Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. január 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Megszámláltattunk Az 1980-as népszámlálás óta továbbvezetett népességi adatok a megye lakosságának csökkenését jelezték. Az idei népszámlálás előzetes adata alapján — mely előreláthatólag nem tér el számottevően a véglegestől — a megye lakónépessége 762 ezer fő, az állandó népessége 783 ezer fő. Harminc évre visszatekintve, a lakónépesség az első két évtizedben mérséklődő ütemben ugyan, de gyarapodott, az utolsó évtizedben 5,9 százalékkal fogyott. Az állandó népességszám ugyanezt a tendenciát mutatja. A két népességi adat különbsége az adott térség munkaerő- kibocsátó vagy -befogadó jellegét jelzi, a kibocsátónál . az állandó, a befogadónál a • lakónépesség száma a magasabb. Megyénkben az 1960- as évet megelőző iparosítás révén az 1960. január 1-jei lakónépesség száma meghaladta az állandóét, azóta minden összeíráskor ez utóbbié v°lt a magasabb, mégpedig növekvő különbséggel. A népességszámot alakító természetes változás és a vándorlás egyaránt kedvezőtlenül alakult. A születések . halálozások egyenlegéből adódó természetes szaporodás az 1960-as évtizedben Közel 58 000 főt, az 1970-es gyekben már kevesebb, de meg 49 000 fős gyarapodást ®tt ki, az utóbbi évtizedben azonban alig érte el a 8500 °t- A csökkenő természetes szaporodásban a kevesebb születésnek és a növekvő számú halálozásnak egyaránt szerepe van. Előzetes adatok szerint az 1989. évi élveszü- letések száma 4/5-e, a halálozásoké 120 százaléka a tíz evvel korábbinak, a 30 évvel ezelőttinél pedig a születéseké ugyancsak egyötödével kevesebb, a halálozásoké pedig 6/10-ével több. A természetes szaporodás 1983 óta évente 300—600 fő körül y?n. szemben a korábbi évek több ezer főjével. A csökkenő természetes szaporodással párhuzamosan ott a megyéből! történő elvándorlás. Már az 1960-as évtizedben is vándorlási esztesége volt Borsodnak, nii azóta sokszorosára emelkedett. 1960—1969-ben 5000 Í5vel, 1980—1989-ben 56 000 nyel többen költöztek el, tek"" amennyien beköltözzek meSye népesedési helyin" a népszámlálások közti északokat tekintve, az országostól eltérően változott, mennyiben itt a hagyomáyosan magasabb élveszüle- 1 Sl. és az alacsonyabb halá- lenrSÍ arúny miatt még je- szt is valamelyes termé- ore . növekmény van, az TToZae°s fogyással szemben, tj “fúnákkor az 1960-as éviedben a bevándorlás is növelte, az 1980-asban vi- ont csökkentette a megye epésségét. A tényleges né- P??ségváltozás mértéke az 970-—I979.es években azo- os volt az országossal, előt- ,.d u növekedésé, utána a §yásé volt nagyobb. A népesség nemek szerin- f., megoszlása a mindenkori j.u-születési többleten túl pSg a két nem haiandósá- Sutól, valamint attól, hogy z elvándorlás melyik nemet érinti jobban. Megyénkén ez utóbbi inkább a fórjukra volt jellemző, s az elmúlt i—2 évtizedben a hallózás is jobban sújtotta a maiakat — mégpedig azak- jv korban lévőket —, mint a nőket. Ezekből adódóan ®gyre nagyobb a nőtöbblet. Jyz 1990. január 1-jei lakó- ,ePességnek 51,7%-a nő, húsz evvel ezelőtt 50,7%-a tarto- zott ehhez a nemhez. Ezer _erfira 1071 nő jut. Országsán vailamivel magasabb a dók aránya a megyeinél — 000 férfira 1080 nő jut —, re emelkedése mérsékeltebb. A népesség nagyobb része 53,7" ,,-a — városokban él. Az 1980-as években a mesében hét községet nyilvánítottak várossá, mely önmagában majdnem 65 ezer íőveL növelte a városok, illetve csökkentette a községek népességét. A jelenlegi 14 város összes lakónépessége 409 ezer fő, 95,2%-a a tíz évvel korábbinak. Miskolc megyei városban 196 ezren laknak, 5,6%-kal kevesebben, mint 1980. január 1-jén. A többi város népessége 4%- kal csökkent. A 333 községben 353 ezer fő él, számuk 7,1%-kal kevesebb az egy évtizeddel ezelőttinél. A városok népességének fogyása új jelenség, és nemcsak a községi sorból alig kikerült új városokra, hanem a- régebbiek többségére is jellemző. Csak Encs népessége gyarapodott jelentősen, közei 14"ii-kak és szerényen (1,5" fi-kal) Szerencsé, Leninvárosé stagnál, az ösz- szes többié fogy. Űzd népessége csökkent legnagyobb mértékben, 10%-kal, s ehhez közelálló Sátoraljaújhely és Sajószentpéter népességfogyása is. A községek mindössze 13" ,,-ában haladta meg a lakosság száma a tíz évvel korábbit. A népesség nemek szerin ti összetétele 1980 óta a városokban kedvezőtlenebbé vált, a községekben alig vál tozott. A Miskolcon élőknek 47,9, a többi városban átlag 48,1" n-a térti, míg a közsé gekben 48,6" u-a. Ezer férfi ra a megyeszékhelyen 1086, más városokban 1079, a községekben együttesen 1058 nő jut. A 10 év alatti növekedés ugyanezen sorrendben 64, 42, illetve 3 fő ezer férfira számítva, mely egyben azt is jelenti, hogy míg korábban a községekben volt nagyobb a nőtöbblet, .most a városokban, főleg Miskolcon. A népsűrűség az országosnál jobban csökkent. A megye egészében 1980. január 1-jén 111,7, most 105,1 fő jut egy négyzetkilométerre. Miskolc népsűrűsége a megyeinek 8-szorosa, a többi városé átlag két és félszerese. A községekben együttesen 57 fő jut egy négyzetkilométerre, s ez csökkent 10 év alatt a legnagyobb (7%-kal) mértékben. A népszámlálás keretében végrehajtott lakásösszeírás előzetes adata szerint, a megyében január 1-jén 269 ezer lakás volt, 18 600-zal, 7,4%- kal több, mint 1980. január 1-jén. Az ezt megelőző évtizedben 14%-kal, az 1960— 1969-es években ,16,4%-kal gyarapodott a lakásállomány. A 100 lakásra jutó népesség száma a tíz évvel ezelőtti 323-ról 283-ra csökkent, mel'y 12%-os javulást jelent. Ez azonban közel felerészben a népességfogyás következménye. Az összes lakásnak tíz évvel ezelőtt 52,2° n-a, most 53,8" ,,-a található a jelenlegi városokban. Ez a megoszlás azonos a népesség településcsoportok szerinti arányaival. Kisebb eltérés Miskolc és a többi város tekintetében mutatkozik, ameny- nyiben Miskolc lakásállománya relatíve némileg nagyobb, mint népessége. Ugyanakkor azonban itt található viszonylag legtöbb 1 szobás lakás, a miskolci lakások 15,7%-a, és a legkevesebb (33,3%) 3 és több szobás. A nagyság szerinti összetétel — a hagyományos családiház-építéssel összefüggésben — a községekben a legkedvezőbb. Az országoshoz képest a megye lakásállományának gyarapodása korábban gyorsabb, az elmúlt 10 évben kissé lassúbb volt. Az ösz- szes lakásra számított laksűrűség mutatója a nagyobb népességfogyás révén az országosnál kedvezőbben változott, mégis kissé magasabb annál. A megyei 273- mal szemben, országosan 270 lakos jut 100 lakásra. A lakásállományon belül az országosnál kisebb az egy- és a 3 vagy több szobás, és nagyobb a 2 szobás lakások aránya. Amikor még nem épült meg a Gömörinél a felüljáró .. A miskolci múlt érdekességei Ml Skal en a-k kül önö sebb nyelvjárása nem volt. Meséi, mondái sem voltak, de azért sóik érdekessége, anekdotája forgott közszájon, amilket hallottunk ugyan, de eredetét nemigen ismerjük. Az alábbiakban ideikitatunk néhányat 'a sok közül, a hagyomány szerint, magyarázattal ellátva. MISKOLC KAPUI Miskolc vár nélküli helyiség volt régen. (Diósgyőr — a várral — csak később került Miskolchoz.) Falai a XVI. századig teljesen szaba- • dók voltaik. Ekkor történt, hogy árkokkal és töviskerí- tésekköl vették körül s az ezeken át nyíló kapuik pontosan a malinak megfelelő útvonalaik irányában helyezkedtek él. Nevük a imái napig fennmaradt. Ezek: Győri kapu, Szehtpéteri ka- . ... . pu, Zsólcaii kapu, Csabai ka- A iotetltoPu. pu. Ezenkívül van még egy „híres” kapu Miskolcon; a Sötétkapu. Ennek a boltíves 'kapunak az elnevezése azonban kizárólag sötét voltával hozható kapcsolatba. A 999 CSIZMADIA Miskolcot egykor a 999 csizmadia városának is hívták. Az egykori Csengey Gusztáv utca 1. .sz. alatt (ima: Szamuely utca) állt a hatalmas csizmadiaszín. A legenda szerint a céh 1790 február hetedikén küldött- séggél járult a város vezetősége élé s kérte, hogy miután már akkor 412 tagja vOlt, 'tiltsa meg a vidéki mestereknek és legényeknek a városba özönlését. Mégis — rövid idő alatt — 999 főre emelkedett a céhtoellek száma, de az ezrediket már nem engedték be a városba, így maradt Miskolc a 999 csizmáddá városa. MISKOLCI KOCSONYA Szállóigévé vált Miskolc határaim is túl a mondás: .,Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka.” Ennek a szállóigének az egyik eredete abból az időből származik, amikor még nem épült meg a vasútvonal és egy gömöni furmányos (fuvaros) a jó vásár után betért falatozni a „Magyar Huszár” fogadóba, ahol a ven- dóglősné által felszolgált kocsonyáiban szomorúan pislogott rá egy jól megtermett béka. A tűzhelynél melegítettek ki aztán a kocsonyából a fagyos jószágot, azonban a szállóige -a mai napig ismert: „Pislog, mint a mis- kólói kocsonyában a béka.” Lukács Jánosné dr. KSH Borsod Megyei Igazgatóság igazgatóhelyettese JÉZUS KÚTJA Az Avaisa'lján, a Gyöngyvirág utcán, a föléje emelt házikóban van egy, a forrásból táplálkozó ikút. A népmonda azt ■ tartja erről a kútról, hogy egy időiben Jézus megáldotta a kutat és sokáig bor folyt belőle víz helyett. Ennék magyarázatául azt emlegetik, hogy a fölötte levő avasii pincesoron valiaimiikar az egyik pincében kilyukadt egy nagy hordó, s az elfolyt bor a forrásba szivárgott, mitől a kútnak a vize tényleg több napig borszagú volt. A maii álláspont szerint azért nevezték el a kutat Jézus kútjának, mert az épület falára Jézus képe volt ráfestve. A VÁROS PALLOSAI 1495-ben Zsigmond király az egész országban pállosjo- got adott a városoknak, a XViI. században II. Dajos király Miskolc palllosjogát kifejezetten megerősítette. A város hajdani pallosjogának e szörnyű rekvizituma'it a múzeum őrzi. Ezzel végezték ki 1(598-ban Kondói Kiss Mihályt, Miskolc egykori főbíróját, aki életével fizetett azért], mert hivatalos hatalmával visszaélve kiszabadított a börtönéből egy György Eörsiik nevű rab leányt, akivel aztán szerél- metesfcedetit. A város pallosát utoljára 1831 -ben, a gyermekgyilkos Kulcsár Mária lefejezésekor használták. KIRALYHÍD—FORGŐHÍD A miskolci hidak közül a Király- és Forgóhíd elnevezéssel kapcsolatban nagy a tájékozatlanság. (A imái Ady-, illetve nevesinos, csak úgy emlegetett „villainyrendőri” hídról van szó.) Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy honnan vették ezék a hidak a nevüket. A légi legendák szerint a Kiirályhid onnan kapta a nevét, hogy amikor az 1878- as nagy árvíz után újjáépítették, éppen ákkor avatták fel, amikor I. Ferenc József császár és magyar király a Miskolc környéki hadgyakorlatok megtekintésére a városunkba érkezett. Állítólag ő ment rajta először keresztül. Azóta lett ,,Királyfi íd”, amely nevet aztán később az Ady-híd váltott fel. A Forgóhídról pedig sokáig az a szóbeszéd járta, hogy az árvíz előtti időben a város minden részéből az átmenő forgalom ezen a hídon bonyolódott le. Nagy sürgés- forgós volt itt mindig, innen kapta a „Forgóhíd” elnevezést. VÖRÖSTEMPLOM A mai Szent Anna templomot a század elején még Vöröstemplomnak nevezték a miskolciak.' Semmi másnak nem köszönhette az elnevezését, minit a templom falai és a tornya ebben az időszakban vörösre voltak festve. Ezért sokáig rajta maradt a templomon a „Vöröstemplom” elnevezés. MISKOLC i— 28-AS VÄROS Bizonyára sokan vannak, akik nem is hallottak arról, hogy egykoron Miskolcot a 999 csizmadia városa mellett 28-as városnak is nevezték. A miskolci „hu- szonnyolcasoknak” pedig egyszerű a magyarázata. Ez a gúnyosan hangzó 18 betűs szó semmi mást nem akart kifejezni, mint azt. hogy amikor a Magyar Észalk-Keleti Vasút, a tiszai vasút — amely Miskolcot Debrecenen át Pesttel kötötte össze — megindult. az átmenő személy- vonatok 28 percig álltak egy-egy alkalommal a miskolci állomáson, addig, aimíg a gőzmozdony vizet vételezett. A kalauzok eleinte ezt a tényt így adták tudtára az utazó közönségnek: — Miskolc, huszonnyolc perc! Később, hogy megspórolják a felesleges szavaikat és több idejük maradjon a pihenésre, csak ennyit 'kiabáltak: — Miskolc, huszonnyolc! És nagyon sokáig rajta maradt a miskolciakon a „Miskolc 28-as” elnevezés. A BATÓ-LEGENDA A Széchenyi utca 72-es számú házhoz valóságos legenda fűződött, mint ahogy legendás hírű . volt annak egykori tulajdonosa, Bató István gazdag búzaikereáke- dő is. Batót 1865-ben nagy gyász érte, meghalt a négyéves Birike leánya után a nagyobbik leánya, a 28 éves Eszter is. A bánatos apa, hogy elhunyt leányainak méltó emléket állítson, a házat végrendeletileg a református egyházra hagyományozta, azzal a kikötéssel, hogy leányai szobáját örökké zárva kell tartani. Ez a szoba régi bútoraival és fel- szerelési tárgyaival valóságos kis kortörténeti gyűjteménnyé vált az idők folyamán. Még az 1930-as években is zárva volt a szoba, ahol az idők folyamán felgyülemlett por két gyönyörű festményt is borított, Latkó- czy Lajos híres miskolci festőművész alkotásait. Az egyik a 4 éves Birike portréja, a nagyobb méretű képen pedig Eszter a ravatalon fekszik, a koporsó mellett síró édesapja és édesanyja, felette a már korábban elhunyt Bi- rikie. mint angyal lebeg. A szoba berendezésének tárgyai és a festmények jelenleg a múzeumban találhatók. Amíg fel nem nyitották a szobákat, sokáig olyan legenda is terjedt a városban, hogy a gazdag Bató István az összes vagyonát, aranyát, ékszerét ebben a szobában rejtette el, így a háznak a két nevezetes halott emlékén kívül az „aranyház” nimbusza is megvolt. Még a történethez tartozik. hogy 1866. május 13-án kondították meg először a Kossuth utcai református templom Észter-harangját, melyet Bató István öntetett Eszter nevű leánya halálának az évfordulójára. Molnár István
