Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

1991. január 8„ kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

AytóajtóicHincs-készités az Eliett-Certában. Húsz százalékra szántottak.

Öröm és üröm a leértékelés

(Folytatás az 1. oldalról)

í?*b -^nt ahogy tart az úttól az újabb leértékelés- a ' uSyanis élénken él még v„i601, ékezetekben az egy év- . ^előtti kép: akkor, alig íg hónap alatt kétszer is _gy döntött a nemzeti bank.

A Világgazdaság című lap értesülése szerint ez utóbbi elhatározás egyáltalán nem kizárt. Ha ugyanis az infláció felgyorsul, újból szükségessé válik nemzeti fizető- eszközünk leértékelése. Persze, ami az egyszerű állampolgárnak rosszul esik, az

igen jól jön az exportálóknak, hiszen így nem vált olcsóbbá az import. Selling Emil, a miskolci drótgyár igazgatója azt mondja: számítottak a leértékelésre, de még jobbkor jött volna, ha a tavalyi év utolsó hónapjaiban megteszik ezt. És e véleményével nincs egyedül, hasonlóképpen vélekedik er- -ről Lotz Ernő, az Ózdi Acélmű Rt. elnök-vezérigazgatója is. Hiszen az év végi záráskor ezzel a viszonylag egyszerű adminisztratív manőverrel több száz millió forint többletárbevételhez jutottak volna.

Hát, akkor nem jutottak, jutnak most. A December 4. Drótművek például cirka 2 milliárd forint exportárbevétellel számol az idén, ez, tegnaptól már 300 millióval több. És, ez arra ösztönzi a céget: még többet exportáljanak, a 35—40 százalékos árbevételi exportarányukat növeljék. Nyilvánvalóan: ha találnak további piacot termékeiknek . ..

Végezetül ez utóbbiban reménykednek Sátoraljaújhelyen is, az Elzett-Certá- nál. Szilágyi László vezér- igazgató bizakodó, kelendőek gyártmányaik, s talán újabb vevőket szerezhetnek. Itt, az egykori lakatgyárban viszont nemigen elégedettek a 15 százalékos leértékeléssel, legalább 20 százalékban bíztak. Persze, a hatszázmillió forintos exportra ez is majd 100 milliót ráhozhat, de hát úgy vannak vele: ami bejön a vámon, elmehet a réven. Ugyanis meglehetősen nagy az árverseny a világpiacon, s elképzelhető: csökkenteni kénytelenek áraikat, ha versenyben kívánnak maradni. Létük ezt kívánja...

(illésy)

Reménységbacilusok

ra, Aim a Legmélyebb hul- lámvöigylből is élőbb ki lehet keveredni egy jó adag optimizmussal, .ha hiszünk abban, hogy egyszer megáll majd, vagy elfogadható mértékűre csökken az áremelkedés, vagy javulni látszik majd a kétségtelenül súlyos laikádhélyzet és a fiatal házaspárok két-három apróságnak is nyugodt, meleg otthont teremthetnek saját erőből, vagy központi támogatással. Eljöhet az idő és ebben hinnünk kell, amikor bármilyen közegben megbélyegzett ember lesz a mocskosszájú, közönséges modorú és nem kell eltűrnünk az effajta spontán megnyilvánulásokat. Hogy a lakás fűtése, világítása nem számít luxusnak, mint ahogy egy jobb holmi megvásárlása sem. Lesz boldog, kiegyensúlyozott családi éleit, amelyik óvó, védő keretet ad egy egészséges önbizalommal, hittel megáldott, tevékeny új generáció felnövekedésének.

Hinni kell, mert a mély apátia még a lábadozó beteg gyógyulását is lélassítja, visszaveti. Senki sem állítja, hogy nincs nagyon nehéz helyzetben az ország, hogy ma a bérből és fizetésből élő>k óikkal érezhetik úgy, munkájuk ellenértéké szinte semmit sem ér, hogy az árak emelésével nagyon mélyen kotorásznak a zsebünkben, ahol már magunk is alig akadunk valami pénzecskére. Persze, hogy alaposan megterheli ez minden napja inlkat, hangulatunkat, idegeinket és emiatt gyakori a türelmetlenség, az ingerültség, ami gyakran olaj a tűzre.

Töretésünk, kálvária-járásunk nem új keletű, hiszen ha az lenne, nem hagyna ilyen nyomokat a közhangulatban. Az évtizedek óta egyre többet vállaló, korán elfáradó családfőik, negyvenes éveikben felbukó, a túlhajszoltságtól elfásult emberek országa lettünk, mert minket magyarokat már régen megérintett az igazi fogyasztói társadalmak életnívója és ahhoz hasonlót szerettünk volna mi is magunknak, áldozatok árán is.

A miénknél halványabb életszínvonal sem taszít más népeket ilyen letargiába, mint ahol most mi tartunk. Katasztrófákat, nemzeti tragédiákat megért népek sem hagyják, hogy tartásuk végképp odavesszen, a bajiban is a megerősödés, a t alpra - állás hajtja a bizakodó embert.

A Gallup Intézet igazgatója szerint a mii hangulati mélypontunk érthetetlen kívülről nézve, illetve annak fokozatát érzik indokolatlannak. Kívülről persze másként látszik minden. Hozzátette, rém ény-ség ba c Húsokkal szeretnék megfertőzni ezt az országot az értünk aggódok, olyasmivel, aimi most nálunk nagyon hiányzik. Azért kellene a .reménységet elhinteni széles körben, mert a kilátások kedvezőbbék, mint ahogy ml megítéljük. Legyen igazuk! Ám sugallni a .reményt a reményvesztetteknek, mondj ük meg őszintén sokkal könynyebb és kockázatmentesebb, mint a konkrét segítség nyújtása. Valahol leghátul az áremelések, népszerűtlen intézkedések, magas adók, helyi adók stb. mögött mindig az a 20 milliárd fölötti dolláradósság árnyéka kísért és kísérteni fog meg egy jó ideig. Lehet, hogy az 1091 -es év rója ránk a legsúlyosabb terheket, vállalatokra, kft.-ikre, kisvállalkozókra,, családokra, de az elkövetkező esztendők s®m •ígérnek még hazánkban földi paradicsomot. Persze, hogy kellenek azok a re- nrénységbadilusok, hadd fertőzzenek, javítsanak valamit rajtunk e kézzelfogható le- hangoltságon! Á:m az adósságainkat könnyítendő nagy tételű „dollárfertőzések” oldanák igazán e _ szorongó feszültséget — hátha azok még csak nem is hitelbe érkeznének, hanem gondjaink hathatós enyhítői eként. _ Az igazi segítség az eddigi készségesen hitelező világ részéről egy ilyen „fertőzés” lenne.

Nagy József

Rendezési, menedzselési terv Tokajnak

Nem kis feladatot kapott a miskolci székhelyű Régió Városfejlesztési és Műemléki Kft. E szakirányú tervez.ő vállalat készíti el — más intézmények bevonásával Tokaj város önkormányzata részére a praktikusan, használható rendezési-menedzselési tervet.

Mint Bodonyi Csaba Ybl- díjas építész, a város főépítésze megfogalmazta, bár Tokajra többször módosított rendezési tervek készültek, a megváltozott követelmények, nemkülönben az újonnan jelentkező gondok új terv készítését tették szükségessé. Ebben együtt egyeztetik a hosszú távú elképzeléseket a napi tennivalókkal. Modellértékű tervet kívánnak készíttetni, amely lehetőséget nyújt a vállalkozóknak, kínálatot a tőkebefektetésre. A terv készítését anyagilag is támogatják más intézmények, köztük a Szabolcs megyeiek, a Tisza keleti partja és a város közötti kapcsolat megteremtése érdekében.

A terv egyben komplett környezetvédelmi feladatokat is meghatároz. Ezzel együtt a Bodrogzúg déli részének elemzését és hasznosításának lehetőségét is felvázolja. Ennék során dolgozzák ki azokat a feltételeket, amelyek környezetkímélő technológia telepítését teszik lehetővé. Ugyancsak szélesébb körű a tervezése a Tisza és a Bodrog idegenforgalmi hasznosításának, amely több megyét is érint.

Űj típusú gond a borvilágkiállítás megtervezése — amennyiben a csatlakozásunk a világikiállításhoz megtörténik. Ezt a lehetőséget azonban a tervezésnél már figyelembe veszik.

Ezen átfogóbb, szélesebb körű tervfeladatok megoldása mellett számos, a „helyszínre”, Tokajra vonatkozó tervezést is el kell végezni.

Ezek között szerepel a belváros közúti tehermentesítése, s a Tüzép-telep elhelyezése a vasút mellett. A Tüzép mostani helyén pedig az autóbusz-pályaudvar kialakítására kerül sor.

A tervezés során megoldandó feladatok között szerepel a város és a Kopaszhegy közötti kapcsolat, ami már csak a felszíni vizek elvezetése miatt is szükséges. Ennek során tervezik a Kopaszra a présházak és szőlőik hagyományos kultúrájának visszaállítását. Foglalkoznak majd Tokaj kulturális és művészi szerepének erősítésére szolgáló elgondolások felvázolásával, közte a felhagyott kőbánya hasznosításával.

Keresik Tokaj saját inden- titásánaik megfelelő programot a honfoglalás 1400. évfordulójának megünnepléséi-e. Gondolnak a tokaji vár maradványainak, valamint a szigetnek a várossal történő összekapcsolására.

Mindezek a tervkoncepcióban szerepelnek. Kidolgozása a tervezőkre, megvalósítása pedig az önkormányzatra vár.

Véget ért Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere?

Annak idején (két éve) vitába keveredtem egy pos- táskisasszonnyal, mondván, hogy a Magy. Kir. Postának nem az a dolga, hogy ellenőrizze, cenzúrázza (?) a leveleket, hanem, hogy (minél gyorsabban) továbbítsa azokat. Mert bizony a mi postánk szolgáltatásai (noha az árai nőnek) még ma sem világszínvonalúak. Kamody Miklós könyvéből tudjuk, hogy ama Magy. Kiír. Posta lóval, szekérrel is megfelelt a kor színvonalának, s nem értjük, hogy ma (vonattal) miért jön a levél 4 (négy) nap alatt ide Pestről, hogy Erdélyt, Kassát, Ungvári ne is említsük. A postáskisasszony rosszkedvűen — és kicsit fölényeskedve — kioktatott, miszerint ineki „hivatali kötelessége” kiszűrni azokat a leveleket, amelyek az állam, a Népköztársaság érdekeit sértik, veszélyeztetik. Akkor sem, s azóta sem értem, hogy egy elkeseredett nyugdíjas röplapjai, versezeltei tényleg olyan komoly veszélyt jelentet- tek-é, amelyért börtönbüntetés járma. Hiszen Kristály Gyula nem mondott és írlt mást, minit .amit mi, mindannyian, sőt a szellemi (közgazdász) politikai elit is már évek óta. Most, hallgatva a postai gazgató,

a bíró és a rendőrkapitány érvelését, visszamenően is igazolódtak Kristály Gyula elkeseredett érvei, vádjai. Az ózdi nyugdíjas sorsában ugyanis éppen az az elkeresítő, hogy nem egyedi! Még tabu volt (hivatalosan) a szegénység, mint téma, társadalmi jelenség, de lattól még nem szűnt meg! írhatta volna azt a levelet akár apám, vagy a szomszéd bácsi is! A kapkodó, ideges hatalom meglepődött!?), hogy a közvélemény rokonszenve egyértelműen az ózdi nyu- díjas mellé állt. Hallgatva a fiatal ügyvédnőt, még ma is érvényesnek érzem a kérdést: hol, milyen fórumon mondhatja el Tiborc a panaszát? törölték-e már azt a paragrafust a törvénykönyvből? (A dolog pikantériája, hogy Kristály Gyula az SZDSZ- be, tehát az ellenzéki pártba lépett be.) Korántsem véletlen ez. Egyben elgondolkodtató is ha meggondoljuk, hogy néhány túlbuzgó korifeus milyen szívesen söpörne le, tiltana be most is minden kritikai észrevételt, amely az uralkodó pártolt és a kormányt bírálja. Lesz még gondja Kristály Gyulának, a kris- tálygyuIáknak! (?) A stúdióba meghívott író és politológus azzal érvelt, hogy

ma nagyobb a nyilvánosság, Kristály Gyula fordulhat valamelyik laphoz is akár. De fordul-e? Nincs mindenkiben akkora civil kurázsi — hála éppen az elmúlt évtizedek megfélem- lítettségének. Bánk azzal csiitíltja Tiborcat, hogy „buzogj nemes vér, buzogj” s nem vállal közösséget Peturral. Kristály Gyula tagja volt „a” PÁRT-mak, amely állandóan rá, rájuk hivatkozott. Ez a párt rendőrt, .(postást), ügyészt, bírót uszított rá, amikor bírálni merészelte — a maga sajátos módjáni — .a politikát, amely csődbe vitte az országot. Ügy gondolom, hogy éppen a közvélemény nyomásának, a nemzetközi érdeklődésnek (is) köszönhető, hogy a történet vége happy end. Annak idején (nem véletlen!) találkoztam pl. a Szabad Európa Rádió tudósítójával is ..

Kicsit megkésett ez a tévéműsor, olyan, mint a tegnapi újság, de ne higy- jük ám, hogy nem kinál mai tanulságokat is! Soha többé Kristály-pert. A bírálat kerüljön oda, ahová való: a Parlamentbe, a sajtó, a közvélemény nyilvánossága elé. Jobb ma a még olyan kemény bírálat is, minit a holnapi katasztrófa!

hs

pllA ®?®6y»r Gallup Intézet kitfJÍZrtette év végi hamgu- rü^ését és abból kide- 6B'’ ed<iigi méréseik soha, Kiüt ón országban sem remél l'a,1íallí ilyen mélységesen ‘y hangulati hullámvöl- §,ig ’ ^ht most nálunk. Pe- kezfitt2 ™íézet sem tegnap eiism6 ^ágszerte ismert és tevai,6rt közvélemény-kutató vqiu .®hységélt és hát azóta hélvÜÍ n®bány súilyoskrízis- Mieh.-,e bolyeón. ta vi,i - 1 enine|k a pesszimislán uagrelkordnak az oka? Ta- empiii? w01051 már hetente

Wöi£alkél6ln[lÍSZer‘ éS na"

kanóllWm : a tömeges nrnn- iátsZó UK?eg’ az elszabadulni köd" bűnözés, a morális guníkan?l!lben all>® látunk ma- iátástaiiil va?y..a Hatolokfci- laikásih,ifn JOV,°Je> a gyötrő de] «-™ny’ a százszámra fe- gtíló ■ , 1 .maradtaik lehan- r°:korilenléte a pályaudva- netán’ templomok kövén, nienfí f?z alamizsnaszámba ben fizetések az üzemek- egvI,a növekvő adók, a már dón 6r kialkudott, elfoga- meg ván l.*í'a|n‘l’ait ok egyoldalú Vii loo1 ozt’at ása ? A gáz, a számol a..szén drágulássá', a még . 6vpen csökkentett, de vetési1'6! ‘s tetemes kölitség- foiflh-L neiicil, vagy az a fel- lánmav^tlainul hatalmas, dol- tartni»-ápdolkbaln mérhető íohbm!S? Wi szomorít ja itt szQmn.az embert, mint a génvehiKd0'S’ námézésre is szeSz%Än° SZOdíaiHst,a °r"

ség^án a vérlázíltóan közön- lémS’ átszeli modor, amiben hét “^'nyomon részünk le- a'ki’ V’agy az> hogy ezt nincs b0c,.-T^Storólja, vagy uraim lébiu9 szankcionálja <lega- ]ió d az szegi kedvét tízmil- a nantitársunikinak? Esetleg áiig/^Shasanllás 'gyötrelmes neveu^’- lhogy materialista tét0v- ését odahagyva most kor ve’hi a keresztet, aimi- l0rn bátran átlépheti a temp- ber.n . szöbét, amikor em- fiát tartja keresztvíz

■he^ rendszerváltás gy ötnél- bóhh ^átyo.sabbak és élhúzó- se^bna'k mutatkozóak, mint- boi.,..gondoltuk. G azdas ág i °íl* kiülő nősképpen nem ató'k meg máról holnap-