Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-17 / 140. szám
1991. június 17., Hétfő ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Á borsodi „acélkörzet" kínjai Diósgyőr „ózdiasodik”? így látják az angolok Borsod bajai — kivonatok egy tanulmányból — A közelmúltban Ózdon mutatták be az amerikai USX Engineers and Consultants Inc. és a Pittsburgi Egyetem azon tanulmányát, melyet e két intézmény a borsodi vaskohászat és a megyei térség újraélesztésére készített. A tanulmányrész több problémamegoldó javaslat mellett szakszerű elemzést tartalmaz a munkaerőhelyzetről. A Dimag Rt. szakemberei a tanulmányról készített ösz- szefoglaló értékeléséből kiemelést érdemel, hogy Özdon kisebb-nagyobb átszervezésekkel, kft.-sítésisel és végkielégítéssel, valamint korengedményes—korkedvezményes nyugdíjaztatással elért létszámcsökkentés nehézségeivel Diósgyőr tulajdonképpen még csak idén szembesül. Ennek konkrét jele, hogy ez évben 3000, míg 1992-ben további 1500—2000 fős leépítést terveznek a Dimagban. Az amerikai tanulmány — csakúgy, mint a magyar szakemberek — a kohászati dekonjunktúra és az immár tovább nem halogatható térségi struktúraváltás következményeként hasonló nagyságrendű leépítést tart indokoltnak a diósgyőri kohászatban. Ugyanakkor a Dimag Rt.-ben a legrosszabb esettel is számolnak: ekkor a létszámcsökkentés elérheti a 8500 főt! Diósgyőr helyzete egyfelől könnyebb, mint Ózdé, mivel Miskolc térsége nemcsak a kohászatra épült. Másfelől azonban nehezebb is, miután a Dimag mellett — a szanálás alatt lévő — Digép is jelentős létszámleépítést hajt végre. Ezt végiggondolva akár természetes is lehet az ózdi aggodalom: a két kohászat összevonása és az ózdi kohászkodás megszüntetése. Dr. Szőke Tibor miniszteri biztos, az ÓKÜ vezérigazgatója azonban — bár hosszú távon nem zárja ki az ózdi metallurgiai fázis megszüntetését, de a jelenleg éppen megbukott Ostag- ÓART átszervezésén és az ÓKÜ működőképességének megteremtésén dolgozik. Visszatérve a tanulmányra, az UEC és a PITT szakemberei a térség strukturális gondjainak megoldását az élelmiszer-előállítás és -feldolgozás, továbbá a fa- és faipari termékek, ruházati cikkek, textíliák és vegyiáruk gyártásának fejlesztésében látják. (Bár a fejlesztésnek két jelentős akadályát is megnevezik az infrastruktúra fejletlenségében és a jogi környezet rendezetlenségében.) A Dimag Rt. szakembereinek véleménye szerint az új, korszerűbb iparágak versenyképességéhez meg kell vizsgálni, hogy a már meglévő fejlett ipari bázisok hogyan hasznosíthatók, mivel a javasolt iparágak önmagukban nem biztosítják a borsodi régió életképes működését. Űj terület lehetne — állítják a diósgyőriek — a gép-, a járműipari alkatrész-, illetve műszergyártás, s új munkahelyeket teremthetne a környezetvédelmi eszközök és berendezések, valamint különböző lakossági, fogyasztási cikkek előállítása is. Riasztónak tűnik a tanulmánynak a térség „eltartóképességére” vonatkozó „előrejelzése”. Az elvégzett számítások és elemzések alapján reálisnak tűnik, hogy 1995-re 40—50 ezer fő munkanélküli-segélyből fog majd „élni” a megyében. (Június 3-i adat szerint jelenleg 27 ezer munkanélkülit tartanak nyilván.) A fejlesztés azonban önmagában nem hozhatja meg a várt eredményt. A tanulmányból ugyanis kitűnik: a foglalkoztatás fejlesztése és a szociális problémák kezelése csak együtt képzelhető el, és lehet sikeres. Itt érdemes megemlíteni, hogy az ózdiak számára a rosszemlékű Bánya-féle koncepció is azért bukott megámért a két kérdésből csak az egyikkel, a struktúra átalakításával foglalkozott. Szemán László Az angliai, cambridge-i Segal Quince Wicksteed Limited, vagyis: gazdasági és menedzser-tanácsadó kft. ez év tavaszán készített a magyar Pénzügyminisztérium megrendelésére jelentést megyénk helyzetéről, & kilábalás lehetőségeiről. A :kö- vetkeztőkben ebből közlünk részleteket. Az említett jelentés kidolgozásában a budapesti Ipar- gazdasági Intézet munkatársai is részt vettek. Reprezentativitására jellemző, hogy mintegy száz borsodi vállalati vezetőt és számos helyi és országos szerv képviselőjét kérdezték meg arról, miben látják bajaink okát. Tegyük hozzá: a jelentés amolyan „köztes” jellegű, végleges kidolgozása után nyílik mód a megoldási módozatok meghatározására, s ehhez anyagi támogatások megpályázására. A SÜLYOS NEHÉZIPAR A háromnegyedmilliónyi, Borsodban élő ember legfőbb baja jelenleg éppen az, ami korábban a javát szolgálta. A szénbányászat, a a acélgyártás, a vegyipar. Igaz, hogy ez utóbbi úgy-ahogy tartja magát, de mert összességében mindegyik ágazat anyag- és energiaigényes, együttesen sebezhetővé tették megyénket a változásokkal szemben. Az átaluk felhasznált anyag és energia ugyanis jobban drágult, mint ahogy nőtt az ezekből előállított termékek ára. Az acélipar szerkezeti átalakulása — ha nehezen is, de — beindult. Megyénkben sajnálatosan kicsi a könnyűipar és a szolgáltatások aránya. Rövid távon ennek növelését gátolja, hogy a vállalatvezetőknek nincs elég tapasztalatuk, tudásuk, nem tudnak pénzügyi támogatást szerezni a könnyűipar és a szolgáltatások bővítésére. Tovább rontja esélyeinket, hogy megyénk földrajzi helyzetét tekintve is kedvezőtlen — nyugati határtól távoli —, valamint az, hogy a nagyfokú környezetszennyezés miatt nem igazán vonzó a nyugati tőke számára. Néhány városunk ipara — fafeldolgozás, élelmiszer-feldolgozás, kerámia-, kézműipar — fejleszthető, azonban ennek gátja, hogy sok üzem budapesti központú. A MUNKANÉLKÜLISÉG FOKOZÖDIK A tanulmány következő része megállapítja azt, ami sajnos ma már szinte minden borsodi családot érint valamilyen formában. Eszerint a munkanélküliség az utóbbi két év folyamán 10 százalékkal nőtt, súlyosan érinti nemcsak a nehézipart, hanem a mezőgazdaságot is. Üteme az idén tovább fokozódik. Hátborzongató a jelentés következő része. Az angol kutatók úgy becsük-, hogy 1992. végére megyénkben 46 ezerre nőhet a mun-. kanélküliek száma, s ez már 14 százalékos arányt jelent! Sőt! Azt jósolják, 1996-ban már elérheti a 16 százalékot is és csak azután kezd visz- szacsökkenni a mostani szintre. Nem szívderítő a következő megállapítás sem. Az előttünk álló évtizedben tovább fogyunk: kevesebb gyerek születik, a születések száma várhatóan kisebb lesz a halálozásokénál; sokan el is hagyják Borsodot. Várhatóan 23 ezerrel leszünk kevesebben, ez mégis csak ötezerrel csökkenti a munkára várók számát, hiszen a születések és halálozások, nem a munkaképes korosztályt érintik. A települések közül Miskolc szerepe fog csökkenni leginkább, megszűnik „vízfej” jellege a megyében. Néhány kisebb város, amely kevébé válságérzékeny iparszerkezettel rendelkezik, lehetőséget kap a fejlődéshez. Például: a mezőgazdasági termékek feldolgozásának növelésével, az idegenforgalom fejlesztésével. A STRATÉGIA ELEMEI Mint a fentiekből is kitűnik. az angol kutatók meglehetősen súlyosnak látják helyzetünket. Tanulmányuk befejező részében még nem adnak pontos receptet a megoldásra — ezt nem is ígérték —, de megvilágítanak néhány lehetőséget a kilábalásra. Statégiájuk fő eleme, hogy a már meglevő adottságokra kell építeni. Ez azt jelenti, hogy <ki kell, használnunk megyénk természeti szépségeit, a már nem használt épületeket, létesítményeket át kell alakítani, nem szabad veszni hagyni. Az üzleti szakértelem megszerzése és továbbfejlesztése a következő elem — gazdasági vezetőink nyugati vállalatvezetési stílust kell, hogy tanuljanak, alkalmazzanak. Jobbá kell tenni tárgyi környezetünket — ezen az értendő, hogy a rossz utak, a még mindig rossz telefonhálózat jelentős gátjai a gazdasági fejlődésnek. Néhány konkrétabb javaslat. Fejlesztenünk kell a könnyűipart, az élelmiszer- feldolgozást, az idegenforgalmat —- egyenletesen elosztva a megyében. A mezőgazdaságban nem sok jóra számítható szövetkezeteket meg ikelli tanítani nem mezőgazdasági jellegű tevékenységre. Támogatni szükséges a vállalkozásokat, a célirányos átképzést. Eddig a tanulmány részletei/ ★ Mi kell tehát a kilábaláshoz? A sok jó tanácson, útmutatáson kívül az, ami a háborúhoz. „Pénz, pénz, pénz”. Mégpedig: elsősorban a központi kormányzattól. Hiszen Borsod bajait nem a borsodiak okozták ... összeállította: M. SS. Zs. 2. Az elődök A pályaválasztó gyülekezetben (konklávé) a megválasztott új egyházfőhöz intézett első kérdés mindig az: Elfogadod-e? Wojtyla állítólag először nem fogadta el a tisztséget, véletlenek egybeesésének tulajdonította az eredményt, és új szavazást kért. A második: Milyen nevet választasz magadnak? - A névválasztás egész program. Wojtyla esetében egyértelműen azt jelezte: Elődeim munkáját kívánom folytatni. II. János Pál azonban nem hasonlít sem XXIII. Jánosra, a modernizáló zsinat összehívójára, sem VI. Pálra, annak befejezőjére. Angelo Ron- calli - akit XXIII. Jánosként tiszteit a világ, maga volt a megtestesült jóság és megbocsátás. Ügy kezelte a hívőket és nem hívőket, mint a bibliai apa a megtért tékozló fiút: megbocsátóan ölelt keblére mindenkit. Esendőnek látta az embereket, de hitt abban, hogy azok alapvetően jók. Nem tett különbséget, mindenkihez egyaránt szólt, hívőkhöz és nem hívőkhöz. Megáldotta Hruscsovot, amikor a szovjet vezető 19ó2-ben visszavonta Kubából a szovjet rakétákat és ezzel elkerülte az emberiség az atomháborút. Elment a római börtönbe, és mint „megtévedt embertársaival" elbeszélgetett a rablókkal, gyilkosokkal. Végrendeletében — s ez nagyon jellemző — azt írta: nem érzi, hogy bárki megbántotta volna. Eugenio Pacelli (XII. Pius) végtelenül gyanakvó volt. Elzárkózva élt a vatikáni palota termeiben, és nem bízott meg senkiben. Talán csak Pasqualina nővérben, házvezetőnőjében, aki haláláig mellette tevékenykedett. Pacelli még berlini nuncius korában vette maga mellé a nővért, aki követte őt a Vatikánba is, egyre fontosabb személyiséggé növekedve a kúria „informális” ranglétráján. Pasqualina nővér XII. Pius élete utolsó éveiben már fontos kérdésekben döntött. A Wojtyla-rejtély Vatikáni körökben mesélik az alábbi történetet: XXIII. Jánostól unokahúga, Angela Roncalli, egy római klinika igazgatónője szorultságában egyszer pénzt kért kölcsön. A pápa-nagybácsi mosolyogva azt válaszolta neki: „Talán Pasqualina nővérnek hiszed magad? Nekem nincs pénzem. Nézd, mit kapok én a szegényeimtől ...” S kinyitott egy pénzes dobozt, amiben 300 ezer líra lapult csupán. Nem nagy pénz akkoriban sem. XII. Pius szinte attól is irtózott, hogy fizikailag érintkezzék, például kezet fogjon másokkal. A nyilvános kihallgatások után, amikor nem kerülhette el, hogy kezet csókoljanak neki, lakosztályába rohant, és alkohollal mosta le a kezét. Sőt, gondosan letisztogatta a halászgyűrűt, a pápák főpász- tori gyűrűjét is, amit a hívek egy-egy nyilvános megjelenéskor szintén összecsókoltak. XXIII. János mesélte, hogy Pius pápa egyszer panaszkodott neki a kihallgatásokra: „Mindenféle gyanús népek beférkőznek hozzá, még kommunisták is." János pápa azért mesélte ezt, hogy hozzátegye: „Én, ellenkezőleg, amikor azt hallom, hogy még kommunisták is jönnek az általános kihallgatásra, és meghallgatnak, megtapsolnak, nagyon is elégedett vagyok. Azt hiszem elfogadják, amit mondok, és azért jönnek, mert szeretnek." Mennyire más ebben is Roncalli, aki elődje lelki vívódásaira utalva, mosolyogva mondta: „Én úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy azt gondolom: az egyházért igazából Krisztus a felelős. Én csak egyszerű titkára, ügyvivője vagyok." Any- nyira így gondolta, hogy néha arról is elfeledkezett, ő az egyházfő, aki tévedhetetlen az egyház hittételei szerint. Személyi titkára, lorus Capovilla mesélte, hogy egyszer így válaszolt neki fejtegetésére: „Ez bizony nagyon bonyolult probléma. A pópával kellene megtanácskoznunk. Elfelejtette, hogy már ő a pápa." A parasztcsaládból származó, s éppen ezért a józan paraszti bölcsességet, sőt ravaszságot sohasem nélkülöző XXIII. Jánost e végtelen nyitottságáért, emberségéért az egyszerű emberek milliói zárták szívükbe. Woj- tylában nagyon sok van mindkettőből: a tömegek lelkesednek érte, mint Jánosért, a „jó pápért”, ugyanakkor Pacelli lelki vívódásai, intellektuális keménysége is megvan benne. Megint más volt Giovanni Battista Montini — VI. Pál — a „hamleti pápa". Kifinomult értelmiségi ő is, hideg acélszürke szemekkel, de párbeszédre nyitott szívvel. Nem akart félelmet kelteni és nem is félt, de állandóan aggodalom gyötörte. Bizonytalan volt tetteiben és elhatározásaiban, mert éles értelemmel fel tudta mérni a következményeket. Mindenki számára emlékezetes marad egyik utolsó beszéde, melyet a lateráni Szent János székesegyházban mondott barátja, Aldo Moro kereszténydemokrata politikus emlékére. Mórát a Vörös Brigádok gyilkolták meg. Ez az utolsó időszak megrendítette VI. Pált. Aggodalma ekkor már félelemre változott: döbbenten észlelte, mi történik a világban. Olaszországban a véres terrorizmus, Európában az atomháború fenyegető árnyéka kerekedik felül. XII. Pius visz- szavonult a háború borzalmai elől a vatikáni kert mélyére, misztikus látomásoknak adva át magát és kedvenc kanárimadarai énekét hallgatva. VI, Pál ezt nem tehette, és nem is akarta. A csalódottság és lemondó hangulat uralkodott a katolikus egyházban, amikor Wojtylát megválasztották. Pontosabban előtte történt még egy rövid közjáték Albino Luciani, I. János Pál meteorszerű színrelépésével. Alig 32 napot töltött az egyház élén, de e rövid idő alatt sikerült néhány megnyilatkozással meghökkentenie a hittudósokat és híveket. „Isten nemcsak atya, de anya is mindannyiunk számára" — jelentette ki a szokásos szerdai általános kihallgatások egyikén, nagy megrökönyödésre. A feministák rögtön felfigyeltek rá, és boldogan üdvözölték a kijelentést. Először mondott olyasmit a pápa, hogy isten „nőnemű” is. „Egycsapásra eltörölte az egyház férfiközpontú kéDét, amit az évszázadok alatt kialakított" - lelkendezett a nőmozgalom egyik vezetője. Mások pedig azt állítják, hogy szegény Luciani talán éppen ebbe a - valószínűleg nem teljesen átgondolt - kijelentésébe halt bele, akkora vihart kavart az egyházi körökben. Az izgalmak következtében szívinfarktust kapott. (Bár ez sem teljesen bizonyos, mert orvosi jelentés nem került nyilvánosságra a halál okáról.) Sokan mérgezést, összeesküvést emlegettek. David Yallop, amerikai riporter mindenesetre nagysikerű könyvet hozott össze többévi aprólékos nyomozás után erről. Tétele: a vatikáni paloták mélyén szőtt titkos összeesküvés oltotta ki egy sokaknak kényelmetlen pápa életét. Hogyan viszonyítható Karol Wojtyla elődeihez? Miben egyezik és különbözik tőlünk? — Gianni Baget Boz- zo, neves olasz pap-publicista azt írta róla, hogy II. János Pál különbözik valamennyi elődjétől, mert ő nemcsak egyházfő, hanem társadalmi vezető is. „Leader”, aki biztos önmagában, biztos elveiben, és aki a legcsekélyebb kétely nélkül hirdeti az igazságot, a megváltást, az egyetlen helyes utat az embereknek. Magyar Péter Következik: Különös pápa L/hiJÍIJjií. ÁRUHÁZ. VÁGÓHÍD ÜT 4-6. RENDKÍVÜLI HITELAKCIÓ! Minden 3000 Ft-ot meghaladó árucikk évi 21,7%-os átlagkamattal, személyi hitelre kapható. Hitelügyintézés az áruházban történik. Tisztelt Vevőinknek csak a hitel kezelési költségét kell a vásárláskor befizetniük. HETI AJÁNLATUNK! C 30-EBP. tip. faburkolaiú hűtőgép C 35-K. tip. Camping hűtőgép C 55. tip. Kombinált hűtőgép S-60 tip. hűtőgép S-80 tip. hűtőgép Nagyker. eladási ár 11 300 Ft 10 300 Ft 12 750 Ft 8 050 Ft 9 600 Ft Hűtőgép vásárlása esetén egy db félliteres habszifont adunk ajándékba! Karancs 2T gáztűzhely 13 425 Ft Karancs 3P gáztűzhely, fehér 22 850 Ft Robi 55 tip. motoros kapa 2,7 LE 22 500 Ft Kőrös 25 tip. szilárd tüzelésű, öntöttvas kazán 32 500 Ft Áruházunk telefonszáma: 46/45-206 ÁRAINK AZ ÉRVEINK!
