Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 AZ ÉSZAKKER RT. ALBÉRLETBE ADJA az alábbi helyiségeit: 1. Miskolc, Baross G. u. 13-15. sz. alatti, gázfűtéses, 2 db raktárhelyiségből (ossz. alapterülete 281 m-), 16 db irodahelyiségből (ossz. alapterülete 206 m'-’) álló helyiségét. Minimálisan fizetendő bérleti díj: 585 E Ft/év áfa. 2. Miskolc, Vörösmarty u. 74. sz. alatti, központi fütéses, 12 helyiségből álló, 280 m- alapterületű, irodahelyisé­gét. Minimálisan fizetendő bérleti díj: 800 E Ft/év + áfa. A helyiségek bérbeadása határozott időre, 1991. március 15-től 1996. március 15-ig történik. PÁLYÁZATOK BENYÚJTÁSI HATÁRIDEJE: 1991. február 25., a vállalt bérleti díj megjelölésével. Több pályázat beérkezése esetén versenytárgyalás lefolytatására kerül sor. Bővebb felvilágosítás az ÉSZAKKER Rt. szervezési osztályán, Miskolc, Baross G. u. 13-15. sz., személyesen, vagy a 47-411 84-es telefonon. A Hernádnémeti Hernádvölgye Mgtsz gesztelyi baromfitelepén pecsenyecsirke-eladást szervez amíg a készlet tart. 1991. február 15-16-án, 8-tól 16 óráig. Értékesítési súly: 1,40-1,60 kg. Értékesítési ár: 70 Ft. Előrendelést veszünk fel háztáji hibrid (tarka), előnevelt csirke értékesítésére, március 18-23-ig kerül eladásra, 3-4 hetes korban. Jelentkezni lehet: a termelőszövetkezet címén, Vadon Jánosnál. Levélcím: Hernádvölgye Mgtsz. Hernádnémeti, Bajcsy-Zs. u. 2. Telefon: 46/94-233, 46 94-140 Telex: 62-782 A SAJÓSZENTPÉTER VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT POLGÁRMESTERI HIVATALA pályázatot hirdet megüresedő, Sajószentpéter, Kossuth Lajos u. 183. sz. alatti, 64 négyzetméter alapterületű, összkomfortos üzlethelyiség HASZNÁLATI JOGÁNAK MEGSZERZÉSÉRE. A helyiségben bármilyen tevékenység folytatható, ki­véve szeszes ital forgalmazását és játékautomata üze­meltetését. Az igénybevételi dij alsó határa: 250 000 Ft. A pályázati tárgyalás ideje: 1991. február 28. dél- elött 10 óra. Helye a városháza, Sajószentpéter, Béke lér 4. szám. Részletes felvilágosítás a polgármesteri hivatal igazgatási osztályánál. A Csőszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelő Üzeme felvesz leninvárosi állandó munkahelyre pénziigvi-számviteli munkában jártas felsőfokú szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakembert JELENTKEZNI LEHET: Csőszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Leninváros, Tisza út 2. Személyzeti vezető. Tel.: 06-49 11-822 23 mellék. Kihasználatlanul... Üresen, viharverten ásitoznok a miskolci Tiszai pálya­udvar aluljárójában a képünkön lóthaló fülkék. Igái, ha kirakatként, netán telefonátóhelyként szolgálnának, sem biztos, hogy jobb állapotban lennének. Könnyelműség lenne azonban lemondani rendbehozatalukról, s főként hasznosításukról, bár ennek napjainkban csak akkor lenne értelme, ha megfelelő, gyakori ellenőrzésükről is gondos­kodnának az illetékesek. Fotó: F. I. Cikkünkre válaszolták A „Mennyibe is kerül az újság?” címmel Iközölit ol­vasói levélre (dec. 20.) Kiss Ernőné, a Miskolci Posta­igazgatóság forgalltmiii igaz­gatóhelyettese válaszolit: Az olvasói levél megjele­nését követően vizsgálatot végeztem az érintett felső- zsolcai postahivatalnál. Saj­nálattal állapítottam meg, hogy a panasizos által leír­tak megfelelnek a valóság­nak. Az egyesített kézbesí­tő a megyei lap díjáért 156 Ft helyett 165 Ft-ot ként díj­beszedéskor az előfizetőktől körzetében. A vizsgálat so­rán szándékosság nem iga­zolódott. mert a felsőzsol- cai hivatalnál a belső pos­tai elszámolás során its a téves előfizetési díj szere­péit. A kézbesítőt és az ad­minisztráció pontatlanságá­ért felelős dolgozót felelős­ségre vontam. Az érintett előfizetőktől — akiket de­cember 22-én kártalanítot­tunk — ezúton is szíves el­nézést kérek. * Január 24-1 rovatösszeál- lításunlkban megjelent „Rosszkor megy a busz” cí­mű írásra Zimmermann Fe- renőtől!, az MKV igazgató­jától kaptunk válását: Vállalatunk folyamatosan figyelemmel kíséri az uta­zási igények alakulását. A legutóbbi, teljes körű utas- számlálás adatai szerint az Úttörőparktól 4 óra 50 perc­kor induló járaton a Hejő- csabai városrész megállóhe­lyen 18 utas tartózkodott s a legmagasabb utasszám a Lévay J. utcánál is csa)k25 fő volt. Az újságcikk alap­ján szakszolgálatunk janu­ár 25-én ismételt uftasszám- lálást végzett, mely sze­rint a végállomásról 5.01 és 5.10-lkor induló buszokon 40—60 százalékos volt a ki­használtság. Újabb járat in­dítása ezért nem indokolt. Az említett két járattal egyszeri átszállással az uta­sok kellő időben eljuthat­nak a nagyüzemekhez. A jelenlegi menetrend nem teszi lehetővé, hogy az indulási időpontokat « ké- résnék megfelelően változ­tassuk, de az igényt szá- monitantjuk, s az új menet­rend szerkesztésénél figye­lembe vesszük. Képviseletek fesztiválja Miskolcon? Családommal az elmúlt év nyarán telepedtünk át Ko­lozsvárról. Röviddel előtte a romániai televízió német adásában egy nagyon érde­kes tradícióról számoltak be, melynek hazája Ausztria egyik kisvárosa, ahová min­den évben meghívják a né­metlakta vidékek —, ha jól emlékszem — fúvószeneka­rait, különböző népvisele­tekben. Többek között az erdélyi szászokat is, akik az­tán látványos felvonuláson mutatkoznak be. Ekkor támadt az az ötle­tem, lélekben már Miskolc­ra készülődvén, hogy ez a város is indíthatna valami hasonlót. Például magyar népviseletek fesztiválját, hi­szen népünk szebbnél szebb népviseletekkel büszkélked- hetik, s ehhez hasonló moz­galomról még nem hallot­tam. A magyarországi cso­portokon kívül meghívhat­nánk az erdélyieket, felvi­dékieket, bácskaiakat, stb. Elkísérhetnék őket helybéli népzenekarok, népi tánco­sok. S meghívhatnánk a vi­lág minden tájáról érdeklő­dő testvéreinket. Tradíciót teremthetnénk, s ezáltal kö­zelebb hozhatnánk egymás­hoz a magyarokat. A moz­galom mellett szól az is, hogy tennünk kellene már végre valamit a népvisele­tekért. Turistavonzó lehetne ez a„ fesztivál, természetesen kellően beharangozva, rek­lámozva. Demeterné H. Klára Öregdiákok üzenete A volt Lévay József Gimnázi­um öregdiákjai hálás köszone- tüket fejezik ki a szerkesztő­ségnek azórt a lehetőségért, hogy kinyilváníthatták toztatússal kapcsolatos vélemé­nyüket, kérésüket (É.-M. febru­ár 2. ..Lévay vagy Zrínyi? ). na óhajuk nem is teljesült, ^£y utolsó üzenettel fordulunk meg a Zrínyi Ilona Gimnázium igaz­gatóságához és tantestületéhez Saját szempontjaikat tekintv indokoltan nem fogadták eL Jf" vaslatunkat. Nem alkalmazzuk és nem is tartjuk helyénvaló­nak azt a felfogást, miszerint „akkor is. ha egyedül mara- dok (maradunk), folytatjuk a vitát. Nem akartunk mi vitatkozni, s talán a dilemmát az idő majd megoldja. Nem akartunk mi nem­zedékek közötti ellentéteket, sem azt, hogy felvetésünk a nevelés­től, oktatástól vonja el a fi­gyelmet. Bennünket a régi, ked­ves, feledhetetlen emlékek fűz­tek és fűznek most is a Szin- va-parti vén iskolához. Török Géza Miskolc Nem úsztak meg szárazon Február 9-én, délelőtt fél 11 óra körül, a miskolci, Klapka György utcai buszmegállóban várakoztam többedmagammal. Egyszer csak nagy sebességgel elhúzott mellettünk egy Lada típusú személygépkocsi, beterítve bennünket latyakos, pisz­kos csapadékkal. Ott maradtunk valamennyien csapzottan, koszosán, miközben a történtekkel mit sem törődve tovább­hajtott az ATH 841-es forgalmi rendszámú gépkocsi veze­tője. Bosszúsan, megalázottan szálltunk fel az MKV helyi járatára. A szándékos, felháborító esetet az autóbuszon ülők is mélységesen elítélték. Ügy gondoljuk, nem lehet szó nél­kül hagyni az ilyenfajta renitens magatartást, már csak azért sem, mert bárki lehet mások nemtörődömségének az áldozata. — írja T. József miskolci olvasónk, aki a sajátja mellett négy utastársa pontos címét is megadta szerkesz­tőségünknek. * Február 10-én 14 óra 40 perckor, a miskolci Petőfi, tér­nél szinte felismerhetetlenné tette kiskocsimat az RR 08-07 rendszámú gépjármű. Vezetője olyan sebességgel hajtott bele a latyakba, mintha a közelében senki sem lett volna. Miután az ablakom résnyire nyitva volt, élvezhettem a mocskos lé üdítő hatását. Egy pillanatra úgy éreztem, mint* ha a tenger fenekén járnék. A kocsi oldala szinte belere­megett ,a víz nyomásába. Mit várhatunk a többi autóstól, ha a rend őre ilyen példával jár elöl? Elképzelhető, hogy valahová sietett, de ez aligha mentesítheti a kötelező fi­gyelem alól. — írja olvasónk, akinek neve és címe szer­kesztőségünkben megtalálható. * A latyakos, esős, sáros időben sajnos gyakoriak az ilyen esetek. S miután a figyelmetlen, nemtörődöm autósok szá­mának a csökkenésével aligha számolhatunk, jó tudni": fel­jelentéssel élhetünk az illetékes rendőrkapitányság közle­kedési hatáságánál, ahol bizonyítható esetben szabálysér­tési eljárást kezdeményezhetnek. Ilyenkor a nekünk okozott kár is megtérülhet. Például ruhatisztítás díja (— szerk. megj.). Ha rosszmájú lennék... A nyugdíjemelés most úgy tör­tént, ahogyan azt a nyugdíja­sok is helyesnek vélték. A dön­tést a honatyák is örömmel nyugtázták, hiszen a kormány­nak sem volt ellenvetése. így aztán minden nyugdíjas elége­detten nézhet a közeljövő elé, mert átlagosan 23 százalékkal növekedik járandósága. Lesz­nek, akik az 1000—3000 forintos összeghatáron belül éppen 1500 Ft-ot kapnak, mellyel teljes egé­szében fedezhetik az OTP által megemelt összeget, s akiknek nincs tartozásuk, azok ennyivel gazdagabbak lesznek minden hó­napban. Igaz ugyan, hogy a víz, a gáz, az áram, az utazás és egyéb költségek emelkedésének a határa a csillagos ég, de akik nem fürdenek, nem fütenek, nem világítanak és gyalogosan közlekednek, azok igencsak jól járhatnak. Ha rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy végül is nem beszélhetünk nyugdíjeme­lésről, csupán az árak rohamos emelkedésének ellensúlyozására adott lehetőséget 23 százalékban a kormány. S hogy az infláció ettől jóval nagyobb mértékű? De mivel nem vagyok rossz­májú, mindezeket csupán leír­tam, hogy ne rontsam a sta­tisztikát. Mármint, ami a Gal­lup Intézet által elkészített han­gulati jelentést illeti. Soraimat köszönettel zárom, mellyel az illetékeseknek tartozom a nyug­díjemelésért. Binder Ivánné, Berzék „EURÓPA” Én Magyarországgal kez­deném, mégpedig 1956-ig szeretnék visszatérni. Kérem szépen, volt, aki forradalomnak nevezte, volt, aki népfelkelésnek minősí­tette, én mindenesetre sze­retnék a tűznél maradni, amely október 23-án kelet­kezett Budapesten. Mivel erős .keleti szél fújt annak idején, a tűz elég gyorsan terjedt, olyannyira, hogy rö­vid időn belül az egész or­szág lángban állt. A tűzoltóik munkába áll­tak, de mivel kevésnek bi­zonyultak, a szomszéd or­szágból leértek segítséget. Végre a segítség megérke- kett a fecskendőkkel, és nagy nehezen eloltották a tüzet. Mint általában, rög­tön próbálták firtatni a tűz okozóját, stb. Igen ám, de a viharos szél vitte a pernyét, a szikrát, mindenfelé, ter­mészetesen a nagyobb ré­sze a földire hullott, közvet­len Ausztriába, Angliába, sőt, nagyon sóikat még Ame­rikában is találtak. Na, most ezek a szikrák nyilván nem voltak hosszú életűék, ami­kor földet, vagy vizet ér­tek. Mondhatnám, azonnal kialudtak, de volt egy szik­ra, amely 30 évig képes volt izzani, lassan, jóformán ész­re sem volt vehető. Igen ám, de 1987 körül ez a szik­ra kitört, mint a tűzhányó,, olyan nagy erővel, hogy az egész világ érezte hatását, a németek a legjobban, mivel ott még a kőfalat is ledű- tötte. Nem beszélve más orszá­gokról, ahol nagy épületek megrezzentek, olyannyira, hogy a homlokzat díszei kezdtek hullani lefelé, min­denkit gondba ejtett, és az emberek csak nézték egy­másra, mondván: Istenem, mi történt? Na most, miikor a vihar leesendesedett, mindenki próbálta fölmérni, milyen kár keletkezett? Voltak, akik egymás nyakába borul­tak, örömükben, hogy újra láthatják egymást, de vol­tak sokan, akiik egymásnak estek, s utána próbálták hi­báztatni a másikat. íEzek után voltak, akik Rómába igyekeztek, sökan Izraelbe szerettek volna utazni, de kérem szépen, volt olyan is, aki Bécs felé kacsingatott. A levegő ki sem tisztult Európában, és máris egy veszélyes, nagy-nagy skor­pióra búk,kantáik rá a siva­tagban, ami bizony, nagy óvatosságra intett minden­kit, világszerte. A bárányait szétszedetheti a kutyáival, de mi lesz, vagy mit fog csinálni az oroszlánokkal? De nézzük csak, a fankasok mindig elfutnak az orosz­lán elől azonnal, mihelyt észre veszik, de bízzunk a jó Istenben, hogy meg fog segíteni mindannyiunkat. Gábor István Sajóecseg * Olvasónk 1956-ban vándorolt ki Amerikába, ahol 30 évet töltött. Ma már itthon él, de kettős állampolgárságát meg­tartva, gyakran visszatér az Államokba lányához. Az öböl­háború kinti visszhangja benne is több gondolatot indított el, ezt szeretné most megosztani olvasóinkkal. Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom