Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. május 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Fiaira hányt borsó minden szó, aimelly a Ikörnyezet)védelemért esik. Hazánkban 7 ezer illegális huil'aclóklerakó- hellyet írtaik össze a környezetvédői,mii felügyelők. Apaj- pusztán, e természetvédelmi területen olyan, veszélyes anyagokkal teli hordókat ástak el, amelyeket „lidőzítet- len bambáknak” nevezett Rialkonczay Zoltán, a természetvédelmi területek fő- goindnolkia. A tartályokat ki- ú, kezdi az idő, a mérgező * anyagok szétfiölynalk, végzetesem károsítják a talajvizet. A rádióban élibamgzotlt riport alanyai reménytelennek látják a helyzetet. Se szeri, se száma a törvényes tilalmaiknak, die ki veszi azokat » komolyain? Fehér Klára írta valahol: Japánban járva kidobták a * kocsiból egy banánhéjat. ' Egyszercsaik eléjük vág egy autó. „Elvesztettek valamit” — szólott az „útonálló”, és ]*. átnyújtotta nékik az elfo- gyasztott gyümölcs maradékát. Nem állt le „népnevelni” őket, hogy egy ilyen „apróság” mennyire veszélyes, ha egy fékező kocsi kereke alá ; kerül. Én rászóltam egy fér- miira, állói a Garadnla-patak- ba állított kocsiját mosta — reagálása oly’ heves volt, jobbnak láttam kereket oldani. Április 22., a Föld napja, azaz a könnyezetvédelmi világnap előtt a rádió, a tv, az írott sajtó igyekezett a lelkünkre beszélni, hogy személyes terüník, otthonunk, portánk határait tágítsuk iki utcára, a városra, a faiura. A jeles napon végiggurul- tiam a 3-as országúton a falumig, Giaradináig. A gyér forgalom megengedte, hogy a kötelezőnél lassabban haladjak, nézel'0 dlh essem. Mit láttam? Gép ten-nyomon szemetet az országúit árkába vetve. Kesztyűt húzva, megbontottam egy hdtóötött nejlonzsák száját és kinázllaim ‘tartalmát. Regiment tejesZacskó, konzervdoboz, .papírolk. Egyetlen nyomra vezető borítékot nem 'leltem, hogy — miképp az.a derék japán — viisszavilgyem a zsáknyi szemetet egykori tulajdonosának. A szalbály- séntő vétkét fokozza, hogy tisztában van a terhére róható cselekmény súlyosságával, miképp a profi betörő, ő sem hagyott nyomot. Forró előítt a látvány egyszerűen éllborzasztó. Az egykori vásártéren kialakított felszíni szemétlerakóból ezernyi műanyag szemetet hordott szét a szól. ÉsZak-Ma- gyarország legforgalmasabb idegenforgalmi folyosója, a 3-as országút külföldi vándorainak meglehet rólunk a véleménye. És mii fogadott otthon, a kertemben ... Nemrégen szedtem össze zsáknyi műanyagot. A rozoga kerítés jélkópesnek se nevezhető, arra viszont „jó”, hogy hálóként fogja fel a széliben iszál- ló-gömlb'örödő műtrágyászsá- kdkrat, nejlonzacskókat. A környezetvédelemre rendelt „szent napon” újra lássak munkához? De hát minek? Egy idős férfi éppen "most ráz ki zsáknyi műanyaghulladékot a közeli szeméttelepen. Java része nem is éhi él a telep földjét, a szél elkapja és hozza, repíti — hozzám. Lábánál egy testesebb nejlonszatyor. Meglendíti, beljebb dobja. Ezt már nem lőhet bírni „cérnával'”. Amennyire az én rossz lábaim bírják, hozzá trappod Ok. Hát ide figyelj, te ... ezzel az erővel a kentembe is önthetnéd. Válasza kézenfekvő. Mit csinálják vele, talán egyem meg? És mit dobtál óda? „Reggelre elpatkolt egy tyúkom.” Nincs ásód? Van. Tyúkdögöt, elhullt macskát apáink gyümölcsfa tövéhez ástak. Niam emlékszel rá? A te tyúkod — feltehetőleg — betegségben. múlt tói. Jön egy kóbor kutya, hazaviszi. Hát nem érted? Jobban tennéd, ha tanácsom szerint járnál el, ihazavinnéd. Rákonczayt elküldték a „francba” a tettenért szeny- nyezők. Engem? Bottal járok, megfontolandó, mit ejt ki a száján. Fáképnél hagy. Egy közeli lakos panaszkodik. A szemét lassan eléri a házakat. Már nemcsak a garadmaiiak hordják ide, a novaijidrányiak is, pedig a helyhatósági választások után Gairadna Visszakapta közigazgatási önállóságát. Ha az ember szólni mer . .. A közös tanács írott jogot sértett, amikor ,a Petri-patak pántján telepített szeméttárolót. Csak bele kell nézni a medrébe. A víz megköti a szemetet. Ha kiadós zápor szakad a patak vízgyűjtő területére, az áradás „kitakarítja” a medret, — viszi a Hernádiba. A szemét „stafé- tacsamóit” a Sajó továbbítja a Tiszáiba, a Tisza ... Nálunk fejlettebb országokban már megoldották a műanyaghulladék kezelését. Az emberék — ott — megértették, ez az anyag természetidegen, talán évszázadok alartt se málllilk földdé, téhát szorgalmasam zsákba gyűjtik, amit aztán gépkocsivá! elszállítanak és újra feldolgozzák. Akit elkapnák, tetemes pénzbírsággal sújtják, ha házi szemét közé kimerült elemet dob — veszedelmes méreg (kénsav?) van benne. A múlltkonábam riportot sugárzott a rádió a Fertő-tó túloldaléról. Kérdés egy kisváros polgármesteréhez: „Önök hogyan pusztítják a szúnyogokat?” Válasz: ..így”, és hallani lehetett, ahogy a városaitya a karjára csap. A polgármester elmondta, hogy náluk már az óvodásak is környezetvédelirnet tanulnak. Igazán kedves az ide vágó „lecke”: ha kipusz- titanánk a szúnyogdkait, nem volna szúnyoglárva, amin a békáik élnek, s ha nem lenne béka, éhen vesznének a gályák, és akkor ki hozná a — .gyereket?” Lám, az „európai ház” hozzánk legközelebb eső lakói, az osztrákok környezet- védelmi kultúrája ennyire fejlett. Turistáink milliószám járnak oda technikai „csúcs- izékért”. de kevesen veszik észre, hogy egyetlen fálu határát se csúfítják se legális, se illegális szemétdombok. Nálunk nem lőhetne arra bírni az embereiket, hogy legalább a műainyagb ulllladé- kot gyűjtsék zsákba? Ebből van a legtöbb. Ml is a Föld gyermekei vagyunk, abból vétettünk, azzá leszünk. Az anya föld hálátlan gyermekei vagyunk! A 7000 illegális hulladéklerakó helyen veszedelmes m érg ék „időzi tel len bombáiban” óra ketyeg. Mindennapi környezetünk alá nem alattomos terroristák rejtették a pokolgépet. Gulyás Mihály X - No, leikecském, hót itt 3^ von a minta! Itt, ebben a X csomagban, amit meg kelleje ne varrni. De sokat! Ehhez X kellene a segítsége! X — Jó, jó, rendben kedves y örzse nénnye, de mi van ab- X an a csomagban, mi az a 3JÍ minta? X — Hát. . . amolyan ruha- X nemű, de a többi úgyis ott X van lenn az utánfutóban. Az X Ábris gyerek hozta be, ő vi- 3ji gyázza, amúgyis az ö ötlete, X de nagyonis okos, helyénva- X ló ... De hallja-e leikecském, X elébb nézze már ki nekem a X tévé műsorból, van-e valami este, nehogy lekéssem! — Mire gondol örzse né- ném? — Hát azokra a gyönyörűséges emberekre, akiket mos3JÍ tanság láthatok a tévében. : Akik mindent olyan jól elintéznek és mindig győznek . . . — A parlamenti tudósi- X tás . . . ^ — Jaj, ne cukkoljon már X föl rögtön! A krimi! Minő jó, X hogy most már hozzák eze- v két Nyugatról, főként Ameri- X kából! X Hát hallja, hogy el vol-. X tunk mi maradva a kultúráéi tói! Ezt Borcsa találta1 ki, :' mármint az elmaradást, pedig ő tudja, mert A vén bakancsosba is játszott, meg a X Gyémánt Fániba, de még A y falu rosszában is, hát ö az-. X tán tudja! De most már mű- 3* velődhetünk így faluhelyen X is . . . Várjon, várjon, ne szól- X jón közbe! Ismeri azt a tömpe orrú nyomozót? Olyan, nagydarab ember és igen 3* szép hangon is beszél ... A X múltkor szegényt elfogták a X huligánok, mór azt hittem, * hogy a mieink tették, itt a X faluból, mert itt is kialakul- X tak már a nyű essen belé- X jük, de mégsem ők voltak. X No, mit csinált ez a szép, * nagydarab, tömpe orrú had- X nagy? No, mit? X X X X X X X X X X X X X ■\ X X X X X- Hót... csak kiszabadulhatott a végén ...- Hát ezt könnyű volt kitalálni, de én nem erre gondoltam. Az egyik huligán pisztolyt tartott a fejéhez, ez a derék hadnagy meg közben, így pisztollyal a fejénél a huligán kisöccséhez beszélt, aszonygya, hogy tanulnod kell te gyerek, mert okos vagy és akkor, ha iskolába jársz, akkor nem leszel huligán. A testvérét is erre biztatta, mármint hogy taníttassa az édes öcsikéjét! Bizony! Mikor a pisztolya fejénél ... Ö meg ... hm . . . brüh . . .- De örzse nénnye csak nem kezd el szipogni egy film miatt, ami . . .- De igenis szipogok, mert nekem igenis van lelkem! Nem úgy, mint egyeseknek, akik talán nem is nézik az ilyen kultúrát, mert nem akarnak művelődni!- Kire gondol?'- Kire, kire, nem akarok én rögtön összeveszni magával .. . Derrik úr sem jön, nézze már ki a műsorból, vagy az a Stark hadnagy, vagy ki, aki mindig megment néhány gyereket, vagy legalább azok a gyönyörű Iá-' nyok jönnének, akik akkora pofonokat adnak, hogy még Borcsa is elismerően bólogat, vagy az a nagy mélák, az a Piedonné, vagy ki, aki úgy végig verekszi a filmet, hogy utána tévét is össze kell rakni .. . Nincs semmi?! Hogyhogy nincs ma estére semmi!? No, ha nincs akkor leikecském vegye tudomásul, hogy ma este elválunk ... — Elvó ... hogy-hogy? örzse nénnye, már miért válnánk el, hiszen amúgyse, azaz, amúgyis .. ., vagy mi.. • — Elválunk. Az Alvég, meg a Felvég. Elég bajunk van egymással, de még nem tudtuk elmondani, mert a tévében mindig volt valami néznivaló . . . Jaj, azok a drága doktor urak sem jönnek? Vagy Dallas úrék sem? No, látja, akkor van időnk leülni a kultúrba és megmondani egymásnak, hogy elválunk. Mármint, hogy önállósodunk. — Az "Alvég, meg a Eel- vég? — Az! Az bizony! Az Alvég, meg a Felvég. Ne maradjunk már le a szomszédoktól, akik elválnak a másik falutól és önállósulnak! — Dehát örzse nénémék nem társközségek! — Hát ez a baj éppen! így most el tudnánk válni a másik falutól, de nekünk még az sem jutott. Hát akkor meg hogyan önállósuljunk? Még szerencse, hogy egy városi ember megvette a Szőlőhegyen az egyik présházat, és most hétvégén oda jár degenerálódni, így . . • — Regenerálódni. — Hát így is lehet mondani, de az mindegy. Szóval ő tanácsolta, hogy akkor váljunk el Felvég, meg a* Alvég. Mindkettőnek lesz polgármestere, jegyzője, bírója, testületé, miegymás, szóval, mégiscsak más ... Erről jut eszembe! Itt maguknál Tapolcára kell már vízum, vagy útlevél, vagy ilyesmi, ha Miskolcról akarok ne- X tán odamenni?. N — Nem kell. \ — Nem baj! Majd mi ezt X még megtárgyaljuk otthon, y mármint azt, hogy miként le- X gyen a Felvég, az Alvég te- S kintetében. y — És a Szőlőheggyel mi X lesz, már azzal, amit az * előbb említett örzse nénnye. X — Jaj! De jó, hogy említi 5 leikecském! Hiszen valójában \ ezért vagyok itt, mármint X azért van nálam itt a cső- magban a minta, meg ezért X vár az Ábris gyerek lenn az S utánfutos szamárjával. \ — Szamarával. X — Azzal-azzal. Meg kelj x adni, ez az Ábris gyerek so- X kát tanult külországban, v Tuggya, aki eldisszidálta ma- X gát valamikor, most meg mint idegenbe szakadt ha- \ zánkfia tért vissza. Ö okúm- X lálta ki ezt az egész foga- y dóst. Mármint, hogy alakít- X sunk egy fogadóbizottságot, v 0 lenne a titkár, az apju- X kom az elnök Borcsa a por- J nográfista ... X — A . . . micsoda? A pro- X pagandista? X — Akkor az. Mindegy az X Borosának. X — És örzse nénnye? \ — Én intéznék el mindent, X ami kell. Most például azt, 5 hogy megvarrassuk a eso- X magban, meg a2 utánfutó- * ban levő anyagot fehér ru- > hanak. Tudia, amibe a szűz X lányok a virággal, meg a í mirtusz koszorúval fogadják, is akit kell. X ki a rossebet fogad- \ nának már ugyan? is 7, a 9róf urat. Elébb- > CSQk megjön, hiszen ct X Szőlőhegy is az övé . . . No, * ne tátsa el a száját lelkecs- > kém, inkább segítsen a fehér í ruhákat megvarratni! De > gyorsan, hallja-e? > is Priska Tibor > > fl szláv kereszténységért Az év elején az orosz par- lamenlt a szláv írásbeliség és kultúra ünnepének napjává ‘nyilvánította május 24-ét. Egy 11. századi németalföldi mlimlilaiturán megjelenik egy ábrázolás, amelyen a különböző tájaikról érkezett 'követek bőségszarut, olaj- ágait, fegyveréket hoznak ajándékba1, s köztük a szlávok képviselői a napot meg- személyiesíltő aranygombot adják át. A szlávok ősi hite istenként tisztelte a fényt, s a nap alakját utánozzák a farsang végén, húshagyó kedden hagyományos, 'kerék alakúra kisütött tésztafélék is. Ősi írásbelisége emlékeivel az orosz kultúra a keresztény vallás motívumaira utal, s a narancsszínű napkorong iis feltűnik egyes ábrázoltaitokon. A korong közepén díszes onniamenssdl díszített kereszt áll. Most ez a szimbólum a szláv írásbeliség és kultúra jele lett, saz ünnepléslével foglalkozó Szláv Alapítvány elnökévé Vj&osesziláv Kíllnov szovjet és orosz állami díjas szobrászművészt választották meg. — Ez a jel határozza meg törékvéséinlket — mondja Kliinov. A vallásosság újraéledése, a vallástól korábban erővel eltérítették visz- szavezetése a szentélyhez, ez a féladatunk. Azt is szeretnénk élérni, hogy olyan történelmi neveik, mint Szergej Radonyiezss2lkáj, a Trodce- Szengijev kolostor alapítójának név«, vagy Avvakuum protopópa, a nevezetes orosz egyházi szakadás, a „rasz- Ivo!” ideológusának és vezetőjének neve, Szerafim Szá- rovszfkij, a neves teológus, igéhlrdető, a szárovi női kolostor alapítójának neve újra régi .fényében álljon előttünk. Az álláp kuratóriuma, mélyben neves íróik, festőművészek, filozófusok és szo- dimlóguisék is vannak, azzal a kéréssel fordult II. Alek- szijhez, minden oroszok pat- riarchájához, hogy a szent Szerafiiim Szárovszikij osont- rrtaradványla'it körmenettel vigyék át Moszkvából a Taimbov 'közölében levő szá- növszlki 'kolostorba. A szent- atya hozzájéruHását adta a kérelemhez. A könmenet orosz tájak egész során át haladva, elő fogja segíteni azt, hogy lélekben egyesüljenek mindazok, aikrik számára drága a történelmi emlékezet. Az ünnepségsorozat augusztus elsejével ér véget, a legjám- baraibb életű Szénit Szerafim ünnepén. (Novosztyi) Intelem Rivarol a vakbuzgóságról R ivarolt „a legfranciább franciának” maga Voltaire nevezte. Hallatlanul szellemes aforizmáival és egyéb — például nyelvművészeti — munkáival rá is szolgáit e dicséretes jelzőre a nagy francia forradalom korának ez a nemes férfia, aki olasz ősöket vallott magáénak. S ha a későbbi szakaszában a forradalomnak nem is minden fejleményével azonosult, sőt emigrációban keresett menedéket, fölényes gondolataival maró véleményt mondott a monarchia híveiről is. „Meggyőződésem — írta például —, hogy sem az emberek, sem a királyok nem okulnak, s ha XVI. Lajos utódjai netán trónra kerülnének, hibái és balsorsa még csak figyelmeztetés sem lenne számukra.” Végső soron a történelem is ezt igazolta. Épp így elgondolkodtatóak általánosabb értelmű aforizmái Rivarolnak, aki filozofikus mélységeket is érint. „A véleményt — mondja — a maga fegyvereivel kell megtámadni: eszmékre nem lehet puskával lövöldözni.” Szinte bizonyos, hogy itt képletesen is használja a puska szót: nyilván olyan pufog- tatásokra szintén kiterjesztve, amelyek manapság populistának mondott „népszónokoktól” hallhatók. Mert e pufogtatások nem ellenvélemények, hanem csak ellen- blöffök, amelyek indulatok felszítására valók. Nem a meggondolkodtatásra arról: kinek is van hát inkább igaza. Az ellenblöffök vakbuzgóságra hajlamosítanak. Ennek rizikója pedig már társadalmi méretű. Riiytrol így szól róla: „A vakbuzgóság egyaránt veszélyezteti azoknak az egyéneknek az életét, akiket üldöz, és annak a kormányzatnak a létét, amely eltűri.” Megszívlelendő intelem — egyéni és közösségi értelemben egyaránt. Sőt: társadalmi értelemben is ... (m — r — n) Mindennapi környezetünk H # |||1| I ^ f f ff 11 f ,
