Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-03 / 102. szám

1991. május 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Dehogy TILOS! A Proton Sztárfutárlól megrendelhetők a legújabb műsoros kazetták! DÉLHÚSA GJON (Átviszlek az éjszakán) A csavargó új albuma legfrisebb slágereivel. EDDA (Szélvihar) Nincs megállás! A zenekar az eddigieknél is keményebb számokkal jelentkezik. MIKI MANÓ MESÉI A 100 Folk Celsius új dalai gyerekeknek gyermeknapra Miki Manó és Sindy Baba meglepetéseivel. Mindezek mellett megrendelhető Bach Szilvia, Balázs Fccó, a Bluegrass Union és a III. Humorfesztivál új kazettája. A KAZETTA MEGRENDELHETŐ AZ ALÁBBI CÍMEN: SCTÁRFUTÁR 1399 BUDAPEST, PF.: 70I/PROTON SZTÁRFUTÁR Utánvéttel megrendelem a következő kazettákat példányban. Az utánvételi díjat és a postaköltséget (összesen 360 Ft-ot) az átvételkor kifizetem. NÉV: ------------------------------------------------------------------------------­C ÍM: ------------------------------:-----------------------------------------------­□ □□□ Tállya Polgármesteri Hivatal (3907 Tállya, Rákóczi u. 34.) pályázatot hirdet KÖRZETI GYERMEKORVOSI állásra Tállya, Rátka és Golop községek 0-14 éves korú gyermekek ellátására Bérezés besorolás szerint. Szolgálati lakást biztosítunk. Az állás 1991. június 1-től elfoglalható. Hétvégi orvosi ügye­let, készenlét Tállyán. A pályázatot 1991. május 12-ig - erkölcsi bizonyítvánnyal, csecsemő-, gyermekszakorvosi bizonyítvány másolatával - a polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani. A Miskolci Vendéglátó Vállalat ÉPKAR LEÁNYVÁLLALATA (Miskolc, Kiss Ernő u. 9.) az alábbi szolgáltatásait és eszközeit ajánlja fel üzletfeleinek (megrendelőinek) és leendő üzletfeleinek (megrendelőinek): 1. ÉPÍTÉS KIVITELEZÉS: ♦ asztalosipari termékek gyártása, ♦ lakatosipari termékek gyártása, + kárpitosmunkák, ponyvák készítése, + építési kivitelezési munkák elvégzése, ^ építőipari szakipari munkák végzése, + vízórák felszerelése közületeknek és magánszemélyeknek is, ♦ hőszigetelt üvegek gyártása. Ügyintéző: Csorna Jánosné építésvezető Telefon: 56-817 2. KISGÉPJAVÍTÁS: ♦ üzemi, iskolakonyhai gépek javítása, ♦ presszógépek, italautomata gépek beüzemelése, javítása, ♦ villanyszerelési munkák végzése, ♦ mérlegek javítása, karbantartása. Ügyintéző: Hudák Imre üzemvezető Telefon: 56-817 3. SZÁLLÍTÁS: + 0,7 tonnás zárt Barkas kistehergépko- csikkal szállítási tevékenységet végez, ^ eladásra kínál 3 db zárt, 0,7 tonnás Barkas kistehergépkocsikat, ♦ Robur, IFA, UAZ gépkocsi alkatrészek * eladása. Ügyintéző: Bodgálné Farkas Éva szállításvezetö Telefon: 56-866 4. REKLÁM: + a belvárosban is közlekedő kis teher­autóinkon reklámcélra felajánljuk azok oldalfelületeit ♦ telephelyünk kerítésfelületét — cca 100 m- — felajánljuk reklámtáblák elhelye­zésére. Ügyintéző: Bukta József műszaki irodavezető Telefon: 56-817 Telefax: 56-417 Beszélgetés Bogár Károllyal (I.) Forradalomról, politikáról két tételben '56-ra gondolva, a magam korabelieknek ismerősen cseng Bogár Károly neve. A fiataloknak, akik most (vagy újra) tanul­ják a történelmet, egy szereplő a forradalmi események résztve­vői közül: a Dimávag Gépgyár fogazóüzemében esztergályos: o Munkásszervezö Bizottság tagja; október 29-november 5. kö­zött a megyei munkástanács elnökhelyettese. De hát elegendő-e az akkori időket, s azok szereplőit néhány adattal jellemezni? Ki volt ő? Tudatos forradalmár, vagy a körülmények sodorták az események fő áramába? Hogyan értékeli akkori tevékenységét, és miként látja a jelent? Erről beszélgettünk a ma már nyug­díjas Bogár Károllyal. 1956 őszén a Dimávag hi­vatalházában egy zárt fo­lyosó állt a nagyüzemi párt- bizottság rendelkezésére. A bejáraton vasajtó, a folyosó szemközti végén J. V. Sztá­lin életnagyságú portréja, előtte vörös fényben izzó örökmécses. Ha a munkás- osztály képviselőjének a pártbizottságon akadt dolga, s bebocsátást nyert a min­dig zárva tartott ajtón, el­sőül az imbolygó vörös fény­nyel és az akkor már halott general isszimusszal találta szembe magát. A hlivatalház udvari sarkán a gyárban el­helyezett hangszórók egyike függött. Ezek napközben többször megszólaltak. A pártbizottság és a gyárveze­tés közleményeit közvetítet­ték: bervteljesítésről, a mun­kaverseny állásáról. A hang­szóró alatt a magyar nép vezérének és tanítómesteré­nek, az akkor már leváltott Rákosi Mátyásnak nagymé­retű fotója „díszítette” a fa­lat. Szó szerint. Valaki, vagy valakik kátránnyal (töltött lámpaburát vágott hozzá, is a fekete kulimáz végigcsur- gott rajta. Az emberek kö­zömbösen mentek el mellet­te, le kellett volna .takarí­tani onnan, de a vezetés más gondokkal volt elfoglalva. 1956 szeptember végét, ok­tóber elejét írjuk. A hang­szórók naponta többször is megszólalnak, s azokból a megszokott közlemények he­lyett másfajta hírek érkez­nek. Ezeket: sokan értetle­nül, s valljuk be. félelem­mel hallgatják. Terjed a szóbeszéd munkapadtól mun­kapadig a gyárban is. A ge­neralisszimusz előtt világító örökmécses fénye már nem tudja elfedni az egyre rom­ló hangulatot. Mind többen mondják ki hangosan is: elegük van a jóvátételi sa­nyargatásból, a békekölcsön­jegyzésekből. Az üzemi párt- bizottság is érzékeli: fel­bomlóban van a munkás­szolidaritás, zúgolódik a kö­zépnemzedék és a fiatalság. Utóbbiakat szeptember vége felé ifjúsági parlamentre hívják a hangszórók. Bogár Károly: — Először ezen az ifjúsági parlamen­ten mutatkozott meg, hogy a szolidaritás kötelékei la­zábbak, mint egyesek hitték. Az okok az anyagi, szociális körülményekben keresendők. Egy középkorú szakmunkás átlagkeresete 1500 forint volt, Én a fogazóban esz­tergályosként dolgozva mun­kamódszer-átadó voltam: olyan 60—70 fiatal tartozott hozzám, mind frissen sza­badult segédek, akiknek át­lagkeresete csak 273 >(!) fo­rintot tett ki. Az ifjúsági gyűlésen sírva, kiabálva mondták a magukét. A „han­gulathoz” én annyiban já­rultam hozzá, hogy felol­vastam egy — mai szemmel ártatlannak tűnő, de akkor indulatokat korbácsoló — verset. Harmincegy évesen közéjük tartozónak éreztem magam, s ők is kötődtek hozzám. Heves vita után a jelenlévő Pálmai vezérigaz­gató, valamint a pártbizott­ság vezetői egy hat főből ál­ló mérnökcsoportot bíztak meg: járják végig az üze­meket, mérjék fel a mun­kásság hangulatát, s velem konzultálva a fiataloknak olyan akkordidőt írjanak, amit én javasolok. Sokszor újragondolva a harmincöt évvel ezelőtt történteket, azt hiszem, ezen a ponton csöp­pentem az események mene­tébe . . . Vagyis: az említett cso­port afféle tényfeltáró mun­kát végzett.? — Így is mondhatjuk. A hangulat éleződésében sok minden közrejátszott: a rossz gazdasági, szociális körül­mények mellett az informá­ció hiánya is. Csak egy pél­da: amikor a nyár vége fe­lé Rákosit leváltották, a hi­vataliházban tartott szűk kö­rű tájékoztató után. egy öreg szaki jött oda hozzánk, s csak ennyit mondott: „hát... Rákosi elvtársat leváltot­ták.” De hogy mik voltak az okok, s hogy mi történt azon a központi vezető­ségi ülésen, arról semmit nem tudtunk. Még egy ilyen nagy dolog is eny- nyire leértékelődött, mi­re a munkásokhoz ért. Az említett — közben tizenhá­rom főre duzzadt — csoport úgy látta, a problémák túl­nőnék a gyár keretein, s ön­álló cselekvésbe kezdve alá­írásokat gyűjtöttünk egy sza­bad pártnap sürgős megren­dezésére, ahol mondják meg végre a vezetők, hol állunk, merre tartunk? Innen nézve tehát meghatározó volt a szerepünk, bár azóta a fe­jemhez dörgölték: „Ném voltatok ti mások, mint re­formkommunisták . ..” Tény, azonban, az aláírásgyűjtés eredményezte október 23-án reggelre a Dimávag emléke­zetes 21 (előbb csak 17) pont­ját, melyet a 25-ére terve­zett .nagygyűlésen akartunk ismertetni. Az élet azonban közbeszólt. Már csak arra nyílott lehetőség, hogy a ki­áltványt az egyes üzemré­szekben és a testvérgyárak­ban helyi munkásgyűlése­ken ismertessük, ami meg is történt. A történelem igaz­ságtétele, hogy a kiáltvány „legrázósabb” négy pontja, úgymint: lépjünk ki a Var­sói Szerződésből; vonulja­nak ki a szovjet csapatok; március 15-e legyen nemze­ti ünnep; bocsássák szaba­don a politikai foglyokat — azóta megvalósult. Pedig hosszas vita után vettük fel követeléseink közé a párt- bizottságon történt egyezte­tésen. Akkor ehhez nem'ke­vés bátorság kellett. A párt- bizottságon nemcsak rábó­lintottak, de csoportunkat hivatalosan is elismerték „Munkásszervező Bizottság” néven. Mondanom sem kell, milyen felszabadult sóhaj­jal jöttünk ki a vasajtón. — A forradalom leverését követő értékelések szerint a megmozdulásokat külföldről. illetve Budapestről szervez­ték. Mennyiben helytálló ez a Dimávag esetében? — Sem én, sem társaim nem álltunk kapcsolatban semmilyen szervezettel. Még a Szabad Európát sem hall­gattam, s ha titokban hall­gatta is valaki, nem „utasí­tásokat” várt, hanem arra volt kíváncsi, hogy mi tör­ténik ebben az országban, ahol a politika, a sajtó az utolsó pillanatig irányított, kézi vezérelt volt. Ellenben napi kapcsolatban voltunk a gyár dolgozóival, magunk is munkások lévén — a mun­kásokkal, a mérnökök a mű­szakiakkal. Csak a vak nem látta, hogy mi folyik, csak a süket nem hallotta, hogy miként fakadnak ki az em­berek, amikor az aláírás- gyűjtés során nemcsak a nevüket firkantották oda, de a véleményüket, követelé­seiket is megfogalmazták, nemegyszer a sztrájkot is kilátásba helyezve. Kérdem tehát: kellett ezt „szervez­ni?”, amikor az elégedetlen­ség, s az ország több pont­ján már az engedetlenség is belülről tört fel ? ... A ránk nehezedő nyomásból érez­tük, hogy cselekednünk kell, hiszen a kiáltvány ismertetése után a dolgo­zók tudomást szereztek a Munkásszervező Bizottság­ról. Mindazonáltal egyfajta •naivitás is jellemzett ben­nünket. Ez mutatkozott meg — legalábbis nálam —. ami­kor huszonnegyedikén elin­dultunk, hogy közöljük az ÄVH parancsnokával: „Di­ósgyőrből holnap felvonul majd vagy tízezer ember. Igaz, valami olyasmit is ki­abálni fognak, hogy: mars ki ruszki, de mi mindent megteszünk, hogy a tüntetés rendzavarás nélkül történ­jék. Magukat pedig arra kér­jük, ne akadályozzák meg és ne lőjenek ...” A hitünk­től, hogy végre történik va­lami, ami kimozdítja a ká­tyúba ragadt szekeret, csak a naivitásunk volt nagyobb, hogy tehát bíztunk benne: amit elkezdtünk, be is fe­jezzük. Ónodvári Miklós (Folytatjuk) Nyilvános meghívó — egy vizsgára 1:; Bemutató és bál a divat jegyében A/. Észak-Magyarország április 20-ai számában — •képes riportban számolt be arról, hogy vizsgára készül­nek a Magyar Divat Intézet miskolci fotómodell- és ma­nökenképző tagozatának nö­vendékei. Elmondták akkor, hogy a nyolc hónapos tan­folyam felsőfokú képesítést ad mindazoknak a fiatalok­nak. akik nem sajnálták a hétvégéket: tanulással, gya­korlással 'töltötték a szom­batokat és vasárnapokat. Legtöbbjük már érettségi­zett. de felvették jól tanu­ló középiskola sokat is. Irtuk, hogy ezék az ele­gáns lányok és fiúk bizo­nyítványt kapnak szépség­éi divatkultúrából, továbbá azt. hogy a jövőben nem szorulnak maid a megyei nagyrendezvények Budapest- lol „importált manökenek­re. fotómodellekre. Eljött a vizsga ideje. Má­jus 4-én és 5-én a lillafü­redi Palotaszállóban mutat­koznak be a szürkeségből széppé varázsolt lányok és vonzó fiúk. a legjelesebb áruházak és butikok leg­jobb termékeit, mutatják be — nem divatbemutató, ha­nem változatos színpadi je­lenetek formájában. A vizs­gát bál követi, tehát egész estés programot kínál a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Közművelődési és Mód­szertani Központ. Jegyek is náluk válthatók Miskolcon, a Széchenyi út 35. szám alatt. Telefonon (54-811. 54-490) minden részletes in­formációt megadnak. Első tétel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom