Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991, február 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Padlón a mezőgazdaság Csak egy bizonyos: a káosz Beszélgetés az Agrárszövetség megyei elnökével .Sokan állítják: katasztró­fához vezet, hogy a földtu­lajdon politikai csatározások tetT>ája. Az agrárszakembe- lek szerint a falvakban, a Mezőgazdaságban felszított ‘^diaiatokat oldani kell. , — Sajnos, nagyon is igaz. h°gy az ország, az egész gazdaság válságban van, ka­tasztrófa felé sodródik. A Mezőgazdaság, ami azelőtt sikerágazatnak számított, ma plán a legrosszabb helyzet- 06 került — mondja Szilá­éi Adolf, az Agrárszövet- SeS Borsod-Abaúj-Zemplén begyei elnöke. — Ennek számos oka van, de vélemé­nyem szerint az elmúlt évi Aszály csak az egyik. Többet M'tott ennél a magyar me- z°gazdaságnak, hogy ez a °ntos ágazat immár egy esztendeje a politikai csatá­rozások színterévé vált. A P°litikusok tulajdonképpen I ?M tudták eldönteni, hogy j,!® legyen a föld, nincs °ldtörvény, nincs téesz-tör- ®hy, nincs agrár-rendtartás, sak egy bizonyos: a káosz. a . Agrárszövetség éppen ,Zei't korábban is javasolta, l’°gy a szakma és a politi- árrf°k üljenek le tárgyalni, 1M.. javaslatukat illetékes j.M’dk válaszra sem méltat­ok. Kidolgozott földprogra- t,Mhk volt, de nem vettek a° a tudomást. Tudtuk, hogy z l947_es tulajdonviszonyok (Ráállítása megvalósítha- p Man, ezért az anyagi kár- Wast már választási <prog- azrnubkban is meghirdettük, let er*í°lcsl kártalanítás, il- cj Ve az erkölcsi rehabilitá­lj btellett. Azt mondtuk. SbJ’5! a Parasztságnak ennyi «Mm után végül is kár­ost kell kapnia. aj~ Az a hír járja, hogy a , f^drárszövetség lepaktáll áliYpuzdapárttal. Van-e egy- t«a.. n közeledés a két párt K°zö tt? koM. A közeledés szó sem aZ yAenva10- Megjelent ugyan ga Agrárszövetség és a kis- a , dapárt közös közleménye c arpótlási törvénnyel kap- Vé atban, ebben többé-ke- ■Mt0>H egyséSes álláspontra vezpt ,nk’ így egységes ter­eié ti kerül az Országgyűlés dés • en értelemben a kér- lern.t°gos, de a politikai vé- (igr-^^í^ülönbségek a mai h0g*g fennállnak. Reméljük, ségg a kisgazdapárt, szélső­nek ■ 'í;°rei visszaszorulnak, ían-,1,utnalt szerephez, a jó- ’47,eabak belátják, hogy a vetl s. Programjukhoz mere- tnánviíe?szli;odni az Alkot- kéntli r°sag* döntés után kelj t ■,n.s®M tehát kiutat lem r a*n'- A kisgazdapárt ‘Mtért i ta megnyerni az ag- Szakért , iséget> Pedig a TOk I cei6rnre nagy szüksé- ség ehbe. Az Agrárszövet- rne?~ u'a törekedett, hogy a lóly-jM^daságban a termelés ker(iiuMtos legyen, hogy el­ftem J . a katasztrófát. Mi Vg^jip'tettunk indulatokat, •aval ugyanis nem Az lehet rendet teremteni a határban, a dűlőkben, vagy a parasztportákon. Ennek véget kell vetni, ez nem európai és nem demokrati­kus módszer. — Vasvillával való rend­csinálást említett. Mintha rokonságban lenne ezzel az önkényes földfoglalás, amit már nem is hallgatólagosan vesznek tudomásul a kisgaz­dák. — A hallgatólagos tudo­másulvétel enyhe kifejezés, hiszen az önkényes földfog­lalásokra éppen a kisgazda- párt buzdít, sőt, szervezi is azokat. Legutóbb Zsíros Gé­za, kisgazda országgyűlési képviselő úr osztott Karca­gon földet, ő verte le a nemzetiszínű karót, és föl­mentette a jogtalan cseleke­detet, vagy jogtalanságot el­követő személyeket az önbí­ráskodás vádja alól. Az Ag­rárszövetség be akarja, és be is fogja tartani a törvé­nyes rendet, mi soha nem fogunk törvénytelen mód­szerekhez folyamodni. Ne­künk szakmailag megalapo­zott érvekkel elért eredmé­nyekre van szükségünk. — Történtek-e önkényes földfoglalások megyénkben? — Szerencsére, itt ilyen akciókra nem került sor. Meggyőződésem, hogy ez csak a szélsőséges indulatok felszítása után, ott követ­kezhet be, ahol egyébként is rossz a kontaktus a pár­tok között. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében még az elmúlt év novemberében el­indítottuk az agrár-kerek- asztaltárgyalásokat, amelye­ken természetesen részt vett a kisgazdapárt is. Ogy vé­lem, hogy szűkebb hazánk­ban közelebb vagyunk ah­hoz, hogy békésen és tisz­tességesen oldjuk meg a problémákat. Elkötelezte er­re magát valamennyi parla­menti párt, ilyen értelmű közleményünk megjelent az Észak-Magyarországban is. — Adja az ég, hogy így legyen. Tapasztalni, hogy felsőbb szinteken, berkekben is mintha elásódna a csata­bárd. A volt földművelés- ügyi miniszter kinyilatkoz­tatta ama óhaját, hogy „be kell szüntetni a kölcsönös vádaskodást”. — Ennek feszegetése véle­ményünk szerint most nem szerencsés, de kénytelenek vagyunk határozottan kije­lenteni : mi soha nem vádas­kodtunk. Az egész ország tudja, hogy egyoldalú vá­daskodásról volt szó. Az Agrárszövetséget illették olyan vádakkal, hogy zöld­bárók, hogy bolsevista utód- szervezet, és mennyi minden sarat dobáltak még rá. Nem sokat törődtünk ezzel, az ország, a mezőgazdaság ér­dekét fontosabbnak tekintet­tük. Azt például, hogy a termelőszövetkezeti gazdál­kodás korábbi formájáról hogyan térhetnénk át a va­lódi tulajdonon, az újszerű szövetkezésen alapuló szö­vetkezeti, vagy akár magán- gazdálkodásra. Kezdettől fogva támogattuk és támo­gatjuk ma is a magángaz­dálkodást, és egyáltalán nem félünk a konkurenciától. Azt mondjuk, hogy vigye a földet, aki akarja, és gaz­dálkodjon rajta. Szeretnénk viszont, hogy a magángaz­dálkodó is sikeres legyen, sikeres vállalkozó és ne bu­kott ember, bukott farmer. Olyan mezőgazdaságot aka­runk, amely helyt tud állni a világpiaci megmérettetés­ben. Ehhez pedig életképes gazdaságok kellenek. Be kell látni, hogy a másfél, vagy háromhektáros kisgazdaság a világon mindenütt vissza­szorulóban van, mert nem képes korszerű technológiát alkalmazni. Azt pedig nem lehet letagadni, hogy Ma­gyarország mezőgazdasága a világ élvonalában volt. — Az Agrárszövetség programját nemigen isme­rik. Sokak szerint ennek tulajdonítható a parlamenti képviselőválasztásokon el­szenvedett kudarc. Ám a helyhatósági választásokon már igencsak javult a pozí­ció. Változott-e az eredeti, a választási program? — Most is azt mondjuk, amit korábban: aki akarja, kiveheti a földjét a szövet­kezetből és gazdálkodhat. Nem változott a progra­munk abban sem, hogy az erkölcsi rehabilitáción túl anyagi kárpótlást is kapja­nak a volt tulajdonosok. Il­letve változott a tekintetben, hogy azt mondjuk: a kár­pótlás legyen 100 százalékos, a parlament által meghatá­rozott szorzókulcsok szerint. Azért vagyunk a 100 száza­lékos kárpótlás mellett, mert a föld műveléséhez, a föld- tulajdonhoz még igen tete­mes pótlólagos beruházás szükséges, enélkiil ugyanis nem képzelhető el eredmé­nyes gazdálkodás. A mai költségviszon.yok mellett a legszerényebb számítások szerint is hektáronként mintegy félmillió forint a ráfordítás, hogy adjon is valamit a föld annak, aki úgymond „rendeltetésszerű­en” használja. A kulcsszó a rendeltetésszerű használat, vagyis: hogy a földet mű­velje is a tulajdonos. A kár­pótlási törvényt tekintve az Agrárszövetség véleménye az, hogy a kártalanítási je­gyeket ne csak 20 százalék­ban érvényesíthessék tulaj­donosaik az élelmiszeripari privatizáció során, hanem akár 50 százalékos mérték­ben is. Szeretnénk, ha a jegy valós, beváltható ér­tékpapír lenne, hogy igazi földforgalom, földpiac indul­jon be, ami élénkíthetné az egész gazdaságot. Szarvas Dezső Hliskolc budapesti hívei tói.) U^aóesti munkatársunk­at^ ,, melyik az a Bőr­ből auí'Zemplén megyé- elszárv!Igy éPPen Miskolcról kelt poa,Z0tt' budapesti, aki- Mtója °ka Tamás tájékoz­ás ismÄt 1 kedve szottyan- kicleS2 1 "hazatelepülni”? A JhMkoipj al, támogatott új ^égével p.°tgármester őszin- gatrnávn 6S ren<tkívüli nyú­jtott osztatlan sikert 'jaré a Budapesten élő, tályhr,SZt az ‘dősebb korosz- ^hnpat- .tartozó Miskolc­iéit je 1Zar>sok baráti koré­vedig SUI"óbbi összejövetelén. v°lt m amit mondott, nem l°dig szívderítő. Miről is inlormálódhatott az a közel száz érdeklődő, aki két és fél órán át Csoba Tamást hallgatta, s akik közül legalább húszán még utána is ott maradtak a még kötetlenebb baráti be­szélgetésen a budapesti Cseh és Szlovák Kultúra Házában. Megtudták, hogy Miskol­con a közbiztonság a tűrés­határ alatt van. Előfordul, hogy este az ország harma­dik városa összesen hat gya­logjárőrt tud kiállítani. A villamosok, az utcák piszko­sak, a csatornahálózat na­gyon rossz állapotban van. Jelenleg 13 ezer munkanél­küli él egész Borsod-Abaűj- Zemplénben, de az év vé­gére várhatóan már egyedül Miskolcon lesz ennyi. A köz­lekedés is csapnivaló, autó­pálya csak Gyöngyöstől ve­zet a fővárosba. A város azt sem tudja, mi a tulajdona, egyes épületekért, még az is lehet, hogy pereskedni kell majd a megyével. Mivel vál­lalkozhatna, ha szinte nincs semmije? A szeméttelep két éven belül megtelik. Meg­szűnik a szabadtéri színpad, s még a DVTK-sportegyesü- let léte is veszélyben forog. S mégis. Megható volt hal­lani, amint a baráti kör tag­jai oly nagy aggodalommal beszélnek a jövőről. A P°'" gármester úr nagy-nagy tü­relemmel válaszolt a kérdé­sekre. A jelenlevők azért • A magyar-osztrák határátkelő közvetlen közelében, Rábafüzesen, az E-60-os főút mentén nyitották meg január 25-én, az első magyarországi OMV-benzinkutat, amely az Osztrák Kő­olajtársaság és két magyar partner -az Áfor, illetve a Mineralimpex - közös beruházásában épült. Az esztétikus kivitelű és sok szolgáltatást nyújtó benzinkútnál egyszerre nyolc jármű tan­kolhat úgy, hogy minden oszlopnál négy termék közül választhat az autós. (MTI-Fotó) Parlamenti döntésre várva Közel egy év telt el az el­ső, demokratikus parlamen­ti választások óta. Elcsende­sedtek a választási propa­gandakampányok. Mindenki azt várta és várja, hogy a pártok és különféle szerveze­tek beváltsák választási ígé­reteiket, konszolidálódjon az ország helyzete, megindul­jon az egészséges piacgazda­ság, legyen az értékteremtő munkának becsülete. Szűnje­nek meg az Igazságtalan tár­sadalmi elosztási formák és még sok minden, melyek az állampolgárok jogos igényeit, igazságérzetét sértik. Ehelyett mit tapasztal a tisztelt választópolgár? Meg­döbbenve, kiábrándulva ve­szi tudomásul — mondjuk meg, egyre nehezebben — azt, hogy mintha nem is azok az emberek ülnének a kormányban és a parlament­ben, akikre annak idején szavazatát adta. Sokan elfe­ledkeztek választási ígére­teikről. Mást mondtak és mást cselekszenek a törvény- hozás alkalmával. Gondol­junk vissza, hogy az egyes pártok mit is ígértek a vá­lasztásokon, és ennek ellen­téteként hogyan képviselik választóikat ma a parlament­ben. Annak idején, hangzatos szólamokkal állították maguk mellé a lakosokat. Szinte minden párt ígért-e a magán- tulajdon védelmét, sérthetet­lenségét Volt, amelyik tava­szi, később őszi nagytakarí­tást ígért., az infláció megál­lítását, az ország gazdasági romlását előidézők felelős- ségrevonását. Az érdemtele­nül szerzett magas nyugdí­jak és jövedelmek felülvizs­gálatát, a gazdasági, pénz­ügyi és külkereskedelmi lob­bik egyeduralmának meg­szüntetését és még sorolhat­arról is meggyőződhettek, hogy Miskolcnak van jövő­je. „Nehézipari centrumból kereskedelmi központtá kell válnunk” — hangzott el. A bölcsészegyesület helyet kap, ha az egyetemmé tud válni. Hiszen ez egy egészen új ar­cot adhatna Miskolcnak. A testvérvárosok közül Kassá­val kell különösen erősíteni a kapcsolatokat, s leheli, hogy új testvér is „születik” Cremona révén. E reményteli elképzelé­sek mellett még ne feled­kezzünk meg egy dologról. Októberben lesz tízesztendős Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye budapesti baráti köre. A lelkes tagság — ha vissza- költözésre nem is gondol — felajánlotta tapasztalatait, segítségét Miskolc városá­nak. (dombrovszky) nám tovább, hogy miket ígértek. Tudom, hogy nehéz és sú­lyos gazdasági helyzetet örö­költünk és ezt őszintén el is kellett mondanunk. De most már itt az ideje, hogy közö­sen tegyünk is valamit a ki­bontakozás érdekében. Leg­alább azokat ne akadályoz­zák meg munkájukban, akik ígéreteik megvalósításáért most is harcolnak. Akik át­gondolják az elmúlt egy év történéseit, a különféle par­lamenti megnyilvánulásokat, rájöhetnek arra, hogy a füg­getlen kisgazdapárt az, ame­lyik a legkövetkezetesebb eb­ben a harcban és bízik ab­ban, hogy előbb-utóbb az emberi értelem felülkereke­dik és az ország népével ösz- szefogva megtalálja a kátyú­ból kivezető utat. Nem -sok időnk van erre, imég van le­hetőségünk, hogy megka­paszkodjunk, mielőtt elsül­lyednénk. Ez viszont csak úgy sikerülhet, ha a széthú­zás megszűnik és egymás guesmolása helyett időnként a tükörbe is nézünk, átgon­doljuk és tesszük is közös dolgainkat, igaz lelkiismere­tünk és választóinknak tett ígéreteink szerint. Örömmel tapasztaljuk, hogy már van olyan csoport, ame­lyik rájött arra, hogy mi nem akarunk éket verni a kis- és a nagyüzemi dolgozó parasztok közé, képviselni akarjuk az egész mezőgazda­ság ésszerű fellendítését. Nem akarunk viszont elfe­ledkezni a polgárok, értelmi­ségiek, munkások, fiatalok és nyugdíjasok jogos elvárásai­ról sem, hiszen programunk és célkitűzéseink ezt is tar­talmazzák. Mi kezünket nyújtjuk mindenkinek, hi­szen az ország előtt álló fel­adatok megoldásához min­den becsületes emberre szük­ségünk van, pártállásra való tekintet nélkül. Az elkövetkező hetekben, gondolom, mindenki élénken fogja figyelni a parlament munkáját. Február 4-től kez­dődik az a parlamenti mun­ka, mely jó vagy rossz irány­ban befolyásolhatja életün­ket. Felelősségteljes munka vár a honatyákra. Most dől el országunk és állampolgá­raink további sorsa, a jog- és birtoksérelmek rendezé­sének 'kérdése. Biztosítsuk közösen a ma­gántulajdon szent és sérthe­tetlenségét, kellőképpen or­vosoljuk a múlt sérelmeit, adjuk vissza az emberek hi­tét, eltoitorolt vagyonát, hogy emberhez méltó életet élhes­sen mindenki e hazában. Adjon a jó Isten ehhez a munkához mindenkinek erőt, egészséget, józan ítélőképes­séget, bort, búzát, békessé­get! Demkó Sándor a független kisgazdapárt B.-A.-Z. megyei ügyvezető alelnöke Teljesít, vagy lemondatják Megszokhattuk már, hogy a Borsod' Vegyi Kombinát nemcsak a szorosan vett termelésben, hanem .a vál­lalati gazdálkodás számos elemében élen jár. Ahogy mondani szokták: előreme­nekülő stratégiával rendel­kezik. Az idén a létszám- gazdálkodás mellett a bér­gazdálkodást, ösztönzést laliakították át, természetesen azzal a céllal, hogy a kom­binát nyeresége növeked­jen. Január elején vezették be az egységes bértarifarend­szert — nem titok, hogy a korábbi NSZK-ban már meghonosodott rendszer adaptálásával. Ennek . lé­nyege, hogy minden szak­munkás, művezető, üzemve­zető azonos bért kap — függetlenül attól, hogy hány éve dolgozik .a beosztásá­ban. Vagy eleget tud tenni a munkaköri léírásban meg­fogalmazott követelmé­nyeknek, vagy nem alkal­mas a beosztására és akkor nincs más hátra; a felsőbb vezetés lemondatja. Hazánkban a korábbi gyakorlatok szerint a fizeté­seket a munkában eltöltött évek és a végzettség, beosz­tás .alapján; a külön jutta­tásokat a teljesítmények alapján határozták meg. Mivel ezek .a szempontok még elevenen élnek a dol­gozókban, a BVK-ban úgy döntöttek, valamelyest fino­mítanak a német eredetű bértarifarendszeren. Ezért most, a bevezetés kezdetén három kategóriát állapítot­tak meg — ki-ki abba tar­tozik, amilyen szakmai gya­korlottságot fel tud rrlutat- ni. Mindenképpen előrelé­pés ez áhhoz képest, hogy tavaly még a cée 42 üzem­vezetője 42-félte bért ka­pott. A jövő útja a bártarifa­rendszer valóban egységessé tétele. Egyelőre azonban el kell fogadtatni a dolgozók­kal ezt a finomított válto­zatot. Később, ha már éles­ben megy a rendszer, azo­nos beosztásért valóban azonos bért. adnak. Ha nem teljesít a dolgozó, akitor olyan beosztást kap, ame­lyet képes ellátni. m. sz. zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom