Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
1991. május 18,; szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Zsedényi Béla emlékezete A Szemere Bertalan Köz- művelődési Egyesület ideiglenes bizottsága, mciy jelenleg az egyesületnek a borsodi—miskolci történétktuta- tások föllendítését célzó Szemere Bertalan Alapítvánnyá való átalakításán munkálkodik, javasilatomra Zsedényi Béla emlékének megörökítésére két indítványt is tesz Miskolc városának. 1. Indítványozzuk, hogy a város helyeztessen emléktáblát a Hunyadi , vf a 10- számú ház falára »'Isímveg- gel: E házban laaott dr. Zsedényi Béla (1894—1955) .jogakadémiai tanár, lapszerkesztő, törvényhatósági bizottsági tag, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, a magyar demokrácia mártírja. Szép lenne, ha az emléktábla leleplezésére a neves jogtudós lányának, Zsedényi Lillának a részvétélével a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara 10. évfordulós jubileumi ünnepségeinek előestéjén, 1991. szeptember 12-én kerülhetne sor. 2. Javasoljuk, hogy az éppen előkészületben levő utcanévrendezés során nevezzenek el utcát Zsedényi Béláról, aki jogászprofesszor, közíró, s városatya volt az Avas alján, 1944—45-ben pedig a legmagasabb államférfiúi méltóságokba emelkedett. Izig-vérig demokrata tudós és politikus volt, aki méltó arra, hogy a város szívében utca viselje nevét. Mivel a várostörténetileg egyébként újnak minősülő Korvin Ottó utca föltehető- leg amúgy is nevet cserél, szép lenne, ha ez, a Borsodból származó 19. századi nagy magyar hazafi, Szemere Bertalan utcájával! párhuzamé-, utca viselné neki, századunk talán legjelentősebb, 'lis- kolcról indult államférfijának a nevét, kinek életútjá- ról e helyütt csak néhány adatot írok meg. Zsedényi Béla 1925. március 1-jén a közjog, a nemzetközi jog és a politikatudomány rendkívüli jogakadémiai tanáraként került Miskolcra; a pécsi egyetemen való hiabilitációja nyomán 1928. szeptember 20-án rendes tanári kinevezést nyert; érdemeiért 1942 januárjában a kormányzótól rendkívüli egyetemi tanári címet kapott; a miskolci evangélikus jogakadémiáróli 1944. január 1-jén vonult nyugalomba, tért át az ügyvédi pályára. Többször volt prodékán, hat évig a kar jegyzője, 1937—38-ban a Miskolci Jogászélet szerkesztője. Egyházkerületi főjegyzőként az evangélikus egyházban is jelentős szerepet játszott. Főbb művei: Az alkotmányjogi reformok politikai problémái (1925); A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen (1927); A vacuum juris (1928); Űj választójogot! (1931); A felső- ház új jogköre (1938); A magyar alkotmányjog fejlődése 1918-tól 1938-ig (1939). iE városban Miskolc szellemi élete és kultúrája c. monográfiájával (1929) tette le névjegyét, mely műve reprint formában érdemes lenne az újra való kiadásra. A város törvényhatósági bizottságába 1930-ban független demokrataként választották be, s bár pártjától pár év múltán eltávolodott, szigorú legitim (közjogi) alapokon nyugvó polgári demokratikus magatartása soha nem változott; a város parlamentjének egyébként 1944-i föloszthatóságáig tagja maradt. Számos bizottság tagja, s a város tiszteletbeli főügyésze is volt. Indítványára írt föl a közgyűlés 1932-ben a titkos választójogért. Többszörös lapszerkesztő: a Felsőmagyarországnál (1933— 1935) és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapnál (1939 —1944). Mindkét lapban színvonalas publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Az FRH — leginkább a háború alatti .Magyar Nemzethez hasonlít- hatóan — tárgyilagos, haladó nézeteket képviselt, joggal vádolták zsidóbarátsággal. A nyilasuralom alatti internálás, szökés s rejtőzködés után, polgári demokrataként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett, ahdl is nemzetgyűlési elnökké választották, s e minőségében a Nemzeti Főtanács elnökeként 1945-ben az államfői funkciók gyakorlásában iá részt vett. A választott nemzetgyűlés — élve a törvényadta lehetőséggel — 1945ben tagjai közé hívta meg. Pártonkívüli képviselőként fontos kérdésekben (pl. a köztársasági törvény vitájában, a házszabályok megszövegezésében), tisztán szakmai alapon érvelt a polgári demokratikus intézmények mellett. 1947-ben belépett a Sulyok-pártba, majd a polgári ellenzéki Pfeiffer-párt tagjaként lett ismét ország- gyűlési képviselő, ám a Választási Bíróság 1947. november 20-án, e föloszlatott párt listáin megválasztott valamennyi képviselőtársával együtt mandátumától jogellenesen megfosztotta'. Ezután ügyvédként működött a fővárosban. il950-ben koncepciós perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, s gyógyíthatatlan betegségben 1955. február 8-án börtönben halt meg. 1963-i titkos rehabilitációjára is csak 1989-ben derült fény. A nemzet halottjaként 1990. december 20-án temették újra a „301-es parcellába”. Miskolc városa, melyért oly sokat tett, erkölcsi kötelességét teljesíti iránta e javasolt emléktáblával és utcanévvel. Dr. Ruszoly József egyetemi tanár Tavaszi virágaink A GYÖNGYVIRÁG (CONVALLARIA MAJÁLIS) Április végén, összesodrott fúrószerű leveleivel áttöri erdőink avarját, majd levelei vörös védőhártyáit szétszakítva fejlődik tovább. Csodálatos alkalmazkodási képessége van. Föld alatti tőkéjét már rég feltöltötte telített tápanyaggal, de nem siet a virágzással. Megvárja az erdő kilombosodását, mert nagy, sötétzöld leveleivel az árnyékban is pompásan asz- saimilál. Kerüli az erős napfényt. (Májusban — levelei védelmében — kihajt a hosz- szú virágnyél, melyre kis kocsánykákra — fürtökbe szedve — „rászereli” fehér, csengettyűkhöz hasonló, bó- koló virágait. Esztétikai szempontból nem vértezi fel csészelevelekkel, csupán murvalevelekkel védi őket. A sötétzöld háttérből virágfürtjei fehérsége és kellemes illata csakhamar csa- logatólag hat a méhekre, melyek beporozzák, s virágporát megdézsmálják. A megtermékenyítés után, szemetvonzó piros bogyótermésfürtjébe „ülteti” magjait. A termésbogyó a madarak kedvenc csemegéje, így szívesen fogyasztják. A mag benne viszont emészthetetlen (!), így 0 madarak ürülékükkel széjjelszórják. A virág magjában mérget is „alkimizál”, de oly profesz- szori módon, hogy ne ártson az „elvetőknek , A gyöngyvirág gyógynövény is. A drogot gyökerei, levelei, virágai adják. Kétféle glikozidát tartalmaz, a convallotoxint (erős méreg!) és a convalarint. A szív idegeire (szívműködés, epilepszia) és a vesére (vesehajtó) hat gyógyászati szempontból. Virágját porrá törve, nátha ellen használják. A népies gyógyászatban a gyöngyvirág forrázatát (teáját) régóta sikerrel alkalmazzák. Alkohollal kivont tinktúráját a gyógyászatban dolgozzák fel. Egyéni gyógyászati szempontból — a convallotoxint tartalmazó erős mérge miatt —, csakis orvosi konzultáció után alkalmazzuk ! Vigyázzunk, de ne feledjük: a csodák kézbefogha- rák! Korkos Jenő tanár Ötletek „Ha megszoktad, hogy fél percig folyatod a csapot, hogy finom, hideg vizet ihass, felejtsd el! Tarts mindig egy üveg vizet a hűtőszekrényben. . Az idézet egy füzetecs- kéből való. amely jó tanácsok gyűjteményét tartalmazza ama célból, hogy elejét vegye oktalan pazarlásunknak, ezen túl pedig a természet, a környezet pusztításának. Ránk férnek bizony eme jó tanácsok’,' mert igenis pazar- lünk, igenis pusztítjuk, károsítjuk környezetünket, nagyon m helyénvaló hát, ha arra érdemesek lefogják kárt okozásra emeli karunkat, leginkább pedig megváltoztatják szemlléle- tünket, helyes irányba igazítva azt. Nagy szerencse, hogy manr ág mind több az ilyen „rnber! Mármint a helyes irányba terelő. Tehát azt mondod nekem — bár nem tudom, nem kaook-e egy nagy pofont, amiért én, a taknyos kölyök, visszategezem a nálamnál mindent jobban tudó felnőttet —, hogy tartsak egy üveg vizet a hűtőben. De mondjuk, az én család többedmagá- val léte. k. Negyed-, vagy ötödma- 5"al. Ez még nem lenne nagy baj, de mindegyikük szereti a vizet. Sőt! ’Kimondottan a hideg vizet! Na már most! Az egy liter viz nem elég. hanem legalább négv-öt liter szükségeltetik. A hűtőbe. De a hűtőbe mást is kell berakni, tejet, maradék disznófarkat, fonnyadt retket, miegymást, tehát az ötliteres demizson miatt — vízzel teli demizson miatt — egy nagyobb hűtőt kell vásárolni. A takarékosság jegyében. Majd veszünk föl rá kölcsönt. Harminc-negyven százalékos kamattal. Ugyancsak a takarékosság jegyében. Mondja a füzet, hogy „A réztárgyakat citromlével kevert szódabikarbónával lehet megtisztítani. A tisztítószert puha ronggyal letörölve és az edényt vízzel leöblítve, kellemes meglepetésben lehet részed’’. Mi lehet vajh’ a kellemes meglepetés? Egy: a rézedény arannyá változik. Kettő: nem változik arany- nyá, de tényleg tiszta lesz. tehát nem dolgoztál hiába! (Ki kéne próbálni.) Üjfent a füzetből: „Ha mosogatógéped van, várd meg, amíg elegendő edény gyűlik össze és csak akkor indítsd el a gépet...” Csak nem azt akarod mondani, hogy neked még most sincs mosogatógéped?! Csak nem azt akarod mondani, hogy a fazékba, vagy a mosogatóba engeded a meleg vizet, belefújod a szert és abban su- vickolod a tányérokat, kanalakat?! No, azért! Nehogy még ilyesmivel szégyenkezz! Hát csak ügyelj a mosogatógépre! Azt is mondja a füzet, hogyha hideg jön, ne gondolj rögtön a fűtésre! Inkább öltözz fel melegebben. Ráadásuil pedig „a telikert, a beüvegezett erkély, vagy lodzsa javítja a hőszigetelést". Szóval, mi van a te télikerteddel? Még az sincs? Se mosogatógép, se télikert? Hát mit csináltál te eleddig?! Ha a télikertedből viszont rusnya rovarok lepik el a szobádat, hát semmiképpen se használj ellenük rovarirtókat, mert azok á környezetre ártalmasak. Használj helyettük „kvasz- sziaforgácsot, vagy piret- rum virág tiszta porát”. (Jómagam pont ezeken az órákon hiányoztam, így nem tudom, miről van szó. De biztosan nagyon jók!) Fontos megjegyezni azt is, hogy „Karácsonykor ne megölt, hanem élő fenyőt vegyél és gondoskodj róla az ünnepek után is”. Ezt nvilván egvszerű lesz hetartani. Méterét 500—fioo forintért már meg lehet venni az élő fenyőnek, elültetni pedig a panelházakban az ünnepek után ugyancsak egyszerű. Akkor pedig a kertedben ültesd el! Tán kerted sincs?! A bioháztartás kellékeiről is szól a füzet. Érdemes tartani otthon mosószódát, bóraxot, mentolt, szódabikarbónát, főzhetünk mosószappant is, mert ugyancsak hasznos. (A füzet ugyan nem biztat rá, de a régi háztartási eszközök közül beszerezhetjük lassan a lúgkövet is. Gondoljunk az elszegényedő és gazdaggá váló családokra, rétegekre. Az előbbiekből termelődnek majd ki például a cselédlányok.) Jó szándék szüli persze ezeket a füzetecskéket, ehhez kétség sem férhet. Szerzőik óvni kívánják környezetünket, másrészt segíteni akarnak nekünk okos tanácsaikkal. Kár tehát rajtuk csúfolódni, de hát ugye az ember gyarló... Térjünk is vissza inkább egy mulasztásunkhoz, mely eme dolgozatocska első mondatából kimaradt. Az elején arról van szó, hogy, ha hideg vizet akarsz inni, ne folyasd a csapot, hanem tégy üvegben vizet a hűtőszekrénybe! Most ismét idézet következik: „Az üveget akkor töltsd meg, amikor amúgy is folyik ö viz”. Erre gondoltál volna?! Priska Tibor Megfog a piros lámpa, s máris kocogtatja valaki az ablaküveget. Odakapom a fejem, s egy felfelé fordított rohamsisakot látok. Úgy tartja a fiú, mint egy fél dinnyét. — Adakozzanak a szegény - szomjas - diákoknak! Természetesen adakozom, a bolondballgás napján ne adakoznék? Mikor szomjasak a diákok. Mi ugyan még nemigen ittunk 18 éves korunkban, s nem öltözhettünk maskarának sem. De hát most nem ez foglalkoztat, hanem a rohamsisak. A „kéregető" fiatalember katonának öltözött ezen a — soha vissza nem térő — jeles napon, illő, hát, hogy sisakja is legyen. Látszik, hogy örül neki. örül mindennek máma. A bujkáló napfénynek, a felnőttek jóindulatú mosolyának, a bámuló lányszemeknek, s persze, a jelmeznek is, melyet felöltve most egyszerre örömkatonának érzi magát. Mindenképpen érzékeltetni akarja azonban, hogy ez az egész csak része a nagy játéknak. A zubbonyán hatnyolc vállap (még a hasi részekre is jut vagy három), s talán még a nyakában is visel valamiféle kitüntetést. A gyerek nem is sejti, hogy ez az egész mekkora szentségtörésnek számított volna az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt száz évben, de azt is mondhatnám, hogy 1848- tól szinte mostanáig. Az egyenruha mindig, s mindenkoron tiszteletet érdemelt. Ha a két világháború között olyasmire vetemedik egy maturandus, hogy jogtalanul egyenruhát ölt, s abban parádézik, sőt, abból gúnyt űz, hát talán érettségire se engedik. Vagy, ha igen, csak azért, hogy - párbajképessé válván — elégtételt adhasson a humor- talan katonai elemeknek. A későbbiekben pedig - mikor már nemcsak a párbajkódex vesztette érvényét, hanem a komoly törvények is - úgy elkapták volna az „ellenséges szemléletet" szító diákot, hogy szabadulása után is csak kubikos lehetett volna valamelyik szocialista város építésénél. Az én gyerekem — rohamsisakkal a kezében - mindezt nem tudja, hála Istennek. Csak a magamhoz hasonló, öreg mókusoknak vannak lehangoló asszociációik. Például eszembe jut a keresztekre, fejfákra helyezett rohamsisakok sora egy falusi temetőben, ahol — kisgyerekkoromban - magam is gondoztam egy katonasírt. S most megelevenedik egy régi-régi képsor. Csizmás parasztok — feketében, s a fejkendős asszonyok könnyáztatta arccal. A gyászolók karéjában, mi ketten az öreg pappal. Elgémberedett kézzel tartom a nehéz szenteltvizes edényt - ministrálok. 1944 novembere van; vagy mindenszentek, vagy halottak napja. Az öreg esperes - tanultam tőle egyet, s mást retorikából — „harci sisakokkal koronázott sírkeresztek”-ről beszél sztentori hangon. Kicsit meghatódom, de otthon, mikor nagyanyámnak rekonstruálom a sírbeszédet, paródiává válik az egész. — Mög van ez a gyerök bolondulva, mindönbül viccöt csinál - háborog nagyanyám, s diktálja belém a hórsfateát, hogy mög ne vö- gyön oz Isten hidege. Apám is feketében, egész nyárig feketében, tudniillik csak az esküvői öltönye maradt meg a csapatok elvonulása után. Nyárra aztán — hízott libákért — szerez nagyanyám nyers lenvásznat... Apám keményített új ruhájában megy a virágdíszes tanterembe (ősztől egy menekült fiatal lánnyal ketten tanították a falu gyerekeit), s akkor jön - csak úgy beállít - egy nyúzott ember, megviselt egyenruhában, s jelenti: a karjaim közt halt meg a bátyja tanító úr .. . Nem hisszük, sokáig nem akarjuk elhinni, aztán belenyugszunk a megváltoztat- hatatlanba. Nem így a feleség, aki soha-soha nem hitte el a tragédiát. Nézem a bolondos ballagó kezében a rohamsisakot, s miután csak most (május 9-én) emlékezett meg a világ a győzelem napjáról, eszembe jut, hogy az idén már 27 milliós szovjet veszteségről beszéltek a kommentátorok. Mi még húszmillióról tanultunk, tanítottunk . .. Azt hiszem, a valódi adatokat soha nem fogjuk megtudni. Csak találgatni lehet például, hogy a „lágerek népe" (ez is többmilliós tömeg) közül mennyien pusztultak el. Ennek a gyereknek — aki még mindig itt áll az autóm mellett - mindez csak történelem. Az egész II. világháború legfeljebb néhány tétel. Ha vége lesz ennek a bolondos napnak, megy haza és magol, mert az érettségi fontos - ezt hallja mindennap -, a következő napokban eldőlhet a sorsa, megalapozódhat a jövője. Csak minél jobb érdemjegyeket szerezzen, csak minél több pontot vigyen magával. Pontokat szerezni, jó pontokat — mást se hallanak gyerekeink, csak ezt. Miért? Mit érnek a pontok? Ja, hogy azokat maid be lehet váltani! De mire? Nézem első osztályos unokám füzeteit, s benne a piros pontokat. Régebben bizonyos számú piros pontért adtak egy piros csillagot. De most nem divat a csillag, á tanító néni ilyesmit ír a legjobbak füzetébe: „MegdL csérlek!", vagy „Nagyon meadicsérlek!" Hogy az évek folyamán milyenné formálódik a gyermek jelleme, milyenné válik szemlélete, az nemigen derül ki a füzetekből. Az iskolai évek mindenesetre védettséget nyújtanak fiainknak, lányainknak. Nem tud- iák — miért is tudnák? —, hogv ez mekkora kincs. Ez a kedves fiú még ebből a védettségből nyújtja felém a rohamsisakot: Adakozzanak a szegény - szomjas - diákoknak! A közlekedési lámpa zöldre vált — indítok. Látom a tükörből, hogy a gyerek nem néz utánam. Csak egy vagyok neki az autósok közül. Esetleg egy rendesebb öreg manusz, aki megdobta egy húszassal. Ámbár adhatott volna többet is, hisz’ ebből még egy üveg sörre se telik. De hisz’ nem is a pénz, a játék a fő ... Játsszatok csak, játsszatok gyerekek. Lehet, akár kato- násdit is, vagy, amit akartok. Most — 1991-ben —, mindent szabad. Szinte mindent . . . Csak soha ne kelljen azt a rohamsisakot — hogyan is mondjam? — rendeltetésszerűen használni .. .
