Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
1991. március 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Igaz, a munkanélküliség nö, de... * * m születnek munkahelyek is Még tavaly nyáron történi. A vadnai központú Grafol Vegyipari Kft. ügyvezető igazgatója, Kriston Nándor újságolta niagy örömmel, hogy megnyerték egy mun- kahelyteremtö pályázatot. A saját 27 mi-llMós tőkéjük — ennek is egy része hitel — iitellé 23 millió forint ked- vezményes kamatozású kölesönt kaptak az erre szolgáló alapokból. Nevezetesen: 82 elmaradott térségek fejlesztését és a munkahelyek teremtését célzó pénzekből. Ismervén a pénzpiaci lehetőségeket, hogy tudniillik, kevés a hitel és sók az igénylő, mondhatjuk: ez bizony nagy szó. Kérdés, mire használták a pénzt? * Mint sikerült megtudni, üemcsak a pályázat elnyeré- Se, maga a hitel átutalása *s hosszas, bürokratikus pro- cedúrákból állt. Az augusz- 'hsi örömhírt követően csak decemberben nyugodhattak dteg a kft.-nél: számlájukon pénz, kezdhetik a munkát, Megvásárolták az EL- királdi, meglehetősen lerobbant üzemcsarnokait, felvettek tizenöt karbantartásban jártas embert, szerződtek egy építő kft.-vei és megkezdődött az épületek felújítása. A mintegy 1400 négyzet- méternyi üzem együttes első ütemének átadási határideje március 1 -je — az építők tartják ígéretüket. A második ütem 1992. közepére készül el. A most beüzemelő csarnokokba már megrendelték az olasz granuláló gépsort. Kis malíciával mondja az ügyvezető igazgató, hogy bár korszerűbbek, fele any- nyiba kerülitek, mint az előző. NiDK-ból származó gépek. Már pakolják a kamiont az olasz iparvidéken, amikor ezek a sorok megjelennek, már lehet, hogy Kínáidon szerelnék. Az idén újabb tizenöt embernek adnak munkát az új telephelyen, jövőre, a második ütem beindulásaikor létszámuk eléri az ötvenet. A most érkező olasz gépekkel mester-ikeverélket, PVC- granulátumot gyártanak, a második egység egy év múlva ontja magáiból a PVC- flakonokat. — Vajon megalapozott volt-e a kft. döntése, amikor a szakvezetés ezekre a termékekre szavazott? — Ügy vélem, az — mondja Kriston Nándor —, sőt, a kereslet még nagyobbnak tűnik mint korábban. Az biztos, hogy lesz piacunk. — Ennél valamivel nehezebb az alapanyag, a PVC beszerzése ... — Valóban. Eddig egy kicsit elkényeztetett a BVK, hiszen a left, egyik alapítója éppen a barcikai cég. Most, hogy őik is nehezebben jutnák alapanyaghoz, nekünk is jobban utána kell járni. Azzal folytatja, hogy egy darabig nehéz lesz, de majd megszokják az önállóságot, mert hosszú távon végül is ez az, ami igazán kifizetődő. Az új üzembe karbantartókat, gépszerelőket, villany- szerelőkéit, betanított munkásokat várnak. Osztunk, szorzuruk: egy munkahely megteremtése egymillió forintba kerül. Sajnos, kevés cég engedheti ezt meg magán ak . . . M. Szabó Zsuzsa Mikor lesz fedett uszoda Barcikán? nAz uszodával kapcsolatban elhangzott, 1 °9y valószínűleg leáll az építkezés, s ezzel l . egy fixáras szerződés előnye” - olvas- ^etjük a BVK lapjában. Pedig az építők a"ják: határidőre befejezhető, átadható len- 6 a barcikai BVK-uszoda. Az igazi építő unka lényegében befejeződött, a szakipari feladatok vannak hátra. De a pénz nagyúr, így sajnos könnyen meglehet, hogy december harmincadikén, a tervezett átadáskor is csak a tető vonala, s nem a medence víztükre vet majd hullámokat. Fotó: Fojtán L. Gazdasági tűnődések előre és hátra Egy kis siker keiiene! Utak, sínek elágaznak. Most merre? Fojtán felv. Borsod megyének nagy publicitása volt az elmúlt évtizedekben. Az nem állítható, hogy mindig „jó sajtója” volt. Sokakkal ellentétben az mégis leszögezhető, nem az újságírók, riporterek miatt került gödörbe a borsodi gazdaság. Gyanakvásmentes hírverés a hárominevű megyét a sikerek csúcsán sem kísérte. Akkor sem, amikor hónap nem múlt el gyáravatás nélkül, akkor sem. amikor a Sajó-völgyi ipari konglomerátumot a magyar Ruhr-vidéknek nevezték, akkor sem, amikor a diósgyőri Lenin Kohászati Művek vagy az Ózdi Kohászati Üzemek külön- külön egymilliárd forintnál több tiszta nyereséget hozott, akkor $em, amikor még Miskolc valóban az ország második városa volt. Mint ismeretes, változott a kép. A borsodi ipar a válságágazatba sodródott, Ózd pedig a magyar gazdaság és társadalom minden betegséget hordozó állatorvosi lova. Munkahelyek szűntek meg, emberek kerültek az utcára, kétség- beesett publikációk születtek, gyakran egymásnak, ellentmondó nyilatkozataié láttak napvilágot: az ország közvéleménye meghökkent, gyanítva, hogy mélyek a gyökerek, s, ez a mélyrepülés már korábbi eredetű. Egyik hónapról, vagy egyik évről a másikra nem ülhet le egy ilyen nagy hagyományú, nagy ipari kultúrájú, gépekkel és berendezésekkel jól ellátott, beruházásokban sem szűkölködő megye. A gazdálkodás hatékonysága csökkent, a táj eltartó és megtartó ereje mérséklődött, a hajdani patina megkopott, a régi dicsőségtáblán megfakultak a fényképek, a bányászok és a vasasok saját szakmájuk folytatásától óvják a gyermekeiket, a magasan kvalifikált szakemberek kiáramlása a megyéből folyamatos. A mai helyzet nem előzmény nélküli. A végül is harminc éven át tartó sikerek elfedték a bajt: jelesen azt, hogy az egyoldalú iparfejlesztés egyszer majd visszaüthet. A többséget váratlanul érte a kritikus helyzet, valóságos sokkot okozott. A helyi gondokon csak srófolt, ' s rontotta a hangulatot az áremelés, a megélhetési költségek növekedése. A létbizonytalanság fokozódása egyaránt bizonytalanságot szült, lent és fent is. Ez nemegyszer kapkodáshoz vezetett. Nem kellene ugyan a múlton rágódni, de mértékadó vélemények szerint aligha korrigálható a jelen, s építhető a siker reményében a jövő. ha nem tisztázzuk és térképezzük föl konok-keményen a tegnapot. A Borsodi Szemle 1982. évi 4. számában jelent meg: „... már jó néhány éve érzékelhető és erősbödő tendenciák hatnak abba az. irányba, hogy megyénk, mint az ország földrajzilag legérzékenyebb megyéje, gazdaságilag az ország elmaradott, háttéripari térségévé degradálódjék. Az; életkörülmények, és a gazdasági háttér fejlettsége között hosszú távon érvényesülő összefüggésekből kiindulva, s a megye jövedelemtermelő képességének csökkenését figyelembe véve ez az út — durva hasonlattal élve — egy félgyarmatinak nevezhető szituációt kínál.... A megye jövedelemtermelő képességének csökkenése a jelenlegi struktúrában ugyanis szükségszerű, objektíve megállíthatatlan folyamat. .. ” A teljesebb megismerés érdekében tágítani kell a képet. Gondokkal küzd a mezőgazdaság, s a néhány éve még virágzó termelőszövetkezeti melléküzem- ágak, szakcsoportok nem tudják felszívni a feleslegessé vált, többnyire szakképzetlen munkaerőt. (Nemrég még a borsodi termelőszövetkezetek jövedelmének kétharmada nem az alaptevékenységből, tehát a növénytermelésből és állattenyésztésből származott!) További szeplő a képen, hogy miközben a nagyvárosok légszomjjal küzdenek a kevesebb lakás miatt, az aprófalvas területeken — éppen a megélhetési, foglalkoztatási gondok miatt, s a remény hiányának okán — fogynak a falvak. Tudni kell azt is, hogy az erőfeszítések és a magas költségű beruházások ellenére Borsodban még mindig száznál több olyan település található, amelynek egészségre ártalmas vize van. Ilyen helyekre menetrendszerűen jár a lajtkocsi, a csecsemők pedig tasakos vizet kapnak. (Szomorú szenzáció, hogy néhány évvel ezelőtt itt apró gyermekek haltak meg, pusztán csak azért, mert nitrátos vizet ittak. Az úgynevezett kékbetegség inem ismert pardont.) További adalék a borsodi tablóhoz, hogy az országos átlagot tetéző születési ráta ellenére a megye lakónépességének száma éven-, te mintegy két-háromezer- rel csökken, A cigánylakosság aránya viszont már meghaladja a tíz százalékot. Borsodban csak az ipar üdvözíthet. Az ipar fejlődése, szerkezetének megváltoztatása, jövedelemtermelő képességének a növelése a kulcskérdés a gazdasági, szociális és társadalmi gondok megoldásában. Az életszínvonal alakulása itt szinte mindig egyet jelentett az ipar teljesítőképességének alakulásával. Gyürltőzésben, változtatási törekvésben nem volt hiány. De frontáttörést nem sikerült elérni. S a ki-< látások sem biztatóak. A borsodi bányászkodás helyzetét újból és újból átértékeli. A vegyipar tudott úrrá lenni a nehézségeken, s a mélypont idején is lépett, fejlesztett, s nemcsak talpon maradt, hanem jól is prosperál. Ám a borsodi iparszerkezetet, éppen a korábbi, egyoldalú fejlesztés miatt, önmagától értetődően a rugalmatlanság jellemzi. A termelt áruk jó része máshol csak alapanyagnak, vagy jobb esetben félkész terméknek számít. Pedig ma már, bármilyen áruról is legyen szó, a késztermék relatíve nagyobb haszonnal realizálható. És túl a szigorú ökonomista megfontoláson, van a dolognak egy érzelmi, ha úgy tetszik, pszichikai vonulata is. A borsodi ipari munkások többsége nem élheti meg a kész- regyártás, a késztermék örömét. Leegyszerűsítve ez úgy fogalmazható meg, hogy a bútort gyártó asztalos alighanem boldogabb, teljesebb ember, mint az erdőben baltázó favágó ... Nyilván ez volt az utolsó érv egy borsodi személygépkocsi-gyár létrehozásai mellett is. Fel kell emlegetni ezt a témát, mert ehhez nemcsak a népes szakembergárda, nemcsak a gazdálkodási gondokkal küszködő vállalatvezetés, hanem a közvélemény is nagy reményeket fűzött. Füstbe ment terv. Hány volt ilyen? Most várunk, kivárunk. A kurázsi maradt. Még egy kis türelem is van. Siker, a siker élménye kellene. Brackó István
