Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

1991. május 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ökumenikus szociáldemokrata lap indul Csakazértis Május elsején utjáru indult szociáldemokrata szellemi;- ü lap ..Csnkuzértis" címmel. A szerkesztőbizottság elnöke dr. Révész András azt hangsú­lyozta. hogy a lap közvetlenül egyetlen párthoz sem kötődik, hanem a megosztott baloldal pártjai között egy ..balközép'' szellemiség alapjain éppenhogy az egységet keresi. Újságírói kérdésre, hogy a Petrasovics- féle pártnak miért nincs jelen képviselete, Révész András azt felelte, hogy ..biztos itt lenné­nek, ha hívtuk volna őket". Ugyanakkor deklarálta: valami­féle ökumenikus szociáldemok­rata lapot kívánnak megvalósí­tani. s — mint mondta. ..az uralkodó keresztény kurzus" el­len akarnak fellépni. Jellemző. hogy az egyelőre havonta megjelenő újság induló számában például egy Vitányi lvan -írás és egy Solt Ottíliá- val készített interjú szerepel egymás mellett. Ez meg csak 1 ezer példányban készült a deb­receni Piremon Nyomdában, de a szerkesztők remélik: hamaro­san hetilap lesz belőle, termé­szetesen jóval nagyobb példány­számban. A Szabó Ervin Alapít­vány által támogatott lapot vi­déken ..szociáldemokrata beál­lítottságú társadalmi munkások" terjesztik. A Csakazértis felelős szerkesztője Hani Vilmos, (bp - szerk.) Hatvan ka Még soha nem hallottam róla, pedig ahol ez minden­napos. igen sokszor megfordul­tam. De a látás-futás vala­hogy nem enged időt, hogy — akár ismeretlen szót, szokást, viseletét jobban szemügyre ve­gyünk. A véletlen azonban segítő késznek bizonyult, amikor Dél- Borsodban, nemrég Szentist- vánban jártam. Francia vendé­geket fogadtak, lázas készülő désben volt a falu hagyomány­tisztelő és -őrző népe, akik da­lokkal, tánccal, mesés matyó viseletűkben köszöntötték — immár ötödik évi barátságban — a francia folklór képviselőit. Mikor megkérdeztem a jóked­vű asszonyokat, hogy mivel fo­gadják őket, egyikük rögtön rávágta: Hát mivel fogadnánk? Hatvankával, meg pattogatott kukoricával. És szerencsém volt, hogy véletlenül éppen azt kér­deztem, aki szereti is, készíti is e vidék hagyományos ételét. Krumplipogácsa az, régen a szegényember sokat evett be­lőle. Héjában főtt tört krump­li, tojás, liszt, só, aztán ujjnyi vastagra nyújtvo, kiszaggatva, forró.olajban kisütve. Régen in­kább sót, ma már cukrot, vagy lekvárt tesznek rá. Amikor a fiatal Nagy Gá­bornál kérdeztem a hatvanka­rói, hát mosolyogva mentege­tőzött: én még nem csinál­tam, de nagyanyám sokat ké­szítette. Arra gondoltam ott, Szentistvánban, hogy ideje is mind nagyobb iramban, mind nagyobb lelkesedéssel gyűjte­ni, őrizni és átadni régmúlt korok emlékeit apáról fiúra — ágról ágra olyan nagy lelkese­déssel, olyan szeretettel, ahogy azt ott Szentistván hagyomány­őrző asszonyaival-gyerekeivel Héring Sándorné, mindenki Györgyikéje teszi — sokunk örö­mére, az ott élők dicsőségére. (bekecsi) — Március elsején — 22 havi gyed után — munkára jelentkezett az aggtelek— jósvafői körzeti orvosunk a polgármesteri hivatalban. Ez egy pénteki napra esett, én pedig már hétfőn meg­tudtam (nem tőle), hogy fel­mondanak neki. Hamarosan vele is közölte ezt szóban Farkas Lajos, aggteleki pol­gármester. Az írásos felmon­dás kelte március 28. Én és a szákszervezetünk per­sze már a felmondás előtt elutaztunk Aggtelekre tájé­kozódni. Mert azt hiszem, az csak természetes, hogy tudnunk kell. ha az orvo­sunkkal szemben kifogások merülnek föl. Hamarosan tisztázódott, hogy nincs szó szakmai alkalmatlanságról, mint ahogyan azt a polgár- mester úr közölte dr. Rab Zsuzsannával. Nem is lehet, hiszen arról mi is tudnánk. Azt mondták nekünk, hogy „nem is szakmaiak a gon­dok. hanem a doktornő em­beri magatartásával vannak bajok”. Ebbe a vádpontba aztán sok minden belefér: hálapénzt fogad el. csúnyán ■beszél a betegekkel, még az is. hogy nem tegeződött le a község elitjével. Ám 'ki­bújt a szög a zsákból: az önkormányzat kiszemelt ma­gának egy fiatal orvost, aki kb. egy éve települt át Kár­pátaljáról és egy aggteleki kft.-ben természetgyógyá­szattal foglalkozott. A kft. valami oknál fogva meg­szűnt és dr. Nagy Józsefet szemelték ki új körzeti or­vosuknak az aggtelekiek— iósvafőiek. Hogy rokonszen­ves a két faluban Nagy doktor, az örvendetes, de ne a másik orvos kenyerének a rovására szeressék és főleg ne szakmai alkalmassági és alkalmatlansági indokokat hozzon föl az önkormány­zat. mert ennek az eldönté­séhez talán mi orvosok job­ban értünk — mondja dr. Tóth Erzsébet, a kazincbar­cikai rendelőintézet főorvo­sa. a kórház igazgatóhelyet­tese. — Most mi a helyzet Aggteleken? — A doktornő a szabad­ságát tölti., dr. Nagy József rendel El kell még itt mon­dani. hogy dr. Surján Lász­ló népjóléti miniszter 1990 augusztusában kelt leirata szerint dr. Nagy — mint bárki, aki külföldről települt át. vagy külföldön szerzett orvosi diplomát — csak ak­kor 'kaphat működési enge­délyt. ha több hónapos kór­házi osztályos gyakorlaton vesz részt. Nagy doktort ed­dig hiába vártuk. És mivel nem vonható be a rudabá- nyai központi körzet mun­kájába sem. Aggteleket é; Jósvafőt kénytelenek len­nénk kivonni az éjszakai ügyeleti ellátásból. De ki akarja ezt? Mi nem. az biz­tos. Ezért csak azt tudjuk .kérni Aggtelek—Jósvaíő önkormányzatától, hogy von­ja vissza a doktornő indo­kolatlan felmondását, vagv hirdessék meg a körzeti or­vosi állást. Most már tehát nem szak­mai indokokkal akarják száműzni dr. Rab Zsuzsan­nát. És bárki legyen is majd az új orvos, a doktornő ese­tében már érdektelen. Ö nem hagyhatja el emelt fő­vel Aggteleket, ahol négy éve él. — Ez az én nagy tragédi­ám a létbizonytalanság mel­lett. Egyedül nevelem a 23 hónapos kislányomat, a Kar­cagon élő szüleim öregek, betegek és szegények. Mivel nem tudtak támogatni, laká­sért kujtorogva vettem a nyakamba az országot. Igaz. Aggtelek a második munka­helyem csak. de azt remél­tem. itt letelepedhetek. Két évig nem is volt semmi baj, itt a régi tanácselnök írásos nyilatkozata erről. Még ak­kor sem volt baj, amikor a gyed idején gyógyítottam az embereket a pici babám mellett. Bár igen nagy hi­bát követtem el. hogy a gye­rekem megszületésekor nem adtam le a bélyegzőt, az or­vosi táskát, hanem használ­tam továbbra is. De ezt sen­ki sem mondta nekem. Az. is igaz. hogy az esti becsen- getőktől. de néha a nappali­aktól is elfogadtam azt a 100—200 forintot, amit ad­tak paraszolvenciaként. de az vesse rám az első követ, aki az én helyzetemben nem tette volna ezt meg. Most rám sütik, hogy anya­gias vagyok. Nyolcévi or­vosi praktizálás után van egy kétütemű Trabantom és ez a néhány bútor. Látha­tó. hogy szolgálati lakásom­ban keringőzni lehetne .. — A felmondólevelé­ben ez áll: az orvosi körzetben tartott írásos Nekik nyíljék a virág Az anyákat köszöntjük. Köszöntsék őket azok, akik mamának, anyunak, édesanyának szólítják őket. Kicsik és nagyok. A még beszélni sem tudók, s a már lassan felejtők. Nyíljék ezen a napon az örök Éva örökségét hordozó szépeknek a virág; s mondva, mondatlanul is dicsérjük, szeressük őket. Laczó József felvétele Fantom űzi az aggteleki orvosnőt közvélemény-kutatás eredményeként (sic) a lakossáp 4 5 része nincs mepelépedve fl körzeti orvos munkájával. — Bárkivel beszélek, ta­gadja. hogy ezt írta volna alá. Azt szeretném, ha ide­jönnének azok az emberek és elmondanák, mit vétet­tem. mit tettem rosszul. De nekem senki sem mond el semmit a hibáimról. A szomszédban a polgár- mesteri hivatal, megkérem a doktornőt, jöjjön velem. mar csak azért is. mert a Mun­kaügyi Döntőbizottság hatá­rozata a mai napon érkezett meg. A felmondást hatalv- talanitotta, munkaviszonyát azonnali hatállyal visszaál­lította. A doktornő egy picit vívódik, hiszen reggel mar ezzel a határozattal együtt utasította el a falu jegyző­je. (A polgármester tisztelet­díjas.) , . — A képviselő-testület es a falu is úgy döntött, hogy a doktornőt nem szeretne tovább — jelenti ki Nahaj Ferenc. —Vajon mi az oka? — Azok tudják, akik alá­írták. Kétszázan írtak ala ellene, ötvenen mellette .En azt tudom, hogy december­ben egy nyilvános testületi ülésen a doktornő fizetés­eméi é&t kért. Mi akkor azt nem tudtuk megszavazni, mert egyrészt nem volt meg költségvetésünk, másrészt pedig mert nem tudtuk, ho­gyan alakul a TB-finansziro- zás. A doktornő ezután alá­írásokat gyűjtött a polgár­mester ellen ... — Ez nem igaz, Feri! Ezt senki sem tudná igazolni. Az igaz, hogy a 18 ezer 500 forintos fizetésem helyett a színi kollégám támogatásá­val mertem kérni egy kicsit többet, mondjuk 25 ezret bruttóban, de aláírásokat nem gyűjtöttem. Mondd mi­ért nem .találkozom eg> olyan emberrel sem Aggtele­ken, aki elmondaná a hibái­mat? — Mert félnek tőled. — Miért, tán embert öl­nék. ha megtudnám, ki írta alá az íveteket? Én orvosi esküt tettem — az életre. — Jegyző úr, az nem lehetséges, hogy az a kétszáz ember azért irta alá a listát a doktornő ellen, mert a hivatal megtorlásától félt? — Az ki van zárva. Miért félnének? Most választottak meg minket, demokratiku­san. A doktornőt nem akar­ják az emberek. Hogy miért, azt ők tudják. Pocsék is az ilyen „szem­besítés”. Megpróbálom hát utolérni a közvéleményt. Az összes kocsma zárva, a bol­tok is. De mondják ám, hogy Molnár Ferencné, az egyik boltos itt lakik. Mit ad Is­ten, nála találom a doktor­nő kislányát, Viktóriát, — Igen, ha megkér a doktornő, nálunk ellehet. Rab doktornő nálam vásárol, így ismer­kedtünk meg, no és az én sok betegségem miatt. Ha kórházban vagyak, naponta felhív. Most már olyan jól ismerjük egymást, hogy semmiféle skrupulusunk nincs, ha betegek vagyunk. Közöttünk él. Az utcán Malacsek Zol- tánnéval találkozom, aki kórházi ápdlónő, de most gyesen van. — Súlyosan fer­tőző betegséggel vittem egy­szer hozzá a csecsemő­met, akkor, amikor ő még gyermekágyas volt. Fer­tőző osztályon dolgozom, tudom, milyen nagy volt a kockázat. A doktor­nő ellátta a kislányomat és azóta is. Egyszer, az utcán valaki megkérdezte tőlem, akarom-e aláírni azt a lis­tát, hogy a doktornő men­jen el Aggtelekről. Mondtam, dehogy. » — A doktornő mellet­ti listáról nem beszélt az az ember? — Nem. Van olyan is? Megkezdődött a rendelési idő. Dr. Nagy József rendel. — Doktor úr, mit szól ahhoz, ami a kolléganő­jével történik? Én szakmailag és em­berileg sem bírálom őt. He­lyettesítésre kértek fel, bi­zonytalan időre. Nekem biz­tos kenyér van a kezemben, a Cseppkő Kft.-ben, ahol mint reflexológus dolgo­zom, az akupunktúra en­nek csak az egyik ága. Tu­dok még géppel sóbányai klímát teremteni, a csontko­vácsoláshoz is értek. Nem biztos, hogy megpályázom ezt a körzeti orvosi állást, mert a feleségem Budapestre vágyik. Ott egyébként nettó 50 ezer forintot kínálnak nekem egy állásért. Egyéb­ként sok a baj a magyar egészségüggyel, gyógyszer­ellátással. nincs sebhintőpor, antibiotikum, vitamin, nyug­tató ... Dr. Kisfaludy Zsolt me­gyei körzeti szakfőorvos: — Nagy József doktor úrnak csak ideiglenes munkaválla­lási engedélye van, amit he­lyettesítésre adtam ki. Agg­telek-Jósvafön dr. Rab Zsu­zsanna az orvos, még a Munka Törvénykönyve is cáfolja felmondásának jogos­ságát. — Nem felmondás ez, ha­nem kirúgás — mondja dr. Mendy.k Wojtech színi kör­zeti orvos, aki sokat helyet­tesített Aggteleiken. — Azon a decemberi képviselő-testü­leti ülésen én szóltam fö:l a kolléganőm mellett, mond­tam egy-két keresetlen szót, és most ezt is a nyakába varrják. Abszurdum és idio­tizmus, ha szakemöernék hozzá nem értők mondanak föl. Ez egy rosszul értel­mezett jogszabály lehet csak... De még a józan paraszti ész is mást diktál. De térjünk csak vissza Aggtelekre. A polgármeste­ri hivatalba invitál egy hölgy, akivel az orvosi ren­delő várójában ismerkedtem meg, mondja, ott tartózko­dik éppen egy kolléganője is, aki majd megerősíti, amit mond. — Valamikor barátok voltunk — mondja régebbi ismerősöm. — Addig, míg ki lehetett mellette áll­ni. — Miért, mit tett? — Disznótorost vár el. Sajnál tatja magát. Egyszer nem adott tetanuszinjekciót egy kisgyereknek. — Ez biztos? — Meg kellene kérdezni a gyerek anyját. Konkrétumot egyikük sem mond, sőt, a nevüket sem adják. Az egyik tanárnő az édesanyjára hivatkozik, a másik a férjére, pedig nem is ebben a faluban lakik. Egyikük azért kiböki: — Tudja, nem szeretik, de ér­vet nem tudnak felhozni a kidobására. Fantom űzi hát el dr. Rab Zsuzsannát Aggtelekről? Hiszen senki sem tud rá rosszat mondani, akii meg mond, az nem vállalja, tehát a szavazata érvénytelen. De érvénytelen úgy látszik Jós- vafő képviselőnőjéé is, aki jelenleg gyesen van, de ezt mondja: Semmi problémám nem volt vele. — Most mi lesz a dok­tornővel, aki egyedül neveli a kislányát és senkije sincs? — kérdez vissza Jósvafön Berecz Jánosné, aki régóta takarítja a rendelőt. — Vele nem sokszor találkoztam, de a betegeiket ismerem. Senki sem panaszkodott rá. — Itt, Aggteleken mindig is háborúskodás volt az or­vosokkal. össze sem tudnám számolni, hány orvos ment el innen, pedig még nem vagydk öreg. Három gyere­kem van, egy két és fél éves, egy kilencéves és egy tizen­hat éves. Voltak betegek, de semmi gondom nem volt a gyógyításukkal, sem a dok­tornő modorával. Miikor lesz már itt végre rend az egész­ségügyben? — kérdez vissza Tarjányi Lajos barlangi tú­ravezető. — Aláírtam, hogy menjen el a doktornő. Mert azt mondta Farkas Lajos (a pol­gármester — szerk. megj.), azért kell aláírni, mert a doktornő még egy évig a kisgyerekével otthon marad, addig meg kevés a heti egy­szeri rendelés a súlyosan tüdőbeteg uramnak. Kedve­sem, intézkedjék, hogy itt maradjon a doktornő! Ugye maga a főorvosnő? Tegyen itt rendet! Kérem, kérem ... — rebegi Lolyócska László- né. Boksaépítő embert látok, mikor elhagyom e világhírű és ligen bájos falu határát. Stop. Hátha aggteleki. — Az vagyok, bizony, agg­teleki. Szűcs Bertalan erdei munkás. Igen, hallottam az aláírásgyűjtésről. Tiszta fejű ember .ilyet nem ír alá. Lévay Györgyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom