Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. május 18,; szombat Cserélhet Szocsira Kórház a város szívében 135 éves a Semmelweis Kórház A Fekete-tengeri híres üdülővárosban, Szocsiban 340 ezer ember él, 3,5 ezer négy­zetkilométernyi területen. A városban nincsenek a kör­nyezetre veszélyes ipari óriá­sok, a gazdasági tevékeny­ség csupán agrár-, építő- és élelmiszeripari vállalatokra korlátozódik. Szocsit a Kaukázus hegyei övezik, melyeken nem hatol­hat’ át a hideg északi szél, s nem jutnak el a kubányi sztyeppék homokviharai sem. Tavasztól őszig naponta kö­rülbelül egymillió, évente pe­dig ötmillió ember érkezik ide. Szocsi tehát nagyon fon­tos, országos jelentőségű üdü­lőváros, amelynek példaként kell állnia más települések előtt. És ez ma még egyál­talán nincs így. Az üdülő­épületek ugyanis évtizede­ken át szinte kizárólag a központban épültek. E terü­let túlnépesedése miatt, emel­kedett a víz és a levegő szennyezettsége. A műutak nagy része itt a Kaukázus és a tenger köz­ti keskeny földszakaszon hú­zódik, vagyis a strandok közvetlen közelében. Emiatt a levegőben megnő a kibo­csátott gázok koncentrációja. Mindezen okok miatt az üdülőváros környezetének ja­vítását célzó, különleges program kidolgozása vált szükségessé. Lényege, hogy a pihenni vágyók hatalmas áradatát a 145 kilométeres partszakasz teljes hosszában kell elhelyezni. A működő üdülők új helyre telepítésé­vel a partmenti szabad tel­keken új szállodák, kempin­gek és motelek épülnek. Az egész strand területén szi­gorú környezetvédelmi ren­det vezetnek be. A strand­tól száz méterre, végig a parton védett övezet lesz, gazdag zöldnövényzettel, amely majd a természetvé­delmi park részét képezi. Újabb négy, nagy kapaci­tású tisztító építését terve­zik, amelyek teljesítménye jóval meghaladja a város jelenlegi szükségletét. A köz­lekedés zsúfoltságának csök­kentésére városon kívüli au­tógyűrű építését tervezik.. Több természetvédelmi ob­jektum is épül. Végül, emel­ni fogják a büntetések ősz- szegét, ha valaki megsérti a környezetvédelmi előírásokat az utcán vagy a strand te­rületén. A program bevezetése már megkezdődött, átadták a kö­zelmúltban az első gyorsfor­galmi utat. Azóta Szocsiban csökkent a zajszint és tisz­tább lett a levegő is. Szocsi nemzetközi méretű üdülőváros, melynek vezetői a külföldi turistairodák együttműködésére is számí­tanak, hogy megőrizzék en­nek az egzotikus vidéknek a szépségét és egészségét. Köl­csönösen előnyös együttmű­ködésről van szó. Például a város kedvezményes üdülési lehetőséget kínál Szocsiban cserébe annak az országnak, amely az építőiparban és az élelmiszeriparban alkalmaz­ható hulladékmentes tech­nológiákat ad át. Közös kör­nyezetvédelmi cégek létesí­tése is elképzelhető két or­szág között. (APN) Naponta ezrek és ez­© rek járnak el mellette, látják épületeinek tég­lavörös falait, de senki nem gondolná, hogy ez az intéz­mény már 135. éve funkcio­nál. A kórház terve 1847-ben született meg, amikor dr. Margonyai Gábor lakásán 16 helybéli orvos, gyógyszerész megalakította a Borsodi Or­vos-Gyógyszerész Egyesüle­tet. (Ez 1949-ig működött, utolsó elnöke Kostyál László volt.) 1848-ban Klauzál Gá­bor miniszter felszólította a vármegyéket, hogy tegyenek jelentést a területükön levő kórházakról. Katona Mihály megyei főorvos akkor még az jelenthette, hogy Borsod vármegyének nincs kórháza. A miskolci kórház tulajdon­képpeni megvalósítása dr. Snirch Emil új megyei főor­vosnak köszönhető, aki 1856. február 10-én a régi katonai ispotályban kórházat rende­zett be. (A hivatalos szer­vek csak december 10-én is­merték el.) Első betegük a kisrőcei Kostyó Mária volt. Az első kinevezett, tisztelet- díjas orvos dr. Popper Jó­zsef volt, aki Bécsben foly­tatott egyetemi tanulmányo­kat, sebészeti, szülészeti és szemészeti képesítéssel is rendelkezett. Az évek folya­mán gyarapodott a kórházi ágyak száma. Az 1870-es évek közepén már 116 bete­get tudtak elhelyezni. Ha­marosan szükség volt egy új kórház felépítésére, erre a pályázatot 1898. december lö- én írták ki. Az új kórházat négy épületre tervezték (igazgatóság, sebészet, bel­gyógyászat, elmegyógyászat és bőrgyógyászat), ami 326 ágyat jelentett. Az ügyek el­látásával egy igazgatót, két főorvost, négy alorvost és húsz ápolót bíztak meg. A kórház igazgatójának a nagytudású Singer Henriket nevezték ki, aki egyúttal a sebészfőorvosi teendőket is ellátta. A Borsod vármegyei Erzsébet közkórház új épü­leteit 1900. december 2-án avatták fel. Az első betegek zöme 20—30 év közötti volt, főleg napszámosok, cselédek, kéregetők és sok-sok kurva. Hamarosan a kórháznak sa­ját patikája is lett. Dr. Sin­ger igazgató jelentése sze­rint 1901-ben összesen 3471 beteget ápoltak. Alig négy esztendei mun­ka után Singer Henrik le­mondott az igazgatói poszt­ról. Utódja a fiatal (28 esz­tendős) dr. Köllner Károly belgyógyász lett. Ekkor meg­kezdődött — Karsai Mór vá­rosi főorvos irányításával — az ápolónőképzés is. 1904- ben nagy szenzáció történt: egy szirmai béres felesége sziámi ikreket szült. A szir­mai gazdaság nem akarta magára vállalni a költséges műtétet, de nem is kellett, mert az ikrek hamarosan meghaltak. Ez idő tájt már évente több, mint négyezer beteget ápoltak, még Szepes és Szabolcs megyéből is. Az orvosok persze nemcsak gyó­gyítással foglalkoztak: Rá­kóczi hamvainak hazahoza­talakor az Erzsébet Kórház orvosi kara és ápolói sze­mélyzete ünneplőben, zászló­val vonultak ki az állomás­ra. A kórház vezetősége és a vármegye igyekezett, hogy nagy tapasztalaté és „vilá­got járt” orvosokat hozzon a kórházba. Így például 1907-ben dr. Fűrész Jenő ke­rült a kórház állományába, ki azelőtt a berlini Virchow Kórház orvosa volt. Ebben az évben tartották az Orvo­sok és Természetvizsgálók XXXV. Vándorgyűlését Mis­kolcon, melyen gróf And- rássy Gyula elnökölt. A mis­kolciak közül Köllner Ká­roly, Szánthó Bertalan, Vaj­da Géza és Fűrész Jenő tar­tottak előadást. Csorba György, a református gim­názium tanára pedig az or­vosi elektrotechnikáról szá­molt be. A vándorgyűlés be­fejeztével az Avason séta­hangversenyt tartottak a da­lárdák és a zenekarok. A pincetulajdonosok gyertyák­kal világították meg az utat. Hamarosan új főorvosokat is kineveztek. Az óriási ta­pasztalatokkal rendelkező Szőllősy Móric lett a szülé­szet vezetője, míg Vajda Gé­za a szemészeté. Néha bizony furcsa esetek is történtek. Egy éjszaka a kórház főbábájához két ál­arcos férfi rontott be és ar­ra kényszerítették revolver­rel, hogy bábatáskájával szálljon kocsiba. A szemét bekötözve ismeretlen helyre szállították. A kötést levéve egy gyönyörű szalonban ta­lálta magát, ahol egy fiatal lány szülését kellett levezet­nie. Kapott 100 koronát, majd úgy, ahogy elhozták, haza is szállították. 1914-ben vonult nyugalom­ba Singer főorvos, állására li2-en pályáztak, amit végül is Bornemisza János kapott meg (sajnos, nem sokáig te­vékenykedhetett, mert vér­mérgezésben elhunyt, utóda dr. 'Molnár Gyula lett). Nagy gondot jelentett, hogy a kórháznak nem volt még ekkor sem röntgenkészülé­ke: az átvilágítást Csorba György fizikatanár végezte a református gimnázium szer­tárában és dr. Glück Ödön a magánrendelőjében. Az 1. világháború alatt a kórház alaposan kivette a ré­szét a gyógyításból. Barakk­kórházat építettek, mely öt­ezer beteg elhelyezésére volt alkalmas. A világháború be­fejezése után egy évtizeddel kezdődött meg a laboratóri­um építése, kitűnő felszere­léssel, mely egyben az Or­szágos Közegészségügyi In­tézet miskolci fiókállomása lett. Hamarosan megindulta röntgenosztály építése is, nagyméretű diagnosztikus helyiségekkel, kvarcszobák­kal, irodahelyiségekkel. A laboratórium első főorvosa dr. Völkmann János lett, míg a radiológiáé dr. Ko­párt József. Majd harminc évi igazgatói tevékenység után Köllner Károly lemon­dott. A megbízott igazgató Vajda Géza szemész főorvos lett. A kiírt pályázatra so­kan jelentkeztek, a főispán végül is dr. Jäger Gyula klinikai tanársegédet nevez­te ki, aki ezt az állást 1931- től 1946-ig töltötte be. A 29 éves igazgató idekerülésekor kuszáit állapotok uralkod­tak, a kórháznak több, mint 450 ezer pengő tartozása volt. A régi épületek elöre­gedtek, de a kórház tíz osz­tálya között sem volt egy­ség. A kórház átszervezése két úton indult meg: egyik a racionális vezetés és taka­rékosság, másik pedig a ta­nyagazdaság megteremtése. 17 holdon indult meg a gaz­dálkodás negyven elmebeteg munkaterápiájával. A máso­dik év végére már 160 ezer liter tejet, 30 ezer kilo­gramm burgonyát szállított a gazdaság a kórháznak, s ez állította helyre az egyen­súlyt. Jäger doktor igyeke­zett bekapcsolni kórházát a tudományos életbe és az eu­rópai vérkeringésbe. Nagy­hírű orvosokat sikerült Mis­kolcra csábítania, így került a szemészet élére Pelláthy Béla, a bőrgyógyászatéra Rejtő Kálmán és a szülésze­tére Szendi Balázs. Jäger (Jármay) igazgatót 1946 au­gusztusában politikai okok miatt távolították el az igaz­gatói székből. Utódja Kopá­rt József lett. A jubileumi ünnepséget 1956 júniusában tartották. A kórház az elmúlt évtizedek alatt is rengeteget fejlődött. Felépült a sebészeti szárny, felújították a szemészeti osz­tályt. 1985-től megindult a mellkassebészet is. Az igaz­gatószékben egytől egyig ki­váló szervezők váltották egy­mást Galambos Lászlótól Jánváry Annáig. A kórház­nak jelenleg 18 osztálya van. 1990-ben dr. Molnár László kandidátust, a bőgyógyásza­ti osztály vezető főorvosát választották igazgatónak. Molnár főorvos meghirdette a humanista orvoslás szem­léletmódját, nemcsak a nyu­gati műszerezettséget, hanem a nyugati gondolkodást is fontosnak tartja. A 135 esz­tendő hozott nyugalmat és vihart is, de a kórház él, működik és szolgálja egész­ségünket. Eszcnyi Miklós Krimi a Csereháton Ma mér főképp írók járnak oilva'sóta- /: lálkozóra. ,1'957-iben |a Borsod megyei párt­j bizottság kötelezte „első számú pártmun- ' kásáit.” (sajtónapofcon ily’ emelkedett mo­zi dóriban minősítettek miniket, de tizenhar- ; raadik .havi fizetést sose kaptunk, miként az „igaziak” ■ ■.), hogy rendszeresen ta- 7 iái kozzanak a pántlap olvasóival. „Élő- 7 b:en”, mondhatnák: „egyenes adásban” X kellett tájákozítaitniunlk feletteseteket a h nép, az istenadta nép hangulatáról. Kö- ;> felezték miniket, amennyiben „megírba- | tatlan negatívumról” szerzünk tudomást, íj azonnal jelentsük. Nekem egy távoli csereháti települést, | Szászfát „osztották ki”. Mivel november 7 volt, este 7 órákor már ráértek a falusi v emberek. A határból házaikba verte őket az ősz, ímely akkoriban kimondottan utá­latos volt. Aparó szemű eső permetezett, '•> hideglelős szél ereszkedett alá a Gömör- / Szepesi-órchegységy .már havas csúcsairól. A falu sötét volt — Petőfi szavaival i — mint a „kibérelt lelkifeimeret”. Az ab- í lakokból gyengécske sárgás fény szürem- '/ lett ki, félcipőt elnyelő tócsákra. (A v,il- )y lány még 3 ,évnyi miessziségben volt.) Ak- í koriban az igazolványok .korát éltük, mi- 7 vei gyakoriak voltaik az igazoltatások is, Y az én zsebemben is ott .lapult a megyei ; pártbizolttság megbízó levele. A kulltúrlházát keresltük. Útbaigazítónk | bőven akadt, ugyanis meglepően sok fér- f fi és asszony igyekezett valahová. Gon- v doltam, tálán esti misére isietnek. Már az ). első megkérdezettől megtudtok: mind- 7 mind a „•kulltúriba” iparkodnak. „Maguk v az újságíróik? Hát ákfkotr tartsanak ve- K lünk”. Nem ház, csak egy égre nyíló kultúrte- v rém szolgálta ,a közművelődésit. Mire ki­!! szálltunk az akkoriban nagy tekintélynek „örvendő” Póbjtedából — tartották is tőle — ia helyiség duigig telt. A .sofőr nem akart a kocsiban íagyos- kodn'i, egyébként is .parancsa” volt rá, hogy „tömegmegmozdulás esetén lássa el az újságíróik személyes védelmét”, gépko­csivezetőinknél ugylahis fegyver volt, ná­lunk nem. De annál a két alákínál, aki a bejárati a ajtónál strázsál't, volt. A. pufiajikásná! ka­tonaipuslka, a rendőr vállán dobtáras gép- pisztolly lógott. — Hová, hová? — kérdezte a pufiajlkás eléggé nyeglén. — Köszön tűnik — vágtam vissza. — Uigye Gazsi, köszöntünk. Jobb helyen fo­gadni szokták a köszönést, vagy itt nem szolkás? — Dökuimenlt?! — a férfi hangja nyers és .parancsoló vált. — Dokument jeszt, taváris izé. Tessék. A .puskás .az /ajtóhoz lépett, melynek ab­lakán kijött némi világosság. Szétterítette a ketté hajított lapot, elolvasta,, s arcán fülig .szaladt a yíigyor. — Ezzel pedig magúk ide nem lépnek be! — Hát ezt jól kifogtuk, Gazsi — mond­tam .sofőrünknek. — Px.ieszal elvtárs mit fog szólni hozzá, hogy az ő nevének itt nlinos foganatja? — öregem', állj el az útból, ne akadá­lyozd az újságíró elvtársat munkájában! — csattant fel Gazsi. Alfcárosák a középkorban, futott át az agyiamon, ugyanlis a .strázsálók közelebb léptek az ajtóhoz, a puska és géppisztoly X-r.e állt az ajtóban. — Majd ha a járási pébétői is mutat­nak papírt. — Nem akarök hinni a fülemnek, Ga­zsi. Végre egy hely ebiben a nagy .megyé­ben, ahol a járási pártbizottság felette áll a .megyének. Oda'b elitről sürgető bangóik hailllatszat- taik, höl van már az az újságíró? Kifiagy a lelkiünk. Találkoztunk veiülk ... A tagbaszakadt rendőrhöz fordultam. — Ez az eljárás nemcsak szokatlan, sértő is. Prieszol József, a .megyei pártbi­zottság első titkára, a Központi Bizott­ság, valamint az Elnöki Tanács tagja. Nagy baj lesz, ha nem állnak el az utunkból, jelenteni fogom ndki az inci­denst. Kérem, menjen a tanácsra, telefo­náljon a fölöttesándk, kérdezze meg, hogy tarthaitdk-e iitt előadást ezzel a megbízó­levéllel? Kérem, siessen, az emberék tü­relmetlenek. Nem sokáig kellett várnia. A szó szoros értelmében íé'lraseper.te a pufajlkást a be­járattól, „enigam hordanák le miattad!” Régen — szent ég! — 34 évvel ezélőtt .történt, nem emlékszem már rá, milyen szépeket mondtam a Kádár-kormányról, a vagyon- éis személyi biztonságot vi­szont biztos emlegettem. Az áldásos jog- áltomü-ságról is fecseghettem, .mliszertnt ma már nyugodtan hajthatják álomra fejü­ket az állampolgárok, a zaklatások ideje lejárt, büntetlenül senkiit se bánthatnak. Egy nyölves asszony szólalt meg első­ként. — Jól beszélt az úr. A népnek már sokkal jobb, ,mint régen, eltörölitek .azt az átkozött beszolgáltatást, de tessék nékem megmondani: tényleg igaz, hogy büntetle­nül .senkinek nem eäbet bántódása? — Igaz! — Hát akkor tessék nekünk megmon­dani, hová lett .a tanítónk? Kárády Ödön tanító úr a légynek se ártott, oszt a mi­nap elvitték. Elképedve bámultam ,a szólóra. — Hiát ón erről most halilök először. Önkéntelenül az ajtó felé sandítottam. A ,pufiajlkás rászorította fülét az ajtó üve­gére. Megfordult a fejemben, jó, hogy asszony teszi szóvá az esetet, a nőik ter­mészetes védettséggel rendelkeznek, még elverni se illik őket. De kimondottan örültem, hogy többen is szavukat hallat­ták. fitt szinte rhimdanlkli az ő keze alá járt iskoláiba, mindig osalk a jóra, szépre, gyönyörű népdalokra tanított miniket, és tessék, éjnek évadján elviszik. Hát adják nekünk vissza Karády tanító urat. (A ga­lambok is azért rebbennek fel és verőd­nek sűrű csapatba, mert nagyobb az esé­lyűik a túlélésre, a lecsapó héja megzava­rodik ...) És másnap már „ile is aditam a drótot”, | mivel -a jó öreg — 'kedveltük Pnieszolt X — házon kívül vollt, titkárnője jegyezte ( le jelentésemet gyorsírással. íRrtieszol éktelen haragra gerjedt —fel- 7 téhetőlleg azért is, mert nyomatékosain ; hangsúlyoztam, hogy az ő neve egy fa- ; batkát se ér az „listen háta mögött” — v és azonnal Vizsgálóbiztosokat menesztett '( filmesre, a járási .székhelyre. Klarády Ödön szászfái tanítót az enosi ' járási rendőrkapitányság fogadójában ta- ,( látták meg, és azonnal szabadlábra he- 7 lyeZték. Mivel izgatott az ügy, megkerestem a 7 vizsgálóbizottság egyik tagj.át, rn.it tudtak b meg a letartóztatás Okáról. HL95t6 Október végén a borsodi rádió be- olvasta a frissen létrejött pártok közle­ményét, hogy az egykori pártvezetők lás- y sanak munkához. Sajnos, neveket is fel- ( soroltak, így a Karády Ödönét is, aki 1948-ig a kisgazdapárt vezetője volt a fa- í tubán,, és a környékén is népszerűségnek örvendett. Szegény megérezte, hogy ,,ko- ? rali még az öröm”, az oroszok nem fog- f nak kimenni, és a kisujj át se mozdította, senltóinék nem beszólt még a félelmeiről 7 sem, ülllt magának otthon. De a neve „lis- f tára” került. Én, aki 1957 végén már vallóban hit- / tem, hogy jogállamban élek, és büntette- \ niil a haja szála se görbülhet meg sen- í­kinek, súlyosain tévedtem. De azt is hit- 7 tem, hogy Kiarády Ödön tanító úr meg- 7 hurcoltatása egyszer s mindenkorra véget 7 ért. Ebben .is tévedtem. Az eset után közel bét évtizeddel egv 7 gömiöri faluiban jártam, Ragályán, ahol 7 pedagógusok társaságába keveredtem. Egy 7 fialta!, jóváigású tanító Karády Ödön név- 7 re hallgatott. A név elég .ritka, tehát elő- 'i hozakodtam előtte a történettel. A férfi )• arca elkomorult. — Apám, édesapám vollt, .Isten nyugosz- 7 tálja szegényt. Jóformán meg se melege- 7 dött otthon, .amikor egy rettenetes éisza- 7 kán fegyveresek rontottak be a szászfái 7 tanítói lakiba. Édesapámat féliholltra ver­ték. Rövidesen meg is halt. Gulyás Mihály <)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom