Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
1991. február 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 a c S3 Mi lesz a Tudomány és Technika Háza sorsa? Dr. Iván Géza, megyei országgyűlési képviselő a Parlamentben kérdést intézett a Pénzügyminisztérium államtitkárához a miskolci Tudomány és Technika Házának sorsával kapcsolatban, illetve az ezzel kapcsolatos MTESZ-tevékenységre vonatkozóan. íme a képviselő úr interpellációja. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Társak! A miskolci Tudomány és Technika Háza a város és a megye polgárainak, elsősorban a tudományos egyesületek tagjainak és számos helybeli intézmény, vállalat összefogásával épült. Magánszemélyek téglajegyek vásárlásával és egyéni adományokkal, mintegy 100 vállalat és intézmény pedig mintegy 160 millió forinttal járult hozzá a ház építéséhez. Ezenkívül a helyi vállalatok kb. 20 millió forint értékben építési anyagokkal támogatták az építkezést, és több millió forint azoknak a berendezési tárgyaknak és forgóeszközöknek az értéke, amivel a Tudomány és Technika Háza beindulását segítették. A házat mintegy két éve a helyi tudományos egyesületek többségét képviselő MTESZ Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Szervezete vette birtokába, valamint máig Is tisztázatlan jogviszony alapján a ház mintegy 40 százalékát az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat egyes irodái számára vette használatba. A ház telekkönyvezésére a reklamációs munkák elhúzódása miatt csak 1990 szeptemberében került sor. Az elsőfokú földhatóság a ház tulajdonjogát a Magyar Állam javára jegyezte be, a MTESZ Borsod Megyei Szervezetének pedig létesítés jogcímén kezelői jogot engedélyezett. Az elsőfokú földhivatali határozattal szemben a MTESZ budapesti központja nyújtott be fellebbezést, és abban a saját javára (Budapest V., Kossuth tér 6—8.) kérte a tulajdonjogot bizto- s'tani azzal, hogy a házat a MTESZ Borsod Megyei Szerzete létesítette, de mivel Q megyei szervezet nem ön- állá jogi személy, helyette Q* önálló jogi személyiségi képviseletet ellátó budapesti központ javára jegyezzék be a tulajdonjogot. A Tudomány és Technika ^áza megbízott igazgatója Csatlakozó fellebbezést nyúj- l°h be a B.-A.-Z. Megyei ^°ldhivatalhoz és kérte, hogy a ház tulajdonjogát a Me- 9Vei Tudományos Egyesületek hadszervezetének javára jelezzék be. Ez az utódszer- Zet a terveik szerint egy úgynevezett Tudomány és ®chnika Ház Részvénytáraság. , ^ részvénytársaság a ház 6Pitését effektiven támogató Magánszemélyekből és vállasakból állna össze. Ked- J^ményes részvényt vásárolatna az a tO—11 ezer tu- dorr, ‘ anyós egyesületi tag, 1 'églajegyek vásárlásával, °Mmint társadalmi munkáT, val támogatta a ház építését. Szintén kedvezményes részvényt vásárolhatnának kimutatható támogatásuk mértékéig a ház építését támogató vállalatok és intézmények. Továbbá 1/1 arányban vásárolhatnának alapítói részvényt olyan magán- személyek és vállalatok, akik elő kívánják segíteni Észak- Magyarország termékszerkezeti váltását, mivelhogy a részvénytársaság a 10—11 ezer kisrészvényes egyesületi tag munkájára támaszkodva, a régió termékszerkezeti váltásának a motorja kíván lenni. A helyi szakemberek szaktudását egy rugalmas szervezet keretében, Észak- Magyarország termékváltására kívánják koncentrálni, és ezt a külföldi tőke aktivizálásával is segítve, terveik szerint mintegy 200 ezer ember munkanélkülivé válását kívánják elkerülni a régióban. A helyi Egyesületek Tanácsa 1990 novemberében elfogadta a Tudomány és Technika Háza új működésére és privatizációjára vonatkozó programot. A részvénytársaság alapító szándékának kinyilvánítása érdekében 1990. december 4-én Tudományos-Technikai Fórumot hívtak össze a miskolci házban. A fórumra a helyi tudományos egyesületek tagjain és vezetőin kívül meghívták a Miskolci Akadémiai Bizottság, a helyi politikai pártok és a helyi ön- kormányzati testület képviselőit is. A fórum hosszas és alapos vita után teljes konszenzusra jutott abban a tekintetben, hogy a miskolci Tudomány és Technika Háza tulajdonjogát nem szabad átengedni a MTESZ budapesti központjának, és hogy a helyi tudományos egyesületek és támogató vállalatok javára történő kedvezményes privatizáció irányába kell elmozdulni a ház tulajdonlásának és a megye termékváltásának összekapcsolása érdekében. Vagyis, a részvénytársaság alapítása a fórum álláspontja szerint zöld utat kapott. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a MTESZ régi vezetése megakadályozhatja-e a gazdasági rendszerváltás műszaki-tudományos beindítását? Jelen esetben megakadályozhatja-e a regiona- lizálódási-vállalkozási-priva- tizációs céllal megtervezett miskolci Tudomány és Technika Ház Részvénytársaság megalapítását? A fenti kérdések megválaszolása érdekében kérdést intézek a Pénzügyi Államtitkár Úrhoz! 1. A MTESZ budapesti központja (Bp., Kossuth tér 6-8.) jogosan tüntette-e fel birtokai sorában a miskolci Tudomány és Technika Házát? 2. Valóban jogi non- szensz-e a társadalmi szervezetek tulajdonának privatizációja abból a célból, hogy gazdálkodását állami juttatás helyett gazdálkodó szervezetté alakulva folytathassa? 3. Lehetséges-e a miskolci Tudomány és Technika Házának a létesítő tudományos egyesületek tagjai számára és a támogató vállalatokra nézve kedvezményeket biztosító, valamint bármely más vállalat és személy számára — amely Észak- Magyarország termékszerkezeti váltását ilyen módon elő kívánja segíteni — alapítói részvényeket biztosító privatizációja? 4. A MTESZ XV. küldött- közgyűlésének a határozata, amely a MTESZ-vagyont a budapesti székhelyű egyesületek között eszmei arányban osztja meg, elősegíti-e a regionalizálódást, az állami juttatásból gazdálkodó tudományos egyesületeknek gazdálkodó szervezetté alakítását, a vagyonnal való önálló gazdálkodást: avagy azt segíti elő, hogy a vagyonrészeket feléljék? (Példaértékű lehet ezzel kapcsolatban a MTESZ Anker-közi székházának esete, hogy azzal tulajdonképpen mi is történt?) * A képviselő úr kérdéseire a február 12-i orszáqgyűlési ülésen Szabó Tamás államtitkár a következő választ adta (tömör kivonatban): 1. Nem tekintheti jogosnak a MTESZ budapesti központja a miskolci Technika Háza tulajdonlását. 2. A kormány előtt ismeretes a téma és személyesen is jól ismeri az államtitkár úr a miskolci Technika Házát, és az ezzel kapcsolatos privatizációs elképzeléseket helyesli. 3. A gazdálkodó szervezetté való átalakulás szolgálja igazában a privatizációt, az állami tulajdon to- vábbforszírozása helyett. Az alapító részvényekkel történő privatizáció a kormányprogram helyeslésével találkozik. Helyes, hogy kedvezményeket biztosítanak a tudományos egyesületi tagoknak es az alapító vállalatoknak. 4. A MTESZ XV. küldött- gyűlés határozatát megvizsgálják és amennyiben az akadályozza a régiók önállósodását és az egészséges privatizációt, úgy annak felülvizsgálatra kell kerülnie. Új technológia az Ózdi Kohászati Üzemekben Az Ózdi Kohászati Üzemekben a Profil Kft. üzemeltetésében új, csőgyártási technológiát vezettek be. Olasz technológia alapján — mintegy 100 millió forintos beruházással - megkezdték az úgynevezett hosszvarratos csöve k gyártását. Az új terméknek kedvező a külföldi piaca, a teljes évi kapacitásukat már lekötötték. 2500 tonna hosszvarratos csövet gyártanak az új technológiával. MTI fotó: Mizerák István Nőtt a lakbértartozás Miskolcon Nem engedik be a díjbeszedőt; Negyvenmilliós kifizetetlen számla címmel ír- tunik néhány napja arról, hogy: „Régi áron hozzávetőleg 40 millió forinttal tartóznák megyerikben a Táv- hőszolgálta tónak, a Tigáz- nak. az Ernász-nak.” Annak is utána jártunk, mi a helyzet a lakbéreikkel. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Plébán Mihály nyilatkozik : — A városban a lakbér- hátralék összege 1987 és 1989 között nőtt először, ám akkor csak lassan. Az 1987. évii 10.6-ről 12,5 millióra. Ebből a lakossági tartozás még csökkent is egymillióval, a közületi viszont több mint a négyszeresére, 863 ezerről 3,6 millióra szaporodott. A törést, a tartozások ugrásszerű megemelkedését az 1990-es év hozta. Az elmúlt évben az összes tartozás megduplázódott. 25,3 millió forintra nőtt. A lakossági kifizetetlen hátralék 15,4, a közületi is csaknem 10 millió forint volt. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak — a vízdíjhátralékkal, az áfával együtt — 1990 végén összesen 29.6 millió forinttal tartoztak. Az ország gazdasági helyzetének romlása. valamint a vállalatok és a lakosság romló fizetési •morálja következtében. Jogi csoportunk foglalkozik a tartozások behajtáséval. kevés eredménnyel. Egy hónapos tartozás után felszólítást küldünk. Ha ez eredménytelennék bizonyul, a végrehajtás következik. Bérlőinkre általában a becsületesség, az időben történő befizetés a jellemző. Ha el is feledkeznek a lakbér befizetéséről, az első csengetés után általában rendezik a tartozásukat. Akik nem teszik meg ezt. azokkal pereskedünk. A törvény szerint 5 ezer forint feletti lakbérhátralék, vagy 6 hónapii nemfizetés esetén, f elmond - hajtjuk a jogviszonyt. Ám nem tudunk élni ezzel a „lehetőséggel”, ugyanis Miskolcon nincsenek „átmeneti” lakások, ahol elhelyezhetőek lennének a lakbért nem fizető családok. Az 1991-es évben adósaink száma tovább nő. Egyrészt a várhatóan nagyszámú munkanélküliség miatt, másrészt az áremelkedéseik hatására. A keresetből, a bérből élőiknek napjainkban a család mindennapi élelmezését is nehéz megoldaniuk. Nem képeseik, egyre kevésbé képesék a lakással járó rezsiköltségek fizetésére. — Mire iköltiik Önök a lakbért? — Egyrészt üzemeltetésre, másrészt a lakóházak felújítására. Miskolcon több mint hulszonegyezer lakásról kell gondoskodnunk. Az elmúlt évben a lakóházak felújítására 226. a karbantartásra 154 millió forintot fordítottunk, tetőtérbeépítésre, áfára még ugyancsak voltak költségeink, összesen 428 millió forintot költöttünk. Befejeztük a Széchenyi utca 10—12—4— 6—8 számú házak felújítását. Elkészül a Kossuth-híd felújítása. A neheze most jön! Folytatni akarjuk a Kossuth út 8—10—16. a Széchenyi út 18—20 számú házak felújítását. Vállalatunknak az 1991. évi karbantartáshoz 167, a felújításhoz 130 millió forintra volna szüksége A lakbéremelésékből, a különböző közüzemi díjak árának emeléséből a forrásunk, a pénzünk csaík 40 százaléka lesz az 1990. évinek. Magyarán szólva: pénzünknek 60 százaléka hiányzik! Állami támogatással nem számolunk, és nem is számolhatunk. Pénzünk előteremtése attól függ, hogy a víz- és csatornadíjaik milyen arányban terhelik majd az üzemeltetést. A vízdíjaknak csak egy részét fizetik meg a bérlők. 1990-ben 43 millió forinttal terhelt bennünket az üzemeltetési költség, a bérlők pedig ezért 56 millió forintot fizették. Ha most mindehhez hozzávesszük a víz- és csatornadíjak 258 százalékos emelkedését, akikor...?! — Van-e már versenytársuk? Van-e már olyan, aki netán’ olcsóbban végzi, a bérlakások körüli szolgálta- tásokat? — A felújítási munkákat már öt-hat éve „versenyeztetjük”. Ezen a -téren van versenytársunk a piacon. A karbantartásról ez nem mondható el. Nem hiszem, hogy itt könnyen, hamar jelentkeznének riválisok. Hibaelhárításunk több szakmában nagy tapasztalattal rendelkezik. S vannak olyan munkák is, amelyékre nemigen akad vállalkozó. A szenny víz csőtörésekre, a kis pénzt hozó. de gyakran előforduló postaláda-javításokra gondolok például. — Mit kap a rendesen fizető lakó az ingatlankezelőtől'? Koszos lépcsőházat? Piszkos és nem rendszeresen működő liftet? — Vannak épületek, ahol a házfelügyelők, másutt a takaríitóbrigádok takarítanak. Mindnyájuk munkáját rendszeresen ellenőrzik vállalatunk házkezelési előadói, de a legjobb jelzőrendszer az ügyfélszolgálat, ahol a panaszosakat munkatársaink fogadják. Üjabban egyre kevesebben fordulnák hozzárik. Egyébként kétoldalú a dolog. A bérlőiknek is vigyázniuk kell(ene) a rendre. Hiába takarít ki a házfelügyelő, ha délutánra tele van a lift, a lépcsőház napraforgóval, csikkel, rék- lámújisággal...!? — faragó — Felszólítás után kopogtat a végrehajtó Fedél kell a felünk füléi
