Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly „Az ember sobasem magáért gyarapszik 11 HETSZ IN VILÁG Kit ne ragadna meg ilyenkor május táján valamiféle igézet? A köznapok hosszan virrasztó szürke fénye is, miként a virág, nyílni vágyik. Szivárvánnyá bomlásához legyen szellemi prizma a mostani HÉTSZlNVILÁG. A felfokozott létezésigény, a lélek pünkösd-ideje ragyog a görög Födsz Angulesz (1911—1964), a török Sabahattin Kudret Aksal (1920), a csuvas Mihail Szeszpel (1899—1922), a kanadai Raymond Souster (1921), az olasz Giosué Carducci (1835-1907), a francia Alfred de Musset (1810-1857) és a nálunk élő Gary C. Twombley* verseiben is. Létet és nemlétet fog át ez a szivárványló ragyogás. Szét- pergő dolgaink idején — ha csak villanásnyira is - a remény példázatát adja. — cs. k. — Beszélgetés Banyai Katalinnal Giosue Carducci A rendszerváltást megelőző évek forró hangulatú, változásotok sürgető értelmiségi összejövetelein a Sárospataki Képtárban két gyermekével oldalán, lelkes, okosan érvelő szavaival vonta magára a figyelmet. Akkor ismertem meg és akkor szereztem tudomást a szellemi vállalásáról: Béniké György, a Tiszán inneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményiének akikori főigazgatójának megbízása alapján, majd Űjszá- szy Kálmán és Pomogáts Béla ajánlásával, a Soros Alapítvány támogatását elnyerve, Cs. Szabó László 1986-faan Sárospatakra került páratlan értékű londoni könyvtárának feldolgozását kezdhette el. .Baranyai Kállaiim Abaújban született, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar—orosz szakán végzett. Először a veszprémi, rríajid a sárospataki gimnáziumban tanított. 1987-itői a Co- menius Tanítóképző Főiskola Nyelvi-Irodalmi Tanszékének tanára. — Beszélgetésünk elején arról érdeklődöm, hogyan kerül az izgalmas feladat közelébe? — Cs. Szabó nevével akkor találkoztam először, amikor Halász Géza és az úgynevezett „esszé- író" nemzedék irodalomtörténeti portréit olvasgattam a Nyugatban, még diákként. Sárospatakra visszakerülve közelebbi élmény is ért: Cs. Szabó temetésének tudathasadásos visszhangja ráirányította figyelmemet az íróra. Később egyszerre lapozgattam a könyvtárát, az emigrációból hazahozott és Patákra hagyott, körülbelül 11 000 kötet könyvet, és kezdtem olvasni a háború előtt megjelent itthoni írásait. A könyvtár bemutatását is ilyen szemmel, az irodalomtörténeti tudatzavar ókaiit keresve írtam meg, s akkor már egészen messzire követtem a sokoldalú írót: a közgazdaság, a politika és a képzőművészetek irányába. Esszéírói disszertációmat a nyáron védhetem meg. — Cs. Szabó nincs igazán méltó helyén a magyar irodalmi köztudatban. Hogyan látod , Te, áki most az áltála tere® értékek 'közelében, széliéin^, sugárzó könyvei, iratai dolgozol? — Az .eltelt évék .alattJ tekintélyes mennyiségű ké®* dolgoztam fel első alkotói I szálkából: Igaz, feszengek e] a Cs. Szabó-kutatói szeréfj mert érzem, „Csé” szeröv, bizonyára viliiog arra a \ hogy gazdája örökkévalóm megindult a munka. Ehhez kifinomult humora volt. D® szükség van .rá valóban, ho$ fogultságolktól mentesen nw zoljuk végre az itthon szí®! meretlen író alkotói ember P. réját.. Miilyen könnyen le*p lehetett válna egy Németh k ló—Illyés—Cs. Szabó név®ji jellemezni a nemzedéket: Wl juk képest .könnyen a tablói* leszthető lett volna Szerb é és Veres Péter. S valóban, tudja-e a k®*!' bér, milyen nagyszerű ere“ nyéket ért el Cs. Szabó a jl vonalas irodalmi rnűsonsze'* tésével a rádióban 1935—4*1 zött? Igazi irodalmi műheWi és szellemi, erkölcsi merned“ ha .kellett. Ez a műfaj .nélküli író P^'^iil; volt a szó legjobb értein* ahogyan szász őseitől látta- ^ gyományőrző és bátran sz'b záló, liberális szellemű és ^ zervatív abban, ami minőség Hitt a kultúra és műveltség , jében. Egyik legjobb 1945-8*1 taiki írásában (Őszi napúk kon) arról is állást foglak | gyan lehetne lelki sérülés | kül felhozni a társadalom lyéiből a tehetségeket. Nekem Cs. Szabó nem (ön| bár mindannyian valaik®1 lábnyomában járunk, haneó1^ zán alkalom végiggondolni kérdést, ami a huszadik s‘ ra, az emberre, a művész® nézve fontos, és nekünk kell kérdezni az alapokig — " Kutatás, oktatás-T>e’ Ezek pillérei munkádnak veltség, példamutaltás: k vak a tanításban. táT~ Ahogy figyelem a hallga- ^ wat, egyre inkább igazolódik a j a kultúra szélesebb be- Ijrj^^ottság néllkül darabokra Mik. Igenis nem árt a mű- Srv- - ®’ ment még viszonylag ké- 1 életkorban is segíthet azérkkereségben. Gyermekeink, hajasak arra, hogy se a hangákhoz ne hajoljanak le, sem a ^‘Magokra az égen ne nézzenek ,eb szabad prédái lehetnék min011 kordivaitnák, azt hiszem. . ^k a „(gyalogos racionalizmus” jgyében nőttek fel, nem politizál- ?ak> keveset olvasnak, gátlásaiig durva szavakban vezetik le, e minden kreatív feladat buk- „40 számukra. De hát csoda ez? ^ ^asem kaptak olyan bitelek és ^as2tiálhaitó gondola trendszert, áieiy kijelölte volna a szellemi °°rd'iná Iáikat! helyzetemben, a kisváros . ^sztmetszetéiben, és persze az tál0-8* sz'ntek ismeretében ezt ^ S;igosan fájdalmasan értem és l5^etyi- Már a serdülőknél elmu- j^tjuk a lehetőséget, hogy gy beavassuk őket na6]i b összefüggéseikbe, miközben l e8enített, nehéz tananyaggal t- er‘tjük meg az életüket. Biz- n így van irodalomból ez, s 'mn az a sok kisugárzó tanáregyéniség, alk-i mindezt önnön jelenlétével feledtetné? Aki tudásával és az életével tanít. Példaember — mondaná Németh László. Közvetítő alkat — tenné hozzá Cs. Szabó —, aki bevallom, tisztéletbéli és jelenlevő „családtag" és szellemi tanácsadó számomra, amióta közelebbről megismertem a könyveit, az írásait, a tárgyi, emberi emlékeit. ötéves fiam és kilencéves lanyom Csé Laci bácsinak hívják, és a legnagyobb tisztelettel nyugtázzák, ha az anyjuk fontos levelet kap, válami szellemi csemegét olvas ki a sorokból, vagy az írógépben hagyja a kéziratát. __ Vagyis a magán- és közélet e lválaszthatatlanul összefonódik életedben? — Korunk szereposztása az értelmiségi nőkét terheli meg leg- igazságtalanabbul. Elviseléséhez sem a tapasztalatlan, vagy figyelmetlen család, sem a társadalom nem ad segítséget, legfeljebb áthárít szerepeket: odébbtol feladatokat. Ebben a kisvárosban engem esalk száguldani láttak: gyerekkel az ölemben, orvoshoz, labdával a sportpályára, hangversenyen és fórumokon, kiállításokon vagy a templomban. Két gyerekkel, mindig két gond között. De ha csak azzal adtam példát, hogy bátran, s mindig lehet hozzám jönni, és amikor bezárul a tanterem ajtaja, vagy félrevonulunk egy dolgozattal, nem számít az idő — már volt értelme. Egy azonban biztos: osztani csak abból lehet, amit újra meg újra megtöltöttünk. Ha nem lenne olyan nyitott az életem kifelé — talán precízebb — de biztosan kevésbé hiteles, halová- nyabb tanár lennék. Nekem életformám a munkám így: a tanítás nappal, a többi éjjel -ezért nem panaszkodom. Mindig magam választottam a nehezebb utat. „Az ember sohasem önmagáért gyarapszik. Dobrik István «e? ít“nfc volna, mindenre emlékeztünk, ami csak valaha a Kedves- ne.JOTtént- Szegény kedves, akkortól fogva a mi famunkra mar C Valós élőlény volt, hanem emlékkép csupán amely fölmerül oly- iS(ri„a múltból, a feneketlen idő mélyéről. Eltelt néhány hónap. Az <Hau° továbbra is üresen állt, csak a nyulak futkároztak a jaszo faj,' kekem a szomszéd faluba kellett mennem orvosságé'■ > *lkln^b.an ugyanis nem volt gyógyszertár. Biciklire vuttuntam ii^.fkáztam Sz.-ra. A gyógyszertár zárva volt. A közeli h ... kin Ucsőrögve várakoztam, hogy ebédje végeztével az oszhaj“ P . V Hogy addig is ne hiába teljen az idő \k?VelZ,t lmteor ^Ócskát bámultam, meg a víz fölött bogarászó fecskéket amikor készekéi- gördült a hídra. Elállt a lélegzetem! Az egyik a mi régen látott Kedvesünkre ismertem. S amíg Mrnth* hqf yolna, hogy odarohanjak-e hozzá, hogy megsimog bánik 5*megkérdezzem: „Kedves, Kedves, hát hogy vagy hogy ban^ "kai Uj gazdád?" — addig ö keservesen, hofszan kémügyre *har r° fordítva a szűk járomban, mintha meg egysz l mint»enni. ügy tűnt, mintha egy kicsit lesovanyodc,tt vo\Ina miint. kiütköznének a csontjai, de ezt neir} ^: közeli heayekranggal, mert az a hang, ahogy visszaverődött a közeli heg„ek q ’ homorúsággal és keserűséggel volt teli, s abban a pi ana a Qs°ntjaimat is átjáró gyermeki szomorúság végképp e fogú a ^Megismert, ó szegény!" - ez járt a fejemben egész nap. s azóta jegyszer eszembe jut eltűnődvén Kedves későbbi, számomra telismeretlen sorsán. Fecske Csaba Anyámnak Év-ösvényen, idő-árban te anyám vagy és a társam: csakis neked nyitja titkát, búsat s vígját — ez a szív; s csak te vagy, ki zord napokban, nagy kínokban — megértve hív. A világnak zárt a lelkem, harmóniát ott nem leltem. Szívemről a dal ha hírt hív,^ válaszol — szív-szózatod; szellemem dalra hevítve, könnyeidre — felzokog. Tusnády László fordítása Mihail Szeszpel Vetéskor Égszín ablakát a pirkadat kitárta, hull a fény az ég aranyló asztaláról, lenn a padlón szerteszét gurul morzsája; csillog minden zug, akárha arc a láztól. Felköit apám, kapkodom ruhám magamra, s közben két szemem a tiszta kékbe réved. Álmom égben, arcom forrásban megmosva friss lesz kedvem, s fürge minden léptem. Míg anyámék zsákot töltenek a csűrben, lóval és ekével nékem kell bajlódnom. Indulunk ... pacsirta zeng fenn részegülten, s nagykapunk nyikordul jajjal, «orosz módon». Égszín ablakából kipillantott a Nap: bájos, tündöklő aranyhajú leányka; szívem egyre jobban vert az ingem alatt, s menni kellett - magra várt a nyílt barázda. (1919) Cseh Károly fordítása Gary C. Twombley* HAJKUK Hó hull Még roskad a fa, de tavaszt köszönt, már majd földig hajolva. Feketekávé Oltáriszentség kezem kenyér a gőzbe ajzó áldozat Hagy Istvánná fordítása Gary C. Twombley a Kalifornia állambeli Los Angelesből, az „angyalok városá”-ból érkezett kulturális misszióra Magyarorsrágra, két évre, az ENSZ Béke-hadtest tagjaként. Angolt és földrajzot tanult az egyetemen s anyanyelvét itt, a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban idegen nyelvként oktatja. Itt bemutatott verseit már hazánkban írta. Fotisz Angulesz A «« ■■ ■■■I ■■ görögökhöz Boldogok százszorosán, kik majd ehetnek a most viruló békefa érett gyümölcséből... De mielőtt még meghalok: együtt szeretnélek látni benneteket a világ népeivej testvérként egy nagy ünnepen, ölelkezve táncban, ritmusban; fületek fölött a tisztaság jelképeként hófehér szegfű; és e szép egységet vezesd hazám te: szegény Görögország! Juhász József fordítása Raymond Souster Orgonavirágzás Testvérem halálát is e lila habzás idézi. Félálmos kertünkben buján nyílott az orgona. Gyönyörűen tündöklött a tavasz-idő. Azóta elmúlt az élet - és nem volt üdvözülés soha. Cseh Károly fordítása Sabahattin Kudret Aksal Déli vers Él bennem egy kicsi gyermek A haja mint a búza sárga Él bennem egy kicsi gyermek Elkérné tőlem a hegyeket Menne messze Indiába És a lába meztelen Tusnády László fordítása Alfred de Musset Emlékezz A magyar televízió a közelmúltban mutatta be Müsset A század gyermekének vallomása című regénye kétrészes francia filmváltozatát. Az önéletrajzi ihletésű regényen túl igen érdekes Musset költészete is. Egyik legszebb versét mutatjuk itt be. Emlékezz, ha kitárja a Hajnal pazar palotáját a Napnak, emlékezz, ha ezüst fátyla alatt az Éjszaka elálmodozva halad, az öröm szavára, ha szíved megremeg, V édes álomra, ha elhiv az este, egy erdőmély-szülötte halk hangra felfigyelj: Emlékezz! Emlékezz, ha a vad, kegyetlen Sors örökre szétszakít bennünket,, ha búm, éveim és a bánatom □gyonölik reménytelen szivemet, gondolj én bús szerelmemre s a válásra! Távoliét, idő sziv-sebre nem balzsam; s dobbanása szívemnek mindig, mindig csak ez: Emlékezz! Emlékezz, ha a hideg föld alatt tört szívem örök álmot alszik, emlékezz, ha egy virág magányosan, édes-árván síromon kinyílik; nem látlak többé, de halhatatlan lelkem, mint hű testvér, gyokran felkeres; figyelj az égre, egy hang sir bele: Emlékezz! Kiss Gyula fordítása I 0 ■ I ■s: Kedves az utolsó tehenünk volt. Zsemleszínű jószág, fehér frU0' a homlokán, és hosszú, fehér szempillákkal nagyra nőtt, sZuT.ím szemei fölött. Jámborsággal áldotta meg a teremtő, még az agy j igen szelíd tehenek közül is kitűnt eme tulajdonságával. K* J megmondani, hány kisborjúnak adott életet, s hány csup«rT~_ sf, habos és meleg, frissen szűrt tejéből? S hányszor vontait ^ megadással a szekeret, valamely társával együtt járomba fog'0 ’ i pehupás, zötykölős úton. Erdőről, mezőről, hol krumplival, „ i( szénával megrakodva, hol kővel, fával, hol meg csak Iefciwr á szatos, zsivajgó gyerekekkel. Mióta az eszemet tudtam, ^e-/igíO\ dig ott volt az istállóban ezüstös színű, vékony lánccal a J ^ |í, kötve, csöndesen kérődzött, miközben nyulak futkároztak alatt elcsípve egy-egy szénaszálat. Gyenge fényű viharlátnP ^, költ estente az istállóban, s ha felhő nem takarta, arrajárta J kukucskált a hold is a kicsiny ablakon. Egy szegen lógott amit csak akkor vettem kézbe, amikor a legyeket meg o. bog űztem el róla. :J Amikor apám a szilasi vásáron eladta, este ültünk a bő V J az üressé lett istálló küszöbén, s a Kedvesről beszélgettünk- ( rúan csillogó szemekkel kérdezgettük: — Emlékszel? — HoOV ^ ■ ff §§#£' fs § Fii ,<m M 1 ¥0 I I Ü wdffl #
