Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

1991. január 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A sártenger videón NEM KÖNNYŰ KEZDÉS UTÁN... Ha felépülne újra a vasút... Lerombolták, ki tudja miért? Az őszi helyhatósági választások idején hat jelölt közül az egyetlen párthoz, sem tartozó dr. Zelei Zol­tán újságíró, az Észak-Magyarország munkatársa nyerte el a mályiak bizalmát, nagy fölénnyel. A pol­gármesterség nem újságírás, amit ő is tudott, több is, kevesebb is annál. ők csak ötre mutattak haj­landóságot. Jelenleg egy sár- tenger Mályi, amit videóra vettünk. A kényszerből erény, hogy a lakosság már szervezi saját erőből és a téglagyár közreműködésével az utak sártalanítását. Ta­vasztól három éves útprog­ram keretében végleges utak építését szeretnénk megkez­deni a téglagyár segítségé­véi. — Kikkel vannak gondjai a képviselők közül? — Azokkal, akik polgár­mesterek szeretnének lenni, azonban nem négy év múl­va, hanem már jövőre. Re­mélem, hogy elgondolkodnak és inkább a munkahelyte­remtő beruházásokra vonat­kozó ötleteikkel vétetik ma­gúikat észre és például nem a jelentkező gyógyszerészek — nincs gyógyszertárunk — elüldözésével, amint az az elmúlt hetekben történt. Kö­zülük egyesek úgy fogalmaz­nak, hogy felettük csak az Úristen van. Szerintem raj­ta kívül még a törvények és jogszabályok, amit a hatal­muknak örülő képviselők­nek is tudomásul kell ven­niük. A legnagyobb segítség szá­momra az, hogy Dienes Im­re az AGROK.ER-től, Gar- bóczi János és Balázs László a Mályi Téglagyártól, Ta­kács Imre a Mátra-Füszért- től bekerülték a gazdasági bizottságba. Mályi fejleszté­sében számítok rájuk. — Hogyan értékeli az ed­dig eltelt néhány hónapot? — Sok időt fordítottam az említett cégekkel való jó együttműködés kiépítésére. Az egyházaikkal is törekszem a jó kapcsolatra. Segítettem a Mályi Ifjúsági Egyesület megalakulásában, ők a , ,p áruházban’ ’ rendez'ke d tök be. Itt hoztuk létre az If­júsági Filmszínházait, mely pénteken délután a gyere­keknek, szombaton a felnőt­teknek vetít f ilmet. Van egy faluszépítő körünk is. Ná­luk közreműködtem egy ala­pítvány létrehozásában, melynek számláját a Magyar Hitéi Bank Rt.-nél nyitot­tuk meg. A falluszépítők má­lyi újságot kívánnak indí­tani, amit természetesen tá­mogatok. Személyes eljárá­som eredményéként a tégla­gyár egy évre 100 ezer fo­rintot, az AGROKER ne­gyedévre 50 ezer forintot adott. De az IC(P) Rt. is jelezte, hogy nagyösszegű hirdetésekkel támogatná az újságot. A VÁÉV—Bramiac- kal is keresem a kapcsola­tot. Fontosnak érzem, hogy sok vállalkozóval tárgyaltam már eddig, itt telepednének le, illetve vállalkoznának. Kiss László úrral, a Távközlési Vállalattól a telefonhálózat bővítéséről tárgyaltam. a Parlamentben pedig Juhász Pállal (SZDSZ), Bogárdi Zoltánnál (MDF), Glattfelder Ferenccel (Fidesz), Zsíros Gézával (Kisgazdapárt) az egykori mályi földekről. — Mi történt ezekkel a földekkel? — A hetvenes években felső .sugallatra a mályi és a bocsi téesz egyesült. A Mályi-tó partja, a mályi ha­tár és szinte az egész falu szabad területe gyakorlatilag a 20 kilométerre levő bocsi téeszé. Földjeinkből 1500 holdat már eladtak. A bo­csi téesz telkeket akar osz­tani az 'egykori mályi földe­ken és pénzt is szeretne zsebre tenni. A telkeket mi fogjuk osztani! Örömmel ér­tesültem, hogy van egy ja­vaslat — italán az én nyüzs­gésem eredménye iis —, a kormánynál, mely szerint öt fő is alakíthat téeszt. A föl­dek visszaszerzésére az egyik út, hogy kiválik a Mályi Üj Tavasz Tsz. a bő-* esi téeszből, a másik: föld- foglalás az önkormányzat, vagy a kiválni szándékozó téeszünfc számára. — Melyek a hosszabb tá­vú elképzelései? — Gazdag emberek (vál­lalkozók) letelepítése a köz­ségben, ám ezekhez utak, telefonvonalak, közvilágítás, gyógyszertár és nem utolsó­sorban terület kell. — Sok helyen még nem tisztázott a polgármester szerepe. — A polgármester lírányit, hisz őt választották meg a programjával együtt, a képviselő csak segíti a munkáját. A polgármester munkája nem államigazga­tási, hianem államjogi. Köz­A törvény, amely a bodrogközi, illetve a hegyközi kisvasút felszámolására alapul szolgált, 1969. január 1-jén született. Ezt követően néhány évig még járt a vasút, hiszen a halálos ítélet tulajdonképpen 1976-ban mondatott ki, amikor is felszá­molták a bodrogközi részt, majd négy esz­tendő múlva felszaggatták a hegyiközi sza­kasz sínéit, talpfáit is. Megtörtént ez an­nak ellenére, hogy a vasút megszüntetésé­vel sem a lakosság, sem pedig a vasút működtetéséhez kötődő üzemek, intézmé­nyek vezetői nem értettek egyet, sőt kife­jezetten tiltakoztak ellene. A felszámolás indoka rövidke, ámde igen nyomatékos mondaíocska volt: a kisvasút gazdaságta­lan. Igaz, az állítás tényét soha senki nem bizonyította, sőt annak éppen ellenkezőjét mutatta iki a bodrogközi-hegyközi kisvasút működtetéséről készült, hitelt érdemlő ér­tékelemzés. A vizsgálatok szerint olyany- nyira gazdaságosan, hasznosan működött ez a vasút, hogy a MÁV Vezérigazgatósága által jóváhagyott engedélyek alapján a MÁV Miskolci Igazgatósága folyamatosan végezte a vasút korszerűsítését, fejleszté­sét. Ennek ellenére a vasút felszámoltatott, s hogy az ítéletet hol, ki .mondta ki, az va­lószínűleg örökre rejtély marad. Nem vé­letlen hát, hogy a megye akkori első em­bere, Grósz Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára is érthetetlenül konstatál­ta a megszüntetés tényét. E sorok írója annak idején részt vehetett a megyei ta­nács tervegyeztető tárgyalásán, amelyen hivatala képviseletében megjelenít Pulai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter is. Neki címezte indulattól túlfűtött szava­it az első titkár. Szó szerint a következő­ket mondotta: ,.Szán dákunk és akaratunk, ellenére megszüntették a kisvasutak Nem tudtuk elérni, hogy megmaradjon. Felmér­hetetlen kárt okoztak ezzel.” A miniszter válaszra sem méltatta, csak cinikusan, szinte gúnyosan nézett az első titkárra, aki akkoriban egy vidékre száműzött, bu­kott embernék számított, a miniszter pe­dig tagja volt a Politikai Bizottságnak is. A kár pedig valóban nagy volt, s már az első esztendőben több mint 10 millió forintra rúgott, igencsak megszenvedte ezt Hegyiköz és Bodrogköz népe. Külön vizsgá­latot érdemelne, mibe került a felszámolás a gazdaságnak, a lakosságnak, s hogy m?n?yiben gátolta meg az elmaradottnak minősített, hátrányos helyzetű térség fej­lődését. Éppen az iméntiek buzdítanak tet­tekre sokakat a megyében, akik nemcsak a nosztalgia kedvéért veszik elő újra és újra a kisvasút ügyét, hanem azért, hogy építsék fel azt, amit a Hegyköz és Bod­rogköz .népétől elvették, leromboltak. Csaj­ka István nyugdíjas MÁV főtanácsos egyi­ke azoknak, akik szorgalmazzák a vasút­építést, és egyáltalán nem légvárakat épít, létén lévő üzemek szállítási költségei, a közútra terelt személy- és teherszállítás akadozott, a két tájegység, a Bodrogköz és a Hegyköz mindinkább elszigetelődött a külvilágtól, megdrágult ott az élet. A vas­út ugyanis embert és árut összehasonlít­hatatlanul olcsóbban szállított, mint a Vo­lán. — A felszámolást azzal indokolták, hogy a kisvasút gazdaságtalan. Valóban az volt? — Ismerem az adatokat. Soha nem volt gazdaságtalan. Azért is költöttünk rá, fel­újítottuk, korszerűsítettük. Új kocsikat vá­sároltunk, Diesel-mozdonyokat helyeztünk üzembe, kicseréltük a sínhálózatot, új állo­mást építettünk, Sátoraljaújhely—Tuzsér térségében... Igen hosszú lenne a lista. Történt pedig mindez rövid idővel a meg­szüntetés előtt. A felszámolásra mégis sor került. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy kimondjuk: a megye vezetése hatha­tósabban is tiltakozhatott volna a felszá­molás ellen, . mint tették azt Szabolcs- Szaitimárban, ahol a mai napig megma­radt, jár a kisvasút. — Az itteni felszámolása viszont tény. Működhet bennünk a nosztalgia, de aki újra vasútat akar építeni, az nosztalgiára nem alapozhat. Ügy tudjuk, Öntsem erre alapoz, hiszen számos szakcikke, tanulmá­nya jelent meg ebben a témában. — A térség jövőjét tekintve az új vasút felépítése mindenképpen indokolt. De ha már építünk, akkor teremtsünk újat és korszerűt. Az én tervem a Bodrogközön áthaladó normál nyomközű, villamos von- tatású vasutat szorgalmaz. Ez a vonal Ti- szabezdéd—Tuzsér térségéből kiágazva, kö­zös vasúti-közúti hídon átvezetve érinte­né Zemplénagárd—Riese—Cigánd—Tisza- csermely—Kenézlő—Viss településeket, s a Bodrogon átvezető vasúti hídon át be­csatlakozna a Szerencs—Sátoraljaújhelyi vonalba Szegilong térségében. Ez a vonal lényegében követné a felszámolt vasút nyomvonalát, hiszen egyértelműen ez a térség lakosságának, az ott működő válla­latok, üzemék kérése, kívánsága. Ezt in­dokolja a gazdaságosság is. A vasút fel­építésével az Országgyűlés is foglalkozott, ugyanis 1990. február 1-én az építési és közlekedési bizottság e témában előter­jesztett módosító javaslatát az Országgyű­lés elfogadta. E javaslat pedig a követke­zőiket tartalmazza: „A kormány tárja fel a vasút; visszaállításának gazdasági forrá­sait, beleértve a helyi erőket és az eset­leges hitelfelvétel lehetőségét is. Ennek ér­dekében hozzon létre olyan szakbizottsá­got, amely elemzi és kidolgozza a Bodrog és Hegyközi vasút helyi és népgazdasági jelentőségét, s a térség önkormányzataival egyetértve készítsen döntéselőíkészítő ja­vaslatot.” — Igen. De ezt még a régi parlament fogadta el... vetít a lakosság és iaz ön- kormányzat között, közvetít a képviselőtestület és az ap­parátus között. A polgár- mester nem intéz egyes ügyekeit, pl. szociális segély, ezt a beosztottak végzik, ő tulajdonképpen a község, vá­ros menedzsere, pásztora. Nagy József de józan racionalitás vezérli itetteit. — Ez a kisvasút évtizedekig jó szolgá­latot tett a Bodrogközben és a Hegyköz­ben, hiszen azért építették, s nem csak azért, hogy legyen egy vasút. Fellendítet­te a gazdaságot, fejlődést, gyarapodást ho­zott, mint mindenütt, ahol vasút épült — mondja. — A megszüntetés pedig döbbe­netes űrt hagyott maga után. Már az első esztendőben tetemesen növekedtek a terü­A hadkötelesek érdekvédelmében... Jogász a kieg.-en ? A B.-A.-Z. Megyei Hadkiegészítő jrancsnokság már eddig is számos nújelét adta segítőkészsegenek a idkötelesek korrekt tájekoztatasa ügyes-bajos dolgaik intézésé só­in. Most, egy újabb szolgáltatást vánnak bevezetni, nevezetesen; gász munkakör betöltésére írnak pályázatot. Mint ahogy azt Mai- n András, mérnök ezredes, pa- incsnoktól megtudtuk, ez a lehető­ig a parancsnokság szamára bizta­tott, s ezt a jogügyi státuszt mi­ll előbb szeretnék betölteni meg­lelő jogi végzettségű szakember­A katonai igazgatási ügyek inté­sével kapcsolatban jelenleg is ak- v segítséget nyújtanak a paiancs- okság illetékes szakszolgalatai, es körzeti központokban a helyi on- irmányzatoknál tevékenykedő te- q 1 éti katonai főelőadók, akik köz­vetlen telefax-kapcsolatban vannak a parancsnoksággal. A meghirdetett fogadónapokon a hadkötelesek és hozzátartozóik rendelkezésére állnak tájékoztatás, adatváltozások bejelen­tése, valamint a hadkötelezettséggel összefüggő igazolások kiadása és egyéb ügyek intézése céljából. A területi katonai főelőadók fo­gadónapjai a körzetközpontokban: Edelény kedd, Encs szerda, Kazinc­barcika csütörtök, Leninváros szer­da, Mezőkövesd csütörtök (piaci na­pokon), Özd szerda, Sárospatak szerda, Sátoraljaújhely hétfő, Sze­rencs kedd, és Tokaj csütörtöki na­pokon. Ezeket a fogadónapokat a katonai igazgatási ügyek intézésére vezetik be az önkormányzati szer­vek, hogy az ilyen ügyek miatti munkakiesést csökkentsék. (körömi) — Ez nem változtait Semmit a tényen, legkevésbé azon, hogy erre a vasútra szük­sége van az országnak, mert hasznos, mert e vidék felemelkedését szolgálná. Hogy mennyire gazdaságos, arra csak egyetlen példáit: a Szerencsi Cukorgyár elemzése bizonyítja, ha vasúton szállítják a Bodrog­közben termelt répát a gyárba, akikor 40 százalékkal csökkennek a költségek. E megtakarítás felével egyébként a gyár évenként, folyamatosan hozzájárulna a vasút felépítéséhez. A felépítés mellett van a Hegyköz és Bodrogköz népe, hiszen ők tudják leginkább, mit jelentene számukra a vasút. Mellesleg pedig 70—80 évvel ez­előtt mind anyagiakkal, mind pedig mun­kával az elődök építették a kiisvasutat is, amit aztán államosítottak, majd megszün­tettek, leromboltak. A népndk joga van ehhez a vasúthoz és jogos a követelés is: az állam vette el, adja is vissza. — Mi lenne hát a teendő? — Egy országgyűlési képviselő, vagy ön- kormányzati tisztségviselő számára nem tu­dóik elképzelni hasznosabb, szebb munkát, nemesebb szolgálatot, mint fölkarolni, szorgalmazni a vasútépítés ügyét, s keresz­tülvinni, hogy újra szolgálja az embereket. — Mégis, mennyi idő alatt, és mennyi­ért épülhetne fel? — A szákértők szerint a tervezéssel, az előkészítő munkákkal együtt 5 esztendő alatt, 6 milliárd forintból felépülhetne. Nem elhanyagolható az sem, hogy az épí­tés emberek ezreinek adhatna munkát, s számos gyár, vállalat számára jelenthetne konkrét megrendelést. Szarvas Dezső 7~ Hogyan érzi magát a 711úlyi önkormányzat polgár- ^esíeri székében? . ~~ Nagy a felelősség, úgy ei'zem, szervezői képességei­det végre megmutathatom. a megyei közgyűlés ráfiját is izgat az aprófalvak l°v.ője. Ám az önkormány­át! rendszer a gazdag, vi- ragzó országokban működik Csak jói. Gondoljunk csak a ű>zópkori itáliai városálla- d^ra. Ezzel szemben Mia- Syarország ma egy eiadóso- ország, a versenytárs fogathoz képest fejletlen, ^yen helyzetben az apróíal- ,ak nem tudják kigazdál- tórt- a működésükhöz, fej- jjőésükhöz szükséges pénzt. _iaba^ kapnák majd könyör- harnänydkat az államtól, j ^^fnegtartó perselyek és nsölyok hiányában — nin- _^6r>ak komoly vállalkozásök f ,a pénz él fog folyni, a ’(’^rombolás” tovább tart. jjj áramlott be a gyar- (j..1°sítások idején rengeteg t^gaság, érték Portugáliá- (j ’ kétszáz év múlva ko'l- v<),Ssz&gény lett, mert nem j.p 1 pénzmegtartó fejlett sja, kereskedelme. Ezzel Wh*®11 A,nS^ia — bár ké- ii/nR _kezdett gyarmatosítani hajjá1' befektetett, és yilág- ajj^batalom lett.) Bízom ■Sba^’ kogy «naágunk ki­ből 1 1dővel nehéz helyzeté- főv’-' ,^e — sajnos — csak a váro °Sna**í ®s mas ®azcl,ag , le„. ,SQ|kmak kedvez a jelen ­1 gazdasági szabályozás. talnit ^ttyen nehézségekkel ía magát szemben? egyill kettővel is: az h'ásin az utak állapota, a akn^!: eSyes képviselőtársak ‘ahtuirtkiája. si Né^ny éve csatornaépíté- íiíl^WikállBítak kezdődtek hniiijj.öan- költségeket 140 ®zütá fertntra tervezték. nács $! ,az akkori megyei ta- a*ftelv egy bfeaw céget, a fj.' millióért vállalta Patiitú^i ' ®z a Pea« köz- lat. R.;ízügyi Építő Válla- *;r0hán "kán végeznék ilyen i'k áip hiúnkét, a dolgozó­iak, aindóan részegek vol­tak! d"Uin|kiaidölben heverész- ^adést- fci'Y*teOiezésre a szer- Sz6ry Vöfek egy társadalmi Társi!,i a Mályi Csatornamű a da kötötte - és nem SZa|báwS 7~ egy eliavu,l;t i°g- lőjtj^ y, “lapján. Tehát ket- Sz°hy Yözött van a jogvi- Se óita A „szerződés megköté- de löbb év eltelt már, a -.tanácson” nem volt másodpéldá­ny,. 'n miin't Mályi polgár- hiú rp1".6’ kértem a Gsatoma- egy fhsullattól a szerződés v01őiüifdainyót’ ám a köny- taSa'dtV ön'nök kiadását meg­közün]3 aZaa1, hogy sem'mi v®gé ^ kozza> netán még a téri ^ 'efehymásoltatom és ben Eteni fogt>m a község- sá0ni Sy Pofon a nyilvános­sá Természetesen be- z 0rn a szerződést. íóliu k’:w'felezőnek tavaly n-a fS els6.iéig be kellett vol- 6zZe,l6JeZin' a mun*kálatdkiat, Mályiu ,lSzernlben elvonultak adtálk y éS allvőllálkozóiknak Zésót J. a mu'n'kák befeje­zik . ^ kbsz utcában kór­ba va^.Utaik eredetü állapot­a 6 helyreállítását, míg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom