Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

1991. január 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ÖsoSnk emléke A BistÉi tájház I A csaknem 600 éves Szentistván, az utolsóként kialakult matyótelepülés másfél évszázadon keresztül lakatlan volt, a török pusztítás után az összeírások is így tartót­Beléptünk az évezred “talisó évtizedébe, vége (,ta- an bosszú időre is) a kará­csonyi, szilveszteri eszem- jszomnalk. Mára mér bizo- ^yara mindnyájan kiipihen- Ep* az ünnepek fáradalma- ’ s a pezsgőből kijózanod- a> egy emberkén! állapít- 'a:tjU'k meg: országunk la­kossága időtlen időik óta Oern volt ilyen egységes, ^nt manapság. Együtt fél ma majd’ 11 miil- 'ió magyar az új éráktól, s Egységben az erő! félünk az ú'j adóktól is. A leginkább csak szerénynek mondható fizetésünk elérték­telenedésétől, a munkanél­küliségtől, és persze a vég­rehajtókról nem is beszélve. Szóval félünk. Kegyetlenség Az ablak előtt állva el- e“*ztarn. Gondolataimat abadjára engedtem, hadd ingjanak kedvük sze­lj, E§yszer csak nyúlánk 'zeneves fiú .került látó- egembe. Tipikus tini — Alapítottam meg. Hosszú abait esetlenül rakja, ke­zeivel nem tud mit Ikezde- n'- Megállt, és erősen fi- gyelt valamit. Mi lehet az? 'aba mentem közelebb az a lakhoz, nem láttam ér- ©klődése tárgyát. Valami |smerőst láthat — állapítot- m meg, mert arcán eny- e mosoly jelent meg. Le- a.ioilt, qS kezébe vett egy Zsemie nagyságú vályogda- ^abot. Mosolya egyre telje- b lett, a szeme hamis­kásan csillogott. Másodper­cek múlva már célzott is. Fehér fogai — amelyeket bőre barnasága csak foko­zott — elövillantak nevetés közben. Ebből tudtam meg, hogy talált, és egy kis fe­kete kölyökkutya nyüszít­ve lábát húzva menekült előle. A fiú arcán egy pil­lanatig még ott lebegtek a sikerélmény és magabiztos­ság jelei, majd nyugtázva az eseményeket, zsebredu- gott kézzel befordult a sar­kon. Hosszú lábait esetlenül rakja, kezeivel nem tud mit kezdeni. (tamási) Nem nyugodtam meg A kora reggeli beharango- 0s után érdeklődéssel vár- “m minap a miskolci Város- 9°ndnokság illetékesének [“diónyilatkozatát arról, ”°ay miért csak a °®lyárpsban szórják, teszik j>«úszásmentessé” az uta- A kérdésben benne fog- “'»“«ott az is: miért nem péredett az első kényszeri- ‘“alkatommal a szórás leg­jobb. Főként az erre adott ö,asz ütött szöget a fejem- “*• $ mint utóbb hallottam, '““sokéban is. . A nyilatkozó hölgy ugyan- ‘ sajnálkozását fejezte ki “Watt, hogy a szakvállalat *®Ptelen volt eleget tenni a arosgaadnokság megren­delésének. S nem másért, s?k mert éppen elromlott a .rorógép. Ha ez nem tör* en,k meg - fette hozzá ?“mmi baj nincs, nyugodtan, és lábtörések veszélye ®lkül közlekedhettünk volna. Oe a legkedvezőbb hely- I 1 az lett volna a szakválla- “1 és a Városgondnokság számára, ha mondjuk nincs hó, nincs hideg, nincs csú­szásveszély. Ha mondjuk egy melegégövi ország vagyunk, ahol nincs szükség téli fel­készülést tervek készítésére, ahol nem romolhat el éppen a tél kezdetén a szórógép, ahol nincs szükség szóró­anyagra, s ennélfogva ilyen semmitmondó, üres az em­bereket idegesítő magyaráz­kodásra sem. Csak hát mi itt étünk, a négy évszak országában, Miskolcon, néhány hónapig újra és újra, évenként ismét­lődően a tél minden gond­jával a nyakunkon. Mellesleg arról is szívesen hallottam volna néhány szót, hogy vajon miképpen romol­hat el mindjárt a téli idény kezdetén egy szórógép, s ha éppen el is romlik, miért nincs helyette másik azon­nal? Hogy az emiatti szá­monkérésről már ne is be­széljek ... (ny-s) ták számon. Sikerült azonban újjáélednie a tetszhalálból, átvészelni két földesúr sanyargatását, a környező telepü­lések terjeszkedésével egyre csökkenő földterületek fojto- gatását. Az életért állandó harcban álló őseik emlékét őrzi a település tájháza, melyet a nagyközség lakói és a müemlé'k-felügyelőség segítségével hoztak létre. A több, mint 100 éves házban kiállított használati és munkaesz­közök egyre több érdeklődőt vonzanak. Fotóinkon ebből adunk egy kis Ízelítőt. Fotó: Nagy Miklós De ebben legalább egysége­sek vagyunk. Néhány évvel ezelőtt; az akkori vezetők miit megírnám tettek votoa azért, hogy a nép egysége ilyen széles körű legyen. Nap miiint nap azon fáradoztak, hogy megteremtsék az oly’ áhított egységet, s váltjuk be, ez mára sikerült. De félre a múlttal! Egy­ségesük vagyunk és erősék. Bár az erőnk lassan majd élfogy, hiszen a testi erő fenntartásához megfelelőkép­pen kell(ienie) táplálkozni. És mire szép lassan elgyengü- lünik, tálán a jelszó is más­képp fog hangzani: Több­ségben a kétség! Legyünk erőseik! K. S. '91-es pillanatok RUHATARBAN ■ Szereplők: Ruhatáros né­ni, Lány, Fiú R.: Tessék a kabátokat beadni! L.: Miért? R.: Mert itt ez a szabály. F.: Jó, de tessék rá na­gyon vigyázni. R.: Mint a többire. F.: De ez egy nagyon ér­tékes kabát. R.: No de ilyet?!? Ide még HO 000 forintos kabátot is beadnak és soha nem volt még panasz. F.: Jó, jó. De ez akkor is nagyon értékes. R.: De miért? F.: Azért, mert ez az egyetlen kabátom. FALATKA — Mennyibe kerül a po­gácsa? — 12 Bt. — Kérek egy felet. CSALIMESE — Hova viszi azt a kály­hát. öreganyám? — Eladni, fiam. — De hát miért? — Hogy szenet tudjak venni, fiam. kíváncsiság — Anya! Miért van betör­ve a vonat ablaka? — Nem tudom, kisfiam. — Nem lehetne megjaví­tani? — De meg lehetne. Egyetlen téglát sem építettek be! Sem Fejűnek, sem másnak! Az Észak-Magyarország 1991. január 5-i, szombati számában dr. Balás István, a Fejti-viilla ügyéről újólag nyilatkozik. Dr. Balás István úr országgyűlési képviselő súlyosan sérti a bekecsi szö­vetkezet ülteti érdekeit és árt jó hírnevének, ezért helyreigazítást kérek a cikk­ben szereplő kijelentésért. A bekecsi szövetkezet nemcsak Fejti György pártvezető vil­láját nem építette! A képvi­selő úr azon állítása, hogy a bekecsi termelőszövetkezet Budapesten székelő építőipa­ri üzemága a fővárosban több. volt MSZMP-s vezető­nők készített házat, ez rá­galom! A bekecsi szövetkezet MSZMP-s vezetőnek sem in­gyen, sem pénzért, sem mél­tányos áron egyetlen téglát, vagy más építőanyagot nem épített be egyetlen lakásba sem. A képviselő úr előttem is­meretlen forrásból nyert in­formációval vádaskodóan lép fel a szövetkezettel szemben. Ez egy képviselőhöz méltat­lan, s számomra érthetetlen. Nem kívánunk politikai csa­tározás színtere lenni, de az igazságot megköveteljük. Ügy tűnik, nem múlt el az a régi rendszer gyakorlata, s egyes emberek bármiféle ki­jelentést tehetnek büntetle­nül. Az Országgyűlésnél kez­deményezni fogjuk a képvi­selő úr eljárásának kivizs­gálását és a szükséges intéz­kedés megtételét. Pisák János, a bekecsi Hegyalja Tsz elnöke Tarifa No, kedves sógor, ide süss! Mehetsz megint a fővárosba, megtapasztalni a legújabb figurát, a masszázsszalont. Igaz, ez nem egy húszas, mint az a bizonyos lyuk, amely ennyiért — mint mondád — tényleg nem ceruzát hegyez, hanem ringó ülepű hölgyet mutat, aki ha már éppen meztelen, hát magát masszírozza. Ez otthon is szokása lehet neki, s ha teheti, mert te fizetsz ezért a látványért, bolond lenne, ha nem tenné. Ez a másik fajta dolgozó no viszont már téged masszíroz, mert ez neki a szolgáltatása. Mindössze 5500 forintodba ke­rül, 500 a belépő, 5000 a masszázs, plusz az útiköltség, meg még egynéhány ezres, ha inni is akarsz valamit, mert az 500-ért — megmondta a tulaj —, egy korty vizet sem kapsz. Azt csak azért fizeted, hogy igénybe vehesd a szolgáltatá­sokat, azaz hogy beengedjenek. Mert nehogy azt hidd, hogy itt azért mert te fizetsz, neked már mindent szabad. Egy fenét. Itt is csak vendég vagy és kész. Igaz, hogy tárt karok­kal várnak, de ezt ne értsd félre. Ez sem a szeretet jele. A hosszan leírt tevékenységek közül válogathatsz ugyan, ilye­neket, hogy potenciálnövelés (tudom, erre nincs szükséged), társalgás, csomagküldés (?) meg minden egyéb, de nehogy 5000-ért a csomagküldést válaszd, mert ennyiért masszni is lehet. Melyhez hasonló jókat kíván sógorod, Göre Gábor bíró úr Nyereménygála Több mint 600 ezer forint értékben értékes dijakat sorsolt ki a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ azok között a vásárlók között, akik az elmúlt évben a szövetkezet üzleteiben leg­alább ezer forint értékben vásároltak. A. fődij egy Dacia személygépkocsi volt, amellyel Molnár József mezőkövesdi lakost jutalmazta Fortuna istenasszony. laczó József felvétele. (rabóczy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom