Észak-Magyarország, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20 / 92. szám
1991. április 20., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Nyilatkozat a cukorbetegekért Miskolc város történetéből Történeti esemény színhelye volt 1989. október 10—12. között St. Vincent Észak- Olaszországban. A festői szépségű alpesi kisvárosban került sor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Diabetes Társaság (I:DF) első közös rendezvényére „Diabetes mellitus Európában: valamennyi korosztály és valamennyi ország problémája” — címmel. A cukorbetegség tartós egészségkárosodást és korai halált okoz, ez legalább tízmillió európai polgárt fenyeget. Ugyanakkor több tíz- milliónyi ember „másodrendű állampolgárrá” vá'lhat. Mindezek megelőzésére az IDF Európai Régiója az Euro-WHO-val közös bizottságot hozott létre a következő programmal: — Csökkenteni kell az újonnan kialakuló, diabetes okozta vakság-esetek, legalább egyharmadával a veseelégtelenségek, felére a végtagüszkösödés okozta ampu- tációk számát. — A rizikótényezők csökkentésével visszaszorítható a cukorbetegek koszorúér- és agyiérbetegségének előfordulása és halálozása. — A cukorbeteg asszonyok terhességének kimenetele közelítse meg a nem cukorbetegek terhességi eredményét. — Kiemelten kelil foglalkozni a gyermekkori diabétesszel. A nemzeti diabetes-program fő célkitűzése: — A meglevő diabetes- centrumok támogatása és úi centrumok létrehozása. — Nemzeti Diabetes Alapítvány létrehozása (folyamatban). Az alapítvány kuratóriumának tagjai: az Országos Belgyógyászati Intézet és az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet Diabetes Bizottsága, a Magyar Diabetes Társaság három képviselője, a cukorbetegek ellátását biztosító vállalatok, a Népjóléti Minisztérium, a Cukorbetegek Társadalmi Szervezete. (MA- COSZ), a D-cont elnevezésű vércukormérő készülék és a humán inzulin (emberi eredetű) biztosítása, és a felírására jogosult szakemberek névsorának összeállítása. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: dr. Zeltner György, megyei kórház-rendelőintézet, I. belosztály, Miskolc, dr. Szigethy Jenő. Semmelweis Kórház, I. belosztály, Miskolc, dr. Bárkái László, Orvostovábbképző Egyetem II. Gyermekgyógyászati Tanszék, Gyermekegészségügyi Központ. Miskolc. — Regionális irányítóközpontok kialakítása, irányítása. — Speciális szakcentrumok létrehozása: nephroló- giai, szemészeti, szív- és érrendszeri és terhesgondozói konzultatív rendelések ösz- szehangolása. — Az alapellátás helye a háziorvosi rendszer megteremtése útján alakul ki. — A cukorbetegség diagnosztikájában, kezelésében mind nagyobb szerepet kap a beteg. Az úgynevezett önkontroll kapcsán, a részükre használatos laboratóriumi és technikai eljárások oktatása és eszközeinek biztosítása. Rendszeres oktatás és továbbképzés a cukorbetegek diétájáról, gyógykezeléséről. — Partneri kapcsolatteremtés a cukorbetegek társadalmi szervezeteivel (MACOSZ). — A cukorbetegséggel foglalkozó orvosoknak a figyelme terjedjen ki a cukorbetegek családjára, ahol újabb esetek megjelenését gyanítja. A „cukorbeteg-várományos” születése pillanatától preventív gondozásban részesüljön. A fenti elvek és határozatok ismertetését — többek között — azért is szükségesnek láttam, mert megyénkben évtizedek óta fáradozunk a cukorbetegek „életminőségének” javításán. Ennek ellenére még mindig sok a „fehér folt”. Schiefner főorvos 1952-ben már lerakta a mai cukorbeteg-gondozás alapját. Az utóbbi két évtizedben pedig Fekete. Csire főorvosok komoly erőfeszítéseket tettek a cukorbetegek társadalmi szerveinek, a cu- korbetegklu-bok megteremtésében. Szotáczky főorvosnő több mint egy évtizede színvonalas szakkonzultációt folytat. Madácsi tanár tudományos szinten művelte megyénkben a gyermekkori diabetes feladatkörét, ma az országos intézetből támogatja utódainak munkáját. Pró- nay professzor kezdeményezésére alakult az országban először (és talán egyedül) fogyókúrás- és diabetes-sza- natórium. Ügy látszik, néha fontosabb a regisztráció. A tudományos publikáción túl ezért is tettem ezt a rövid feljegyzést, hogy betegeink bizalommal fogadják tevékenységünket gyógyításuk érdekében. Dr. Szigethy Jenő osztályvezető főorvos Tatárjárás V. Optimista tragédia Felső-Magyarország népe éhezve, nélkülözve érte meg az 1242. esztendőt. A tavalyi termést — ami nem pusztult el — betakarítani csak félében-harmadában tudták, s még kevésbé volt lehetőségük előkészíteni a talajt a következő esztendőre. Az elmaradt vetés az új esztendőben éhínséggel fenyegetett. Az összegyűjtött erdei gyümölcsök mellett a hál- és vadhús lehetett a legfőbb táplálék. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy akkoriban hal is, vad is Európa-szerte megcsodált bőségben élt itt... A messzi Dunántúlról nemigen érkeztek hírek, azok is csak több hetes késéssel. Annyit azonban bizonyára megtudtak, hogy a tatárok a Dunán átkelve véres ostrommal bevették Esztergom városát, s abban mindent és mindenkit elpusztítottak. Az érseki vár azonban ellenállt. A Muhinál is harcoló Simon ispán kiismerte a tatárok gyengéit. Számszeríjászai gyilkos lövései elllen (akiket magas falak oltalmaztak) mit sem értek a tatár praktikák. Fehérvár városát nem is annyira falai, inkább a mocsarak védték meg. A tatárok nem sokat időztek Észak-Dunántúlon. Arrafelé száguldottak, amerre a királyt sejtették. Üldözték egészen a tengerig. Az Adria partján azonban tehetetlenül álltak meg ... Be kellett látniuk, a királyt elfogni nem sikerül. Visszafordult hát Kádán vezér serege. Batu hívására a. többi tatár had is szedelőzködni kezdett. Távol, többezer kilométeres távotlságban meghalt a nagy kán. Híre elérkezett Batuhoz. A régi krónika szerint a kánválasztás rrtiatt volt kénytelen Batu elhagyni Magyarországot anélkül, hogy teljesen meghódította volna. Így olvasható ez mióta világ a világ, minden történelemkönyvben. Magyarországot tehát 1242-ben a török hódoltsághoz hasonló megszállástól Ögödej nagykán halála mentette volna meg? Az embernek kedve támad eljátszani a gondolattal: ha Szuüéjmán szultán nem 1566- ban. Szigetvár alatt hal meg, hanem évtizedekkel előbb, talán másképp alakul népünk sorsa? ... A nyugati krónikák egyaránt azt hangsúlyozzák (beleértve a magyar krónikákat is), hogy a Sajónál a királyi sereg (az ország hada) teljesen megsemmisült, s a tatárok az egész országot elpusztították. A keleti krónikák emellett azonban azt is közük, hogy a tatárok veszteségei is arányukban, úgyszólván minden addigit felülmúltak. Halottaikat hazavitték, s külön temetőjük volt a káni szállásnál a Magyar- országon elesetteknek. Vegyük azonban számba a forrásokból kihámozható tényeket: a nagy csatákat a tatárok nyerték: a nádor, a király, az erdélyi vajda ellenében. A magyar haderőt azonban megsemmisíteni nem sikerült, habár érzékeny veszteségeket szenvedett. Az egyes erősségeket egyenként kellett megostromolni, amely sok időbe és véráldozatba, évekbe tellett volna. Erre nem vállalkoztak. Nem vállalkozhattak, mert nem érezték magukat elég erősnek hozzá. Bár a történészek azt állítják, alig volt vár akkoriban Magyarországon, a valóság azonban nem ez. Legalább két-háromszáz erődítmény ostroma várt a tatárokra. A törököknek körülbelül ugyanennyire, másfél évszázad is kevésnek bizonyult! ... Bat" úgy vonult ki, hogy sehol nem hagyott hátra helyőrséget, sem saját katonáiból, sem vazallusokból. Nem, mert reménytelennek ítélte, hogy az elfoglalt területet megtartsa. Az orosz földön győzelme egyértelműbb volt. Azt nem adta fel! Ki- jevből nyolc évtized múltán a litvánok verték ki a tatárokat .. . A látványos sikerek, nagv svőzelmek után visszavonulás. Tatár szemszögből kudarc. Magyar szempontból nedie — ne féljünk leírni — gvőzelem! Győzelem! Igen. véres háborúban mi maradtunk felül. S mikor 1285- ben újra támadtak, bár anarchia volt az országban, így sem értek célt. Egyik csapatukat épp ezen a tájon. Régéé alatt futamították meg. IV. Béla a kivonuló tatárok nyomában visszatért, s gyorsan, energikusan rendet teremtett. A hűségeseket, azokat, akik kitűntek a harcban, megjutalmazta. A zavarosban halászokat, akik a tatárokkal versengve pusztítottak, raboltak, elérte a király büntető keze. Így Fülek urát is, akinek esetét Jókai Mór romantikus elbeszélésben örökítette meg. Babenbergi Frigyestől az újjászervezett magyar királyi hadsereg gyorsan visszafoglalta a nyugati megyéket, s az egyik csatában maga. a Bélát és az országot hátba- támadó herceg is elnyerte büntetését: a halált. Nem telt el egy-két évtized, s Közép-Európában Magyarország újra nagyhatalom lett. A kunokat visszaköltöztették, s ha lassan és keservesen is, a nomádok beilleszkedtek a magyar társadalomba. Benépesültek a városok, nagyobbak lettek, mint valaha. Űj- ratelepültek a falvak, felépültek a templomok, egymás után emelték a domonkos és ferences kolostorokat. Vizek partján, hegyek tetején egymással versengve épültek a főúri és királyi várak. Nyugat- és Dél-Euró- pából özönlöttek a telepesek magyar földre, mivel kedvező feltételeket kínáltak. Most, a jubileumi esztendőben, 750 esztendővel a tatárjárás megrendítő eseményei után fejet kéll hajtanunk azok emléke előtt, kik keményen harcoltak, reménytelennek látszó helyzetekben is kitartottak, s akiknek volt hitük újraépíteni egy országot. Egy országot, amelynek népét a későbbi századok viharai is megtizedelték, de túlélt minden pusztítást, s mindig volt ereje megújulni. Dr. Csorba Csaba Polgármester: dr. Hodobay Sándor A miskolci polgármesterek sorában — Losonczi Farkas Károly, Soltész Nagy Kálmán, Szentpáli István, Nagy Ferenc, Szent- páli István után — dr. Hodobay Sándor volt a hatodik. Élete: Eperjesen született 1880-ban. Édesapja görög katolikus prelátus-kanonok, később pápai protonotárius volt. Tanulmányait Eperjesen és a kolozsvári egyetemen végezte. Jog- és államtudományból szerzett doktorátust, s letette az ügyvédi vizsgát. Kis ideig tartó ügyvédi praktizálás után közjegyző lett. 1908 decemberében árvaszéki ülnökként lépett Miskolc város szolgálatába. 1912. szeptember 24- től - már mint árvaszéki elnökhelyettes - egyhangú választással Miskolc főjegyzője, az 1914-es tisztújitástól gazdasági tanácsnok lett. Az első világháborút 1916 és 1918 között a fronton harcolta végig, mint tüzér főhadnagy, ütegparancsnok. Vitézi magatartásáért kapta meg a III. osztályú katonai érdemkeresztet, a Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet és a II. osztályú német vaskeresztet. 1918. január 15-én, 24 hónapos harctéri szolgálat után foglalta el újra hivatalát. Január 22-én, a hirtelen elhunyt Krizsanovszky József helyét betöltendő, választotta meg őt a közgyűlés polgármester-helyettesnek Szentpáli István mellé: 1922. november 28-án pedig polgármesternek. 1929-ben újraválasztották. 1935 májusában a városháza vezető tisztviselőinek visszaélései miatt le kellett mondania tisztségéről. Nyugdíjazását kérte és visszavonult. 1943-ban családostul Budapestre költözött. Később munkát is vállalt: dolgozott a biztosítónál, a „Futura” Szövetkezetnél. Az ötvenes évek elején, a kitelepítéstől tartva, felesége - Diószeghy Anna - unszolására, a Szolnok melletti Abonyba költöztek, egyik ott élő lányukhoz, 1957 februárjában hunyt el. Fia Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezte végső nyugalomba, s 1961-ben feleségét is mellé temették a gyerekek. Hosszú, boldog házasságukból hét gyermek - öt lány és két fiú - származott. Miskolc városa az elmúlt 60 év alatt nagy lépteikkel fejlődött. Területe jelentősen megnövekedett, lakossága megnégyszereződött. Hodobay Sándor polgármestersége idején már 415 utcája volt, s 34 tanintézetében 409 tanár 12 540 tanulót oktatott A városban 122(!) egyesület működött, amelyek össztaglétszáma meghaladta a 43 ezer főt. E fenti adatok érzékeltethetik a legjobban, hogy Hodobay polgármester már nem egy álmos kisváros vezetésére vállalkozott. A feladatok méretekben, súlyban. felelősségben nagyobbak voltaik, mint elődei idejében. Hodobay Sándor dinamikus. merész, nagyvonalú koncepcióval állt a város közgyűlése elé. Terveinek megvalósításáért sokszor kellett leküzdenie a kis- hitűek aggályait, sokan körülötte szívesen visszafogták volna őt, túl nagyvonalúnak találva elképzeléseit és céljait. Ám Hodobay sokak bizalmát élvezte, és az első si- kerek. eredményék láttán, ellenzői is mel- lealltak. Beiktatása első percétől elsődleges célja volt hajlékot adni a hajléktalanok ezreinek, s közben munkát a munkanélkülieknek. Az államtól 38 milliós segélyt járt ki a varosnak, és eladdig elképzelhetetlen méretű lakásépítő-program megvalósításába fogott bele. A munkát a Haliékári kezdtek meg, a Huszár 'laktanya és a Gömöri p- ,?r közötti .területen. Itt, a tiszt- viselolakások mellett épült fel 152 egy-, két- és háromszobás lakás. Ez lett a híres Hodobay-telep. A lakásínség enyhítésere a Vay úton (ma József Attila út) 218 egyszobás lakást, a Mikszáth-telepen és a regi honvédségi gyakorlótéren 142 lakást, a Déryné utcában (ma Kommün utca) két berhazat 53 lakással és kettőt a Soltész Nagy Kálmán utcában (ma Kun Béla u.) 76 lakással épített alig tíz év alatt. Céljai eléréséhez nagyszerű társra talált Mikszáth Kálmán főispán, és Árva Pál építészmérnök személyében. N'a csak ennyit tett volna a városért, mar örökre beírta volna nevét Miskolc történelemkönyvébe. Ám a lakásokon kí- YPi középületék egész sorát emelte: a MAV-osztalyfőnökség, az Állami, Gyer- mekmenhely és Anyaotthon, a Bányaka- pitanysag (a mai Kun Béla u. Zsolcai ka- Py 5ele, eső részén), az Erdőigazgatóság (Deák tér) palotája, a Vásárcsarnok, a Zenepalota '(benne kapott helyet a zeneiskolán kívül a Női Felső Kereskedelmi Iskola as), az Evangélikus Tanítóképző, az íz-- raelita Polgárt Iskola (a mai Szamuely utcán), két nagy elemi iskola, a TBC-kór- ház. a Jár vány kórház és Fertőtlenítő Itité- Ze k a. ,RyelaT1 °kkórház új sebészeti osztálya, a Bakteriológiai Intézet, a röntgenosztály, az Apolónőiskola. a lillafüredi Palota szálló, az első autógarázsok stb. Hodobay Sándor sokat foglalkozott a ^?.r°.s„ . fördőproblémáina'k megoldásával Fürdővárossá szerette volna tenni Mfekol- •n telepítette a Tapolca strandfürdőt és szállodát, a miskolci strandot, a Sajó uszo- dat. ®s. strandfürdőt, s az ő ideája volt gyógyfürdővel kiegészíteni az Erzsébet fürdőt. Nagy belső rekonstrukciót végeztetett el a színházban és a Korona Szállodában. Átszervezte a tűzoltóságot (felszerelve a legmodernebb eszközökkel), az idegenforgalmi hivatalt, rendezte a Hősök temetőjét (ravatalozót építtetett, városi temetkezési üzemet kialakítva), városi zálogházat és a Népikért mögött sporttelepet létesített. A köztereket teljesen átalakíttatta. Űj burkolatot kaptáik az utak és utcák (ókkor tűnték el jórészt a ..macskakövek”), s ah dl hely volt, az utak mentén parkosítta- totst. Egyik legszebb alkotása volt a „miskolci riviéra”. melyet Barabits Fülöp főkertésszel együtt terveztek el a Győri kapuban. A Szt. Anna templomtól kezdődően fél kilométer hosszan, pirosrózsa-sö- vényt ültettek, mely az út bal oldalát szegélyezte. Az átépítendő villamossínek miatt egyszer szóba került a „rózsafái” kivágása. de lakossági tiltakozásra elvetették a tervet. Parkosította az Avast is. a miskolciak kedvelt sétáló-szórakozó helyét Új utakat is épített, pl. a Lillafüred—Eger közötti modern műutat, de a Miskolc— Lillafüred—Felsőhámor között közlekedő kis erdei vasút is Hodobay polgármester ötlete volt. A villanyvilágításba belkapcsolt egy csomó mellékutcát, a köztisztaság megteremtésére a legmodernebb seprő- autókat vásárolta meg és állította munkába. Szívügyeként támogatta a kultúra terjesztésének lehetőségéit, módjait. Űj életre keltette a Lé vay József Közművelődési Egyesületet, székházhoz juttatta a Felső Miskolci Dal- és Önképzőkört, megfelelő, végleges elhelyezést talált a múzeum számára. amelyben a felvidék egyetlen háborús múzeuma, a Tízeshonvéd Múzeum is otthont kapott. Márványitábláklkal látta el az írókról és költőkről elnevezett utcákat, szobrokat (Deák Ferenc, Lévay József, Tízes honvéd) állíttatott fel a parkokba. Mindehhez természetesen rengeteg pénzre volt szükség. Hodobay megszerezte az anyagi fedezetet tervei kivitelezéséhez. Hiteleket kért és kapott az államtól. A ’30- as években azonban már egyre erősebben érződött a gazdasági válság. A bankok egymás után jelentettek csődöt. Az infláció és az azt követő szegénység Miskolcon is egyre nagyobb méreteket öltött. Munkanélküliség, ínségakoiók. korrupció — ezek voltak az újságok leggyakoribb kifejezései. 1932-ben Mislkdlcon már minden negyedik lakos szorult közellátásra, segélyre. A nyomorúság a közerkölcsök rohamos romlásával járt. Divattá vált a feljelentés. A városháza tisztviselői közül ketten is bíróság elé kerültök visszaélések miatt. Hodobay Sándort még a névtelen feljelentők sem vádolták meg semmivel, de beosztottjai botránya miatt mennie kellett. 1935-ös nyugdíjaztatása után még részt vett a város — de különösen egyházközsége — .társadalmi életében. Mint egykori adományozó, neve ma is olvasható a miskolci Búza téri görög katolikus templomban. hiszen az egyik festett ablak az ő adományából készült. Görgey László főjegyző búcsúztatójában nagyra értékelte polgármesteri tevékenységét: „Hodobay Sándor 13 .éves polgármesterségének ... emléke az egész városban az a munka marad, amelyet teljesített. Az alkotások embere volt. rajongó városszeretettel hihetetlen munkabírással. Nagyvonalú 'volt és kivételes tehetségű. Szociális érzéke meleg embenszeretete irányította .tetteit," személyes élű ellentéteket nem ismert soha. Ellenfelei voltak, de ellensége nem volt senki. Sókat vállalt, többet, mint lehetett, és mindenért, másokért is ő felelt." Zimdnyi Katalin
