Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-09 / 107. szám

rff ■MMBHnHMBHaRHMHHI BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEÍ ■■enHHMHn SaKB!3*í6WSW»d D XLVII. évfolyam, 107. szám n ^T) 1991. május 9. i\ r—i Csütörtök uu Ara: 5,80 Ft ETLEN NAPILAPJA imammmgmm/amtsmmm pmKmmsm^mmtwm» i iiwmíim ,na „Éjféltől Európa újra békében él!” Negyvenhat évvel ezelőtt, hazánktól messze, a dán ha­tár közelében estünk angol hadifogságba. Voltunk vagy ezren: Abaújból, Borsodból, Zemplénből, Szabolcsból, Szatmárból, Hevesből. Olyan 30-40 év közötti, úgyneve­zett elmaradt korosztálybeli­ek, akiket 1944 szeptembe­rében az 52. légvédelmitüzér- pótosztályhoz behívta kikép­zésre. A háború kimenetele ekkor jóformán már eldőlt, s idehaza légvédelmi tüzérek­ké való kiképzésre nem volt lehetőség. Szentendrén kel­lett jelentkeznünk, s ahogy a front közeledett, állandó­an hátráltunk. Végül a csal­lóközi Szencen bevagoniroz- tak bennünket, és kiszállítot­tak Németországba. Tíz napig vitt a vonat Prá­gán, Drezdán, Lipcsén, Mag- deburgon, Brémán, Olden- burgon át a vareli repülőtér­re. Kiképzésről - 1945 feb­ruár végén - itt sem lehetett szó, így hát a németek be­fogtak bennünket repülőtéri munkára. A szuperszonikus repülőgépeknek a szabvá­nyosnál hosszabb kifutópá­lyára volt szükségük, ezért az erdőben fákat kellett kiirtani, a földet elegyengetni, utána a talajt lebetonozni. Kényte­lenek voltunk a munkát vál­lalni, mert a parancsnokság csak igy adott nekünk élel­met. Ekkor már olyan közel volt a Hollandia felől előnyomuló angol front, hogy egy iszo­nyatos bombázás után, a né­metek feladták a repülőte­ret, s március 23-án szélnek eresztettek bennünket. Észak felé vettük az irányt: Bré­mán, Hamburgon, Neumüns- teren át Dániába szerettünk volna eljutni. Gyalogoltunk vagy 400 kilométert. Talán száz falun is keresztül men­tünk, amelyek mind -dorf, -torf, -stedt, -burg végzödé- süek voltak, mint pl. Harms- dorf, Helmstorf, Wir'stedt, Jesterburg. Mindig éjsza­ka meneteltünk, hogy az an­gol vadászgépek géppuska- tüzét elkerüljük, s nappal többnyire erdőkben meghú­zódva pihentünk. Gyönyörű május eleji nap volt! Egy Timmaspe nevű fa­luban iepedőnyi plakátokat pillantottunk meg a házfala­kon. A plakátok közepén kö­vér, fekete betűkkel ez a szó: Kapitulation, a sűrű so­rok alatt pedig Dönitz ad­mirális neve, aki bejelentet­te, hogy Németország kapi­tulált, vége a háborúnak. Felszólította a katonákat és a civil lakosságot, hogy sem­mi ellenállást se tanúsítsa­nak a megszálló csapatokkal szemben. Timmaspe holland típusú falucska benyomását tette ránk. Tágas porták, a házak előtt virágoskertek - nyiló tulipánokkal, jácintokkal, nár­ciszokkal. A porták végében gazdasági épületek, azok mögött gyümölcsöskertek. Tel­jes pompájukban virágoztak az almafák. Szétszéledtünk a faluban, s mi távol az utcá­tól, az almafák alatt leheve- redve -, vártunk sorsunkra. Néhány nap múlva, május 10-én, áldozócsütörtökön be­futott a faluba egy páncélo­zott angol katonai jármű. Megszeppentünk: mi lesz most? Sehol egyetlen lélek. A falusiak behúzódtak a há­zakba, pincékbe, mi pedig ott lapítottunk - a méhek züm­mögésétől morajos — alma- iák alatt. Az angol katonák kiugorva a gépkocsiból, szem­revételezték az utcákat, há­zakat. Hamar észrevették bennünket, s intettek, hogy menjünk hozzájuk. A mieink engem kértek: menjek ki, s beszéljek az angolokkal. A torkomban kalapált a szivem, amikor harmadmagammal a kapuhoz értem, s kimentem az utca közepén álló kato­nai gépkocsihoz. Az angolok első kérdése az volt: kik va­gyunk, lőttünk-e rájuk. Mu­tatva feslett, cábár öltözé­künket, mondtam, hogy ma­gyarok vagyunk, puskánk nincs, nem is volt, repülőté­ri munkán dolgoztattak a né­metek. „Akkor jó kamerádok vagytok - mondták az ango­lok -, ne féljetek, nem lesz semmi bántódástok. Nekünk sietnünk kell tovább Kielbe, hogy az oroszok kezébe ne kerüljön ez a fontos kikötő­város”. Aztán zománcos bög­réjüket leemelve a vállpánt­jukról, forró teával és ciga­rettával kínáltak, majd to­vább robogtak észak felé. Utánuk s a következő na­pokban, egyre sűrűbben jöt­tek az angol gépkocsik, te­herautók. Ők már hosszabb- rövidebb pihenőt tartottak a faluban. A lakosok is, mi is kimerészkedtünk közéjük. A qyőzők barátságosak voltak o legyőzöttekhez: a civilekhez, s hozzánk is. Újságot is mu­tattak: a Daily Heraldot és a Daily Telegraphot, s benne sok cikket, képet a bekö­szöntött béke első londoni, angliai mámoros pillanatai­ról. Az egyik újság címlap­ján hatalmas betűkkel: Good Morning, Europe! It is the Victory Day! Jó reggelt, Eu­rópa! Ez a győzelem napja! A másik újságban Churchill volt látható, aki Londonban, a Trafalgar téri szónoki emel­vényen két karját az üdvri- valgó tömeg felé tárva, igy kezdi történelmi jelentőségű beszédét: Yours is the Vic­tory! Tiétek a győzelem! Az újságok belső oldalain sok-sok fotó a béke első napját ünneplő tömegekről. Az egyik oldalon a földgömb nagyméretű rajza, amint a Földről szöges porosz csiz­mában menekül a legyőzött ellenség. Mögöttük a Föld felett most kél a nap, és egy ember, magasba tárt karjai­val, boldogan fordul a tün­döklő napfény felé. A gló­busz alatt ez olvasható: Éj­féltől Európa újra békében él! Hegyi József ló lehetőség az acéliparnak Borsod megye: bor-világkiállítás, grafikai biennále, drágakő-kiállítás Egyik lehetőségünk: az ásvány- és drágakő-kiállítás Szovjet adás az MTV költségére Nemosalk közvetlen, de ■közvetett, haszna is .származ­hat; a vidéknek a világkiál­lításból — állítja Baráth Etélle kormánybiztos, a Vi­lágtól állítási Programiroda vezetője. Eddlig töfbtb száz vi­déki település jelezte részvé­teli szándékát a rendezvény­sorozaton. A borsodi esemé­nyek közül — a kormány- biztos szerint — a tervezett tokaji borkiállítás tarthat számot a legnagyobb érdek­lődésre. A vidék közvetlen haszna elsősorban a kiállításhoz kapcsolódó programokra ér­kező turisták ellátáséiban, ki­szolgálásában, a kereskedel­mi és szolgáltatótevékeny­ség félfüttatá'sában mutat­kozhat meg. Az idegenfor­galomban minden egyes munkahelyre újabb 2,7 mun­kahely juit a háttérágazatok- bain — vallják a szakembe- rék. Eszerint a rendezvény­sorozat enyhítheti a munka­nélküliség okozta gondokat, s nemcsak a szakképzett emberék körében. A kor­mánybiztos szerint a foglal­koztatott mirritóanrélikii Izeiknek legalább 30—41) százaléka a szakképzetlenek, vagy néma foglalkoztatásnak megfelelő szalkképesítésűék közül ke­rülhet ki. Közvetett hasznát az expónaik Borsod megyé­ben elsősorban az acélipar élvezheti. A szükséges út-, vasút-, hídépítéseknél jelen­tős szállítói lehetnék a be­ruházóknak az ózdi üze­mek. A tervezett tdkaji bor- vHtágkiállStás helyzetbe hoz­hatja a .külföldön méltán vi­lághírű, de anyagi gondok­kal küszködő hazai terme­lőket, előállítóikat. Nagy ér­deklődéssel tekintenek egy esetleges miskolci drága kő- és féldrágakő-kiállítás elé. Néhány egyéb elképzelés a világkiállításhoz kapcsolódó­an tervezett események kö­zül : Miskolc, Lillafüreddel és Diósgyőrrel együtt otthont adhatna többek között vi­deók tip-fesztiválnaik, a Mis­kolci Nyár rendezvényeinek, bábszínházi találkozónak, grafikai btermálénak, nem­zetközi sallalkmotorverseny- nek, ipari vásárnak, várjá- téköknnlk. Aggtelek és kör­nyéke természeti értékeivel (Folytatás a 2. oldalon) Nem kis megrökönyödést keltett a Tv2 elnökének keddi sajtótájékoztatóján Hankiss Elemér azon kije­lentése, miszerint — miköz­ben épp a roppant szűkös anyagiak okozzák a jelenlegi válsághelyzetet — a szovjet televízió magyarországi su­gárzása is a Magyar Televí­zió költségére megy. Első­sorban ezt az információt szerettük volna pontosítani, amikor Bartha Józsefet, a Műsorszóró Vállalat vezér- igazgatóját kérdeztük. — Valóban, a szovjet te­levízió adását az 58-as csa­tornán 24 órán át üzemel­tetjük — kezdte válaszát. — Államközi egyezmény értel­mében a Magyar Televízión keresztül kapjuk meg az ezért járó szerény díjazást. — Mit jelent az, hogy sze­rény? — 1990-ben 1 millió 360 ezer forint volt. Erre az év­re azonban már mindenkép­pen vitatjuk az összeg nagy­ságát. — De gondolom, Magyar- ország nem e célra kívánja az 58-as csatornát hasznosí­tani az idők végezetéig? — Amíg a frekvenciamo­ratóriumnak nincs vége, ad­dig úgysem lenne szabad ezt a csatornát más célra igény­be venni. Az azt követő vál­tozásokhoz pedig „magas szintű” döntésre van szük­ség. — Még egy Hankiss Ele­mér-kijelentéssel szeretném önt szembesíteni. A Tv el­nöke azt mondta, hogy a posta — azaz ma már értsd a Műsorszóró Vállalat — a postatörvény értelmében kö­teles sugározni a rádió és a Tv műsorait. A törvényben nincs szó semmilyen költ­ségről, s éppen ezért a Tv az Alkotmánybírósághoz kí­ván fordulni. — Hadd idézzem az 1964. évi II. törvény idevágó pa­ragrafusát: A posta a fel­adatkörébe tartozó szolgálta­tások igénybevételének lehe­tőségét — a meglévő szer­vezettel és berendezéssel — mindenki számára biztosíta­ni, és a szolgáltatásokat a szabályzatokban meghatáro­zott feltételekkel teljesíteni köteles. — Mit tartalmaz a sza­bályzat, illetve a díjszabás? — Itt valóban joghézag van. Mert nincs sem sza­bályzat, sem díjszabás. De az tény, hogy a polgári tör­vénykönyv szerint még a A Budapest—Moszkva közvetlen mikrohullámú összekötő lán­con, tévécsatornán át bonyo­lítják le a szovjet-magyar hír­cserét Ennek egyik fontos láncszeme az Emőd-Ungvár szakasz. Képünkön az emődi mikrohullámú átjátszóállomás. Fojtán L. felv. közüzemi szolgáltatásokat sem köteles valaki teljesíte­ni, ha nem fizetnek érte. Milyen alapon sugároznánk mi olyan műsorokat, melye­kért nem fizetnek díjat? (bpszerk. — Dombrovszky Ádám) A Sajósxentpéteri Üveggyár sincs kedvezőbb helyzetben, mint azok a vállalatok, melyek termelését elsősorban a szovjet export ha­tározta meg. Az itt készülő konzerves-, illetve befőttesüvegek kelendősége jelentősen visszaesett, miután a beléjük töltött áruk iránt jócskán megcsappant a kereslet a keleti piacon. A távlati lehetőségek korlátozottak, mint hallottuk, érdeklődés ugyan van a ter­mékeik iránt szerződés azonban jóval kevesebb, fgy ebben az esztendőben 15-20 százalékos kapacitás-csökkenéssel tudnak csak termelni. ' foló: Farl">s M. ... Mit is mond a postatörvény? Az üveg iránt is csökken a kereslet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom