Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Egy régi motoros a Népkertben „Gyors sikerekre nincs garancia” A ihiír már január elején félröppent. Arról szólt, hogy ismét Szőlke János ívieszi 'kéz­be a karmesteri pálcát a Népfeertben. Ha vialialtói nem tudná: két évtizedet húzott le a sallalkimotoros ok között a népszerű, iszerény ,sport­ember. Országos ibajinoksá- gainak talán a 'számát sem tudja, de nem volt Oka szé­gyenkezésre a nemzetközi porondon .sem. A ,;nagy .ge­nerációhoz” 'tartozott. Ami­kor llevetétte a bőrruhát, edzőként igyekezett haszno­sítani tapasztalatait, öt év­vel ezelőtt aztán lelépett a színről. Azóta alig 'halot­tunk felőlié. A versenyekre kijárt, szurkolt, bizonyára véleményt is alkotott magá­ban, ám ezt stíha nem verte nagydobra. A visszatérés ideje most érkezett el. Már­cius 1-jétől újra Szőke Já­nos a Borsodi Építők Volán salakimotoros szakosztályá­nak edzője. — Viszonylag csendes, nyugalmas évek után megint a depóban... Gondolom, nem én vagyok az első, aki megkérdezi: miért? — Nem akaróik nagy sza­vakat használni, ezért hadd mondjak .annyit: sportszere­iéiből. Megkeresték, ecsetel­ték a szakosztály helyzetét és felkérték, hogy segítsek. Töprengtem egy sort, és most Itt vágyók. A sors fur­csa fintora, hogy akiitől az ötlet származott (Kocsis Ti­bor szakosztályvezető — a szerk.), időközben „kiszállt a buliból”. — Meglehetősen sokáig va- cilláit a döntés előtt... — Tisztáin akartam látni. Szerettem volna, ha rende­ződik a versenyzőik bére. Az­tán az .is ókozott egy kis fejfájást, hogy érdemes-e lemondanom a hét végi sza­badidőről? A versenyekre menni kell, a jövedelmem pedíig nem nő egyenes arány­ban az elfoglaltsággal. Rá­adásul sokszor .leszek távol a családtól. Szóval, nem könnyen adtam rá a feje­met. — Ügy értesültem, maradt az eredeti munkahelyén ... — Reggel hatra járok a Borsod Volánhoz, négy órát üzernainyagkút-szerélőként dolgozom, s besegítek a tmk-sokinak is. Tíz órától következik a Népikért. — A téli hónapok gyor­san elröpültek, ám az edző­kérdés elhúzódása miatt ki­maradt a téli tornatermi alapozás. Ami azt illeti, nincs irigylésre méltó hely­zetben ... — Gyűjtöm össze a fia­talokat, de igazából csak a pályán tudom majd őket megismerni. .Egyelőre azon­ban mély a talaj, salak kell rá. Addig is a műhelyben „drótozgatjuk” a motorokat Farkas Gyula szerelővel. — Kikkel számol az idény során? — Hárman — Hajdú, Új­helyi és Böszörményi — van­nak sportáliláslban, s ugyan­csak három vizsgázott sala­kost tudunk felvonultatni. Akad rajituik kívül 3—4 srác, akii .már belekóstolt a .sport­ágba, de nincs még licen- cük. Sajnos, Osváth László abbahagyta, tudomásom sze­rint Ausztriában dolgozik. — Hajdút itt látom, ám a hírek szerint Lengyelország­ba szerződött. Hogyan szá­mol vele? — Opáléba csak a csapat- bajnoki futamokra kell ki­Szőke János ismét egykori si­kerei színhelyén, a Népkert­ben igyekszik emlékezeteset „alakítani”. utaznia Hajdúnak, egyébként itthon él, itt készül, s.mün­den hazai bajnoki versenyen a rendelkezésünkre áll. Ugyancsak szabaddá teszik a nemzetközi, .illetve világbaj­noki eseményekre is. — Véleménye szerint el­képzelhető Miskolcon a sportág fellendülése? — Nehéz erre választ ad­ni. Tény, bogy a körülmé­nyek most nem kedveznek az ilyen költséges sport­ágaknak. Szinte münden drá­ga, .mindenhez külföldön le­het hozzájdtni, s mindenért valutával kell fizetni. Tisz­tában vagyok azzal, hogy nagy fába vágtam a fejszé­mét, ám arról sem szabad megfeledkezni: sokan segí­tenék bennünket. Vannak tá­mogatóink, elismerésre mél­tó a vállalat vezetőinek hoz­záállása, de jelentősen len­dítene rajltunk, ha mások is csatlakoznának hozzájuk. A gépipari szakközépiskolával például remek a kapcsola­tunk, eszközeink egy részét náluk „bütykölhetjük”. Nincs szándékomban megkerülni a kérdés lényegét, ezért hadd mondjam él: a isalakimotoro- zásbam képtelenség egy év alatt nagy eredményt elérni. Idő kell, amíg beérnék a fia­talok. Ezért azt kérem a szurkolóktól, ne legyenek tü­relmetlenék. — Azt mindenesetre meg­nyugvással regisztrálhatom, hogy nem fest sötét képet... — A kezdet söhól sem könnyű, de ha egyszer elin­dulunk, akkor menni kell az úton. — Mivel lenne elégedett az év végi mérleg elkészí­tésekor? — Megnyugvással töltene el, ha Böszörményi jó he­lyezést érne el a junior EBnn; ha a miskolci VB- futamról továbbjutnának a midink, s esetleg még egy kört mennénék; az országos bajnokságon az számítana sikernek, ha az első nyolc közé két müiskolcü is heve- rekedné .magát. — Mindez reálisan hang­zik, s gondolom, szurkolók, meg vezetők is beérnék ez­zel a „terméssel”, ám egye­lőre az elmondottak a ter­vek kovácsolásának szaka­szában vannak. Kívánom, hogy legyen ereje, türelme, akarata a feladat megoldá­sához! — Köszönöm, mindent el fogok követni a helytállás érdekében. Egyedül viszont semmire sem jutdk. Az meg­nyugtató, hogy a versenyzők elfogadtak, a hozzáállásukra sem lehet .panasz, ezért nem alaptalan a reménykedés. Doros László Asztalitenisz Szombaton 10 órától Mis­kolcon, a 34-es számú isko­la tornatermében találkozik egymással a December 4. Drótművek és a .Borsodi Ki­nizsi NB Il-es csapata. A bajnoki találkozó tétje: a második-harmadik hely el­döntése. Tiszaújvárosban, ugyancsak 10 órakor indul útjára a kaucsuklabda, az Olefin SC női gárdája a Temaforgot fogadja. Diósgyőrött 13 órakor kezdenek! Lakatos nélkül is nyerni akar a DVTK A labdarúgó NB ll-ben a ta­vaszi 2. forduló mérkőzéseit ren­dezik meg vasárnap délután. A táblázat második helyén ál­ló DVTK a sereghajtó Metri- pondot fogadja, mig a Ka­zincbarcika Nyíregyházára lá­togat. Nincs túl nagy múltjuk a DVTK—Metripond összecsa­pásoknak — tudtuk meg Hernádi Pál statisztikustól. Első ízben az 1984—85-ös bajnokságban csaptak össze, s azóta 13 találkozót vívtak egymás ellen. Hatot nyert a DVTK, négyet a hódmező­vásárhelyiek, három mérkő­zés döntetlenül végződött. A gólkülönbség 11-13, s ebben döntő része van, hogy egy alkalommal a Metripond 4-0-ra porolta el a vasgyá­riakat. Az őszi idényben a DVTK 1-0-ra nyert az al­földi városban. Kiegyezne most is ezzel az eredmény- nyel? — tettük fel a kér­dést Palicskó Tibornak. — Igen, nagyon jó lenne — hangzott a rövid válasz. — A szurkolók féltucatról álmodnak . .. — Óh, a szurkolók!... Ók úgy okoskodnak, hogy megvertük a Bp. Honvéd gárdáját, ezért a Metripond nem okozhat gondot. Igen ám, csak megfeledkeznek ar­ról, hogy más a kupa és más a bajnokság! Hódmezővá­sárhelyen rendeződtek a szponzorálási dolgok, stabil hátteret teremtettek, össz­pontosították az erőket, tisz­tább lett a helyzet. Mindent elkövetnek a bentmaradás érdekében. A Kaba legyőzé­se nem akármilyen ered­mény, ez jelzi szándékaik komolyságát. — Mintha tartana a mér­kőzéstől ... — Nézze, az ilyen előre elkönyvelt kétpontos talál­kozók a legveszélyesebbek. Számunkra csak a győzelem jelent elfogadható ered­ményt, minden más kudarc­cal ér fel. Annyit mondha­tok: nincs lefutva az össze­csapás. — Változtat? — Erősíteni szeretnénk a támadósorunkat, Kiser ezért a csapatba kerül, s lejárt Danes eltiltása, ő is szóhoz jut. Sajnos, Lakatos a szer­dai, MVSC elleni mérkőzé­sen megint megsérült, s ki­dőlése érzékeny veszteség, mert ő lendítője a diósgyőri akcióknak. A DVTK—Metripond ösz- szecsapás vasárnap, 13 óra­kor kezdődik Diósgyőrött. * — Nem így képzeltem el a rajtot, saját magunk tet­tük nehézzé helyzetünket — jegyezte meg Varga Zoltán. A KVSE vezető edője a Ba­ja elleni hazai fiaskóra cél­zott, ugyanakkor már előre is tekintett. —• A Magyar Kupa-sorozat teljesítménye alapján folytatásban re­ménykedtem, s miután az ősszel Baján nyertünk, „ide­ális” ellenfélnek tűnt a Kin­cses-legénység. Tudomásul kell vennie mindenkinek; többet és jobbat kell nyúj­tani ! Van még 14 lehetőség a javításra, szeretnénk élni vele. — A nyírségiek nem ígér-= keznek kesztyűs kezű ve- télytársnak ... — Nagyon jól felkészített együttes, a védelme elké­pesztően magabiztos, amit a 8 kapott gól hűen jelez. Szeretnénk egy pontot el­csípni tőlük, s ezzel bizonyí­tani, hogy a vasárnapi 1-2 csak kisiklás volt részünk­ről. Ezt a vereséget gyor­san el kell felejteni, nem érdemes rajta sokáig rágód­ni, az semmire sem vezet. — Tervez-e változtatást? — Feltétlenül frissíteni akarom a csapatot. Bekerül a kezdő tizenegybe Csipke és Nagy Zoltán. A pályára minden bizonnyal a Májer — Orlóczki, Sztahon, Nagy Z., Takács — Kondás, Asz- szony, Szamosi — Ternován, Csipke, Deszatnik összetéte­lű gárda fut ki. Baloghra nem számíthatok, begyűj­tötte harmadik sárga lapos figyelmeztetését. A Nyíregyháza—KVSE mérkőzésre vasárnap 15 órá­tól kerül sor a Nyírség fő­városában. A további mérkőzések: Csepel—BVSC, Hatvan— Kecskemét, Szarvas— DMTE, KTE—Eger SE, Kaba—Szol­nok, Baja—S. Síküveggyár. Csak röviden... KÉZILABDA. A Kerekes Já- nos-emléktorna hét végi talál­kozóira március 17-én. vasár­nap kerül sor Miskolcon, az Avast Gimnáziumban. SÍ. A hét végén Bánlcúton rendezik meg a Borsod megyei alpesi bajnokságot. A 2-es szá­mú pályán szombaton 11 órá­tól kerül sor az óriásműlesiiik- lásra, vasárnap pedig 9-kor kez­dődik a műlesiklás. GALYATETŐN került sor a felnőtt alpesi OB-ra. Eredmé­nyek, óriásműlesiklás: B. Kosz- toványi (Miskolci Honvéd). Mű­lesiklás: 7. Homorúval (Sátoral­jaújhelyi TK). Alpesi összetett­ben : 10. Chlepkó (M. Honvéd). Ugyancsak Galyatető adott ott­hont az ifjúsági OB-nak. Öniás- műlesilolásban szalu (M. Hon­véd) 2. helyezést ért el. SAKK. Napraforgó Kupa — — egyéni vil'lámverseny, Mező­kövesd. Eredmények, A-cso- port: í. Kiss (SEM KSE, Eger), 2. Éberth (Gyöngyösi SE), 3. Mészáros (SEM KSE, Eger). B- csoport: 1. Jakab (GYGV SK), 2. Paál (Füzesabony), 3. Pong- rácz (Mezőkövesdi MSE). Kü­löndíjas kapott Zabiák József (Kiazincbaroika) és ifj. Szabó Sándor (Mezőkövesd). Miskolci sikerrel zárult a franciaországi Montpelller-ben rendezett nemzetközi sakkver- seny, amelyen Lukács Péter, a Borsodtávhő nagymestere kilenc partiból 6 pontot szerzett, s ez­zel az első helyen végzett. A második 5.5 ponttal a francia Emmanuel Bricard lett, mig harmadikként holtversenyben a spanyol David Garcia és a szintén hazai David Marciano végzett 5—5 ponttal. Juhász István mesteredző: Olimpiai aranyat nem ígérhetek Újsághír: Az Országos Test- nevelési és Sporthivatal el­nöke mesteredzői cimet ado­mányozott Juhász Istvánnak, a DVTK súlyemelő szakosz­tálya vezető edzőjének. Az erről szóló oklevelet Gallov Rezső helyettes-államtitkár szerdán adta át a Testneve­lési Főiskolán. — Tudomásom szerint már évekkel ezelőtt is pályázott. — Negyedik nekifutásra kaptam meg. — Miért utasították el az első három kérelmét? — Azt is felelhetném, hogy nem tudom. Informá­cióim szerint — sorrendben — Barsi „cirkusza”, aztán egy úttörő versenyzőnk bal­lépése, végül az az emléke­zetes személyem elleni kam­pány tette be az „ajtót”. — Most érez-e elégtételt? — Nem. Teljesen termé­szetes, hogy végre célba ér­tem. A szépséghiba mindösz- sze annyi, hogy már hat esz­tendővel ezelőtt kijárt ne­kem a mesteri cím. — Kik kaphatják meg ezt a legmagasabb szakmai mi­nősítést? — Akiknek versenyzői Eu­rópa- és világbajnokságon, olimpián, ifjúsági VB-n 1—6. helyeket szereznek. Lénye­ges, hogy a pályázó elméle­ti munkásságot is végezzen. — A hazai eredmények nem számítanak? — Abszolút nem. De kér­dezem: ha valaki VB-ara- nyat nyer, elképzelhető-e, hogy saját országa bajnok­ságán nem rúg „labdába”? Tehát a hazai sikerek ma­gától értetődnek. — Vita sem lehet, az ön esetében minden adott! — Fiaim voltak már olim­piai ezüstérmesek, világbaj­nokok. Sokat tettem a CSB- rendszer kidolgozása, a pont- táblázatok összeállítása és a minősítési szintek elkészíté­se érdekében is. — Súlyemelésben hány mesteredzőt tartanak nyil­ván? — Sorolom.: Tóth Géza, Hanzlik János, Pál József, Orvos András, Leitner Jó­zsef, Balogh István, Horváth József, no és jómagam. Ak­tívan csak négyen dolgo­zunk. — A DVTK mesterei? — Rajtam kívül Gutman József, a birkózók szakosz­tályvezetője. — Apropó, Gutman! öt beválasztották a pályázato­kat értékelő-elbíráló kurató­riumba. Mit gondol, egyen­gette az útját? — Fogalmam sincs. Jóska nem mondta, én pedig nem kérdeztem. Szerintem „ügyemben” vita- sem lehe­tett. — Milyen utat tesz meg egy mesteredzői pályázat? — A szakember beadja a klubjának, ahol véleménye­zik, majd továbbítják az or­szágos szövetségbe. Ott szin­tén mérlegelnek, értékelnek, rangsorolnak és átküldik a sporthivatalnak. Üjabb „vizs­gálat”, értékelés ..., majd jön a meghívó. — Most hányán pályáz­tak? — Nyolcvanan. Kevesebb, mint a fele, szám szerint harminchat „mű” felelt meg a követelményeknek. — Tudja-e, hogy Magyar- országon összesen hányán rendelkeznek ezzel a büszke címmel? — Még sohasem olvastam ilyen statisztikát. A sportági szakszövetségek azonban sze­rintem pontos kimutatást ve­zetnek. — A mesterek élveznek-e anyagi előnyöket? — Régebben fizetéskiegé­szítés járt vele... — Mit szóltak a DVTK- nál? — Fülöp István ügyvezető elnök szinte elsőként gratu­lált. Ugyanezt tették kollé­gáim, tanítványaim. Az elis­merés végső soron az utób­biaknak szól, hiszen ők a végrehajtók. A mázsákat, tonnákat nekik kell felemel­niük. Mert én dolgozhatok bármilyen szorgalommal, aka­rattal, ha a versenyzőim másképpen gondolják. — Hogyan mutatkozik majd be? — Hát semmiképpen sem úgy, hogy Juhász István mes­teredző vagyok. Az irodám ajtajára sem vésetem oda. A tudósok sem hivalkodnak doktori címükkel. — Akkor senkinek nem kell attól félnie, hogy ön­teltté válik? — Örömöm magától érte­tődően határtalan, sőt némi­leg hiúsági kérdést is csi­náltam belőle. Mert nem úgy jutottam hozzá, hogy egyszer valamelyik versenyzőm el­csípett egy érmet. A DVTK- sok tíz esztendeje hallatnak magukról. — Mostantól mit csinál majd másképpen? — Semmit! Módszereim jók, beváltak. Következetes­nek, szigorúnak tartom ma­gam. Szóval nem engedek. A mesteri cím arra minden­képpen jó, hogy nagyobb te­kintélyt teremtsen. Hiszem, hogy tanítványaim, verseny­zőim, kollégáim és végső so­ron a klub irányítói a jövő­ben még jobban megbíznak bennem. — ön az olimpiai arany­érmen kívül már mindent megkapott ettől a sportág­tól. Mi hajtja még előre? — A sport és a sportág szeretete, a munka öröme. És az ilyen sikerek, amiben most volt részem. — Eljutnak-e a diósgyőri­ek a barcelonai olimpiára? — Szent meggyőződésem, hogy igen. Hirskó, Buda és Balogh is eséllyel pályázik a kiküldetésre. Halvány re­ménye van Lakatosnak és Barsinak is. — Reménykedik még ab­ban, hogy valamelyik tanít­ványa fellép az „ötkarikás dobogó” legmagasabb foká­ra? — Még csak negyvenhét esztendős vagyok. Egyre job­bak a módszerek, egyre tu­datosabban dolgoznak a ver­senyzők. Olimpiai aranyat persze a világ legjobb edző­je sem ígérhet... Kolodzey Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom