Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
1991. március 30., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Misszió a szegényekért Húsvét fényes ostora pajkos szelet vágtat idehajt egy sötét felhőt kis libákat áztat gémeskútban csobban a víz készül locsolásra himest tojnak a tyúkok nem is kell most másra Húsvét fésülködik a leány asztalt terít anyja a harmadik ruháját is eláztatni hagyja a kínálat sonka tojás jó kedv vidám kacagás a korsóból bor csobog itt se lesz már hervadás virágillat és rózsavíz tölti be a házat feltámadás új kikelet éltesse e tájat Parana! János „Abból a célból, hogy Szerencs város és környéke lakosai és mozgássérült gyermekei az állami egészségügyi szolgálaton és más szerveken keresztül igénybe vehető szolgáltatásokon túl további emlberlbaráti támogatásban részesülhessenek . . . Dr. Hanyecz József, Jalkab Ferencné és dr. Mallnák Gyula . . . rögzítik azon elhatározásukat, miszerint.. . alapítványt hoznak létre. Az alapítvány neve: Misszió a szegényekért és a mozgás- sérült gyerekekért.” — Az alapítvány egyik szülőatyja, dr. Hanyecz József, magyar—francia állampolgár. Kérem, mondjon többet önmagáról. — Egy katolikus misszióban dolgozom. Dél-Amerikáiban és afrikai államokban. A tizenöt, most már a tizenhatodik év alatt több mint harminc országban voltam, mint missziós orvos. Egyébként ferences rendi szerzetes vágyóik. Arra vállalkoztunk, hogy a szegényekkel és a beteg gyerekekkel törődjünk. Azokkal, akiknek gyógyítását a szülök nem tudják finanszírozni. Mi, ferences rendiek arról vagyunk „híresek”, hogy kéregetünk. A jószívű ember meg arról híres, hogy ad. iNagyon régi vágyam, hogy egy ilyen alapítványt itthon •létréhozh'assak. Hála legyen az Istennek, sikerült. A rendszerváltással ez megadatott. Ügy gondoltam itt, Magyarországon is vannak szegényeik. betegék. Nem fontos nekem ezért Afrikáiban és Dél-Amerikálban dolgoznom. Nagyon fáradt is va- gydk. Egy Afrikában eltöltött esztendőt duplán kell számítani. Olyanok ott a nehézségék. Af bikában — sajnos — többen halinak meg, mint alhányán születnek. Köztük nagyon sok gyerek. Az ötven százalékuk nem éri meg az egy évet. — Hogyan kötődik ön Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez? — Itt születtem, Taktake- nézen, 10.34-ben. ötvenhét éves vagyok, de ha valaki végignéz az arcomon, biztosan töbibnék tart. Érthető, hiszen annyi gondon mentem keresztül. Én nem tudom, milyen íze van a sörnek, vagy a whiskynek. A gondot, a sok törődést viszont megismertem. Afrikában az ember úgy él, mint egy állat. Ennek tudható be, hogy így megöregedtem, hogy fáradt vagyak, és úgy nézek ki, mint az a citrom, amelyet kifacsartak. Mindezek ellenére nem bántam meg azt, amibe belefogtam. — iMiért döntött úgy, hogy hazatér, és anyagi lehetőségei szerint segít? — Az anyagiakról szólva — sajnos — meglepő választ kell adnom. Tudniillik, én szegényebb vagyok a templom egerénél. Nem olyan egyén vagyok, aki külföldre szakadt hazánkfiaként azzal henceg, hogy ilyen, meg olyan kocsija van. Nekem semmim Sincs a kis ruházatomon kívül. Azt viszont el tudom mondani, hogy boldog ember vagyok. Nagyon is gazdag vagyok. Gazdag v agy ók 1 elikSil eg! vos. Én vagyok közöttük a legfiatalabb. Mondanom ,sem kell, hogy a többiek milyen komáik ... Ott is azt a lovat ütik, amélyik a legjobban húz . . . Három hónapja vagyok itthon Szerencsen, a húgomnál. Hogy véglegesen letelepüljek ide, be kell jelentkeznem. A francia állampolgárságomat sem akarom addig megszakítani. Helyzetemről a pápa dönt. Az „ügy” érdekében arra van szükség, hogy itt is, és ott is legyék. Az alapítvánnyal kapcsolatban nagyon sokat kéül utazni. Most Rómába készülök. majd Franciaországba, onnan Hollandiába, Németországba, Dániába, Svédországba, később Norvégiába. — fMiért utazik? — Az alapítvány vagyonának gyarapításáért. Bemutatom az alapítványunkat, fölkeresem azokat a helyeket, ahol engem személy szerint ismernek, és a támogatásukban reménykedlhe- te.m. Alapítványunk előkészítésekor már beszéltem velük. Helyeselték a tervünket, és megígérték segítségüket is. A jövő évi körutamat Brazíliában kezdem. Onnan megyek át Kaliforniába, majd New Yorkba, később Kanadába. Magyar papokkal és segélyszervezetekkel állunk kapcsolatban, akik gyűjtést szerveznek számunkra. Nem vagyok már fiatal. Mégis, a Jóisten segítségévei csak eljutok mindenhová. Az ember csinálja lassabban, amit célként kitűzött, csak a munkálkodása eredményes legyen. Már van egy nagyon szép sikerünk, hiszen az alapítványunk a közelmúltban 15 ezer kanadai dollárral gyarapodott. Rádión keresztül tartom a kapcsolatot a Máltai Lovagrenddel, ők is támogatnak. Nem értek a politikához. Az országot sem azért hagytam el, mert politikai indítékaim voltak. Nálunk, 1050- ben megszüntették az egyházi szabadságot. Részben ezért mentem el, másrészt családi problémáim voltak. Most nagyon sokan vannak itthon, akik sürgetnek, zaklatnak: valamit tenni kell! Igen ám, de ők belekeverik a pártal'apot. Pártalapon akarnak sikert kovácsolni pártjuk és a maguk számára. Meggyőződésem, ha egyszer valami pártalapon megy, az nem szolgálhatja a szegényeket, nem szolgálhatja a betegeket. A.ki nem élte át, miit jelent, ha az ember nem tud mindennap étkezni, az nem tudja, hogy nálánál vannak éhesebb emberek is. Én nemcsak tanultam, hanem át is éltem ezt. Nagyon sokszor megtörtént, hagy egy nap nem ettem. Nem baj — mondtam —, majd eszem holnap. De holnap sem sikerült. Tehát tudom, mi az, hogy szenvedés. Tudom, mi az, hogy fájdalom. Egyelőre az itteni munkával orvosként nem tudók foglalkozni. A későbbiek során viszont igen. Nekem is ténykedni keli, mert ha az ember nem dolgozik, mindjárt azt gondolja, hogy nincs is rá szüksége senkinek. Faragó Lajos Fotó: Fojtán László Lottót sorsoltunk Patakon Nem is akármilyet, hanem a „6 a 45-ből” elnevezésűt, közismert nevén a hatos lottót. A kisjubileumit, vagyis a 25.-et. Erre az alkalomra megbolydult a város. Nem csupán maga az esemény, a lottósorsolás miatt, hanem mert mintegy negyedszáz szponzor jóvoltából értékes tárgynyeremények is vártak azokra, akiknek nem kedvezett a szerencse a 20 forintos sorsjegynél, illetve akik száz forintért vagy afölött vásároltak hatos lottót, s tombolajegyet kaptak. Szóval megbolydult a város. S mert előre látták ezt a szervezők, egyszerre két helyen rendezték a show-mű- sort. * A pankráció a művelődési házban kezdődött. Nem tudom, volt-e már ilyen táblás ház történetükben, de most egyszerűen nem lehetett beférni. A két Pa-Dö-Dö hölgy miatt, akiknek műsorát legkevesebben ezren tombolták végig. Amikor pihentek, a zárt tévélánc a gálaműsor! vetítette ki mozivászonra a Comenius Tanítóképző Főiskola díszterméből. Később ide is átjöttek a karcsúnak éppeh nem mondható hölgyek, s itt is nagy sikert arattak. * Relaxációs nyelvstúdió, sportszerek a város három általános iskolájának, vagy telefonközpont a polgármesteri hivatalnak — erre lehetett költeni a Szerencse- játék Rt. által Pataknak felajánlott 100 ezer forintot. Először kisorsoltak három személyt, majd közülük Pet- ró Csaba személyében a végleges döntnököt, aki is az általános iskolák pártját fogta, s így a három iskoláé lett a pénz. * S miközben minket a Bodrog Néptáncegyüttes szólistái, a Református Gimnázium versmondói, Szuhay Balázs és Verebély Iván, Vámos Magda tini-manökenjei, s az egri Gárdonyi Géza Színház művészei szórakoztattak, amott, a művelődési házban sorsolták a tárgynyereményeket. Erről pontos jegyzék még csak ezután készül majd, hiszen nem lehetett ott mindenki, de azt megtudtuk, hogy a sárospataki Kossuth Mgtsz, díját, egy üszőborút az egyik közeli falubéli nyerte, s vihette haza. Aholis, lévén az illető állattartó további tizennégy hasonló jószág várta a kicsit... * Aztán eljött a lottósorsolás ideje is. Dr. Oltványi Tamás és Deák József, a műsorvezető és a rendező, egyébként a produkciót bonyolító Szféra Kulturális és Szolgáltató Kft. tulajdonosai, utolsó utasításaikat adták. Mi pedig izgultunk. No nem azért, hogy néhány perc múlva milliomosok leszünk-e vagy sem. Sokkal inkább azért, hogy ne legyen újabb áramszünet a közvetítés közben. Mivelhogy addig, a nagy szélvihar miatt, kétszer borult teljes sötétség rövid időre a díszteremre ... * Minden jó, ha a vége jó. Itt is így vélekedett a Sárospatak és Vidéke Áfész. Mivelhogy nagyszerű cukrászuk, Szabó Imre segítségével hatalmas, emeletes 25 gyertyával díszített, 25 kilogramm súlyú tortával lepték meg dr. Tisza László elnökvezérigazgatót, s a közönséget. S hogy finom torta volt, bizonyítja az, hogy a zárófogadás végére teljesen elfogyott. Mondják, sokan a tortával vigasztalták magukat, mivelhogy nem nyertek a lottón. Sose bánják. Egy hónap múlva Sárváron megint lesz hatos lottó sorsolás. (nyikes) Az egész életemet feláldoztam a Jóisten segítségére. Öbelőíe élek. ö adja minden erőmet ahhoz, hogy ezt a munlkát végezhessem. Nincs megspórolt pénzem. A vallásos szervezetek adományaiból éltem. Itt is csakis ők fognak segíteni, akül- földi szervezetek. Tőlük sok mindent .kaphatunk: T.uihane- műt, orvosi műszereket, gyógy szenekét, élelmiszert, pénzt... Ezért is kell hangsúlyoznom, mi nem arra gondoltunk, hogy az itt élő honftitánsiainfctól egyetlen fillért is kérjünk. Magyarországon mindenkinek megvannak a maga anyagi gondjai. Természetesen, ha valaki önszántából, jóindulatából, jószívűségéből, lehetőségei szerint ad, azt nagyon szépen megköszönjük. El kell mondanom, hogy nagyon sok rosszait tapasztalok. Nem illik kimondani, de mi, magyarok — ebbe beleértem .magam én is, bár én nem vágyók olyan —, szóval, ha két magyar ösz- szejön, akikor az egyik a másikat inkább kritizálja, nemhogy segítené! Ettől szeretném megkímélni mindazokat, akikkel együtt szeretnék dolgozni. — Mire kívánja felhasználni az adományokat? — Mozgássérült gyerekek segítésére, akik tényleg rászorultak külföldi gyógyszerekre, gyógyellátásra. Olyan idősek, idős betegek támogatására, akikről senki nem gondoskodik. Van ugyan hozzátartozójuk, de elfeledkeztek róluk. Nem kapnak egy pohár vizet sem. Mi hívjuk őket. Jöjjenek hozzánk, szívesen segítünk. Kaptunk egy gyönyörű szép épületet Szerencsen, ami valamikor görög katolikus iskola volt. Az önkormányzat nagyon örült az alapítványunknak, és nagyon készségesen segített. — Mire használják ezt az épületet? — Együk részét a gyerekeknek tartjuk fent. Olyanoknak, akik gyógykezelést és -tornát, logopédiai kezelést igényelnek. Másik felét a szegények fogadására rendezzük be. Jöjjön be hozzánk bárki, ha éhes. Adunk néki egyelőre egy szendvicset. Ha növekszünk, ha gyarapodunk, akkor .szeretetotthonná fejlesztjük a házat. Olyanná, amelyben a .szegények egész nap ellehetnek, és teljes ellátásban részesülnék. — iHol él most, misszionárius úr? — Marséiille-lben, egy kolostorban. Tizenegyen élünk ott, nyolc pap és három orNézem ezt a pipás embert.- Arról beszél nekem télutón, tavaszelőn, hogy a pedagógusokat vissza kellene adni a gyerekeknek. Ö — Parajos Tibor általános iskolai igazgató - arról győzköd bennünket, hogy van esély rá: dolgozzon mindenki ott, ahol a legjobban tehetséges. Prügyön megpróbálták. Az igazgató szerint ebben a szomorú világban talán eljö a „kishelyre” is a fény... Találkozik a falu és az iskola; a gyermek és a szülő; a szülő és az iskola... Hallgatom ezeket a gyönyörű szemű jövőkéréseket.- Hallom a némaságból o kimondott várakozást. Belezúg fülembe e gyönyörű gyermekszemek „hallatán” a figyelmeztetés: „Adjátok vissza a pedagógusokat a gyermekeknek!”... Nézegetem és hallgatom ezt a kép képet. És elgondolom, de jó is volt 1991. március 1-jén Prügyön lenni. A tavasz nekitámadt éppen a télnek; sok száz gyermek örömmel gyülekezett a „móriezos faluban"; sokan a fejüket csóválták hitetlenkedve; megtették a rendszerváltás után néhányon, pedagógusok, ami máshol is természetesen bekövetkezhetne. Eljöhetne az idő, amikor a pipás igazgató nem gyújt rá — hanem csak belenéz biztatóan a gyönyörű gyermekszemekbe. (t. n. j. - I. j.) littHiiml
