Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

1991. február 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az utóbbi évtized legnehezebb esztendeje Nem a külpiactól tartanak a BVK-ban Műanyagok minden mennyiségben A Borsodi Vegyi Kombi- hét elmúlt év.i gazdálkodá­sáról még nem állnak ren­delkezésre pontos adatok, azJ viszont már hetekkel ez- e*őtt sejteni lehetett, hogy a várakozással ellentétben a korábbi évekénél szeré­nyebb eredményekre van kilátás. Köntörfalazás, mellébe- S2élés nélkül váltottunk ?*t a minap a BVK vál- ‘al'atesoport elnö'k-vezért gaz- hatójával, dr. Tolnai Lajos- sal. Rögtön kiderült, hogy ? múlt év elején a nagyvál- diatnál tisztes nyereségre ^ámították, ám később csa- Jodmiuk kellett. Tavaly 'Kénkor mintegy másfél Milliard forint vállalati e*'edményt prognosztizáltak, e;!zel szemben most örülnek '1 néhány száz milliónak is. e hát, mi történt a siker­ágazatnak elkönyvelt vegy- Dar kazincbarcikai üzemé­ben ? , ~~ A világpiacon bekövel- ez-ett változásokkal még I egbirikóztunk volna — vá- asz°ita kérdésünkre az el- vezérigazgató —, az or- '. aS belső bajai azonban /Syrnond a földre vittek 1 ynnünkét. Araikor már íel- ■®legezhettünk volna, ugyan­ig visszafizettük a PVC-gyár yi'uházásának hatalmas I dJKégét, újabb gondokkal v ‘fiti szembenéznünk. Ne- dzetesen, a hazai petrolké- _Jai láncba hiba csúszott k akadozott a vegyipari hzinellátás, és ebből adó- n an az etilénszállítás, ami a Symértékben hátráltatja meglévő termelőkapa- Háf’S°k optimális kíTiasz- sa|asát. Sem PVC-ből, tü'n marónátronból nem aiii Un't annyit gyártani, I; .fnnyi ezekből a termé- (3® igényként jelentke­zz;' Mintegy húszezer ton- t!Vja tehető az a PVtC-meny- jv!Seg, amely a vállalat múlt aáv- -exP0I'tárualapjából hi- tej,2°tt. Ez pedig azt jelen- Öt hogy körülbelül tizen- Vét , i° dollár exportbe- tlyceltől esett el a BVK. körülmények között Övüak sem tudunk igazán hez ni» hogy a korábbi évek­éig/, képest tovább növeke- ^ a vállalat árbevétele. C Mindent egybevetve, a említett okok miatt rjf-jfnern hétszázmillió fo- ííéf, nVei'eséggel lettünk sze- Toif.6. ek — jegyezte meg kevg3' Lajos. — S ez nem ha Különösen akkor nem, elembe vesszük: a ségg i^dószervezetek több- Sohr) penzüg.vi, finanszírozási ^a°kkal küzd. tyiiit ürömbe azért ve- óröm is az elmúlt esz­tendőben? — kérdeztük az elnök-vezérigazgatót. — Annak természetesen örülünk, hogy végre elké­szült: az MDI-üzemünk — mondta Tolnai Lajos. — An­nál az egyszerű oknál fogva is biztató az új üzemnek a termelésbe állítása, mert világszínvonalú technikát, technológiát sikerült meg­valósítanunk, annak ellené­re, hogy a magyar kivitele­ző vállalatok a beruházás során nem állítottak ki ma­gukról jó bizonyítványt. — A szakemberek részé­ről elhangzott egy olyan megállapítás, hogy az MDI esetében bizalmi termékről van szó. — Az új termék minősége megegyezik a nyugat-euró­pai konkurenciáéval, eseten­ként még felül is múlja azt a szintet. Egyedül a meg­felelő piac biztosítása üt­közik nehézségbe, ami rész­ben érthető, hiszen amíg a vevők megbarátkoznak az új termékkel, az nem megy egyik napról a másikra. — A BVK-ban az elmúlt évek során elindult a struk­túraváltás folyamata. Több termék gyártását megszün­tették, számos úgynevezett nyereségtermelő központot, gazdálkodóegységet hoztak létre. Tulajdonképpen, mit hozott ez a vállalat „kony­hájára”? — A teljességre való tö­rekvés nélkül elmondhatom, hogy erőteljesen nőtt a BVK termelési értéke, s ez­zel arányosan bővült a vál­lalat kivitele. S ami felet­tébb örvendetes, a változás magával hozta a jövedel­mek növekedését, ugyanak­kor olyan eredménnyel járt a struktúraváltás, hogy be­fagyasztottuk a veszteséges termelést. Legutóbb, a kar- bamidgyártás felfüggeszté­séről hoztunk döntést, jól­lehet, az intézkedést kiváltó okot nem mi, termelők idéz­tük elő, hanem a nagyará­nyú' en er g i a h or d o zó - ár e m e - lés kényszerített bennünket erre a lépésre. — Abban bizonyára egyet­értünk, hogy a magyar gaz­daság pillanatnyilag a vál­ság állapotában van. A bel­ső piac hasonlóképpen kiszá­míthatatlan, nem túlzás azt állítani, hogy összeomlóban van. Ebben a helyzetben le­het reménye egy vállalat­nak? — A reményt soha nem szabad feladni. Még akkor sem, amikor már-már kilá­tástalan a gazdálkodószerve­zetek pénzügyi helyzete. Gondolok itt elsősorban a rendkívül magas kamathi­telekre. Az az ördögi kör. amely ma a vállalati szfé­rában kialakult, hogy min­denki tartozik mindenki­nek, nem tudom mikor szű­nik meg. Azt is elviselhetet­lennek tartom, hogy egy gazdálkodószervezet csak­nem 40 százalék kamatot kénytelen fizetni azért, hogy a működéshez nélkülözhe­tetlen hitelhez jusson. Nem tudom elképzelni, hogy mindez sokáig fenntartható. Ha nehézségek árán is, de megbirkózunk a külpiac okozta változásokkal, a bel­ső nehézségek leküzdését illetően már nem vagyok ilyen optimista. — A szakmát ismerők kö­rében a BVK mindig is ar­ról volt híres, hogy felis­merve a változtatás szük­ségességét, számos vállalatot megelőzött a megteendő in­tézkedésekben. — Hogy mást ne mond­jak: az energiatakarékos­ság területén olyan lépések­re került sor, amelyek kor­szakos jelentőségűek. Hogy példát is említsek: 19110-hoz képest az elmúlt esztendő­ben folyó áron számolva két és félszer több terméket ál­lítottunk elő. Ezt viszont nem követte ugyanilyen energiafelhasználás. Ellen­kezőleg. Adataink vannak arról, hogy a fentebb em­lített termelésnövekedéshez az 1980. évi energiafelhasz­nálásnak csupán a negyven százalékát vettük igénybe. Óriási eredménynek tartom az energiaracionalizálásban elért sikereinket. — Hogyan tovább? Mire számíthatnak a BVK dol­gozói? — A szerkezetváltásnak mindenképpen folytatódnia kell, amibe a külföldi mű­ködő tőkét is kívánatos be­vonni. A struktúraváltást azonban a privatizáció is serkentheti, előmozdíthatja, amit az Állami Vagyonügy­nökséggel karöltve igyek­szünk nyélbe ütni. A pil­lanatnyi helyzet úgy fest, hogy néhány milliótól több tízmillió dollár külföldi tő­ke befektetésére van remény az ágazatban. — Lesz-e munkanélküli­ség? — A jövőben csak az olyan üzletágak megtartásá­ra törekszünk, amelyek megfelelő profitot termel­nek, vagyis jövedelmezően működnek. A veszteséges termelés visszafogása vál­tozatlanul velejárója a foly­tatandó struktúraváltásnak. Elmondhatom, hogy folytat­juk az új munkahelyek lét­rehozásának eddig bevált gyakorlatát, amit a nemré­giben alakult, a Soít-Gren nevű svájci—BVK érdekelt­ségű PVC-hulladékfeldolgo- zó működése is érzékeltet. A vámszabad területen életre hívott közös szervezet mintegy száz dolgozót fog­lalkoztat. — Természetesen az elke­rülhetetlen létszámcsökken­tést. humánus eszközökkel igyekszünk végrehajtani. Ennek egyik lehetséges mód­ja a korengedményes nyug­díjaztatás, ami pillanatnyi­lag mintegy 400—500 embert érint a vállalatnál — mond­ta többek között a BVK el­nök-vezérigazgatója. Lovas Lajos A Tiszai Vegyi Kombinátban reménykednek, hogy a vegyipari benzinellátás javulásával megteremtődnek a fel­tételek a félkész és kész műanyagtermékek gyártásának növelésére. A kombinát műanyaggyárában ezerszámra ké­szülnek a különböző méretű hordók és kilométerszámra a különböző finomfóliák, amelyek a csomagolástechnika nélkülözhetetlen kellékei. Fotó: Kovács Endréné Polgármester - másodállásban Emlékszem — s gondo­lom még sokan rajtam kí­vül — mekkora csatározá­sod folytaik a polgármesteri szőkékért. Majd jötték a meglepetések, döbbenetek. A íüggetlenék sikerei, a meg­választott polgármesterek első kiábrándultságai, ami­kor körvonalazódott; mi mindent vettek vállaikra, s hogy a legtöbb helységben az álmok, vágyaik valóra- váltásához hiányzik a leg­fontosabb, a pénz. S ma már ott tartunk, hogy még viszonylag magas fizetései­ket sem irigyli már senki. Pláne nem a másodál'lású- ak szerénynek mondható tiszteletdíjait!... Nékik a legnehezebb talán. Mint például a nagycsécsi Kas- vinczky Lajosnak. — Nem mondanék igazat — mondja —, ha nem ju­tott volna már eszembe: milyen nyugodtan 'lehetnék magamnak a tiszaújvárosi MÉH-telep vezetői széké­ben. Másrészt viszont soha nem tudnék visszaélni az­zal a bizalommal, amit a választáskor kaptam. Igaz, akkorra már belekóstoltam a közösség képviseletének hol örömteli, hol lehangoló érzéseibe, attól függően ho­gyan következték egymás után sikerélmények vagy kudarcok. Kasvinczky Lajos a volt tanácsrendszer utolsó vá­lasztási ciklusában kapott először bizalmat a mintegy ezer lakosú Nagycsécsen. A három társközség (Sajóörös, Sajószöged, Nagycsécsl kö­zös vezetésében ő a nagy- csécsiek elöljárója volt. Ilyen minőségben számos tapasztalatot szerzett. Saját fáradozásain keresztül mér­hette fel, mit jelent egy ra­vatalozó tető alá hozása, a •községi vízellátás megte­remtése. egy sportöltöző megvalósítása. — De bepillanthattam pénzügyékbe is — gondol­kodik el. — Felmérhettem, milyen tehertétel lenne a községnek anyagilag, ha fő­állásban vállalnám a pol­gármesterséget. Márpedig itt a pénz ma fontosabb dol­gokra kell. A havi 6 ezer forint, amit másodálláso­mért kapok, még elviselhe­tő a közösségnek. Szeren­csére a hálom község szer­zett egy jó körjegyzőt Ernődről. — Ilyen szegény ez a te­lepülés? — csúszik ki a számon. — Mindenesetre nem gaz­dag — néz rám. — Igaz, so­kan építkeztek, előbbre ju­tottak, de most megterheli őket a lakáshitel 'kamatadó. Arról már nem is beszélve, hogy a lakosság majdnem egyharmada cigány, igen­csak kevés jövedelemmel, így azután mi nem is be­szélhetünk egyelőre helyi adóról, legfeljebb majd a második félévtől, de még- inkább csak 1992-től. Pedig ugyancsak szükség lenne , a pénzre Nagycsécsen. A vízbevezetésikor feltúrták az utcákat, azokat rendbe kell hozni. Járda kellene, s pénzbe kerül a saját óvo­da fenntartása is. Az álla­mi kasszába folyik a szesz­főzde és az autós-gmk adó­ja. A személyi jövedelem- adóból itt maradó rész Nagycsécsen a le0kevesebb a három község közül — Csoda-e hát — kérdezi a másodállásos polgármes- íer —. ha egyelőre csak egv előzetes költségvetésünk van? De azt máris látjuk, hogy fejlesztésre nem jut. legfeljebb csak szinten tar­tásra. Ám a fejünk még­sem emiatt fáj leginkább. Előttünk van még a va­gyonmegosztás a három volt társközség között, s már most látju'k, hogy nagy csata lesz. Sajószögeden van az iskola, s vannak más közös létesítményeik, szolgá­lati lakások... Nagy szeren­cse, hogy a nagycsécsiek igen jó képviselőket válasz­tottak a helyi önkormány­zatba, akik egytől egyig szeretik a községet, min­dent megtesznek fellendíté­séért, öröm velőik együtt dolgozni. A jó együttműkö­dés sok nehézségen átsegít­het bennünket. Amikor arról kérdezem, nem sok-e együtt a főállású munkahely és a másodállá­sos polgármesterség, Kas­vinczky Lajos derűsen mo­solyog. — Persze, hogy sóik. Csaik- hát a négy polgármester­jelölt közül engem válasz­tottak a 'községbeliek. Ezért a bizalomért mindent vál­lalni kell. Huszonhárom éve élek itt, itt neveltem fel a gyerekeimet is. A fiamat, aki Ónodon tanít, s lányo­mat, aki most kezdte kö­zépfokú tanulmányait Mis­kolcon, Ez a község a mi családunké is. Sóikat beszél­getünk erről feleségemmel, aki Sajószögeden dolgozik a polgármesteri hivatalban, s aki ugyanúgy szereti Nagycsécset mint én. így hát, ha már megmérettem, csinálom. Becsületből is. Az viszont igaz — teszi hozzá —, hogy több segít­séget érdemelnénk a me­gyei vezetéstől. Mármint mi, kezdő polgármesterek. Ny. I. A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI KÓRHÁZ- RENDELÖINTÉZET IGAZGATÓSAGA, a 14/1982. MT rendelet 2. § (2) bekezdése alapján zártkörű versenytárgyalást HIRDET MEG KÖZPONTI SZÉNTÜZELÉSŰ KAZÁNTELEPÉ­NEK REKONSTRUKCIÓS KIVITELEZÉSI MUNKAIRA. A versenytárgyaláson való részvételre jelentkezést 1991. FEBRUAR 15-IG FOGADUNK EL. A versenytárgyaláson való részvétel feltétele: 20 000 FORINT BÁNATPÉNZ BEFIZETÉSE. Részletes felvilágosítás és jelentkezés: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház- Rendelőintézet műszaki főosztálya, 3501 Miskolc, Szentpéteri kapu 76. cimen. AZ IGAZGATÓSÁG Törvény róA mindmáig véget nem érő történelemhoinisítások ka- n ?ol<,.egy szakaszában terjedt el a/ a hír, hogy Angliá- * történelmi kettöskönyvelése van, azaz imák egy irtani- níil • történelmet a nagyvilág számára, s egy kegyetle- I,; '9azat a magukéra, amelyből idők múltával pontosan fiséG - t olvasni, mi, Hogyan történt, s nincs szükség az tj0 mer,yck utólagos foltozgatására, átdolgozására. Bői­ről ^.r10' történelemtanárok, meg tudósok, juthatna er- p0(1 esiünkbe a magunk bója, mi még azt sem tudjuk °san. ami ma zajlik körülöttünk, nemhogy azt, ami (3i1q'K évvel vagy évtizeddel ezetött történt. Aztán meg hiVQ, 'öején az a hír is elterjedt, hogy van egy angol - a ~ amolyan nemzetközi jogászi intézmény, vagy mi d'intj * - v'lég összes törvényeit számon tartja. Épp ezért tcSe en törvényt mindenhonnan leforditanak, s természe- q nn °l°k a fordítók keresnek legjobban, amelyek abból vér,yíGKööl fordítanak, amely országban a legtöbb tör- ténik '°nök. Hogy mindez miért éppen Angliában tör- te|e 1 s h°9Y mi a céljuk vele, azt nem tudom, de felté­tetT\ hc,gv az emberek fantáziája kapcsolatba hozza pQr| tevékenységet az angol konzervativizmussal, meg Ifi, Q .eatarizmussal, s azt a bizalmat is kinyilvánítják ve- klink 11 Qz nngol megbízhatóságról gondolnak. Hogy ne­ttem a Soiát megbízhatóságunkról mi a véleményünk, azt rreriyijg6 bolygassuk. Elégedjünk meg annyival, hogy tör­vényt |*es''nk mostanában éppen elegendő számú tor- s*Oress 0z készül hozni ohhoz, hogy az angol fordítók ^fitnek° i!;'' bennünket, mert belölünk igazán jól Veres- Melyhez hasonló jókat kivánok magunknak is. Göre Gábor biró úr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom