Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
ESZAr MAGYARORSZAG 8 1991. június 15., szombat A miskolci Széchenyi utcán szlovákiai túriista állított meg, s érdeklődött: hol találja a bőrművesgalériát? — Jó 15 évvel ezelőtt Brosszman Pállal együtt kezdtünk el foglalkozni a bőrmunkákkal — mondja Karlacz Erzsébet, a Rákóczi utcai galéria vezetője. — Nemcsak Miskolcon, hanem az egész országban is mi nyitottuk annak idején az első magángalériát. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a nálunk kapható ajándéktárgyak és díszek műgonddal, magas színvonalon készülnek. Ezért is jutott túl a hírük már az országhatáron is. Ilyenkor nyáron visszatérő vendégek keresik meg őket a szomszédos országokból és távolabbról is. De járják a világot ők is, hogy minél felkészültebbek legyenek. — A kézműves világkiállításoknak Európában München vagy Frankfurt ad otthont. Hacsak tehetjük megtekintjük ezeket, s nyugodtan mondhatom, a miskolci galéria termékei állják a verseeny színvonalát. Ma már egyre több otthont díszít bőrműves remekmű. Hozzáértők szerint a bőr legharmonikusabban illeszkedik barna, lágy-selymes fénye, változatos formája, melegséget és szolid eleganciát kölcsönző hatása miatt a lakás berendezéseihez. A Miskolci Bőrműves Galéria is ezt tükrözi. Az itt kapható díszítőtárgyak a város és a megye egyik harmonikus és kellemesen nyugodt színfoltjává varázsolják. (F. L. — Ny. I.) Edmond Rostend francia drámaíró egy éjszaka vidéki szállodában szállt meg. Egész éjjel le sem húnytta a szemét. Másnap reggel a szálloda tulajdonosa megkérdezte vendégét, hogy jól aludt-e ? — Nem — felelte Rostand. — Ma éjjel határozottan megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy Noé a bárkájába két bolhával többet vitt be. II. * Amikor Paganini egy alkalommal Milánóban tartózkodott, pompás hangszerével a hóna alatt egy utcán ment keresztül, hirtelen kellemes halpecsenye illata ütötte meg az orrát. 'A hal kedvenc étele volt a művésznek. Betért hát a vendéglőbe, ahonnét az illat áradt. Amikor körülnézett, hogy alkalmas helyet nézzen ki magának, a tulajdonos durván karon ragadta és a kijárathoz vezette, egy cédulára mutatott, amelyen ez állt: „Házaló hegedűseiknek tilos a belépés!” Ml * Picasso viszonylag fiatalon elismert festő lett, és így megszabadult az anyagi gondoktól. Egy barátja — erre célozva — megkérdezte tőle, hogy mi a véleménye a pénzről és a szegénységről. A mester habozás nélkül így válaszolt: — Ügy szeretnék élni, mint egy szegény, akinek sok pénze van. * Brahms, a híres zeneszerző néha nagyon kellemetlen tudott lenni. Ilyenkor imég a legjobb barátaival is összekülönbözött. Mérgét maró megjegyzésekben szokta kiadni. Egy este, amikor jobbra- balra. vagdalkozott a társaságban, búcsúzkodás közben így szólít a barátaihoz: — Bocsánatot kérek, ha valakit az est folyamán véletlenül nem sértettem meg. * Pierre Beaumarchais francia vígjátékíró egy alkalommal Chaulmes herceg kihívására nem volt hajlandó párbajozni. Inkább eltűrte, hogy valamilyen sértés rajta száradjon. Nem sokkal később egy kurtanemes, bizonyos De la Blanche hívta ki párbajra. Az író így felelt: — Köszönöm, nem megyek, már előkelőbb ajánlatot is vissza utasítottam! * G. B. Shaw levelet kapott egyik hölgytisztelőjétől, aki a következő indokkal kérte az írót, hogy vegye feleségül: — Kedves Mester, képzelje el, hogy a házasságunkból olyan gyermek születik, aki hozzám hasonlóan szép és önhöz hasonlóan okos. A világhírű író ezt írta vissza: — Ajánlata lekötelez, tisztelt hölgyem. De mi lesz, ha leendő fiúnkkal épp a fordítottja történik? Olyan szép lesz, minit én, és olyan Okos, mint ön. * Voltaire, a köztiszteletben álló híres író és filozófus kilencvenkét éves korában — egy alkalommal a kora reggeli órákban — felkeresett egy sokak által becsült, de eléggé zajos életű dámát. A szépasszony ágyából felugorva, pongyolában fogadta a híres látogatóját, aki a találkozás pillanatában keserűen sóhajtott fel: — Iyen az én sorsom. Látásomra felkelnek, a másokért ágyba bújt asszonyok! „Szüretelnek" nemcsak a méhek, de az emberek is, akik összegyűjtik a most már virágba borult hársfák „termését” a hársfavirágot. Már az egykori füveskönyvek is ennek főzetéből készült teát javasolták orvosságként különböző betegségek, megfázás, hurutos torok- gyulladás, de még hideglelés, gyomorbántalmak és kitudja még hányfajta betegség ellen. Mézzel, pálinkával keverve is szedték a bajok orvoslására. A virágzásakor mézédes illatot árasztó fákat nagy számban ültetik napjainkban is. Különösen a zempléni tájakon találhatók időskorú „hagyásfák". Közte több tucatnyinak Illat-ár korát száz évesnél többre becsülik. Ezek közül számosat a nép „Rákóczi-hársának” nevez. Mert a szájhagyomány szerint különösen nagy számban ül-j tették a hajdani Rákóczi-bir- tokokon, így Sárospatakon, Re- gécen, Füzér vidékén, ahol a, családnak birtokai , voltak. S mert a fejedelemasszony, Lo- rántffy Zsuzsanna híres volt gyógyfüves kertjéről is, bizonyos, hogy a hársfavirágból főzött „herbateát” gyógyszerként is adta betegségek ellen. Az erdőkben a hárs csak szórványként található bár fáját a faszobrászok is szívesen használják. Telepíteni viszont a másik közismert, „illatozó fát”, az akácot ültetik az erdészek, különösen a Bodrogközben. Itt valóságos akácfaerdők keletkeztek többek között Pácin, Révleányvár, Tiszakarád é$ más községek határában. Most, mint valami mennyasszonyi csokor pompázik és illatozik az akácok fejérfürtös virága, Dús, bőséges a virágzás, melyet a méhek ezrei döngenek körül — gyűjtve az illatos és kelendő aranysárga színű akác- virág mézet. „Á tudatban ül az ózonlyuk..." Beszélgetés egy berlini kertépítővel ...a berlini politikuiok is megtanulták a természetvédőktől: „gaz pedig nincs ... '* l Fotó: Fajtán László A berlini szenátus kertépítő igazgatója 48 éves. Fontos hivatali minősége mellett, működik a „Természetvédelmi és Tájápolási Csoporf’-ban; a „Városi Környezet” Európai Akadémiájában ... S persze helyt kell állnia otthon is: kilenctagú család fejeként. A környezetvédelmi világnapon Szerencsen járt, s az ott rendezett ankéton tartott nagy hatású előadást. Ezután kértük meg, válaszoljon az Észak-Magyaror- szág néhány kérdésére. Szívesen vállalta ezt dipl.-ing. Hermann Seiberth. — Ismert nálunk egy mondás: aki diófát ültet, az bízik a jövőben, ön ültetne-e diófát? — Kettőt is. Ültetnék egyet a bölcsességnek, egyet az erőnek. — Mit jelent a bölcsesség? Hiszen előadásában azt állította, hogy rossz példaképek vagyunk gyermekeink előtt... — Az emberi mérték magába foglalja azt, hogy a természet részeként kell értelmezni önmagunkat. De nemcsak a természet részeként, hanem olyan lényként is, aki a természeten túlra ér el. Vagyis: felelősségvállalási képességünkkel vagyunk többek. Azzal, hogy önmagunkhoz képest mondhatjuk: ÉN... Ez egy művészet, az, hogy be tudjuk építeni életünkbe a felelősségvállalási képességet. Ügy tűnik azonban, hogy a mai élet a felelőtlenséget követi. Minden közösségi, társadalmi folyamatra érvényes ez. A felelősségvállalás ugyanis a másik ember iránti érdeklődést is jelenti, ami a legszebb fokozásban a szeretet képességébe torkollik. — A környezetvédelmi világnapon mit tart a legnagyobb fenyegetésnek — ember és a környezet viszonyában?- — Az emberi tudat hiányosságait. A tudatban ül benne az ózonlyuk! A környezeti problémák világ- problémák, s az a nagy veszély, hogy az ember elfelejt emberré válni! Még csak úton vagyunk az emberré váláshoz ... — Azért érdemes diófát ültetni...(?) — így van. És akkor most gondolkodnunk kell a második fán, ez pedig az erő fája lenne. A bölcsesség mindig a bal oldalon van és mindig a jobb oldalon foglal helyet az erő. (Ez így van a heraldikában is) Hermann Seiberth, a berlini szenátus kertépítő igazgatója azt mondja ... ... Az erő azt jelenti: legyen ereje az embernek a bátorsághoz. Hogy ebben a szeretethiányos, szörnyű és ronda világba bevigye a bölcsesség és a szeretet középvonalát; ez pedig az ember önereje! Ez nem más, mint a krisztusi erő, ezt kell minden embernek önmagában megvalósítania. — ön mit válaszolna annak az embernek, annak a hatalomnak, amelyik azt mondja: „most éppen üres a kincstár, nincs elegendő pénz a környezetvédelemre ? ” — Azt lehet csak válaszolni: a kincstár akkor lesz gazdag, ha valamennyi gazdasági folyamatot tartósan, hosszútávra orientál. Ennek a tartósságnak magába kell foglalnia az ökológiai következmény-költségeket. — Úgy véli, ha már lepusztítunk valamit, akkor a jóvátétel sokkal nehezebb? — Nem hogy nehezebb, hanem sokkal drágább! Az áraknak közölniük kell az ökológiai igazságot, ökológia és ökonómia között csak látszólagos az ellentét. Egy olyan gazdaság, amelyik nem ökológiailag dolgozik — az sarlatánság.! Mondok egy példát... Az elmúlt tíz évben középfokú iskolákat építettünk Berlinben (természetesen Nyugat- Berlinről van szó —i a szerk. megj.) és most megállapították, hogy az építőanyagban van azbeszt is. Most tehát valamennyi iskolát le kell bontani! Hangsúlyozom, hogy ezek az intézmények tíz évesek és most a lebontásuk I milliárd márkába kerül. Ez csak egy példa. A jelenlegi gazdasági csodánkat a gyermekeink és az unokáink hátán csináltuk meg. Elképzelhetetlen költségekkel jár majd ezeknek a terheknek a szanálása. Az irracionalitás csúcsa pedig maga az atomgazdaság... — .. .pedig azt mondják, hogy a leginkább környezetkímélő energiahordozóról van szó ... — És közben elhallgatták: olyan problémákat hagy maga után az emberiség, amelyek 100 ezer évig fennmaradnak. Ha most ezt visszaforgatjuk az emberiség történetében, akkor ott találjuk magunkat a kőkorszakban ... Képzeljék el, hogy azt a „szennyet” kellene most magunk előtt görgetni! ? Biztosan nagyon mérgesek lennénk. Ám ránk is úgy fognak emlékezni, erre a századra, hogy a homo sapiens történetében „figyelemreméltóak” voltunk; volt ez a korszak. A következő generációk azt állítják majd, hogy „ezek teljesen őrültek voltak ...” — Másfél napja van Magyarországon. Utazott, látott, érintkezési tapasztalatai vannak. Hogyan összegezné ezeket? — Túlságosan keveset értek, keveset ismerek. Inkább olyan vagyok mint a vak, aki a ködön keresztül próbál tapogatózni... Amit így ismerek, az nagyon szép... — Miskolcról szólva mégis feltette a kérdést az előadásában, hogy „dutyiban ül-e már az, aki fölépítette?" — Hál’ Istennek eljöttem Miskolc mellett, jöttem Szerencsre. De amit kérdeztem, azt komolyan gondolom. — önmagától mit kérdezne a környezetvédelmi világnapon? — Hogyan tudnám a viszonyomat a világhoz úgy alakítani, hogy a felelősség- vállalási képességem mind nagyobb köröket fogjon át? Felfedeztem-e annak a titkát, hogyan lehet leghatékonyabban megváltoztatni a világot? Tudom-e, hogy ez nem jelent mást, mint azt: hogyan tudja az ember saját magát megváltoztatni ? ... És minden egyes emberi találkozáskor, keresem-e az ösztönzést ehhez a tanuláshoz?... Az ön kérdésfel- tevési módja mutatja, hogy jó beszélgetéseket lehet folytatni. Nagyon szép tapasztalat számomra, hogy a világon mindenütt vannak komoly és előrejutni akaró emberek. És ez bátorságot ad. Ezért érdemes diófát ültetni. T. Nagy József fi megye epellen fiöraies-galéiia kis történőtök
