Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

1991. május 24., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Regio-lnvest Rt. a Hegyalja jövőjéről Mint ahogyan Wirth Gyu­la vezérigazgató-helyettes a A juhásznak jól van dolga...? A Regio-Invest Regionális Tanácsadó és Beliölvtetési Részvénytársaság 1991. má­jus 14—15-én Sárospatakon befektetési tanácskozást ren­dezett a térség iránt érdek­lődők iszámána. A tanácsko­záson a helyi önkormány­zatok, vállalatok mellett hagy számban vették részt a Ikülöriböző magyar ban­kok Iképvliselői. Olyan időszakban került sor erre a konferenciára, amikor a térségben igen­csak felkonbácsolóditak az indulatok, a Tokaj-hegyaljai Ronkombiinát privatizációja, átalakulása kapcsán. Az ér­zelmeiket főiként az borzolja a térségben, ihogy .sdkan fél­nek, a gazdasági és helyi társadalmi vonatkozásban is meghatározó borkombinát felülről kezdeményezett át­alakulásával összefüggésben a külföldi It ölke ibékdbélezi a térséget, iá helyi termelők nem lesznek a privatizáció kedvezményezettjei, illetve befektetett munkájuk to­vábbra isem lesz értékén fi­zetve. A iborlkombinát ve­zérigazgatója előterjesztette átaiaikiülási koncepcióját. A külföldi itőke kiválasztott és nevesített nagyarányú be­kapcsolásával is számol, te­kintettel ia cég felhalmozó­dott adósságaira, továbbá ar­ra, hogy jelentősen megkell újítani az ültetvényeket, erőteljes marketinggel be kell vezetni a tokaji bort a világpiacira, mert — a köz­vélekedéssel szemben — nincs .ott. A tanácskozáson Veres Lajos, a Regio-lnvest Rt. el­nök-vezérigazgatója ismer­tette cége elképzeléseit a térségben. Többek (között ki­fejtette — bár irányában és felfogásában 'korszerű a kombinát átalakulási kon­cepciója — a felülről vezé­nyelt átformálás azonban nem ad biztosítékot arra, bogy valóban minőségi bo­rokat lehet előállítani a tér- ségben. Elsősorban azért nem, mert *a privatizációt nem felülről, hanem „alul­ról” kell kezdeményezni es végrehajtani. Azokat a ma­gántermelőket kell kedvez­ményezetté tenni a privati­zációban, alkiik kézi erejük­kel, évszázadokon átörökí- teft termelési kultúrájukkal elsősorban letéteményesei annak, hogy valóban a „ki- rálydk bora” kerüljön ki a Tbágpíacra, hogy közvetlen tulajdonosi érdekeltségük 'ngven a bortermelésben. Lerrnolö- és értékesítő kö­zösségeik alulról, természe- tes módon, a táji adottsá­gokhoz legmesszebbmenően 'gazodóan jöjjenek Hétre. Mindenféle HEGESZTETT ACÉLSZERKEZETET bel- és külföldre magas minőségi követelmények kielégítése mellett, tervdokumentációk alapján elkészítjük. TELEFON: (46) 46-434 elnök, (46) 46-433 főmérnök. INGATIAN­®RTÉKBECSLÉS az ország egész területén, ^vánságra 5 napon belül. Privatizációs VaRyoncrtckclés. ^ jelentés szakfordítása világnyelvekre 3 nap alatt! A Vagyon ügynökség által bejegyzett HEFLEX KFT. Telefon telefax: ^»skolc: (4fi) 49-485 Siófok: (84) 11-150 konferencia nem ka P * elsősorban dülleaSzSern«mi vS«al8va­Lav.es .területek sajátossá­gul eltekintő adminisztra­tív megoldás. A Regio-lnvest Rt. vezér­««-*• isar & ““('intézményes tökebe­V““rc8‘0-I«v«1 Bt. a .térséget *™P'“".s£i6 Ä-%^rn”Ä": forgalom, a oktatás 3. ”“S»»*, amelyek Regioalnvest ivt eíkezdte télSe8fókéntJ helyiteket tömö­rítő Tokai-Zemplén tanacs­adó 'testütet valamintez.e|y .íj--; egységesen kezeim es össze fogni a térs©6€t. &z összefogás, egy átfogó szemléletmód érvényesitese- nék igénye feltétlenül szük­séges a térségben, mert ta- i 'n az egymásra utaltság fókát tekintve túlságosan mámz2Zerőfeaszitéseit° ame- ^sUere is elvitathatat- (Tokai és Szerencs on- lan. ( nern mutatko­SC'a‘tóntercnoiant^gy s-fsírrí «an WÍTSUS; dombontan • „y be­péSként ^sol!^XzäSät lnnék révén a nyilvános tő­kebevonást. az„°^ van mert a tanács- szukseg ’ er5sen pesz­k0M hangdk .többek kö­S7ö«lSdÍ Csorba Csaba ré­széről te, aki pedig íjválo szákéi tő « 16"JX°: sikeres ldkálpatnota. Kell t S » «.«éé „«sag... * ^cgfeogaimazoU ídegenfor­Szőnyeg, padlószőnyeg, Gardénia-függönyök nagy választékban. Miskolc-Martintelep, Kisfaludy út 38. Nyitva: hétfő-péntek 9-17-ig, szombat 8—12-ig. 10 ezer Ft feletti vásárlás psetén 20 km-ig díjtalan házhoz szállítás. galmi koncepciójában, a pénzügyi szakértők (Maárné Kazareczky Éva és Mészá­ros Kálmán), illetve a köz­lekedés kiváló szakemberei, Csajka István és Gál István előadásaiban. Aczél Éva * Az Észak-Magyarország 1991. május 15-i számában tudósítás jelent meg — „Zemplén — felfedezés előtt’’ címmel a Sárospatakon meg­tartott tanácskozásról, me­lyet a Regio-lnvest Regioná­lis Tanácsadó és Befekteté­si Részvénytársaság hívott össze. Mint az előadáson el­hangzott, az rt. elsősorban Sárospatak, Sátoraljaújhely és Tokaj térségében kíván­ja az első vállalkozások be­indítását, a szőlő- és borter­melésben, az idegenforga­lomban, valamint az élelmi­szer-feldolgozó iparban elő­segíteni. Tokaj város önkor­mányzata a Regio-lnvest Rt.- től függetlenül, már határo­zott egy Tokaj Területi Fej­lesztési Részvénytársaság létrehozásáról, melynek fő­részvényese maga az önkor­mányzat lesz, de részt vesz benne bank és más tőkeerős szervezet is. A bejegyzés folyamatában levő Tokaj Rt. működési célja: a Tokaj és térségben, különböző szolgáltatások szervezése, vállalkozások lét­rehozása, idegenforgalmi te­vékenység szervezése közös vállalkozások útján. A cikk­ből értesültünk arról, hogy a Regio-lnvest Rt. a zemp­léni régióra egy Tokaj— Zempléni Részvénytársasá­got kíván alapítani. Városunk örömmel vette hírül, hogy ilyen törekvések megfogalmazásra kerültek a térség felvirágoztgtása érde­kében, azonban felhívjuk a szervezők figyelmét, hogy a Tokaj Területi Fejlesztési Részvénytársaság Tokaj vá­rosra és környékére ugyan­azon célokat megfogalmaz­ta, és bejegyzése már folya­matban van. Ezért a Zemp­lénre szerveződő rt. megne­vezéséből a Tokaj helység­nevet szíveskedjenek elhagy­ni (a névhasználathoz nem járulunk hozzá, miután nem kívánunk annak tagja len­ni.) A Tokaj név ismételt használata zavart okozhat a jövőbeni befektetők körében. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy örömmel vesszük a tá- gabb régiónk fejlődésére irá­nyuló kezdeményezéseket, és keresni fogjuk az együttmű­ködés lehetőségeit. Májer János Tokaj város polgármestere Az ismert nótával köszön­töttük Krizsán Simon bá­tyánkat, aki a nóta szerint sok-sok éve terelgeti már nyáját Selyeb határában, de hogy vígan is éli a világát, az ellen igencsak tiltakozik. — Hát, vigasságra aztán semmi kedvem nincsen, pe­dig igazán arra hajlana a természetem — mondja. — Túl vagyok már a hetvenen, de ilyen világot még nem pipáltam, hogy annyit ke­seregjen a juhász, mint mostan. De hát kinek van ebben a világban jó kedve egyáltalán? Hiszen ha na­ponta egyszer összébb po- roszkálunk a nyéstai csordá­val, amit most alig észre­venni, ott a távolban, annak vigyázója is mindig panasz­kodik, amikor felsorolja a gazdák gondjait. Megértem én azt is, de hát hadd so­roljam inkább az enyémet. Ami annyi lenne röviden, hogy elérkeztünk oda: nem kell se a gyapjú, se a bá­rány, annyira lerontottak mindent. /Nem is tudom, mire tartom hát ezt a szép, száztízet számláló nyájat. Egy éve még rendes árat fizetett a gyapjúforgalmi. A juhász megnyírt, ők meg­mondták, mikor vigyük, és szépen, rendben átvették. Az ember tudta, miért dolgo­zik. Volt, hogy a gyapjú ki­lójáért 130 forintot adtak, ami ugyan nem volt sok, de megvolt. Most meg se szer­ződés, se remény, hogy át­veszik, megveszik. Most, húsvétkor egyetlen bárányt sem tudtam leadni, mert az sem kellett. /Mióta az esze­met tudom, nem volt ilyen keserves a juhászkodás. Jár­nak ugyan olyan kupecfor- ma emberek, kínálnak is pénzt, de ugyan mennyit. Egy bárány, ami még kará­csonykor háromezer forintot ért, most a feléért, ha vin­nék, kihasználva ezt a, már megbocsásson, de kimondom, nagy nyomorúságunkat. — Hát, iha nem kell se a gyapjú, se a bárány, akkor mi lesz? — IMi lesz? /Töprengek is ezen éppen eleget, már éj­szaka is ezen jár az eszem. Tán kilincselni kéne a gyapjúforgalminál, hátha megszánnának minket. Mert minden juhász így van ez­zel ezen a vidéken. Egy sem kivétel, valamennyit szorongatja a gond. Hallani már olyan beszédet is, hogy van juhász, aki keserűségé­ben azt fontolgatja, meg­nyírja a juhokat, aztán ki­viszi valahová megégetni a gyapjút. — Rendes ‘körülmények között, ha vinnék a gyapjút és a bárányt, meg gomolyát és sajtot is készítene, jó lenne a juhászat? — /Mindenképpen. Mert akkor miért is látott hozzá annak idején az ember? A juhász mindig megélt erre­felé. /De, hogy tetszett em­líteni a gomolyát meg a sajtot, az most ennél a nyájnál szóba sem jöhet, mert mindig közte jár a kos, a „lyány” hamar felűződik, így aztán nem érdemes fej­ni. De hát, ha tudná az ember, hogy tisztességes pénzért vinnék a sajtot, a gomolyát, akkor úgy gondoz­ná a nyájat, hogy az is len­ne. Igaz. vóna vele munka, de tudná és bírná is a csa­lád. — Simon bátyám! Maga szerint mit kéne ahhoz ten­ni, hogy .rendbe tétessen a juhászat dolga? — Semmi nagy kunszt nem kéne. Csak az, hogy jönnének rendes, szavahi­hető emberek, akik jó pénzt kínálnának a gyapjúért, a bárányért. Bizalom kéne a jövőben, és akkor a? ember mindjárt jobb szívvel tekin­tene a nyájra, tán még éne­kelni is lenne kedve. Mert most aztán nincs. Csak munka van, meg a szaka­datlan töprengés. Mert ve­gyük csak, hogyan is kezdő­dik egy nap. Négykor, fél ötkor kelek, mikor hogy si­kerül. Akkor van három te­hén, meg két ló még oda­haza. Azokat megetetem, ki- trágyázok, meg minden munka, ami jön még sorba. Akkor még van tizenöt bá­rány leválasztva, azo/kat megintcsak megetetem, de itt vannak még a frissellős juhok, azokat is ellátom. Egyiknek-másiknak két bá­ránya van, de gyengék még, így a nyájjal nem hajtom ki. A ház körül is mindig ten­ni kell valamit, reparálni ezt, azt. Amikor mindeze­ken túl van az ember, ak­kor kijövök a nyájjal. Dél­felé aztán lassan beballa­gunk. ÍMegitatok, aztán ebéd után megint kezdem elölről. /Bekészítek a jószágoknak, de azt már az asszony adja oda nekik. Én pedig újra ki a nyájjal, egészen este hé­tig. Odahaza aztán kiveszem a nyájból a kisbárányokat éjszakára, mert hogy gyen­ge még a mező, ők külön abrakot is kapnak. Így az­tán szépen eljő az este, /hogy leteheti magát az em­ber holnapra. De legalább nyugodt alvása lenne, nem­hogy' azon töprengene sza­kadatlan, kiben, miben is bízhatna. Mert miként lehet az, hogy úgy alakult a ju­hász sorsa, mint a történe­lemben még sohase volt. Hogy' a birkagyapjút meg ne vegyék! Hiszen az volt va­laha a valuta, a pénz. Igaz, az nagyon régen volt már, valamikor gyerekkoromban, amikor igen boldog volt az, akinek akár csak néhány ju- hocskája volt. /Most meg egy éve már, hogy' minden tönkrement, még biztató szót sem kap az ember. Igv aztán csaík abban él most a juhász, hogy majd csak lesz valahogy... A Borsodtávhő értesíti a Tisztelt lakosságot, hogy az 1991-es év nyári karbantartását- ellátási területek vonatkozásában — az alábbiak szerint ütemezi: Miskolc-központi üzem 1991. július 15-július 28. (Marx tér-belváros közötti panelépületek.) avasi üzem diósgyőri üzem bulgárföldi üzem Kazincbarcika Tiszaújváros Ózd 1991. július 15-július 26. 1991. július 17—július 21. 1991. július 18-július 21. 1991. aug. 5-aug. 10. 1991. aug. 1-aug. 11. 1991. aug. 21-szept. 2. Fenti időpontokban a használati melegvíz-szolgáltatás szünetel. Kérjük a T. lakosság szíves megértését. Szarvas Dezső A külföldi, német — korábban nyugatnémet - polgár csodál­kozva figyeli a tárgyalást. Mondja: ő személytelenebb vitához szokott. Hogy-hogy személytelenebb? Hát egy-egy megnyilvánu­lást, véleményt nem a személy, pontosabban a személyiség hi­telesít? Nem, nem jól értem a „személytelenebb” jelzőt. Az a gondja, hogy nem érv ütközik érvvel, nem az egyik szakmai fel­készültség, élettapasztalat gyürkőzik a másikkal, hanem szemé­lyek fognak össze egymás megtámogatására, no meg, ami nem kevésbé ízléstelen, sőt erkölcstelen, egyben más személyek lejá­ratására, megbuktatására. Ismétli a külföldi polgár: a demokrá- c'ónak nagyban és kicsiben próboköve, hogy ne az emberek közötti rokonszenv, ellenszenv legyen a meghatározó, döntő vé­lemények kialakításában, intézkedések meghozatalában, hanem szigorúan - jó volna, ha kizárólagosan — a szakmai tudás, a jogi és az erkölcsi normák, az elfogulatlan tárgyilagosságra való törekvés dominálna. Sok fórumon, gazdaságban, önkormányzati testületekben, pártok köreiben tettenérhető ez o gyakorlattá is formálódó szándék. Sajnos azonban, hogy még nem olyan ter­mészetes, mint a fejlett demokráciákban. Márpedig mi nem a múltbéli csoporturalmak, összefonódásokra épülő elvtelenségek és embertelenségek mocsarába akarunk visszaesni, hanem ba­jainkból szeretnénk előre menekülni egy, valóban demokratikus gyakorlatba. Tanuljuk még a demokráciát - nincs más válasz­tásunk, küzdenünk kell érte. A sokszor szürkének tűnő hétköz­napok kisebb-nagyobb dolgaiban is. (nz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom