Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

1991. január 9., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Nincs más hátra, mint nyugat!

Az Öböl-válság és a Vasipari

A Miskolci Vasipari Kisszövetkezet két dologról is nevezetes. Az egyik, hogy döntően ők szállítják a hazai festékiparnak az ónozott acéllemezből készült dobozokat, kannákat. A másik, hogy a kitűnő exportcikknek számító Heller-Forgó-féle hűtőtornyok vázának ők a hazai gyártói. Nevezetes a kisszövetkezet arról is, hogy az ipar egészé- nek gyengélkedése ellenére még mindig tartja pozícióit, tavalyi éve az előzőnél is sikeresebb volt.

Fehér Miklós elnök azzal kezdi a beszélgetést, hegy leszögezi:

r~ Érezzük természetesen Jj1' is a gazdasági pangást, e (keressük, kutatjuk a ^'egélihetés módját. Eddig sikerült megtalálni. a P^d'ig, elmondása szerint, beruházások visszaesése a kevesebb festék kell ?azdaságina!k, így egyértél- d a> hogy nem kér aninyii a festélkiipar mint ilco- ^bban. 1990-ben „osalk” asfél milliót készítettek a na. -bányai üzem asszo- nem ^ kisebb igényeket kiic .bevette ugyiam klasszi- !„• ^öiemlben veitt létszámhoEvf’ :azonlba:n hagyták, „„f// °®yjon a létszám, nem e)k-.ek ^el új dolgozóikat az a|Zán'ök helyett, iizerrf* ®anc*ia v°lt a dobozták bogy nehezen kapt0 ai|'a,Panyagot, ;s a soroza- ai, ^tPtteéetékelés miatt az késianyai? növekvő árát csak iti ® érvényesíthették a u, t^nniékeknél. Az import u ^^lizáláis ezen a téren is u-hvező változást hozott: nnye>n került ónozott le- ,6Z) igaz magasabb áron, hűit aztán — nagy óvatossagai — csak beépítettek a habozok árálba.

Gyakran a osomagoiló- anyiag hátráltatja az expor- ezénT' í^ytatja az elnök —, áll,, i döntöttünk, nem mákí, mog a bevált for- szím?a ' Masaisiabb műszaki

ványnák1U’ 3 nyugaW szab'

nák "1 ■. *? megfelelő tóam- zyniu "fejlesztésén dolgotok k •-I?asalk a festékgyár- szerQ*er.es®re, hanem mert mi kínái,naertk nekik j°bb árut

egyysaai nagy üzletet tavaly ^aHvr?SSa,‘ rneSrendelós adfa. le Z. n ^“^küszllíödtek ve- alá , arníg a szerződést tető barimé!? . a csehszlovákiai KGST ,re'1' ?®,ert ált már a pQrt ...^^zágolkba viailó ex- enHert'i 3 lrna> s csafe külön t°tt a v zés után szállítha- a jía„ vasipari. Szerencsére gy-on ,3ali koihászolkmaik na- matos Be®at>t az épülő foly-a- rttaiirtn acél öntőműhöz a kihoi.dom 150 méter hosszú .iár.tán,0, hengersor, így lelhessen ö10®.'' dőli árral fizet- k a magyaroknak. ér8 jT^ntban száz -miiTOiót Pos ^rendelésre öthóna- •került arSyalássorozat után ^as'Pif • ra az aláírások, a

leszál‘lüL?zeptember végéig i®lé't a 0t]a a berendezésék besetz osebszilovák partner lei, h gedésót azzal fejezie Kis ’azonnali fizetett,

nak yPséghlibája a dolog- Ez a dolllár .árfolyamesése. i'ortiiviif^rnagában hatmillió Kurtította meg a ^ 1(31 kisszövetkezetet. 35^? üröm az ilyesmi, de ség , nail’liió forint nyere- rné,rn.maV most, a hivatalos étik e,®Zar,ás előtt is biztosiéi .latszik. Nagyobb gond, bgn uZ az idén? A n-apók- hogv ballllattulk azt a hírt, gó-4,Lran ismét Heller—For- vBn .e hűtő tornyokat alkar hazánktól. S mert énként ^asvázait ailvállallkozó- gy^t.i. fgyadül a miiislkoloiaik les? ah, jogos a (kérdés, ^'e bettöle üzlet? baiit^Kém tudom, bár én is Fe&m róla - mondja soron- MliM'ós, majd .kétségeit Hagyí3' . A politika -sajnos Sa8ba ° is beleszól a gazda- ^böi - ®?ost ipéldául az az ^Válság. Mert ha jön is 'enriean,i megrendelés („Jó ’ mert biztos partnerek, jó fizetők!”), ott a nagy kérdés: hogyan szállítsák a hatalmas torony monstre egységeit? Törökországon át nem lehet, a szovjet út is bizonytalan, nem beszélve a tengeriről. Nem csoda, hogy Fehér Miklós szurkol: oldódjon meg békésen a válság.

Addig is, amíg megrendelést kapnak, vadásznak a hirdetéseikre, pályáznak beruházásokra, egyelőre kevés sikerrel. Az azonban az elnök szerint is bizonyosnak látszik, nyugati megrendelés után kell nézni. Németország már nem az igazi, mert a volt NDK munkanélküliségén akar segíteni megrendeléseivel. Talán néhány országgal odébb?

Vajon hogyan élték meg a múlt évet a Vasipari tagjai, alkalmazó ttai, mennyire jó állás a kisszövetkezetnél dolgozni?

— Igyekeznünk a bérekkel az inflációt követni, sikerült is — véli az elnök.

Ez azt jélenti, hogy a csehszlovák naigy üz/let megkötése után kaptak a dolgozók húsz százalékos béremelést, és növelték természetesen a pótlékokat is. Az évzáródkor ismét duzzadó borítékok várnak a „vasipari- sokra”, iákkor osztják ,a vagyonnevesítés után járó részesedést a nyereségből. Az elnök megemlíti, hogy a jogszabályok szerint csak azok kaphattak volna vagyonjegyeit, altóik 1988 vége előtt is szövetkezeti tagok voltaik. Csakhogy, amikor kisszövetkezetté alakultak, sdkan álkálmazötták lettek, így ők hátrányba kerültek volna. Ezért a felhalmozódott vagyonból ingyenes vagyonjegyet adtak az alkalmazottaknak, a tagoknak pedig szövetkezeti üzletrészt. Mindkettő egyformán hoz pénzt tulajdonosának.

A gondoskodás másik, érdekes formáját azért választotta a kisszövetkezet vezetése, mert erősíteni alkarja a dolgozóik kötődését. Tavaly óta CSÉB Évgyűrű-biztosítást fizetnék a 40 éves életkort elért, legalább tíz éve ott dolgozóknak. Amolyan törzsgárdaelismerés ez: ha valaitói nyugdíjba megy, vagy jókora summát, vagy járadékot vöhet fel a biztosítótól. Ha már rossz a nyugdíjrendszer, valamivel ki kell egészíteni

— Nem hiszem, hogy ez mindent megold — mondja Fehér Miklós —, de talán enyhíthetünk a nyugdíjba vonulók anyagi gondjain.

M. Szabó Zsuzsa

Befejeződött a bor• sodsziráki hulladéklerakó fölött termelt cukorrépa vizsgálata. Az eredmény megdöbbentő. Igaz, a figyelemmel kísért anyagok közül egyedül az ólom lépte át a megengedett határt, ez azonban jócskán. A cukorrépára nem írtak élő határértéket, így az egyéb zöldségekét vették figyelembe a vizsgálatot végző megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Ál. lomás munkatársai. E szerint 0,2 milligramm fogadható el maximum kilogrammonként, ezzel szemben a hulladéklerakó fölött termett cukorrépában 14,3 sőt, 25,6 milligrammot is találtak, míg a kilométernyi távolságra lévő növényben csak 0,3-as értéket tudtak kimutatni.

Az előzmények bizonyára ismertek olvasóink előtt, de tálán nem ált röviden felidézni a tényeket. A sajó- szentpéteri Új Élet Termelőszövetkezet 1971. nyarán szerződésit kötött a BVK- val, amely szerint a vegyi üzem ipari hulladékkal töl. ti fel a kavicsbányát, majd termőréteget hord a területre, s így azt újra művel- hetővé teszi. Ugyanakkor a KÖJÁL-ilal történt megbeszélés alapján kötelezően határozták meg, hogy „a fenti területre , semmilyen mérgező anyag nem kerülhet”. Továbbá ennek betartását a KÖJÁL esetenként ellenőrizni köteles.

A telep bezárását 1974. novemberében rendelte el a vízügyi hatóság, mert zavarta a tervezett hidrogeológiai védőövezetet. A tényleges megszüntetésre azonban csak majd’ másfél éves jogi procedúra után, 1976 legelején került sor. A té- esz pedig (immár a borsod- sziráki, " hiszen időközben egyesült a sajószentpóteriAz önkormányzat választotta

Új igazgató a Miskolci Vízmüvek élén

A múlt év végén lejárt a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatornázási Vállalat igazgatójának megbízása, ezért a miskolci képviselőtestület pályázatot hirdetett erre a vezetői posztra. S mert a Vízmüvek a miskolci önkormányzat irányítása alá tartozik, a képviselőtestület közgyűlése december utolsó munkanapján, a szákbizottság javaslata alapján Vojtilla Lászlót megválasztotta a megüresedett igazgatói posztra.

A harminchat éves szakember, aki az előző munkahelyén, az ÉRV-nél üzemvezetőként dolgozott hat éven keresztül, kilenc pályázó közül kapta a legtöbb szavazatot, szám szerint har- imindkettőt. A szimpatikus fiatalember esetében, aki gépészmérnök létére vízellátási és csatornázási oltólevéllel is rendelkezik, bizonyára iá németnyelv-tudása is (előnynek számított az elbírálásikor.

— Mi vonzotta leginkább,

amikor az igazgatói posztot megpályázta ?

— Talán annak a feladatnak a nagysága és összetettsége, ami a jövőben egy vezetőre hárul a Miskolci Vízmüveiknél — mondta kérdésünkre. ,

— Nines irigylésre méltó helyzetben az új igazgató már azért sem, -mert Miskolc új lakótelepeinek vízhálózata enyhén szólva nem

' éri el az elvárható műszaki színvonalat.

— Ezzel magam is egyetértek, hiszen a korábbi években a város fejlesztésénél a minél több lakás megépítése volt a döntő, a közmű- és vízvezeték-hálózat létesítése a legutolsó szempont volt, ennek megfelelően végezték ezt a tevékenységet. Ám az sem tölthet el (bennünket túlzott bizakodással, hogy az ország nagy városai közül Miákolonalk van a legrégibb, legöregebb vízhálózata.

— Hogy mire törekszem 'majd munkám során? — tette fel önmagának a kérdést Vojtilla László.

— A teljesség igénye nélkül említem, hogy fokozottan ügyelünk a jövőben a környezetvédelemre, így például óvjuk vízforrásainkat, ■amihez az elengedhetetlenül szükséges szakértelem rendelkezésre áll, csak még jobban kamatoztatni kell az emberi tudást. Célként tűztem magunk elé a korszerű technológiák bevezetését, az irányítástechnika teljes körűvé tételét, a hálózati szivárgások mérséklését. E: utóbbi gondolathoz magyarázatként még annyit, hog\ a hálózatba betáplált és a számlázott vízmennyiség között csaknem tizenöt százalék az eltérés, ennyi víz vész el tulajdonképpen a szolgáltatás során.

— Mi segíthetné még a vízzel való fokozottabb takarékosságot?

— Egyebek között, ha vízmérőórákat szerelhetnénl fel minden fogyasztónál. E; a kontroll ugyanis döntőer befolyásolná a vízfelhasználást, csökkentené a pazarlást. Ez a szempont a jövőben döntően esik majc latba, hiszen közismert, bogi az energiaár-növekedés és a: állami támogatás mérsékli dósé következtében jelentő sen emelkedik majd a veze tékes víz díjtétele. Ez idei; négyezer darab vízmérőt sze reztünk be, a fogyasztás el lenőrzésére.

— Végezetül a terveinkrő

még annyit, minden erőnk kel azon leszünk, hogy ; Vízművek az elkövetkezi években megtartsa a szol gáltatás eddig elért szín vonalát, de ha lehet — án ez döntően a pénzügyi lebe tőségék függvénye — mé, s zín von alas abban, ha téko

nyabban dolgozzunk.

L. L.

Fotó: F. M.

Itt-ott csak o hulladék bújt elő a répa helyett

Fotó: Fojtán L.

a megengedett érték 128-szorosa

Ólom a répában

vei) megkezdte a területen a termelést. S mivel a hulladéklerakó létezéséről mindenki elfeledkezett, folytatták is a művelést 15 éven keresztül.

A tavaly ősszel kipattant botrány idején a sajtó sokat foglalkozott e témával, de a figyelem központjában az alig másfél kilométerre lévő figyelőkutalk veszélyeztetettsége állt. Az érintett cégek és az illetékes hatóságok erre már keresik a 'megoldást, s szerencsére a mérgező anyagok nem juthatnak le olyan gyorsan az alattuk lévő kavicstenaszra, illetve onnan a kutakba, hogy máris meg kellene húzni a vészharangot. A hulladéklerakó fölé terített (egyesek szerint harminc, mások szerint 60 centiméter vastag) földrétegen termett növényeket viszont 15 évig hasznosították! Valószínű, hogy a sekélyebb gyökerű növények nem szennyeződtek oly nagy mértékben, mint a vizsgált cukorrépa, de azt mégsem hihetjük, hogy például a kukorica teljesen „-tisztán” kerülhetett a silóba.

Tudomásunk szerint az itt ■termett növények, illetve a bennük fellelhető ólom eddig nem okozott problémát. De figyelemmel lehet-e kísérni egy hektárnyi cukorrépa útját? A répa nem is keveredhetett szállítás és feldolgozás közben máshonnan származó fertózésmen- tes alapanyaggal, mint például a gabonafélék, így szennyezettsége nem hígulhatott. (Bár meg kell mondani, ez a keverés eléggé elképesztő ötlet, sajnos azonban egy időben gyakorlat volt Magyarországon. Tehát nem „dobták ki” a kifogásolható terményt, hanem belekeverték a jó minőségűbe. Ettől természetesen a rossz nem lett jó, inkább fordítva, a jót sikerült elrontani.)

A tavalyi, a megengedett ólomszint 128-szorosát tartalmazó répa a KÖJÁL határozott tiltása érteimé, ben a földben marad, semmire nem használható. Végigtekintve a terméketlen foltokkal tarkított, gumigyűrűket és pvc-zsákokat a hátán hordozó répaföldön, újból föltámad bennünk a kérdés: miért maradt ez ilyen sokáig titokban? Egy szemtanú felbukkanása után megindultak a vizsgálatok. A legnagyobb felelősség a hulladékot kiszállító BVK-é. De hol voltak az ellenőrző hatóságok? Vajon csak a BVK szegte meg a szerződést a szennyező anyagok kihordásával, vagy a KÖJÁL is, mert nem, vagy nem megfelelően látta el ellenőrzési feladatát?

Most természetesen a legfontosabb kérdés az, mit lehet tenni, hogy ezek után még potenciális veszélyforrás se lehessen ez a hulladéktároló. Reméljük, az idő teltévéi ezek a megválaszolatlan kérdések nem merülnek feledésbe, hanem nyíltan és őszintén felelnek rá azok, akiknek felelniük kell.

(csörnök)

Privatizáció a Volánnál

A hazai vállalatok nehéz helyzetének következtében jóval ke- ve-ebb árut fuvaroztak az elmúlt évben az orszáK közlekedési vállalatai. Nem kivétel ez alól a Borsod Volán sem. Bár csekély nyeresége szert tettek, a vállalat és az itt dolgozók létének biztosítására jelentős szervezeti átalakítást'"“' hajtottak végre. Üj üzletágak alakultak, melyek már döntően profitér- dekeltségűek. A legszerencsésebben a nemzetközi árufuvarozási üzletág helyzete alakult amelyik január 1-től magyar- német vegyes vállalatként'működik. A két alapító, a Borsod Volán és a Maczisped GmbH — mely szintén nemzetközi fuvarszervező cég — 7—7 millió forint tőkerésszel létrehozta a Borsod Volán Szállítmányozási és Kereskedelmi Kft.-t. A német fél apportként közel 1 jni’- lió forint értékű, a sikeres működéshez feltétlenül szüksége műszaki berendezéssel látta el az irodát.

Rácz Sándor ügyvezető igazgatótól megtudtuk, hogy elsősorban a megyénkben működő vállalatok szállítási gondjait igyekeznek megoldani. Helyzetüket megkönnyíti, hogy kapcsolatban maradtak a Volánnal, és a vállalat közel 100 kocsijára kell folyamatosan fuvart biztosítaniuk.

Amennyiben a szállíttatási idények ennél magasabbak, olyan magánfuvarozók bevonására készülnek, akik ma még nem rendelkeznek speditöri (szállítmányozói) kapcsolatokkal. Véleményük szerint a fuvarosokna’ megéri az irodához fordulni — méír az alacsonyabb fuvarozó™’ díj mellett is, ami a szerve™ díj levonása után marad —. mert minden esetben biztosi*™» nak számukra visszfuvart is, ami nyereségessé teszi az utat.

Komoly problémák már ma is léteznek a közúti áruszállító ™ terüíetén. A Közös Piac tagországai nem engedik, ho^y ugrásszerűen metrnövekedjen a fuvarozói forgalom — ezt a nemzetközi útvonalén kedélyek szá-j mával korlátozzák. Tovó’ ezekben .az országokban rövid™ sen szigorítják a közlekedő™’ paramétereket, amelyek színem kedveznek a Volán pépiá™- műparkját döntően alkotó ?’• da, Rába típusú autóknak, kamionoknak. Jelenléti 20 dara^ IVECO-vontatót lízingel a Volán. Az iroda által szerzett fuvarokból kíván iák törleszteni a lízinRdíjat. A két cég — fuvaros és szervező — szerencsés együttműködésének eredményeként a szigorítás évére talán sikerül lecserélni a műszakilag nem megfelelő tjépjárműparkot.

T. N. E.