyagkazlakat a csarnok mellett. Knyaskó Lajos, aki 1975 óta előhengerész-helyettes, retnénk mérleget készíteni, hogy száz évvel a filoxéra után milyenek a Bódva-vö'- gye mai jóborai. Az Edelényi Városi Könyvtáriban működő közösség, a Kertbarát Kör szervezésében június 25-én megrendezzük Edelény és környéke kistermelőinek borversenyét fehér és vörös szőlőbor, valamint gyümölcsbor kategóriában. A versenyre bárki benevezhet Edelényben és környékén, illetve a Bódva-völgye szőlőhegyein termett saját készítésű boraival. A benevezési díj bormintánként 50 forint. Á bormintákat literes fehér üvegekben kell bevinni az Edelényi Városi Könyvtárba június 24- én, 8 és 16 óra, valamint 25- én 8 és 13 óra között. A borokat háromtagú szakértő zsűri értékeli, pontozza és kategóriánként arany-, ezüst-, bronzéremmel, valamint emléklappal díjazza. Ünnepélyes eredményhirdetés június 25-én, 17 órakor lesz a városi könyvtárban. Kérjük kistermelő barátainkat, minél többen vegyenek részt ezen a nemes vetélkedésen, Edelény és környéke 1991. évi borversenyén. Slezsák Imre munkástársa mellett ülve szintén a bakancsával szösz- mötöl. — örülünk, persze, hogy örülünk az indulásnak — mondja —, én is 4—5 ezer forinttal vittem kevesebbet addig, amíg állt a gyár. Se prémium, se jutalom. Egykor, ha csak néhány percre megállt valamelyik sor anyaghiány miatt, az elő- hengerész máris megvadult darázsként rontott ki az üzemből, keresve a hiba okát. Most örülünk, ha munkánk van. — Szeretnénk, ha jól, eredményesen működhetnénk. A főnökeink sem akarnak mást — veszi át a szót a hengerésztárs. — Hát rajtunk, már ami a munkát illeti, ez nem múlik. Amíg a két hengerész ’munkásruhába bújik, az 1949-től a gyárban dolgozó Bakos László, karbantartó lakatos már hazafelé készül. — Szeptemberben 42 éve lesz, hogy itt vagyok. Ebből a korosztályból utolsó mohikánként. A többieket még az ÖKÜ engedte el vágj' korengedményes, vagy korkedvezményes nyugdíjba. Engem azonban a Rima (karbantartó kft.) nem enged! Ez van! A hengerállványok karbantartása, javítása a feladatom. Csinálom, amíg bírom, meg amíg szükség van rám — mondja és fürödni indul, de még visszafordul az ajtóból: — Ha eddig volt gyár, akkor ezután is lennie kell! — és először villan valami örömféle a szemében. Vékony lábai fáradtan mozdulnak, várja a forró fürdő. Csoki, a mindenki népszerű Csokija — koros cigányember — int a fejével a finomhengermű csarnoka felé: — Hagy induljon, csak má’ indulna a többi is! És meg ne álljon többet! — mondja. — Mert ez a csend a legrosszabb. Valóban. A gyár csendje szinte fáj! Az Ózdi Acélmű Rt. csődje automatikusan leállította először a nagyolvasztót, majd az acélművet, és végül a rúd- és dróthengerművet is. Ez utóbbi magától is megállt volna, mivel az rt. működése alatt — közel 11 hónap — egyetlen főjavítás sem volt, így a berendezések műszaki állapota tragikus. — Lerabolták az RDH-t is, közben meg tönkretették! — legyint a Csoki. — Még jó, hogy a Szőke úr megjött! Dr. Szőke Tibor — úgy tűnik — valóban időben érkezett. Egy hónappal később már nem lett volna mit szerveznie. A körülményekhez képest most. optimista. — Amikor az RDH újra indul — remélhetőleg két- három hét múlva —, akkor legalább egy, de lehet, hogy két Siemens-Martin kemencét is beindítunk. A kohó meg — várhatóan szeptemberben — szintén meg kell, hogy kezdje a termelést — állítja határozottan. — A hengerművek számára pedig, a belfölditől jelenleg lényegesen kedvezőbb áron alapanyagot kell beszereznünk a környező országokból, így például a Cseh és Szlovák Köztársaságból. A miniszteri biztos elképzelései megalapozottak. — Ez az ember tudja, hogy mit akar, csak lesz-e segítsége? — mondja Tartó Lajos. Májusban tárcaközi bizottság alakult az ózdi térség gondjainak megoldására. Bárdos Balázs államtitkár, ózdi országgyűlési képviselő szerint a tárcaközi bizottság támogatja dr. Szőke Tibor koncepcióját. A kiszivárgott hírek szerint azonban nemcsak szakmai, hanem politikai és gazdasági támogatást is élvez a miniszteri biztos. Ez utóbbira van jelenleg a térségnek és a kohászatnak a legnagyobb szüksége, mert az újrainduláshoz egyes becslések szerint 800 millió forint kellene. A finomhengermű csarnokából kilépve, a szabadban is jó hallani a kiszűrődő munkazajokat. — Hát ez van! — mondja az idős karbantartó lakatos —, de jó-e, hogy így van? Szemán László Fotók; Mizerák István Dirivaitizafeslbain. Miskolci Építőipari Vállalat vállalati tanácsa PÁLYÁZATOT HIRDET igazgatói munkakör betöltéséhez. Pályázat feltételei, követelményei: ♦ építész, vagy építőmérnöki oklevél, ^ 10 év építőipari vezetői gyakorlat, + erkölcsi bizonyítvány, + a vállalat külső kapcsolatrendszerének fejlesztése, belső stabilitás erősítése, + korhatár: 50 életév, agilis, menedzsertípus, + alkalmasság a vállalat korszerű arculatának kialakítására. Pályázathoz csatolni kell: + szakmai önéletrajz (részletes kézzel írott), + iskolai és szakképzettségét igazoló okirat másolat, + jövedelemigény. Bérezés megegyezés szerint, és a vt döntése alapján. Pályázat benyújtási határideje: megjelenést követő 15 nap. Pályázatot dupla borítékban (a belsőn csak a „pályázat" felirat szerepelhet) a vt elnökének kell benyújtani! A pályázatokat teljes diszkréció biztosításával kezeljük. Pályázatok elbírálása a benyújtási határidőt követő 20 napon belül történik. Előnyt jelent egy idegen nyelv ismerete. CÍM: Miskolci Építőipari Vállalat 3501 Miskolc, József A. u. 40. Pf.: 16. vt elnöke: Simon Kálmán (Tel: 20-811) Túlhízott sertések Petíció a disznókról Megyénkben — miként az ország más területein is — a túlhízott sertések miatt elégedetlenkednek a jószágtartók. Mert ritkán veszik át őket. s ha átveszik is, ki tudja mikor fizetnek értük. Bár a kormány ígéri a fenti helyzet rendezését, a Csongrád megyeiek kormányfői intézkedést kérnek a súlyhatár feletti sertések ügyében. A Csongrád megyei közgyűlés pénteken petícióval fordult Antall József miniszterelnökhöz. A kis- és nagygazdaságokban tartott, mintegy 40 ezer túlhízott sertés értékesítése kilátástalan, mert a gazdaságoknak nincs szerződésük a felvásárló vállalatokkal. Jelenleg ä 200 kilogramm élősúly feletti sertések száma több mint 10 000, ezeket az állatokat az első hőhullám elpusztítja. Tartásuk máris csődbe vitt sok tenyésztőt. A közgyűlés megítélése szerint ekkora veszteséget az ország nem hír el, ezért kérik a miniszterelnököt, hogy a kormány agrárpolitikájában deklaráltaknak megfelelően — „az ágazatban kialakult feszültségek és egyes területeken mutatkozó válságjelenségek a lehető legkisebb áldozatokkal történő megoldása” — intézkedjen, s mentsék meg a megtermelt javakat. Borverseny Edelényben
