Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

mm

KÁLLAI EMÓD:

Bemufai-kozásféle

Verseim találtak maguknak végül illő szerzői álnevet, minthogy én hiába keresem harminhét éve az adataimhoz méltó életet.

A jel nem számít, csak az alkotás lényeges; az évek eltűnnek, ahogy a korok szégyene, áll tovább az ember művébe gyökerezett lábbal, mint a fa, hogy mindig megújuljon, ha múlóban a tél, s őszök hajszálemlékeivel bár lombja közt, rámosolyogjon a csemete időre.

LétApám után anyám előtt utód vagyok a megjelölt

sorsom vagyok egy megjelölt múltak után s jövők előtt

múltam után jövőm előtt kattintás lét a fény előtt

Égig ér a fű, mert fűhöz ér az ég. Oly boldog a fű, ha ráhajol az ég.

Az erdőn link

összenőnek a fák, csak sejtem szemed színét, arcod pírja elé fátylat sző a homály; hűs nyári nyoszolyába a Nap pihenni tér apró mécsesekkel kirakva éjhonát.

Az erdőn alattunk

nem szisszen az avar, el nem riad a bogár, nyugodtan szemléli, hogy mi is itt vagyunk; a természetté válunk most egy kicsit talán, s a világot betöltjük öntudatlanul!

Láthatár

Ha a fűbe ülsz, és rádhajolok én, mi leszünk a fű, és mi leszünk az ég I

KÉSMÁRKI LÁSZLÓ

Szívközéptájt

A leszakadt gomb, a leszakadt levél, a leszakadt szárny mind-mind valahol felvarrva szívközéptájt, mint-a kokárda.

SZILAJ SÁNDOR

Besten

Tengődő létemben felfénylő véletlen: rovom az utcákat, léptem félénken cseng az ósdi köveken.

Többé nem jöhetek. Sohase csörgetnek templom egerének diót és mogyorót.

Fecske Csaba

A kereszthalált szenvedett Jézus feltámadását ünnepeljü!k e napon. Jézus életének zárójelenete, legdrámaibb szakasza az utolsó vacsorával veszi kezdetét. Az utolsó vacsora (az elmúlt századok során festőművészek hálás témája volt: maga Leonardo Is megjelenítette). Az evangéliumok szerint a kovász- talan kenyér ünnepének első napján volt, a zsidók ekkor .szokták föláldozni a húsvéti bárányt. A kovásztalan kenyér ünnepe (héberül: pészáh) vagyis az „elkerülés ünnepe”. Annak emlékére viliik nyolc napon keresztül, hogy a zsidóknak sikerült megmenekülniük az egyiptomi fogságból, a „szolgaság házából”. Az ünnep első két napjának előestéjén hagyományos rend, (héberül: szé- der) szerint, meghitt családi körben olvassák fel a menekülés történetét. Az „elkerülés” elnevezés az egyiptomiakat ért tizedik csapásra utal, kovásztalan kenyér ünnepének pedig azért hívják, mert a menekülők a pusztában nem tudták megkeleszteni a kenyerüket. Az ünnep nyolc napján keresztül csak kovásztalan kenyeret (pász- ka, macesz) ehettek a zsidók. A kovásztalan kenyér ünnepe a zsidó naptár szerint niszán 14-én. kezdődött (ez a Gergely-naptár szerint márc.—ápr, vagyis a kalászok hónapja). Amikor az Ür a tizedik csapással sújtotta az egyiptomiakat, vagyis elpusztított minden elsőszülöttet, még az állatokét is, előzőleg meghagyta Mózesnek, mi a teendő, mit kell tenniük Izrael fiainaik. A'húsvéti áldozati állat véréből kenjenek a két ajtófélfára és a szemöldökfára, ez lesz a jel, amiből az Ür tudni fogja, ott Izráel fiai élnek, így a házat a csapás „elkerülte”. Az áldozati állatra szigorú előírások, törvények vonatkoztak, mindezt megtudhatjuk MóHúsvét,

az áldozati bárány

B I

ünnepe

zes második könyvéből, amit a kivonulás könyveként, vagy görög elnevezéssel Exodusként ismerünk. Az áldozati bárányt, vagy gödölyét (amely állat legyen hibátlan, hím és egyéves) n'iszán 10. napján kell beszerezni, majd a hónap 14. napján leölni a két este (naplemente és sötétedés) között. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával fogyasztották. Ezt követően négy kehely bort fogyasztottak, a harmadik kehely az áldás kelyhe volt, evvel köszönték meg az Orrnak a lakomát. Ez tehát a húsvét ünnepének eredete. Jézus aki feláldozta magát érettünk, bűnös emberekért, és maga is áldozati bárány, akinek a feltámadását ünnepeljük mi, keresztények a húsvétban.

A húsvéti lakomán az étellel idegent nem lehetett megkínálni csak akkor, ha előzőleg körülmetélték, az ételt nem lehetett eltenni, máskorra, a maradékot tűzön égették el. Ez az ősi zsidó szokás tovább élt a keresztény hagyómányiban is. Emlékszem, gyerekkoromban húsvét vasárnap reggelén édesanyám a „szentelő kosárba” pakolta az ünnepi, húsvéti ételt (főtt sódar, főtt kolbász, főtt tojás, kenyér) szép, hímzett kendővel letakarta és én elvittem a templomiba (ahol kisgyerek nem volt, ott a nagylány, ahol nagylány sem volt, a gazdasszony),

ahol a pap a reggeli mise után megszentelte azt. Az ételt még délelőtt elfogyasztottuk, a maradókot: morzsát, a csontokat, a .tojáshéjat elégettük, semmi sem került szemétre, mint máskor.

Az utolsó vacsora tehát a ’ kovásztalan kenyér ünnepének első napján, a húsvéti bárány feláldozásának napján történt. E napon Jézus elküldte tanítványait (Pétert és Jánost), hogy készítsék elő a húsvéti vacsorát. Egyik evangélista sem nevezi meg a vacsora helyszínét. „Menjetek a városba, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, mondjátok meg a házigazdának, a Mester kérdetted: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát a tanítványaimmal el- költhetem? Elmentek, és úgy találtak mindent, ahogy mondta.” (Lukács 22. 9—13.) A hagyomány

szerint ez a ház az evangélista Márk anyjáé lett volna. Az utolsó vacsora a régi zsidó szokás felelevenítésén túl, az élettől, tanítványaitól búcsúzó Jézus testamentuma, az Oltári- szentség alapításának alkalma egyszersmind. Ekkor mondja Jézus a következőket is: „De nézzétek, az áruló keze is rajta van az asztalon!”

Jézus kereszthalálának valószínűsíthető dátuma: Kr. u. 30. április 7. péntek (telehold volt ez éjszakán). Erre emlékezünk mi nagypénteken, egész napos szigorú böjttel. Gyerekkoromban ilyenkor este már kopogott a szemem az éhségtől, hiszen aznap csak lagytojást ehettem. Mindig szigorúan megtartottuk a böjtöt. E napon a harangok se szólalhattak meg, kereplő jelezte a misék kezdetét. A kereplő egy fából készült, kézzel haj- ■ tott egyszerű tákolmány volt fönn, a toronyban. Benn a templomban fekete lepel takarta a szent- képeket, feszületet. E napon adták elő a felnőttek a Passiót, Jézus keresztre feszítésének történetét, a kóruson. Jó hangú férfiak énekelték, de volt olyan is, amikor asszonyok énekeitek. A Passió kizárólag énékes előadást jelentett, megjelenítést, színrevitelt sosem.

Jézus, ahogyan a próféták megjövendölték, harmadnapon föltámadt halottaiból. Ez a hét első napján volt (lévén a zsidó naptár szerint vasárnap a hét első napja): „Szombat elmúltával a hét első napjának hajnalán Márta Magdolna és a másik Mária (Jakab anyja) elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Ur angyala leszállt az égből, odament, elhengerítet- te a követ. . . Az angyal felszólította az asszonyokat: Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt.” (Máté 28 1—7.)

„Feltámadt Krisztus e napon, Alleluja!” — örvendezik az ének, amely most felzúg a templomokban, ezrdk és ezrek ajkán mindazokén, akik tudnak örülni.

Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly

Szent István megkoronázásával kezdődött a második évezred, a „gesta Dei Hungarorum” ezeréves története, a, magyar kereszténység, amelynek legkedveltebb szentje: a mennybe fölvett Boldogasszony, vagyis a magyarok Nagyasszonya. A Mária-kul- tusz, a pogánykori Boldogasszony mítoszából és a kereszténység Mária-tiszteletéből táplálkozik. Őseink hite szerint a virágzó és termő, a diadalmas asszonyiság megtestesítője^ a patriarchális törzsi magyarság ellenpontja a Boldogasszony, aki gyermekeiről, eledelről, gabonáról, jószágról gondoskodott, és a termékenységet, a jóságos, ajándékozó kedvet, a bőséget jelképezte. (A gyerekágyas nő ma is Boldogasz- szony ágyát fekszi, az újszülött örömére a Boldogasszony poharát szokás kiinni.)

Bár a magyar kultúra lényegét tekintve keresztény kultúra, vagyis a kereszténység által létrehozott kultúra, mégis számtalan pogánykori elemet őrzött meg mindmáig, sokszor krisztia- nizált formában. Szent Gellért előrelátó okossággal rendelte el, hogy a Szűzanyát nyelvünkön Boldogasszonynak nevezzék. Mária szeplőtelen fogantatásában analógiát találtak őseink Emese turulmadártól történő fogantatásával, az Árpád-nemzetség genezisével: Gábriel arkangyal Má- ria-üdvözletével pedig Emese álma rokonítható.

Az ősmagyar hit istenasszonya, a Boldogasszony típusa a hitves, a feleség, az anyag, aki gyerekeket szül, nevel, családi teendőit végzi, süt, főz, mos, takarít, ha kell várat véd, életeket jó útra vezet. Körülötte áldás az élet, megtörik az átok. tisztasággá változik a szemét, otthonná a rom, aki mindent óv, megújít, megszépít, lélekkel telít, a múlan- dót, romlót boldog mosollyal őrzi és adja vissza az életnek. Ellentétpárja a Szépasszony mítosza, amelynek típusai a szépasszonyok, azok a tündérek, akik mezőt, erdőt, rétet bejárva, minden szépet megérintenek, minden edeset felszippantanak, mindenkit elbűvölnek, de tündöklésük nyomán hervadás, meddőség, pusztulás marad. A hitves, a feleség típusával szemben ők az élvező nő, a szerető típusát képviselik. (Móricz Zsigmond királyné típusa után — a benőében a Károlyi Zsuzsanrtasek rajongása a mennyei udvar nák szerepében a Boldog«'l;kiráíynéjához kötődik —, a romig a Báthory Annák, "neszánsz anyaságtól sugárzó Ma- lénák veszedelmében a ^donnái az istenanya hivatását., szony mítoszának inspi ráckételyeket legyőző hűségét öltöződnek.) kitette meg. A mariológiából isA keresztény Mária-C^f5-f llog-r Mária Krisztosz szervesen forrt össze po^.a"t<?krahtor. .es. ilz emberek kori elődjének kultuszával^0“ .^benjáró mert az o koz- mány Lajos, Bálint Sándo)beKnlíaráLSatA é.reztek. a, ’eghitele- nyította, a nép képzeletéwbb"ek- A human.zalodas_ bizoszeplőtlenül fogant Már#y“eka,; hogy m,g a vehette át a pogánykorl a kePeken Mar,a ^rd.??e . G?b’"" anya minden feladatát és?1. ®!0“ az anfvah ,udv“^ ° ' cióját, különösen a ten^bb °“bnei tetrdePe') séghez, a termékeny.ség-'c ebe Glotto Szentcsalad képén

fáshoz kötődőket, ezért egyu“ van az eg. es a fold;iszfe- Mária anyjához. Szent . Maria a számáron ul, József

kapcsolták, akit egyszerű*csak a szamarat vezetl nőnek szólítottak, amiá A bencés rendből kinövő cisz- Szent Gellért legendái j$ tercitáknál az Irgalmasság Any- sítják. iának, a Bűnösök menedékének

A Mária-kultusz már a i ^olata terjedt el amint ezt az

lektől hatott az államélet °íta!mad. ala . {UtUnL kfdetu Sára is. Szent István k J ‘madság >s mutatja. (Egy legen- ajánlása a NapbaöltözÖ'' da?zennt. Maria palast.ia alá fo- szony, a Patrona Hungari* gadja a cisztercitákat az égii di- tuszának irányszabó jeigí «őségben is.) A magyar gótika székesfehérvári koronázó ,dosfakaban főképpen a feren- kát Boldogasszony tisZ u6Sek dominikanusok ny?máa szentelték és eav' Szent honosodott meg a szcgenyek kápolna is hozzáLS.|Pár“0SÓja’ * Szeot ^enc-i Má- nem 500 éven át itt 36 kiH Yia_keP- a Jézus Anvia, híveinek

királvnét koronáztak meí!egi Pártfogója. “

szén 1539-ig János teíanyai, orom, a karácsonyi misz

T7X,ifm£k„rÄ

dai várhegyen mS-ban * de egyben Hétfé'dalmu Szűz is. templomot Szűz Mária tiSJ\ a török veszedelem idején a re. amelynek Schulek (barokk kor a Keresztények Meg- tervei alapján átépített «PJ segítőjét hangsúlyozza. Zrínyi in- Budavári Nagyból dog* vokációja nemzeti, barokk epotemplom, más néven "szunkban a keresztény múzsá- templom. hoz. Mániához szól, tőle kér és

A kereszténység egyete*1! vár segítséget. János jelenései- dícióinak és a magyar *5 nek egyik passzusa alapján tei- hagyomán.yoknak a tudal*! jedt el a lábát félholdon • ke- szekapcsolására példa a ^ sőbb bőségszarun — tartó Szűz- asszony és Szent István „ Mária képe. akivel a Napbaoi- szának összefonódása. A > tözött Asszony tiszteletet mány szerint Szent István sították. Az a jelenet, lát augusztus 15-re, Nagn Napbaöltözött Asszony lab asszony napjára tette. J eltapossa a bűnt, jelképese - templomi emlékezés és H gyár híveinek ellenséget, 1 nap is volt. Szent Lász.lá ? a szegedi és a csiksomlv í vénvkezés napját augusíL hely Mária-képén is. Ne ra helyezte át. ígv alaK' j len, hogy a Lorettói Szuzant egy közös telies Mária- tiszteletét és Mária dicsősége .

István-kultuszhetet. ■ asszony i misztériumát magasztaló

J lorettói litánia oly népszerű leu A kereszténység törté* nálunk ,is. (A legenda szerint a

tofta a maga jelKtes l törökök 6,01 ^ária-hajlékát Ná- képét. A bizánci Istenszifj záretből menekítő angyalok Lo- (Theotokosz), majd a kH rettóban pihentek meg.)

Szent István felajánlását II. Ferdinánd a 17. század elején megismételte, a Napbaöltözött Asszony kegyeibe ajánlotta országát, tiszteletére pedig Bécsben emléktemplomot alapított.

Bécs 1683-as ostroma, aztán hazánk felszabadítása a török iga alól a Segítő Szűzanya tiszteletét erősítette meg népünkben, amely Passauból elindulva, az egész közép-európai térséget meghódította. A pápa elrendelte Mária nevének megünneplését világszerte. A török alól felszabaduló Péterváradon mecsetre épült a Havi Boldogasszony-kegyhely. (Névadása a májusi hóesésre utal.) A törökök fölötti diadal örömére rendelte el a pápa az egyházban a Rózsafüzéres (Ol- vasós) Boldogasszony egyetemes ünnepét.

A kuruc—labanc testvérharcok idején pedig a Boldogasszony pó- csi, győri, nagyszombati, királyfalvi, szentantali kegvképe köny- nvezve. vérrel verejtékezve figyelmeztette. intette megbékélésre, vezeklésre a viszálykodó- kat...

Egyik legszebb középkori himnuszunk az Ómagyar Mária-si- ralom (1300 körül keletkezett) a Szűzanya fájdalmát szakrális síkon — és minden földi édesanya fájdalmát — fejezi ki. Az anyakép a magyar irodalomban Janus Pannoniuson, Petőfin, Adyn, József Attilán át Nagy Lászlóig gazdag és változatos vonulatot alkot. Egyik legszebb énekünk, a Boldogasszony Anyánk sokáig a nemzeti himnusz szerepét is betöltötte.

A 18. században szinte minden tájegységnek támadt búcsújáró helye, ezek rendre Mária-kegy- helyek, amelyekhez a hívek ezrei zarándokolnak. Különösen a magyar parasztság derékhada ragaszkodik mindmáig, akiknek élet- és nőszemléletét sokban meghatározta a Boldogasszony kultuszának hagyománya, amely nem a deklarált, hanem a mesélt, vagyis szellemi-lelki Reanum Marianum bázisa.

|

Dél-Borsodban élek, ez a környezet határozza meg tevékenységemet. öt évig Leninvárosban (ma Tiszaújváros), jelenleg Sa- jószögeden lakom és dolgozom. Önálló grafikusként saját műtermemben készítem munkáimat, ebből élek. 1977-től állítok ki rendszeresen. Az ország több helyén voltak láthatóak grafikáim, Lipcsében szerepeltem kortárs magyar képzőművészeti tárlaton. Most Tokióban van néhány anyagom^ Tagja vagyok a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének.

Munkáim bibliai fogantatásúak elsősorban. Ebben a témavilágban találtam rá a minóWnk és elkövetkező civilizációk íe és a legfontosabbra: Vzésvilógát, morális törvényszere. Szamomra ez jelent ál . . , ..

^usegeit testesíti meg, egyfajta

mindenkori em~ Megpróbálta tások hit és elkötelezettmert hit nélkül nem er“—®'--" — ugyanakkor nem is |end<apaszkodó

Az emberi kultúrát latort1 bcr számár, tályosodni a Bibliában, rt'és kitartás.

ség, ezek determinálják alkotásaim gondolatvilágát. Mindezeket a képzőművészet sajátos eszközeivel próbálom megvalósítani, így találva meg egyéni kifejezési formámat.

Koscsó László

I

;