Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. január 7., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 pipi; Téli és nyári vezetők Talán sértőnek tűnik a cunbéli meghatározás: téli és nyári vezetők, de nem ennek szánjuk. Egyszerűen arról van szó, hogy a hiíva- talos statisztikák szerint mintegy 100 ezer magyar állampolgár szerez gépjár­művezetői jogosítványt. E friss jogosítványosoknak több mint a fele olyan idő­járási viszonyok közepette tanulja a gyakorlati vezetést, hogy nem ismeri a téli idő­járási körülményéket. Nem ismerik a ködöt, az ónos esőt, a havazást, a síkossá- 8°t, s a hótorlaszokat. Ez azt jelzi, hogy évente több tízezer autós autózik általa még nem próbált és ismeret­ion körülmények között. Több tízezer? Akár száz­ezres is lehelt ez a szám, hi­szen az előző két tél men­tes volt az igazán télies időjárástól. Természetesen azért senki sem vonható felelősségre — sem az oktatók, sem a friss jogosítványosok —. hogy nem sajátították el a ta­nítványok a Ítéli autóveze­téshez szükséges tudást. Vi­szont minden autósnak tu­datában kell lennie, hogy milyen vezetői tudással, ké­pességekkel és információk- kal rendelkezik. Az elkö­vetkezendőkben tulajdon­képpen egyaránt szólunk a gyakorlott és a gyakorlatlan autósakhoz, hiszen a közle­kedés télen is, nyáron is va­lamennyi közlekedő közös eselekvése. A gyakorlott vezetőknek tudniuk kell, hogy mellet­tük és körülöttük vannak vagy lehetnek a gyakorlat­lanok, ezért Itehát ennek tu­datában kell értékelni a téli időben ás a forgalmi hely­zeteket. Nem elég tehát, ha azt tudjuk, hogy az ónos eső milyen következményekkel, milyen síkossággal jár, azt is tudnunk kell, hogy aki'k nem gyakorolták a síkos úton va­ló vezetést, azok milyen „figurákat” képesek bemu­tatni — akaratukon kívül — járműveikkel. Közlekedé­sünkben ilyenkor a kötele­ző óvatosság mellett sokkal nagyobb követési távolságot, előzés közbeni oldaltávolsa- got kell tartanunk, s termé­szetesen minden közlekedési manőverünket az átlagosnál is megfontoltabban' és át­gondoltabban kell megten­nünk. Lám, máris a . gyakorlat­lan téli vezetőknek szánt jó tanácsoknál (tartunk. Hiszen a téli vezetés sem ördöngös­ség, hanem technikai isme­retek alkalmazásai. Így hát ismernünk és tudnunk kell. hogy télen a legnagyobb veszély a hirtelen mozdulat. Azaz, az indulásnál a hirte­len gázadás, menet közben a hirtelen fékezés, a durva, vagy ha tetszik: a sportos sebességváltás, és természe­tesen minden erőteljes kor­mánymozdulat. Minden elméleti tudás per­sze annyit ér, amennyit a gyakorlatban megvalósítani képesek vagyunk belőle. S rögtön itt a következő, kér­dés: mit tehet az elővigyá­zatos, de a téli vezetésben mégis kezdő autós? Sok eset­ben leírták már, s mintegy követendő példaként, említi minden szakember: a gép­járművezető-képzésben rej­lő lehetőségeket, s ezek kö­zött az úgynevezett mester­séges síkos pályákat. A Bé­csi úton található egy ilyen gyakorlópálya, síkosságot az egyébként is életveszélyesen csúszós sárga keramiitkő s a rálocsolt víz adja. Természe­tesen ilyenkor, télidőben gyakran az élet, illetve aZ időjárás kínálja a „tanpályá­kat”. Persze nem mindegy, hogy a célszerű közlekedés­ben, vagy pedig forgalomtól elzárt, s így biztonságos te­rületen gyakoroljuk a téli vezetést. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan viselkedik az autónk a síkos úton, jeges, havas körülmények között. Egy üres .autóparkoló, egy város közeli, viszonylag egyenletes talajú legelő, vagy más, a forgalomtól el zárt terület kiváló lehetőség a gyakorlásra. S itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ilyen gyakorlatot nem­csak a kezdő téli vezetők­nek ajánljuk, de ajánljuk azoknak is, akik az átlagos­nál ritkábban vezetnek, vagy éppen kocsitípust váltanak. Tudnunk kell, hogy kivált­képp síkos úton meghatáro­zó, hogy alul- vagy tűikor# mányozott személygépkocsit vezetünk. December első napjaiban megjelent az első hó, s en­nek nyoma megjelent a sta­tisztikákban is: ugrássze­rűen nőtt a traumatológiák betegszáma, nőtt a biztosítók ügyfeleinek száma. S. B. A. A vegyicsapatok képviselője a luixitkésiletek őrzési rendjét ismerteti az újságiráWcal. Hol őrzik a Szovjetunióban a MM? Lennon gyilkosa beszélt Tíz éve múlt, hogy a. hi- dea New York-i estében Pisztolygolyóval pontot tet- tek egy nemzedék — a beat- horszak — legjelentősebb kéPviselőjének életére. Mark David Chapman — már csak a bűnügyi krónikák is­merik a nevét — lelőtte John Lennon zeneszerzőt, énekest, a kordivat szerinti hékcmozgalom vállalt szere­pű harcosát. A négy liver­Vooli fü közül a leghíreseb­bet. Chapman most beszélt először arról, hogy miért húzta meg a 38-as kaliberű Pisztoly ravaszát. Az inter- az atticai börtönben ké­íú szült, ahol 20 éves bünteté­sét tölti. „Tízéves korom óta hittem John Lennon dalszö­vegekben megfogalmazott idealizmusában, aztán a Beatles rajongás sátáni gyű­löletté változott" — mondta az amerikai újság riporteré­nek. 1980-ban, frissen nősül­ve, nyakán a munkanélkü­liség őrlő gondjával már a pokolba kívánta Lennon szavait — és gazdagságát. Összetörte valamennyi Beat- les-lemezét, és ezek romjain térdelve könyörgött a Sátán­hoz, hogy segítse elpusztíta­ni John Lennont — mondta az interjúban. „Mind erő­sebben hallottam a belső hangol: Meg kell tenned! Meg kell tenned!” New Yorkba utazott és Lennon lakása közelében vett ki szobát. Az itéletvégrehajtás azonban ekkor még nem si­került. Néhány nap múlva visszatért, biztos volt benne, hogy december 8-án „elér­kezik a nagy idő”. Délután fél 5-kor megpillantotta a házának kapuján kilépő Lennont, és a legújabb le­mezét dedikáltatta vele. Lennon még beszélgetésre is hajlandó volt. Ez lefegyve­rezte, megbénította. De egész este a ház közelében vára­kozott. És amikor 22 óra Hű­kor feltűnt az autó, és ki­szállt belőle egykori bálvá­nya, ötször húzta meg a pisztoly ravaszát. Egészen a közelmúltig , szigorú titoknak számí­tott, hol őriznek a Szovjet­unióban vegyi fegyvereket, Szovjet és külföldi tudósí­tók egy csoportja azonban a közelmúltban átléphette a Kambarka uráli város mel­letti szigorúan titlkos ve- gyifegyver-raktár kapuját. Kambarka 13 ezer főnyi la­kosságú a XVIII. század közepén alakult település. Észak és kelet felől a vá­rost fenyőerdők, délről és nyugatról a Káma folyó deltája öleli körül. A leg­közelebbi lakott település — Nyeftyekamszk — 20 ki­lométernyire fekszik innen. Kambankán halad keresz­tül a Moszkva—Szverd- lovszk vasúti fővonal. A v egy ia nyag- rak tá raka t 1941-ben telepítették ide. amikor a nagy honvédő há­borúban a hitleri csapatok Moszkva alatt álltak. Jelen­leg luizitet raktároznak itt. Ez a sötétbarna színű anyag a bőrre kerülve vagy a le­vegővel érintkezve elpusz­tít mindent, ami él. A mérgező anyagot 1950 óta többtonnás tárolóciszter­nákban őrZik Kambarká- ban. Szakértők véleménye szerint az őrzés módja megbízható és még hosszú éveken keresztül probléma- mentes lesz. Kambarkában nemcsak tá­rolják a mérgező vegyi anyagokat, hanem elő is ál­lítják azokat, továbbá itt javítják a vegyicsapatok kiképző eszközeit és fegy­verzetét, a sugár- és vegyi felderítő eszközöket. Kambarka léte és rendel­tetése immáron nem titok. Ugyanakkor aláírták mind­annak halálos ítéletét, amit itt tárolnak. A Szovjetunió néhány évvel ezelőtt egy­oldalúan megszüntette a mérgező vegyi anyagok gyár­tását és most a hosszú éve­iken keresztül felgyülemlett jelentős készletek megsem­misítésének problémá j át kell megoldania, miként arról lapunkban, az Észak-Ma- gyaroszágban már írtunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé a mérgező harcanyagok megsemmisí­tésének többfajta módját terjesztették be, melyek egymástól mind a megsem­misítendő anyagok mennyi­ségében. mind a megsem­misítés helyében és mód­szerében különböznek A mérgező harcanyagok meg­semmisítési technológiájá­nak megteremtésében és tö­kéletesítésében a szovjet tu­dósok együttműködnek az e területen nagy tapasztala­tokkal rendelkező amerikai kutatóikkal. (AN) Állatkínzás angolosan A briteket lelkes állat­védőkként tartja számon a világ, bár az utóbbi időben mind kevésbé szolgálnak rá a megtisztelő címre. A legfrissebb kimutatások szerint ugyanis mind több angol kínozza kutyáját, vagy macskáját. Ezrével ütlegelik és éheztetik halálra őket — tűnik ki egy felmérésből. Az állatkínzás ellen küzdő szövetség szerint 1990-ben 100 ezer esetben bántak „embertelenül” állatokkal a brit szigeteken, 20 százalék­kal többször, mint egy év­vel azelőtt. Szakértők sze­rint a korábbinál többen tengődnek szegénysorban, nincs pénzük állataik táplá­lására. A szervezet egyik aktivistája, ha nem is szem­rehányón, de enyhe rosszal­lással jegyezte meg: ha a családnak választania kell, hogy a kutya, vagy a gyerek kapjon-e enni, akkor több­nyire az utóbbi mellett vok­solnak. Nagy-Britanniában több, mint 10 millió háztartásban tartanak állatot: 6,3 millió kutyát, s 6,1 millió macskát. A gyerekek létszámáról nem tesz említést a szövetség je­lentése. — A vállalkozások korát éljük, eb, aki nem vállalkozik! Egyetért ezzel uram? — Egyet. — Akkor itt a mancsom, nem disznóláb, csapjon bele, ne keressen kifogásokat, majd mi jutányosán szállítjuk magának. Előbb azonban megalakítjuk a KSZSZ-t, ehhez társuljon bé tízezer ronggyal és ma­gának semmi dolga, csak a jutalékot fel­venni minden hónap tizedikén. Mi az az izé. . . Káeszesz? — Kifogásokat Szállító Szervezet. Ki­fogásokra, magyarázatra mindenkinek, minden szervnek, vállalatnak, intézmény­nek szüksége van, vagy lesz, hát mi majd katalogizáljuk, ilyen-olyan alkalmakra, csak benyomjuk a számítógép gombját és a kért anyag megjelenik, postázzuk, kasz- szírozunk. Szóval kellene az a tízezer ... — Nem rossz gondolat... — Ugye? Eredetileg húszezerre gondol­tam, de máris sok a jelentkező, hát keve­sebb is elég ... Ja, vagy a kifogások gyár­tására céloz? No figyeljen ide! Például miért drága itt Borsodban a piac? — Talán nem termelünk eleget és .. . — Dehogynem termelünk! Már hogyne termelnénk eleget, mikor termelési rend­szerekben dolgozik a nép, kitűnő gépek művelik a földet, műtrágya, kiváló neme­sített vetőmagvak, meleg vizű kutak, fó­liák a mezőgazdasági főiskolák, szakmun­kásképzők ontják a jobbnál jobb szakem­bereket, a tehenek hegyi legelőinken olyan illatos füveket, virágokat ehetnek, mint a svájci Alpokban, tejük, vajuk kakukkfű­től, izsóptól, árvalányhajtól illatos, hát mi kell még? — A kifogás. — Hát ez az. Mindenekelőtt az időjá­rás. Ez azért kiváló, mert az Atya Úris­tenhez mehet reklamálni, aki akar. Több variációt dolgoztunk ki. Úgymint sok volt az eső, nem volt eső. Nagy meleg volt, hideg volt. Megérkezett a nagy hó, nem érkezett meg a nagy hó. Fagyott, nem fa­gyott, meg ilyenek. Csakhogy most szép, enyhe tél múlt el rólunk. Nincs hó! Majd lesz itt nagy vész, ha jön a fagy — mondták. De nem jött a fagy. De nincs csapadék! Nagy baj lesz ebből — mond­ták. De lett csapadék, a vetések zöldell­nek, hogy öröm rájuk nézni. Majd jön az aszály, márciusban és kiéget mindent! — mondták. Nem jött az aszály. Majd az ár­víz! Az sem jött, bosszantóan klappol minden. Most hát kifogásként kínáljuk a távolságot. Nagyon messze vagyunk pél­dául Békéscsabától. Meg azt, hogy ez a nagyon jól klappoló idő, miegymás, tel­jesen kéthetes késéssel érkezik hozzánk, mert mi északon vagyunk. Végül bedob­hatjuk a szabályozókat is, azokra min­dig lehet hivatkozni, úgysem tudjuk, mi­ről van szó. — Rendben. És ha valaminek az árát felemelik? — A külpiaci cserearányok romlása! Ezek a cserearányok mindig és csakis a mi hátrányunkra romlanak, ez a mániá­juk. Tapasztalta ugye? Drágul az olaj, az nekünk rossz. Ha olcsóbb lesz, az még rosszabb. Magas a dollár árfolyama, nagy bajban vagyunk. Alacsony, akkor szintén. Megváltozik a házinyúl ára? Nem vesz­nek tőlünk az olaszok. Nem változik meg? Akkor sem. — Jó, jó. Menjünk tovább. Miért tar­háljuk össze orvosi műszerekre a pénzt a lakóktól? — Erre kapásból két kifogásom is van. Egy: ki lesz beteg nálunk? Természetesen a lakó. Az ország lakója. Méltányos te­hát, hogy hozzájáruljon a saját meggyó- gyításához, ne várja a sült galambot. A második érvet már restellem is mondani. annyira megtámadhatatlan, súlyos és jól bevált. íme: a népgazdaság mai helyzete. Ehhez az érvhez egyébként már egy tisz­ta, fehér batiszt zsebkendőt is melléke­lünk a könnyek felszárításának céljából, hogy ily módon is érzékeltessük, miszerint nálunk a legfőbb érték az ember. A „népgazdaság mai helyzete” egyébként az aduász, a Joli joker, ami mindenre alkal­mas, ezért majd több variációt is kidolgo­zunk. Szóval adja az ötezer rongyot? — Miért batiszt zsebkendőt akar mel­lékelni? — Mert a papirzsebkendő hiánycikk. Sajnos, az az átkozott cserearány, ami a sírba visz bennünket! A népgazdaság mai helyzete nem teszi lehetővé, hogy papír­zsebkendőt és vécépapírt vásároljunk ... No, adja ide azt a nyamvadt ötszáz fo­rintot és beveszem a buliba. Részleteket is elfogadok, momentán elég lenne egy százas... — Ez lehetetlen! — Hogy-hogv? Ennyi jó érv után? — A népgazdaság mai helyzete sajnos nem bírja el, hogy én Wilkinson pengével borotválkozzam, ezért a mi boltjainkban ez nem kapható. Indulok hát a Zsarnaira, tudja, a KGST-re ... Priska Tibor (A cikk 1988 áprilisából való)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom