Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
XLVII. évfolyam, 64. szóm 1991. március 18. Hétfő Ára: 5,80 Ft BORSOP-ABAÚJ-ZEMRLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Koszorúzások, megemlékezések, várossá avatás Tavaly még pártharcok színtere volt nemzeti ünnepünk, március 15-e Miskolcon. A pártonként külön- külön szervezett megemlékezéseken, koszorúzásokon méregették egymást, gondosan megszámlálva, melyik tömörülésben vannak többen. Kokárdák helyett (mellett) kihívóan villogtak a márciusi napfényben a viselőjük hovatartozását deklaráló jelvények. Az idei ünnepünk az együvétartozás jegyében telt. A Városháza előtt, gyülekeztek az ünneplők délelőtt fél tízkor. A Lévay Baráti Kör tagjai koszorúi, helyeztek el a szobor talapzatán, majd a Városháza elől indult el . a csütörtökön felszentelt zászlót vivő cserkészek csapata, mögöttük a város vezetőivel és az ön- kormányzati képviselőkkel. Pontosan tíz óraikor hatalmas tömeg várta a Kossuth téren az ünnepség kezdetét. A Himnusz után Bács Ferenc színművész Kossuth- beszédekböl mondott el néhány részletet, majd Csoba Tamás polgármester lépett a mikrofonhoz, hogy köszönitse az ünneplőket és az ünnepet. „Reformkor volt az 1848— 49-es időszak, és reformkor ez a mostani is. A forradalom és szabadságharc idején, március 15-én 12 pontban fogalmazták meg követeléseiket, mi most programot adunk a változásokhoz, harcolunk a demokratikus jogrendért és a tiszta közerkölcsökért.” — mondta többek között beszédében a polgár- mester. Az erdélyi magyar fiatalok nevében Varga József, a Miskolci Egyetem hallgatója szólt az egybegyűltekhez. Űröm és félelem bujkált a hangjában. Öröm azért, mert itt lehet köztünk, a magyar szabadságharcra emlékezők között, és félőlem azért, mert az 1989-es romániai forradalom győzelme után még mindig aggasztó hírek érkeznek a határon túlról. A megemlékezés koszorúit helyezték el ezután a Kos- suth-szobor talapzatán: Miskolc város önkormányzata nevében Csoba Tamás polgármester, az alpolgármesterek és városunk frissen megválasztott jegyzője, a POFOSZ, a Doni Bajtársak Szövetsége, a Szakszervezetek Megyei Szakmai Szövetsége, valamint városunk polgárai. A Kossuth télTÖl többezres sokadalom indult el a Szemere-kert felé. Együtt haladt a tömegben kicsi és felnőtt, katonatiszt és civil, a pántok vezetői, a kormánypárt és ellenzék tagjai. Kokárdával, párthoz tartozást kifejező jelvények nélkül. A Szemere-kertben Miskolc önkormányzata nevében a város vezetői helyeztek el koszorút Szemere Bertalan szobrának talapzatán, majd elindult a menet a Petőfi tér felé. világot. Magyarország sohasem fejezett be egyetlen forradalmat sem, és még ha esélyünk is lett volna, törekvéseink rendre megfeneklettek. Ám hiába tiporták le idegenek országunkat. Kelet-Európa sajátos tudatában e hon forradalmi szerepe fogalommá szépült. Tanúságtétel nekünk március. Megmaradt öröknek, állandó fájó sebnek és eszméletnek, de jelenti egyben Európa elismerését is. Barátaim! Tele vagyok reménységgel és félelemmel. Túl vagyunk a többségünket átformáló tömegmozgásökon, amelyek egy igazaibb értékrend felállítását óhajtották. Ám a megdöntött diktatúrák nyomain a türelmetlenség, a bizalmatlanság, a kapkodás, a hozzánemértés, a reménytelenség érzése maradt ránk örökül. Egyre jobban hasít belénk a felismerés, hogy az igazi bűn nem a totális hatalom gyakorlása volt valójában, hanem az általa született közöny. Megfáradtunk. Megbocsátottunk mások bűnei miatt, ameny- ny.iben önmagunknak is megbocsáthattunk. A kérdőjelek megválaszolatlan serege nem enged minket megpihenni. A szegénység víruÜnneplők a miskolci Petőfi téren sa megfertőz mindent. Szellemi kivándorlás, a közbiztonság hiánya, az általános erkölcsi morál hanyatlása, az értékek durva felcserélődése is ide vezethető vissza. Pedig ezeken összetartozásunkkal tudnánk leginkább segíteni. A mai március 15- ét nem tudom felhőtlenül ü;uie$>elni. Az egykori forradalmárok tisztelete mellett magunkat is bele kellene helyezni a történelembe és ez a legnagyobb feladat. Legyen mindennap velünk a forradalom! összefogás és egység volt, Az akkori harc a polgári haladásért, a feudális rendszer összeomlásáért nem volt hiábavaló. A magyar társadalom napjainkban ismét az útkeresés stádiumában van. A mai törekvések megvalósításához szintén elengedhetetlen feltétel az, ami 1848- ban, a nemzet összefogásában és egységében megnyilvánult. A beszédet követően Kossuth szobránál, majd szülőházánál koszorúztak a megjelentek. Az utóbbi helyen — több intézmény és szervezet koszorúi mellett — elhelyezte a megemlékezés virágait a Kossuth Alapítvány kuratórium nevében Németh Miklós országgyűlési képviselő, az alapítvány tiszteletbeid elnöke és Nyéki József, a kuratórium elnöke is. A monoki ünnepség kulturális műsorral folytatódott. Először a miskolci Minorita templom kórusa énekelt, majd a Monoki Általános Iskola diákjai elevenítették fel a 143 évvel ezelőtt történteket. Az ünnepségen az idén is szerepelt a Tally a i Pávaikor és a citerazenekar. A megemlékezés zárásaként a Monoki Kossuth Kör megtartotta kibővített ülését, amelyen a különféle, Kossuth nevét viselő szervezetek, intézmények képviselői vettek részt, megbeszélve a következő esztendei programjukat. A Miskolcon tanuló magyar egyetemisták képviseletében Sebestyén Attila arról beszélt a sokezres hallgatóság előtt, hogy mint erdélyi fiatal, átérzi azt a felelősséget. amivel nap mint nap élni kell a magyar kisebbség tagjainak, ám elsősorban magukra, egymásra számíthatnak. Emlékeztette az ünneplőket az egy évvel ezelőtti erdélyi ünnepségekre, az azokhoz kapcsolódó eseményekre. — Számomra, erdélyi diák számára, nagy kihívás és megtiszteltetés egyben, hogy itt tanulhatok. Ha a tanulmányaimat befejezem, vissza kell mennem, hogy amivel itt gazdagabb lettem, azt a tudást az otthonmaradottak felemelkedésén dk, magyarságának megőrzésének érdekébe állítsam. Ezután Csabai János színművész Petőfi Sándor: 15. március 1848 című versét mondta el. Elcsendesedett a tér, amikor a szobor előtt hófehér ruhát öltött táncosok eleven virágként hajladozva mutatták be Csorba Piroska: Jönnek a virágok című, zenével kísért versét. Farkas Szilvia, Szani Emese, Sípos Mária és Magyar Tünde elegáns lánca magával ragadta az érdeklődő-befogadó nézői figyelmet. Az ünnepség koszorúzással folytatódott. Elsőként Csoba Tamás Miskolc polgármestere, az alpolgármesterek helyezték el a megemlékezés virágait a költő szobránál. Bács Ferenc színművész a forradalom szellemét, eseményeit megidéző verseiket, szemelvényeket olvasott fel, majd a város lakói, felnőtték, gyerekek léptek közelebb Petőfi szobrához, hogy virággal emlékezzenek. Mezőcsát ismét város A Kossuth-szobornál a város vezetői koszorúztak. Március - tanúságtétel A forradalomról Kossuth szülőfalujában Kupa Mihály: Meg kell találnunk újra önmagunkat. Mintegy négy-ötezres tö- Teg várta a Petőfi téren a Kossuth térről, a Szemere- s'zobortól érkező ünneplőket. A költő szobra előtt katonai ”iszőrség állt fel, a téren Mindenütt zászlók és a ta- }^sz üde virágai foglalták Méretbe az emlékezés helyeinél Amint befordultak a ''-aszlóvivök nemzeti lobogónkkal és a város felszen- ;°lt zászlajával, felhangzott '' Himnusz. Arról, hogy miként éli meg népünk a jelenlegi változásokat, hogy mit jelent ma március 15-e, Simonyi Zoltán, az Avasi Gimnázium diákja beszéld az ünneplőknek. Bevezetőben indulatosan sorolta, mennyi hordalék rakódott legnagyobb ünnepünkre, majd így folytatta: — Minden ébredésnél izgatottan várjuk ezt a tavaszi napot, minden márciusban újra kezdjük érezni a Monokon pénteken fél tizenegy előtt néhány perccel indult el az általános iskola felől a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár fúvószenekara. Ekkorra már nagyon sokan összegyűltek az ünnepség hagyományos színhelyén, érkeztek vendégek az ország szinte minden részéből, és a környező községekből is. A monoki megemlékezők- nek ez egyfajta felkészülés is volt, hiszen a következő esztendőben ünnepeljük Kossuth Lajos születésének 190. évfordulóját, 1994-ben pedig a nagy hazafi halálának 100. évfordulójára emlékezünk. A Himnusz elhangzása után Kovács Béláné polgár- mester köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédet dr. Orosz István, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese mondott. Hangsúlyozta, hogy 1848-ban igazi nemzeti Március 15-én Mezőcsát — 120 esztendő után ismét — városi rangot kapott. Reggel fúvószenekar köszöntötte a település lakóit. Fel tízre a város apraja-nagyja a Hősök terére vonult. Kegyelettel fejet hajtva, tisztelegve az I. világháborúiban elhunyt 180 mezőcsáti hős emlékműve előtt, amelyre most visszahelyezték a turult. A várossá avató ünnepséget a zsúfolásig megtelt református templomban tartották, dr. Kupa Mihály pénzügy- miniszter, Rajkai Zsolt államtitkár, dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízott és Tóth Imre országgyűlési képviselő jelenlétében. Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter megemlékezett 1848/49 dicső magyarjairól, akik fel akartaik emelni, szabaddá kívánták tenni népünket, Egy akarattal, összefogva: diák, jobbágy, polgár és nemes. Most, március 15- én, a 143 évvel ezelőtt megszületett nemzeti egység előtt tisztelgünk. Ennek követése és folytatásai a mai feladatunk. Mezőcsát — emlékeztetett Kupa Mihály — már a bronzkoriban lakott település volt. Az évszázadok során rangossá tették iparosai, céhei, a szorgalmas állattenyésztőik, a tehetséges (Folytatás a 3. oldalon) Áz 1848-as forradalmat ünnepeltük Magyarságunk megőrzéséért
