Észak-Magyarország, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

1991. április 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megtakarítás nélküli munkavállalóknak Tulajdonszerzés — semmiből Lopunk 1991. március 9-i számában adtunk hírt a Részvétel Alapítványról. Több olvasónk kérésére a munkavállalói résztulajdonosi programról a következő­ket adjuk közre: A magyar gazdaság átala­kulási folyamatáimák egyik fontos kérdése az állam tu­lajdonosi szerepének a csök­kentése, a magántulajdon és vállalkozás kiterjesztése. A Munkavállalói Résztulajdo­nosi Program (MRP) tör­vény a magántulajdonlás széles körű kiterjesztését cé­lozza azáltal, hogy lehetősé­get teremt gazdasági tánsa- 'ságokká átalakuló vállalatok munkavállalói számára, a vállalkozás részvényeinek .(üzletrészeinek) akár jelen- dós része megvásárlására. Az ‘ÍVIRP elveiben és gyakorlati megoldásaiban nagymérték­ben épít az elmúlt évtize­dekben, — elsősorban az Egyesült Állam ókban, Nagy- Britanniábain és máshol — a munkavállalói tulajdon- szerzéssel kapcsolatban fel­halmozódott tapasztalatokra. Az MRP-hez hasonló törvé­nyi szabályozás az' Egyesült Államokban Employee Stock Ownership Plan (ESOP) né­ven 1974 óta létezik és ez tette lehetővé, hogy a mun­kavállalók ott jelenleg már 12 000 vállalkozásban — az­az. majd minden tizenötö­dikben — résztulajdonosok, átlagosan mintegy 22 száza­lékos arányban. Az ESOP-hoz hasonlóan az MRP alapelvei egyszerű- ffe a M^ftriwerzéshezkel- jUPpjaérteku megtakarítások­ká! nem" rencfel'kfcV.ő munka­vállalókat alacsony kamatú részletfizetéssel, illetve hi­tellel olyan helyzetbe hozza, hogy együttesen résztulaj­dont vásárolhassanak az őket foglalkoztató vállalko­zásban. A törlesztést adó- kedvezmények támogatják, hogy a vételárat elsősorban az osztalékra alapozva em­berileg belátható időn belül (a futamidő 10 év, két év türelmi idővel) visszafizet­hessék. A munkavállalók a törlesztés ütemében válnak egyénileg i,s teljes jogú tu­lajdonosaivá a megvásárolt- részvényeknek (üzletrészek­nek). E folyamatban a mun­kavállalókat egy általuk lé­tesített MRP-szervezet (ala­pítvány) képviseli, amely jogosult a megfelelő adó- kedvezmények igénybevéte­lére. Ez a szervezet admi­nisztratív és szervezőtevé­kenységet lát el és — ellen­tétben a többi dolgozói tu­lajdonszerzési móddal — biztosítja a vállalkozáshoz újonnan belépők tulajdon­hoz juttatását, a tulajdon- szerzési folyamat „karban­tartását”. Az MRP egyik legfontosabb vonása az, hogy az együttes vásárlás és tör­lesztés végeredményeként egyéni magántulajdon ke­letkezik. A fenti egyszerű alapel­vek hátterében sok bonyo­lult pénzügy- és jogtechni­kai megoldás húzódik meg, ezért a vásárlást és a tör­lesztést bonyolult szabály- rendszerrel kell körülvenni. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhány: iMiRÍP ott kezdeményezhe­tő és valósítható meg, ahol egy üzleti tenv és egy meg­valósíthatósági tanulmány valószínűsíti a vételár tör- leszthetőségét a futamidőn belül. Lényeges a jogosult­ság és az egyénileg megsze­rezhető tulajdon nagyságá­nak a kérdése, hiszen az MiRP-ben egyiket sem a fi­zetőképesség határozza meg (nincs sajáterő-igény). Jo­gosultak a vállalkozás összes munikavfáillialói, akilk a mun­kaviszony jellege és a szol­gálati idő tekintetében a szabályozásiban foglaltaknak megfelelnek. Az egyénileg megszerezhető tulajdon nagyságát pedig ugyancsak a vállalkozás szintjén rög­zített szabályok határozzák meg (általában a szolgálati idő és a Ikereset figyelembe­vételével vagy a túljegyzés szabályai szerint). A .hitele­ző, illetve a részletfizetést engedményező zálogjoggal rendelkezik az MRP kereté­ben megvásárolt részvények­re (üzletrészekre), a törlesz­tés befejeztóig. A vállalko­záshoz belépők és eltávozok nagy száma miiaitt a részvé­nyek forgalmazását, .az elő­vásárlási jogokat, a vissza­vásárlási kötelezettséget stb. a vállalkozás szintjén kell szabályozni. Az MRP a kormányzat — és közvetve a társadalom — számára rövid távon bizo­nyos költségvetési bevétel- kiesést jelent az adókedvez­mények miatt. Az MRP ál­tal azonban a tulajdonszer­zésben egy olyan .réteget .le­het kedvezményezett hely­zetbe hozni, amelynek a vállalkozások racionalizáció­ja során magárnak is nagy áldozatokat kell hoznia, és amely a profitérdekeltség és a vállalkozás vagyonának növekedésében való érde­kettség folytán sokat tehet a piaci siker érdekében, és ez már középtávon is a profitnövelés — s ennélfog­va iaz adóbevételek növeke­dése — irányába hat. Ez az oka annak, hogy a világ számos országában a válla­latok tulajdonosai és me­nedzserei, illetve a kormá­nyok jelentős mértékben tá­mogatják a munkavállalók tulajdonszerzését valamilyen, az MRP-hez hasonló formá­ban. Az E-alap sorsa és az ál­lami tulajdont privatizáló fejlődő piacgazdaságok ta­pasztalata is .megerősíti ■azonban, hogy .a privatizá­cióra és széles körű magán­tulajdon megteremtésére tö­rekvő konmány-zat a folya­mat kockázatának .a költsé­geit nem háríthatja át az érin­tettekre, illetve a közvetítő kereskedelmi bankokra. Amennyiben a kormány ko­molyan törekszik a privati­zációra és el kívánja kerül­ni a privatizált vagyon túl­zott koncentrációját, .akkor .a fentieken túl az MRP- törlesztéséket kezelő-admi- ndsztráló pénzintézetek koc­kázatát csökkentenie kell egy, a nemzetközi gyakor­latban nem példa nélküli, biztosítási mechanizmussal, amelynek keretében az ál­lam e kockázat egy jelentős részét a privatizációs bevé­telekből fedezi. A munkavállalói tulajdon­szerzéstől — amelynek egyik pozitív következménye a tő­ketulajdon egyenletesebb el­oszlása a társadalomban — azonban nem lehet a mun­kavállalói viselkedés auto­matikus megváltozását vár­ni. A tulajdonossá válás kedvező .hatása — a vállal­kozás iránti elkötelezettség, a költségcsökkentésben, veszteséglféltárásban, minő­ségjavításban való részvétel akkor teljesedik ki, ha en­nék belső részvételi rend­szerek létrehozásával a me­nedzserek megteremtik a szervezeti alapját. Az ezzel .kapcsolatos ismeretek és módszerek átadását is alap­vető feladatónak tekinti az IMRIP kidolgozására és elter­jesztésére létrejött Rész­vétéi Alapítvány. (B. Sz. L.) Kémikusok és vegyészek A Miagyar Kémikusok Egyesülete és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége három évvel ezelőtt megállapodott a két szerve­zet közti együttműködés le­hetséges módozataiban. Most, a Kémikusok Egyesületének elnöke és a vegyészszakszer- vezet főtitkára áttekintette a közös munka főbb állomá­sait. Az érintettek egyetér­tettek abban, hogy közös fórumot hoznak létre a vegyipar átalakulási koncep­ciójának az ezredf ord utóig várható — a munkavállaló­kat is érintő — kihívások­ra adandó válaszok kidolgo­zására. Továbbra i.s együtt­működnék a kollektív keret- szerződés rendszerének ki­alakításában, a munkanél­küliek támogatása érdekében munkaközvetítői rendszer és kiegészítő segélylkassza, va­lamint az elsősorban vegy­ipari munkavállalókkal fog­lalkozó átképzési központ létrehozásába n. közlemény Ford Tranzit mikrobusszal 7— 8 fős csoportok kül- és belföldi utazását vállaljuk. Tel.: <U>) 88-535. Pályázati felhívás Felsözsolca Nagyközség Képviselőtestülete pályázatot hir­det vállalkozók részére legalább 200 m2 alapterületű Kis- áruház építésére - melyben élelmiszer árusítása felté­tel. Az önkormányzat biztosit:- 1071 m2 beépítésre alkalmas területet,- 1 000 000,- Ft-ot. A vállalkozó köteles:- az üzlet megnyitásától számított 20 évig biztosítani a pályázati feltételnek megfelelő üzemeltetést,- az önkormányzat részére a bevitt apport arányában - mint résztulajdonosnak - jutalékot fizetni. A pályázatot a megjelenéstől számított 30 napon belül, a Felsözsolca nagykörség polgármesteréhez kérjük benyúj­tani. Már csak a tények miatt is! .Magos Déva várát fél vé­ka ezüstért, fél véka ara­nyért és Kőmíves Kele­menné vénével építették. Em­léküket népballadánlk is őr­zi. Miskolcon, a Kossuth u. 3. számú házon emeletráépítést és felújítást végeztek. A munkálatok megrendelője a MIK, fővállalkozója aBÁÉV volt, a léiviitedezóst, a tény­leges munkát az álvállalko­zó, a Miskolci Lakáskarban­tartó és Szolgáltatóipar! Szö­vetkezet dolgozói végezték. Munkájukhoz nem kellett egyik kőműves féleségének vére sem, hiszen amit ma megraktak, nem omlott le reggelre. Nem kellett más, „osak” verejték és igényes, tisztességes, minőségi mun­ka. Ké.t év alatt el is ké­szülitek. Megtörtént az át­adás, átvétel, a használatba vétel. Közmegelégedésre! Az­tán megjelent az épület fa­lán egy márvány tábla (kép). Amikor „tájékoztattuk” a MIK vezetőjét arról, hogy értesüléséínlk szerint „Az ú jabb emeletráépítést és fel­újítást” nem „a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat készí­tette az 1,939. évben” — ígérte, utána néz. Megtette. Módosították is a márvány- tábla szövegének egy sza­vát. A „.készítette” helyett a „készíttette” került a falra. Mondván, ezzel minden el­intéződött. A Mi sikál oi Laika skarban­tartó és Szoigáltaitóipari Szö­vetkezet 3 millió forintos veszteséget „könyvelhetett el” a Kossuth út 3. számú ház emeleSbővítéséért és felújí­tásáért. A munkájúként nem­hogy fél véka ezüstöt és fél véka aranyat, hanem egyetlen forintot sem kap­ták. Ugyanis a fővállalkozó, a BÁÉV, veszteséges. Szóval, a pénztártól már eltolják a Miskolci Lakás­karbantartó és Szolgáltató- ipari Szövetkezet dolgozóit. Annyit talán már most, mégis megérdemelnének, hogy a márványtáblán he­lyet szorítsanak nekik. Hogy legalább munkájuk emlékét így megörökítsék! — faragó — Fotó: Fojtán L. Újra működni fog a recski rézbánya A recski ércbánya meddő kőzeteinek hasznosítására és a bánya esetleges újbóli megnyitásának műszaki vizsgálatára vállalkozik a március közepén alakult holland—magyar Enargit Kft. A mindössze négymil­lió forintos alaptőkével létrejött vállalatot a Recski Ércbánya Vállalat és a rot­terdami Bordám befektető cég alapította 50—50 száza­lékos részesedéssel, buda­pesti székhellyel. Az 1850 óta működő recs­ki ércbánya bezárására 1979- ben került sor. Ettől a kis kapacitású bányától nem messze, még a ’60-as évek­ben több 10 millió tonna réz- és ainfcéncet fedezték fel a geológusok. A mély­szinti beruházást azonban még 1982-iben felfüggesztet­ték, mert kitermelése gaz­daságtalannak és veszélyes­nek bizonyult. A bánya az­óta állagmegóvás alatt van, fenntartási költsége évi 200 millió forint. Sorsáról még az idén dönteni kell, mert az állam a fenntartást nem finanszírozza tovább. A fémáraik változása és az új kitermelési technoló­giák megjelenése következté­ben felvetődött a bezárt ré­gi bánya gazdaságosságának felülvizsgálata. Az új vál­lalat célja, hogy ismét be­indítsa Recslken a bányásza­tot, illetve technológiái meg­oldást találjon a már kiter­melt és felhalmozott mel­lékanyag feldolgozására. Ez­zel egyúttal olyan tevékeny­ség alapozódna, meg Ma­gyarországon, amely a be­zárt bányák és ásványos előfordulások, meddőhányók anyagát gazdaságosan és környezetbarát módon dol­gozná fel. (MTI) Április négy. • nem felejtünk, Énekeltük az évfordulók napján. A felszabadulásunkat. Nem, egyszer sem felejtettük el, hogy ezen a napon vég­leg elnémult a fegyverek ropogása Magyar- országon. Számunkra véget ért a második vi­lágháború. 1945, április 4*ét követően egy «új élet kez­dődött, mert utána már nem láttunk holott és sebesült katonákat. Apáink békepártok a tátongó futóárkokat és a különféle deckungo- kat. Lassan kezdtek hazoszáliingóxni a hadi­foglyok, mái okik életben maradtak és lát­szólag beletörődtek sorsukba az árván ma­radt családok... Sose felejtem el azt az orosz fogságot megjárt katonát, okfnek a go- tyokorco körül úgy nézett ki o dereka bőre mint akibe sörétes puskával lőttek bele. Pe­dig „csak” a tetvek csípték úgy ki. Aztán, még most is előttem van az az urasógi ma­jorban élő, özvegy cselédasszony, - Mócó- né —, akinek, amikor azt mondták: - lássa, magánt* is a felszabadulás adta őzt o két malackáját - mire ő a jobb kezét ökölbe­zárva igy kiabált: - ezt adta nekem o fel­szabadulás. Tudják ki adta nekem ezt o két malacot? - kérdezett vissza. - Ez nil - és a kezeit, mint egy szobor magasra emelte. - A két kezem munkája. Aztán láttam még padláson, meg istállóban bujkáló magyar ka­tonát. Megint máshol bujkáló lányokat és fiatalasszonyokat. Aztán, sajnáltam azt az orosz katonát, ok! a feszület előtt imádko­zott, de még jobban azokat, akik őt ezért ki­nevették. Láttam a kípusztftott ólakat, a se­besült és döglött lovakat, a kúcsongó gebé­ket, amint a kiáztatott kenderszárat ropog­tatták éhségükben, Sokáig jártam orosz csiz­mában, meg német slides sapkában. Volt egy igazi katonai puskám, de lehetett volna akna­vetőm is. Legtöbbször marmaládét meg pulisz­kát ettem. Meg bort is ihattom volna, az urasá­gi pincében, hiszen bakáig ért benne a ki­pocsékolt drága ital... Láttam sok tehetet­len, a kilátástaton jövőjükért aggódó falusi embert, kik szinte a semmiből és semmivel tették termővé újra a földeket... Igy indult hát meg az úrjakezdés, amikor bármennyire is éhen, meg rongyosan, még dóira is futot­ta az energiájukból. Keserűségükben saját költésü, a komák megfelelő dalocskákat kom­ponáltak. Íme, a legnépszerűbbek közül; Nyema klebo, nyema kukorica Nyema tojás, kidöglött a tyúk. Tehenem sincs, elvitte a ruszki. Férj a fronton, asszony roboton. Megszólalt a Sztálin orgonája, Sírnak a lányok a bunkerban. Ne sírjatok buzitai lányok, ló az Isten, gondot visel rótok. (A dalt o „Messze, messze, túl a Volga mentén" dallamára énekeltük.) Végezetül tessék elhinni, hogy nincs ben­ne semmi irónia és azt is, hogy nem én talál­tam ki. Én, akkor még csak tízéves voltam. És én tudom, hogy o mi vidékünk sorstársai még sokan ma is így tudják... Azt mond­ják, hogy omit az ember gyereken tanul, vagy tapasztal meg, az sokáig megmarad az emlékezetében, Talán ezért is énekeltük olyon nagy előszeretettel, hogy „április négy nem felejtünk ..miközben nekünk az idősebbek­nek az említettek is az eszünkbe jutottak... Csak hát? Poránai János

Next

/
Oldalképek
Tartalom