Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

1991. február 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Repedések a falon Kötözött sonkához hasonlatosan (folytatás az 1. oldalról) Rájár a rúd az utóbbi két evtizedben a miskolci mal­mosokra: leégett ugye az Ist­ván Malom, utódja hosszú­hosszú évek alatt készült el, most meg itt a siló ... Mond­ták; a baj nem jár egyedül. Menner Iván, a megyei Ga- honaforgallmi és Malomipari Vállalat műszaki igazgató- helyettese mondja: — Ennek ia silónak az ala­pozása 1971-ben kezdődött. ®s rá három évre helyeztük uzembe. Az Iparterv tervei papján, a BÁÉV generáilki- vitelezésében épült... . Az persze más kérdés: egy %en monstrum nem éppen a város szívébe vailó volt, de ^koriban nemigen illett er- r°l apellálni. Szóval meg­épült, és a hetedik, nyolca­dik szezonban már kiütköz­ik a bajok. A raktárosok észrevették: víz folyik a bé­rtároló belső oldalán. — Tüzetesebben megvizs­gáltuk a silót, és hajszálre- Podéseket fedeztünk fel raj- m. A 18 centiméter vastag yasbetonfalon az eső átvert. Megdöbbentő... — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. És vizsgálat vizsgálatot kö­petett: a Budapesti Műszaki JpSyetem vasbeton tanszéke kivitelezési és tervezési hi­bát állapított meg, és a mis­kolciak azt is megtudhatták, más malmok silóiban is ha­sonló a baj. Több, mint tu­catnyi silónál jelentkeztek ilyen gondok, ami azt jelen­tette: az ország más építő­ipari vállalatai is ugyanolyan kifogásolható munkát végez­tek, mint a BÁÉV. A rossz tervek mindenhol ugyanazok voltak. * Az ellenőrzések kimutat­ták : a kivitelezők változó minőségű betont használtak, és jócskán spóroltak a vas­betonnal is, kevesebbet épí­tettek bele a kelleténél. A tervezők pedig szakszóval mondva: alulméretezték a silót. Menner Iváné a szó: — Túl azon, hogy repedé­sek keletkeztek a siló falán, amelyek szélessége azóta már megkétszereződött, .a belső feszültségek meghaladták a szabványban előírtak két és félszeresét. Ha ez a folyamat tovább folytatódik — már­pedig egyelőre folytatódik—, akkor beláthatatlan károk keletkeznének. Ami tény: egy ilyen siló átlagos élettartamát a szak­értők elvileg 60—80 évre te­szik. Ha statikailag, építé­szetileg megfelelő. Ha viszont nem, akkor... : — Nos, elkerülhetetlen a siló megerősítése. Jugoszláv és francia ajánlatot kapott a malomipar, március tájékán eldől, melyik variáns lesz a nyerő. Az viszont nem két­séges: bármelyik mellett is döntünk, egyik sem lesz ol­csó. Mai árakon számítva: mintegy félszáz millió forin­tot tenne ki a megerősítés. Amelynek natúr végered­ménye: a siló kötözött son­kára hasonlítana. Nagyon egyszerűen fogalmazva: „ösz- szedrótoznák” az építményt, és technológiai beavatkozás­sal csökkentenék a belső fe­szültséget. * A malomnak a siló meg­újítására önerőből kell ki­gazdálkodnia a pénzt, mert bár hiába nyilvánvaló, hogy a bajt a tervezők és a kivi­telezők okozták, de bíróság előtt sincs lehetőség, hogy ezt a plusz kiadást behajt­sák. Több, mint 15 év eltelt az építkezés óta. A műszaki igazgatóhelyettes véleménye: — Legkésőbb a jövő év­ben meg kell kezdenünk a munkát. Tovább már nem halogatható... (illésy) Védeni a fuvarozót Volúnoshól cégvezető Megszokhattuk már, hogy s°fi'a alakulnak az új cé- betéti társaságok, kft.-k, reszvónytársaságdk. Ha nem ls.a kívánt ütemben, de nap Miét nap tapasztaljuk, hogy psordogál az országba a külföldi tőke. Az Alibers ne- kft. sóik szempontból is í'Jkaságniak számít: alaptő­két száz százalékban egy Mbgati üzletember adta, ^állítmány ozással foglalko- íjh és mindössze egyetlen Jkalmazottja van, Barta kahiás cégvezető személyé­in. Szállítmányozási céget lapítani akkor, amikor té­pett klj a fuvarpiac? A fuvarpiac valóban (Rett — mondja a. fiatal- ^ttber —, háromszor annyi .fuvaros, mint a szállítandó (j.t*- Hiány van viszont aib- s,*> aki szervezi a szállítá- íqh *■ — ez-t tudván alapí- v.‘ta Gerhard Albers a ne- ppí fémjelzett céget. is beszélgetésünket többször tj félbeszakítja a telefon, tutalkalommal maga a l a.ídonos, Albers úr jelen t- ly be. Barta Tamás fo- °nyan beszéli a nérne­Az NDK-ban szereztem diplomát, mérnök-közgazdász vagyok. Korábban a Borsod Volán nemzetközi irodáját vezettem, így kerültem kap­csolatba Albers úrral. Tud­tam, hogy cége stabil, jól fizető, így szívesen lettem az alkalmazottja. A miskolci Győri kapuban egy másfél szobás lakás az iroda, ezt Albers bérli. Van benne természetesen tele­fax, telex, fénymásoló — minden, ami egy szervező­nek nélkülözhetetlen. A kft. vagyona 12 millió forint, ennek egy hányadát apport­ként adta az alapító. S hogy mi kell ahhoz, hogy jól mű­ködjön egy szállítmányozó iroda? — A legfontosabb a biza­lom — mondja Barta Tamás —, az, hogy ha megszer­vezek egy fuvart, az időben és épen érkezzen meg a megrendelőhöz. A bizalmon kívül persze sok más is kell a szakmá­hoz. A szervezőnek nemcsak az útvonalakat, a fuvaroso­kat kell ismernie, hanem pél­dául az egyes országok val­lási szokásait; naprakészen tudnia kell, hogy hol nehe­zítik például sztrájkok a közlekedést. — A német kft.-t novem­ber végén jegyezték be a cégbíróságon. Sajnos, mint sok cégnél tapasztalhatjuk, ez sem ment könnyen, fő, hogy végre sikerült. Kezdetben csak öt jár­művet mozgatott a miskolci iroda, az üzlet azonban fel­futni látszik. Barta Tamás mutatja a fuvarleveleket, valamennyin egy úgyneve­zett „köntös” van, ami az adatokat tartalmazza, így mindegyik nyomon követ­hető. — A mi érdekünk, de a sofőré is, hogy az üres fu­var kiküszöböljük, nálunk ez minimális. A jó szervezés­sel a gépkocsivezetőt is véd­jük — mondja a cégvezető. A fiatalember lelkesen be­szél a szakmájáról, érezni, nemcsak ért hozzá, hanem szereti is amit csinál. Be­vallja, kockáztatni is mer, a minap egy csődeljárás alatt álló nagyvállalatnak szerzett exportlehetőséget, biztosított fuvart. Azt. mondja, ez ben­ne van az üzletben, tudni­illik, hogy előfordulhat, nem tud fizetni a megrendelő. De így üzlet az üzlet, aminek a kockázat adja a sóját! M. Szabó Zsuzsa Ér Mozdulatlan mezőgazdasági géppiac ,l99l-r 9l~i'e a vevőkör alig lé&t /öl gépeikre előrende- t6r1’ ’§5' a. mezőgazdasági ^őeszköz-ikereskedelmi t^i'“*®t°k egyelőre bizony- ^itj tágban vannak. Nehe- kid heIyz«tülket, hogy a tu- thűe°riv''szonyo*ía*; egyértel- kaj n megfogalmazó poiliti- v6t] döntés hiánya is köz­iül érinti a gépvásár­lóm?1 — tájékoztatták az illetékesei az MTI-t, nyelévé: ilyen körülmé- kéjjvj. azött a mezőgazdasági ÍU|i/.ac meglehetősen moz­ki 6f°ntosabb mezőgazdasá- j“if>ht'?elc ára egy év alatt ?i?on °Scn emelkedett. Ezt kfa ^}Jja hogy amíg tavaly, v01t e'ltül, 378 ezer forint Itdlstn keresett MTZ 80-as addig az idén 650 Nt ,„rintba kerül. Több, a 1 a/• azer forinttal ment A hv.ai’a az MTZ 82-esnak. a8yar gyártóvállalatok sem voltaik szívbajosak az ármegállapításnál, 240 ezer­ről 530 ezerre nőtt a Rába 15-ös traktorért elkért ősz- szeg. Manapság az E—517-es gabonakombájn 2 millió 350 ezer forintba kerül, tavaly 1 millió 850 ezret kértek érte. Az adatok szerint nem k e rés kedél m i ár félti a j tó k okozzák a jelentős áremel­kedést. Az importgépékért a szállítók ma már lényegesen többet kérnek. Általános gyakorlat, hogy a hazai gyártók is szinte folyamato­san emelik a gépek és al­katrészek termelői árát. Ál­talános gyakorlat, hogy a szerződéskötést megelőzően a nagykereskedelem vállala­tai kemény áralkut folytat­nak a szállítókkal, azért is, mert bebizonyosodott: a ve­vők ma már képtelenek át­vállalni az árakban megje­lenő emelkedő költségeket. A géppiacon egyébként élesedik a versenyhelyzet. Ennek egyik jele: az olasz Capri-cég korszerű benzin- motoros kispermetezőinek fogyasztói ára alacsonyabb, mint a hazai gyártású gé­peké. Egyre inkább bővül a magán-gépkereskedők köre is, és a nagykereskedelem mind több kiskereskedelmi egység fönntartását vállalja, remélve, hogy így közelebb kerül a vásárlókhoz (MTI) Egy magyar—szovjet ve­gyes vállaltat alapítására vo­natkozó szándéklevelet írt alá a Magyar Szénhidrogén­ipari Kutató-Fejlesztő In­tézet és a nyugat-szibériai területen tevékenykedő tyu- menyi Nyizsniivaltovszk Geo­fizikai Kutató Vállalat. Évek óta visszatérő téma a hazai műtrágyagyártás. Hal­lani olyan véleményeket, mi­szerint azért csökken a mű­trágyatermelés, mert gazda­ságtalanul állítják elő. De vajon miért gazdaságtalan a termelése, nem játszik eb­ben közre az energiahordo­zók árának többszöri drasz­tikus emelése? Mi erről az ön véleménye? — kérdeztük Vanyó Páltól, a TVK nitro­génműtrágya-gyárának veze­tőjétől. — Az elmúlt év végén vég­rehajtott nagyarányú ener­giahordozó-áremelés — ame­lyet véleményem szerint pia­ci viszonyokkal nem lehet igazolni — szinte kivédhetet­lenül nehéz helyzetbe hozta a műtrágyaipart. Az ipar számára azért is érthetetlen volt ez az intézkedés, mert a kormány előtt is jól ismert a mezőgazdaság mostani sú­lyos helyzete, fizetésképte­lensége. Ezt egyebek mellett az aszálykár, a földtulajdon körüli huzavona és* a fizető­képes külpiac jelentős há­nyadának elvesztése idézte elő. Érthető tehát, hogy ilyen helyzetben az energia-áreme­lésnek a műtrágya árába tör­ténő áthárítása, beépítése meghaladja a hazai felhasz­nálók teherbíró képességét. Így nem csoda, hogy a me­zőgazdaság soha nem látott mértékben csökkenti rende­lését. Az is természetes re­akció a mezőgazdaság részé­ről, hogy különböző konst­rukciójú barterüzletekkel, vagy a hazainál kedvezőbb áron történő külföldi beszer­zésekkel igyekeznek műtrá­gyavásárlási gondjaikon eny­híteni. Ezek a kaotikus ál­lapotok érthető módon a műtrágyagyártásban, ezen belül a TVK műtrágyagyárá­ban is jelentős termelési za­varokat okoznak, ami a ter­mék előállítását a vesztesé­gesség határára juttatja. — Olyan vélemények hal­latszanak, hogy a vállalat­nak szándékában áll a mű­trágyagyártás megszüntetése. Azt is mondják, hogy ebben környezetkárosító veszélyek is szerepet játszanak. Ilyen értelmű megnyilatkozásról olvashattunk nemrégiben az egyik országos napilapban. Hallhatnánk erről bővebben? — Ilyen egyértelmű válla­lati elhatározásról nincs tu­domásom, de nem is tartom magamat illetékesnek a kér­dés megválaszolására. Any- nyit azonban feltétlenül el kell mondanom, hogy két­ségkívül váratlanul érte a Voll László, a magyar in­tézet igazgatóhelyettese az MTI kérdésére elmondta: a vállalkozás várhatóan ma­gyar többségi részesedésű lesz, s bejegyzése áprilisban leginkább érintetteket a saj­tó hasábjain közzétett infor­máció, amely a műtrágya- gyár sorsának megpecsételő- dését hozta nyilvánosságra. Ám az a nyugtalanság sem hallgatható el, amely a hír hallatán az embereken úr­rá lett. Személyes véleményként el­mondhatom, én egyetértek a veszteséges termelés közvet­len és közvetett támogatásá­nak megszüntetésével, ameny- nyiben a veszteség tartós­nak mutatkozik. Nem hiszem azonban, hogy igazolható az az álláspont, miszerint egy kedvezőtlen helyzetbe került ágazat pillanatnyi állapota alapján kíván ítéletet mon­dani, esélyt sem keresve a gazdaságos működés megte­remtéséhez. Azt meg külö­nösen nem értem, miért kí­vánják a környezetvédelmet valamiféle mumusként fel­használni az iparral szem­ben. Véleményem szerint sokkal inkább indokolt len­ne az e téren eddig elma­radt fejlesztések pótlása. — Az eszközértékekkel való takarékos gazdálkodás pozi­tív példájaként engedtessék meg, hogy elmondjak egy személyes tapasztalatot. Az elmúlt években több kollé­gámmal Franciaországban megtekintettünk egy TVK- hoz hasonló savüzemet. Itt meggyőződhettünk róla, hogy bár iaz üzem a miénknél ré­gebbi berendezései elavul- tabbak, eszükbe sem jut, hogy leállítsák. Igaz, volt egy lényeges eltérés a két technológia között, neveze­tesen az, hogy a levegő tisz­taságának védelme érdeké­ben nem a fejlesztés össze­géről, illetve szükségességé­ről vitatkoztak, hanem egy­szerűen megoldották azt. A franciák elmondták, mivel a berendezéseket továbbra is alkalmasnak tartották a ter­melésre — s mert az itt elő­állított termékre az ország­nak szüksége van —, gazda­ságossági szempontból fel sem merült az üzem leállí­tása. — Ezek után feltételezem, hogy önben sem merült fel a TVK nitrogénműtrágya­gyára közeli leállításának gondolata? — Nézze, a műtrágyaipar jelenlegi helyzetében bizo­nyára a legkényelmesebb, legpraktikusabb és a legke­vesebb kockázattal járó ál­lásfoglalás részemről is az lenne, ha én is a műtrágya- gyártás megszüntetését szor­galmazók mögé sorakoznék várható. A tervek szerint a magyar intézet az idén két, jövőre pedig 50 darab geo­fizikai -szelvényező berende­zést szállít. Ez 250 C-fókos hőmérsékletig, mintegy 10 fel. Talán javasolhatnám, hogy a gépek egy részét ad­juk el, a maradék berende­zést küldjük a MÉH-be, az így befolyt összeget fordít­suk fejlesztésre, netán meg­felelő haszon reményében he­lyezzük el valamelyik bank­ban. Természetesen egyik megoldással sem tudok egyet­érteni még a mostani nehéz helyzetünkben sem. — Végül is azt meg kell kérdeznem, hogyan látja a gazdaságos üzemeltetés lehe­tőségét, milyen intézkedé­sekre van szükség? — Az elmondottakból ki­tűnik, hogy a műtrágyaipar jelenlegi válságos helyzete, mivel tevékenységéből adó­dóan a legnagyobb energia- igényű iparág egyike, döntő mértékben a kormány ener­giapolitikájának, a mezőgaz­daság nehéz helyzetének és a műtrágyaféleségek indokolt mértékű vámvédelme hiá­nyának a következménye Miután ezek a kérdések nem tartoznak a vállalat hatáskö­rébe, abban csak bízni le­het, hogy a műtrágyaiparban nem indul meg a népgazda­ság érdekeivel ellentétes, visszafordíthatatlan folyamat. — A közelmúltban döntés született arról, hogy a TVK műtrágyagyárát decentrali­zálni kell, vagyis július 1-től profitcenterként kell működ­tetni. Az intézkedéstől, amely­lyel magam is egyetértek, hatékonyabb gazdálkodást vá­rok, természetesen a közgaz­daságilag ellenőrizhető esély- egyenlőség biztosításával. Ugyanakkor azt is természe­tesnek tartom, hogy a mű­trágyagyár vezetőitől a meg­növekedett önállóság alapján elvárhatók olyan, elsősorban műszaki jellegű kezdeménye­zések, amelyek újszerűségük­nél fogva a meglevő tech­nológiához adaptálhatók és egyértelműen a gazdaságos­ság növelését szolgálják. — Azt persze nem lehet elvárni, hogy a műtrágyagyár mostani helyzetében az elmúlt évről is áthúzódó terhek és kötelezettségek mellett, az idén gyökeres fordulat kö­vetkezzen be. Arra viszont reális esélyt látok, hogy meg­felelő előkészítő munka ered­ményeként — kizárva a rosz- szabbodó külső feltételeket — a következő években nye­reséget termeljen a műtrá­gyagyár, a dolgozók pedig megszabaduljanak a rájuk nehezedő, rnár-már elvisel-j hetetlen bizonytalanság ter­heitől. Lovas Lajos ezer méter mélységig hasz­nálható a szénhidrogén- készletek kutatására. Az elképzelések szerint a berendezések darabjáért cse­rébe mai áron mintegy 9000 tonna kőolajat szállít a szovjet partner, összesen csaknem félmillió tonnás mennyiségről van szó. (MTI) Magyar berendezésekért szovjet kőolaj Mi lesz veled műtrágyaipar?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom