Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1991. január 24., csütörtök Demagóg-e az Eszak-Magyarország? Ki a demagóg képviselő Úr? Igen, sajnos néha dema­góg. 'Nehezen lehet elképzel­ni, hogy másmilyen legyen, hiszen javarészt azok a szer­zők buzgólkodnak most ben­ne a demokrácia intézményei ellen, akik Grósz és -Fejti idején éppen a problémák el- tusolásában jeleskedtek, s a fennálló hatalom tevékeny­ségének igazolásában voltak érdekeltek. Az Észak-Magyarország kedvence a Magyar Ország- gyűlés. Törékeny demokráci­ánk letéteményesét szapulja a legszívesebben, s mitaga­dás, a Tisztelt Ház időnként rá is szolgál a dorgáló sza­vakra. Természetesen, ha a tények feltétlen tiszteletén és a hírek sokoldalú körüljárá­sán serénykednének az Észak- Magyarország tollnokái, ak­kor alighanem, fejet hajta­nánk szavaik előtt. Csak­hogy a lap sokkal kifino­multabb eszközökkel dolgo­zik. Hírek helyett jópofásko- dó kis színesekkel, hírnek feltüntetett olvasói levelek­kel, majd a mindezekhez fű­zött élcelődő-népnevelő új­ságírói megjegyzésekkel, il­letve alkalmasint elhallgatá­sokkal a békétlenség fenn­tartásán serénykednek. Eköz­ben 85 ezer Észak-Magyar- ország-olvasó legfeljebb a fe­jét csóválja, ha egyes szer­kesztők rosszindulata mögül kilóg a lóláb. Kedvenc „csontjuk” a kép­viselők tisztelétdíja, Ország- ház-beli jelenléte, legújabban pedig a „tisztelt” honatyák­nak a gyesen levőkkel és a kisnyugdíjasokkal szembeni „nemtörődöm” magatartása. Ha az Észak-Magyarország számos szerkesztője nem vi- szolyogna a magyar demok­rácia új hivatásos politiku­saitól, akkor a minap — im­már sokadszor —, nem hagy­ták volna válasz nélkül azt a hisztériakeltésre is okot adó, dühöngő, trágár olvasói telefont, mely 50—60 ezer forintos havi tiszteletdíjat vélt fölfedezni a képviselők zsebében. Célszerű lett volna, ha az újságíró rögvest meg­keres két-három képviselőt, mondván, hogy azon nyom­ban, lehetőleg még ugyan­azon cikk keretében, adja­nak választ az olvasónak, ne átkozódjon, ne találgasson, hanem inkább tájékozódjon. Csakhogy a szerkesztőnek esze ágában sem volt alapos­nak lenni, hiszen akkor ép­pen hogy nem tudott volna indulatokat szítani a politi­kusok ellen. Mert ha kide­rül, hogy egy képviselő — aki nem tagja bizottságnak —, kevesebb, mint húszezer forint t'iszteletdíjat lát kere­setigazolásán, akkor hogyan lehetne hosszú időn keresztül sikeresen manipulálni a sze­gényedés rémével amúgy is együtt élő közvéleményt! A tisztesség úgy kívánja, ha a képviselő nyílt szívvel, magánélettel és zsebbel ját­szik, akkor mindenki — még az újságíró is —, hasonló­képpen játsszon! A politikus jövedelméhez a szerkesztő úr tegye oda a sajátját, a sarki hamburgeresét — az adózat­lant is! —, a kommunista párttitkárból lett vállalkozó­ét, a taxisét, .stb. És aztán hadd töprengjen az olvasó felelősségen, tisztességen, képzettségen! Immár vala­mennyi információ birtoká­ban. Az ülésteremben való je­lenlét a másik, mindig hálás tollnoki téma. Az újságíró — természetesen olvasói felszó­lamlásra —, azon hümmög újra meg újra, hogy a képvi­selők nem ülnek a teremben, tehát nem dolgoznak. iDe még egyetlen újságíró sem vette a fáradságot arra, hogy el­mondassa magának választó­kerületi képviselője heti munkarendjét és 'időbeosztá­sát. Pedig ez tanulságos cikk lenne. Három-négy nap bu­dapesti ülésezés, felkészülé­sekkel, konzultációkkal, elő­adásokkal1, politikai találko­zókkal és eszmecserékkel. Egy-két napos választókerü­leti ügyintézés —, a napi munkaidőt 12—16 órának te­kintve —, s a hétvégén fel­készülés a következő hét ülésnapjaira. Sok képviselő még nem is olyan régen fe­le-negyede ennyi elfoglalt­sággal, legkevesebb ugyan­annyit, de Inkább többet ke­resett, mint amennyit közé­leti szereplőként, szántszán­dékkal magát a köz figyel­mének és indulatának kitett tapasztalatlan politikusként most megkap. Az Észak-Magyarország szeretetének legutóbbi gyöngyszeme az a rágalom­ízű megjegyzés, miszerint a 91-es költségvetés kidolgozá­sakor „persze” a gyesen le­vőkkel és a kisnyugdíjasok­kal nem törődtek a hon­atyák. Gyorsan tegyük hoz­zá, hogy nem a felelősség áthárítása, ha alkalmasint rámutatunk arra, hogy a de­mokráciában felerősödött problémák gyökerei az úgy­nevezett „szocializmusból'' Tisztelt Szerkesztőség! Mélységes megütközéssel ér­tesültünk arról, hogy az Észak- Magyarország szerkesztősége megtagadta az egyik ország- gyűlési képviselő írásának «köz­lését. Bizonyos mértékig per­sze ’enne okunk megérteni ezt a magatartást, hiszen az Észak- Magyarország tisztelt szerkesz­tősége annak idején megundo­rodhatott attól, hogy úgymond ,»felülről” jött írásokat kötele­zően közöljön. Ebben bőségesen lehetett részük, ám nem emlék­szünk arra, hogy ez ellen va­laha is tiltakoztak volna. De most itt nem erről van szó! Sorozatban láttak napvilá­got az Észak-Magyarország ha­sábjain olyan cikkek, amelyek nemcsak egyes parlamenti kép­viselők hitelességét, hanem a parlament munkájának egészét, sőt olykor az új, demokratikus berendezkedést is megkérdője­lezték, .megpróbálták nevetsé­gessé tenni, félinformációkkal, félrevezetésekkel, egyoldalú be­állításokkal a közvéleményt el­lene hangolni. Tették ezt huza­mosan, s úgy, hogy az érintet­teket meg sem kérdezték. Sem kormánypárti, sem ellenzéki ol­dalról. Nem akarunk most arról el­mélkedni, hogy Hz Észak-Ma­gyarország szerkesztőségének milyen érdekei fűződnek az új, magyar parlamenti demokrá­cia lejáratásához, de az egyol­dalú tájékoztatást, az elfogult­ságot határozottan elutasítjuk. Ezt viszont nemcsak személyi­ségünk védelmében tesszük, ha­nem az objektív tájékoztatás érdekében is, ami véleményünk szerint nem ellentétes a sajtó- szabadsággal, bárhogyan is ér­telmezze e fogalmat az Észak­Magyarország szerkesztősége. Képviselőtársunk gondolatéb­resztőnek, tisztázónak, vitaindí­tónak szánta cikkét, annak ér­dekében, Jiogy a közvéleményt is bevonjuk munkánk értékelé­sébe minden érv ismeretében. Az Észak-Magyarország a visz- szautasítással ezt tette lehetet­lenné. Ügy tűnik, a sajtósza­badság, az ő olvasatukban a szerkesztők önkényes közléshez való jogát jelenti, tekintet nél­kül a, helyzet többoldalúságára, és mások érdekeire. Mivel tapasztalataink szerint az Észak-Magyarország elfo­gultsága nemcsak ebben az esetben mutatkozott meg, ha­nem jó ideje tapasztalható,, fo­lyamatos gyakorlatként jelenik meg az újság hasábjain, ezért mi, alulírott országgyűlési kép­viselők, akik e megyében tör­vényes és szabad választásokon nyertük el mandátumunkat, ezennel kijelentjük: az Észak- Magyarországnak semmiféle nyilatkozatot, állásfoglalást, is­mertetést nem adunk, míg a vázolt szemléletű szerkesztőség a helyén van, azaz a lap szem­lélete nem változik. Természete­sen nagy gondot fogunk arra fordítani, hogy ,a választókat minél szélesebb körben tájékoz­tassuk, s ennek olyan formáit fogjuk keresni, melyben az Észak-Magyarország nem lesz jelen. Végezetü1. a leírtakon kívül ennek az elhatározásnak oka az is, hogy reméljük, lépésünkkel elősegítjük egy tárgyilagos, az olvasók és az ország érdekeire is figyelő napilap létrejöttét ebben a megyében. Budapest, 1991. január 21. Az aláíró országgyűlési képviselők névsora Mile Lajos (MDF). Miklós Árpád (MDF), dr. Nagy-Bozsok.y Jó­zsef (MDF). Wachsler Tamás (Fidesz), dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ). Tóth István (MDF). Pesti Ferenc (MDF), dr. Kiss György (MDF). Horváth Aladár (SZDSZ). Tóth Imre László (MDF), dr. Iván Géza (FKgP). Petrenkó János (MSZP), dr. BaLás István (MDF), dr. Tóth Albert (MDF), dr. Rajkai Zsolt (FKgP). Balázsi Tibor (MDF), dr. Juhász Pál (SZDSZ). Bárdos Balázs (FKgP), dr. Bogár László (MDF). Tisztelt Szerkesztőség! Nyomatékosan kérjük a levél. az aláírások és az aláírók névso­rának minél gyorsabb közlését. Tisztelettel: az aláírók táplálkoznak, s ma azért lát­szanak súlyosabbnak, mert már nyíltan lehet róluk be­szélni. Ma már az Észak-Ma­gyarország is írhat a problé­mák valódi okairól! Ezek után elmondható, hogy az igazságtalan, és méltánytalan nyugdíjrendszer változik, a családi pótlék összege nö­vekszik, az önkormányzatok­nak juttatott milliárdos költ­ségvetési támogatás jó alapot ad arra, hogy segítségére le­gyen az adófizetésre és ka­matadó-fizetésre kötelezett rászorulóknak. Erről is ala­posan ki kell kérdezni a hoz­záértőket ! Ám sajnos látnivaló, hogy az Észak-Magyarország szá­mos újságírójának nem áll érdekében a helyzet tisztá­zása. Sőt, egyre inkább azt tapasztalni, hogy az egész ki­épült politikai rendszerrel hadilábon állnak. Egyetlen mérsékelt helyi politikust — semmilyen pártból —, sem kérdeznek semmiről. A me­gyét érintő kérdésekről nem tájékozódnak itteni képvise­lőktől. Az Észak-Magyaror­szág számára csak a jobb-, vagy baloldali szélsőségesség a hírértékű esemény? A po­litikusnak magának kell tol­lat ragadnia, ha nézeteit szülőföldjén ki akarja fejte­ni? A politikai napilapban az újságíró politizál? A volt egypárti sajtóhatalom ma po­litikai párt? Parlamenten kí­vüli politikán erő, amely bi­zonytalan kimenetelű nyo­másgyakorlással akarja két­ségbe vonni a mai, válasz­tott politikai szereplők legi­timitását? Kinek az érdeké­ben? Polgári demokráciákban a következő választáson kell dönteni a politikai szereplők­ről. Az Észak-Magyarország, mint független politikai na­pilap azért mégse a polgári demokrácia játékszabályaitól legyen független! Tóth Imre László egyetemi tanársegéd, országgyűlési képviselő Tény, nem vagyunk a Parlament, a kormány, de egyik párt, vagy szervező­dés lapja sem. Borsod- Abaúj-Zemplén független napilapjaként jelenünk meg. Ez a törekvés vezérel ben­nünket az 1989. december 2-i szándéknyilatkozatunk megjelenése óta, frissebben pedig még inkább erre kö­telez az Eszak-Magyaror­szág magyar—osztrák kft. alapkoncepciója, melynek függetlenség-értelmezése ör­vendetesen, demokratikusan, európai módon kiterjed a szerkesztőség műhelymun­kájára is. Ebben a megkö­zelítésben a szakmai tudás és etika, valamint olvasóink igényeinek mind teljesebb kiszolgálása a célunk. A hajbókolásnak — reméljük — egyszer s mindenkorra vége, miközben a demokra­tikus, humánus viták párt­ján vagyunk. A demokrá­cia pedig — felfogásunk szerint — elsősorban a ki­szolgáltatott ember, a sokat emlegetett kisember ments­vára. Bár mindannyian megértjük, a hatalom sem mindenható, ezért tevékeny­ségének megítéléséhez is szükséges a tolerancia. A múlt héten egy írást kaptunk Tóth Imre László egyetemi tanársegéd. or­szággyűlési képviselőtől De­magóg-e az Észak-Magyar­ország? — címmel. Az írás szerkesztőségnek címezte- tett, nem személynek. Ebből következően sokszorosítot­tuk, minden szerkesztő, ro­vatvezető alaposan elolvas­ta. Egyöntetű vélemény volt, hogy rosszindulatú, igazság­talanul általánosító a cím, és egy független lap sem köteles az öt magát lejárat­ni törekvő írást közölni. Ki­vált, hogy konkrét újság­cikkel nem bizonyította, nem bizonyíthatta a lap de­magóg voltát. Jut eszünk­be: ha mi tisztelettel vár­juk a vendéget az ajtóban, és az az első találkozáskor rögvest szembeköp bennün­ket, vajon, nem kell-e meg­gondolnunk, egyáltalán be­íratni áljuk-e? Tóth Imre László ugyanis mindjárt a második bekezdésben nemes egyszerűséggel, amúgy egé­szében tollnokoknak titulálta az Eszak-Magyarország szerkesztőségének dolgozó­it. Ugyan, tanársegéd úr, képviselő úr, demokratikus ez? Európai ez? A szerzőtől a múlt szer­dán kaptuk kézhez írását. E héten hétfőn érdeklődött telefonon álláspontunkról. Mondtuk fenti véleményün­ket, miszerint ebben a for­májában nem érezzük kö­zölhetőnek. Azzal köszön­tünk el, hogy találkozunk, várjuk a szerkesztőségben, vitatkozzunk. Feltételeztük, hogy egy interjú kérdés-fe­lelet, egyáltalán az emberi kapcsolat lehetőségeivel él­ve, tisztázhatjuk a félreér­téseket, avagy legalább is korrekten pontosíthatjuk a véleménykülönbségeket. E helyett, egy napra rá, tele­faxon megkaptuk tisztelt képviselő társainak tiltako­zását, bejelentve, hogy Tóth Imre László írásának meg nem jelentetése miatt infor­máció-zárlattal sújtják a la­pot. El bennünk a kétely: nem mindegyiküknek volt annyi ideje, hogy alaposan elolvassa a vitatott írást. Most kész tények elé állít­tatva közöljük mind a két írást a tisztelt olvasó igaz­ságérzetére apellálva. Bizony, súlyos feljelentés­hangulatú vádakban van részünk! Ugyan, melyik par­lamenti képviselő hitelessé­gét vontuk kétségbe lapunk­ban? Miért kérdő jeleznénk meg a demokratikus beren­dezkedéseket, amikor ezek továbbfejlesztése az érde­künk, nekünk is, mint az egész nemzetnek. Nem fo­A FORD EUROSERVICE partnereinek jövedelmező és hosszú távú lehetőséget ajánl az együttműködéshez. Mint egyedüli megbízott hivatalos Ford-importőr, tőkeerős partnereket keresünk, akik velünk közösen a teljes magyarországi alkatrészellátást - eredeti Ford-Motorcraft alkatrészekkel - megszerveznék. Keresünk az egész országból olyan magáncégeket, amelyek ebben a hosszú távú együttműködésben különleges kedvezményeket és magas bevételi lehetőséget látnak. Csak komoly jelentkezőket várunk, valódi kötelezettségvállalás készségével és tőkeigazolással. Kérjük, írjanak nekünk, vagy beszéljenek meg egy időpontot Papné Polereczki Rozália munkatársunkkal. FORD EUROSERVICE Elmar Kreimer, marketingigazgató FORD EUROSERVICE H-1103 Budapest. Gergely u. 83 Telefon:127-4053 Telefax;127-4052 Telex: 20-2553 Topreklám gadjuk el azt az állttá, t hogy e berendezkedése I avagy a Parlament " hangoljuk szándékosan közvéleményt! Az visz0 igaz, bennünket hangol közvélemény. Ennek meffr U leiden rovatainkban igHe* P szünk minél több olvasóig Oi velet közölni. Nem mi te"1 IV tünk róla, hogy ilyen kr 2 tikus a parlamenti mW", Sí megítélése! Ennek megsí a; pítésére pedig reméljük "e S( kérnek bennünket képUÜ, lóink. Szívesen tájékoztál]" # a tisztelt honatyákat azokt £ a levelekről, amelyek a Pa’l lament munkájával, aVW\ konkrétan a fizetésekkel !°’\ lalkoznak. Szándékunké' h volt kezdeményezni telei0''. to ügyeletünk tapasztalataiét a megosztását is. Hallgass0 fi ezeket a jelzéseket, ah0*’ b idejük 1engedi! .j f| Azzal a váddal is jj Tóth képviselő úr, hogy '! y előszeretettel közlünk a j°° 5 és baloldali szélsőséges ' J' formációkat. Az pedig 3°.^ " kán túlzás, mi több valóit * állítás, hogy egyetlen tné* * kelt helyi politikust — s.f . milyen pártból — sem ke, a deztünk semmiről. Tesse",^ t visszagondolni a válaszW J1 kampányokra! Minden t 1 szággyűlési képviselő-}""., a bemutatkozott. Azóta is fly . szatérően kérünk inter}"11. j a pártok országos és keí f vezetőitől. Minden kérésé, helyt adunk, ami a kér. ^ selői fogadóórák propaga*. ját illeti. De hát azt is L j. gyelembe kell venni, jl°p | nem csak pártpolitikából f az élet, olvasóink még * f más információra is kié" c csiak. Kötelességünknek éf^ J zük olvasóink sokoldalú f nyeit kielégíteni, tekint 5 a növekvő érdeklődésre ; Talán sikerrel is tesszük j- s ez ne tűnjön szerénytel ségnek, de — ezt bizony1"^ , hogy a megyei lapok $ j az országban az Észak-1" ^ gyarország példánysZt ^ emelkedett a legdina** j sabban az elmúlt évbe"^ ( Azt viszont mi is vaM y | alaposabban kell tükröz* 1. megyénk parlamenti kef J selőinek tevékenységét. ^ is gondolva hozta létre tagú budapesti szerkeszt0 ^ gét a három, azonos osZ^(, részérdekeltségű északk6 ^ magyarországi lap. E s j kesztőség egyik fő fel* ^ a Parlament, a kép*1* munkájának nyomon k° tése, tükrözése. s Azzal is egyetértünk, " a tárgyilagos múltkép y múlásért lapunknak is sy. kell még tennie. Ezért y, laltuk következetesen Pe^ ul a szomorú hadíP^j emlékek, avagy az ■; forradalommal fogl*1 visszaemlékezések köztpy sát, és további interjúk ^ nak közlésre az elmúlt ^ tizedek olyan promine*s,, a megyéhez kötődő si m lyiségekről, mint példán1■ ^ pácsi Sándorról és Föl" 1 Rudolfról. Ezzel együtt y tapasztalatunk, hogy °lv f. inkát a jelen gondja-ba^ a sok bizonytalanságot dozó jövő köti le. y Végezetül az Éjszak' u gyarország Szerkeszt0 j továbbra sem a konfr° f dóra, ellenkezőleg, együttműködésre töre * ß az országgyűlési képV*sí kel. A 19 képviselő ti" ^ zását sajnáljuk. Bízunk ( ban, hogy megismeft>e jj részleteket, változtatnak y láspontjukon, az info*** zárlatot illetően. S ha nem? J Olvasóinkat megnV^í juk: lapunk akkor Is y jelenik holnap és inf° J\ dókban nem lesz szege*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom