Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
iilllllppltl Életre születtem — kemény, kimért időkre — tenni, adni, szeretni, érezni, gyerekeket szülni és szeretni őket. A többi az jön; mint érett gyümölcs a nyárral, hulló levél a zörgő avarral és a leesett hó lépteinkkel. A többi az jön; még ha nehéz idők eltört cserepein járok is — mosolygok, felemelem őket, s mindig találok nekik egy tiszta mezőt, leülünk, végigsimít tekintetük, s arcukon látom: ők jobban szenvednek — A többi az jön még, ha kimért az idő, s ráncokká olvad az arc, ha nehezen mozognak az arcok, akkor is. Sípos Anna Ágak és törzsek Magasba törő ágak — alattuk korhadt törzsek: kettétört minden találkozás A szobor Mítosz fénylik Fehér füvek fákra hullptt álomporok élő ecsettel megfestett lidércek belesúgnak a bárányos gyapjasodé ködbe s valahol az élet delén maradnak a mozdulatok Belevacogok a benti félhomályba mély leheletekben ömlik szét a meleg vér áramokban feszülő indulata fehér füvek az élettelen fák megcsillanó ágain s mint örök idők szakadatlan védekezéseit nyújtaná lombtalan elvarázsolt intő karjai alatt. Cles levegővel hasit belém a múlt s belém ásitja a tátongó kietlenséget a jelent súlyoktól remegő magasságok a fagyokban reszkető mélységek között Álltam a ködben mint a jégcsap lubickoló hegyek malomkövek > gurultak gomolyogtok körém tekeredtek s elnémították telkemből feltörő utolsó nyögéseimet. A láthatatlan szobrász alkotott faragni kezdett homlokán megcsillantak hüs nedűként a lecsorgó aranycsöppek ellepték arca minden pórusát s beszívódtak ruhái szövetszálai közé s a rongyokként elrepülő ködfoszlányai alatt egy kőből formált kisgyermek vonulatain csillant meg a kezéből rátapadt aranypor 11 kerek lángokkal szétáramló fénycsikokkal a szakadékok kies reményt vesztett gondolataim előtt. A kalapács mindig erősebben csapódott ütései alatt s a visszhang döbbenéseitől megremegtem mint halálra készült utolsó énekükön tépelődő hattyúk mintha szikrák ereszkedtek volna lefelé a látótér még szűk vonulatain s ezüstbe öltözött boszorkányok léptei nyomán felolvadt volna a dermedő föld s virágcsokorba kötötte izzó sebeimet hogy megtaláljam az aranyban búcsúzó friss gyanta illatában megfogant rügyek nevetései alatt megölelhessem az integető szobrot az édes gyermeket FECSKE CSABA Kerub egy hónap múltán, hogy tükörbe néztem nem ismertem magamra a tükörképben hát én volnék ez a végképp leépült alak: a pergamen színű bőr. a lefittyent ajak?! szemem oly hirtelen-kék lett a szenvedéstől mint az üveg színe a repedésnél eltorzult, bizonytalan képeket láthattál kedvesem, amikor belenéztél! mint kővel sebzett víztükör a partot: összetörve mutattam szomorú arcod míg szorítottad csontos kezemet arra gondoltam: milyen jó veled! egyszer, mikor a lemenő nap haldokolva ritt, észrevettem: már vannak ősz hajszálaid füled mögött megbújva szemérmesen mint hópehely ha hull, hanyatlott kezem sűrűn teleírt homlokodra! s a bőröm bőrödnek halkan susogtcf mindazt, amit a nyelv már képtelen boldog voltam, hogy öledben pihenhet béna félkezem s a kórterem kegyetlen-fehér ketrecében' földerengett a szabadság ege kéken tudtam: kitárul az ajtó, s én kilépek; mintegy bizonyságául a lélek: elnyűhetetlen hitének s nagyot lélegzek: ó életi Elek, hát mégis élek! közben az ősz lassan már télbe fordul az ablak alatt tovasiető lépted csikorduf a deres úton: viszed az elmúlt, s hozod a jövendő napot s én már messziről érzem köd-, Hold-, és1 gyógyszer illatod s míg az infúzió szörcsög a csöndben mint nagyszárnyú lepke mosolyod röpköd fölöttem ké tenyeredbe fogod forró fejemet vajon miféle hírt hoznak-visznek a lüktető erek? megfejthetjük-e a másik rejtjeleid vagy vakok vagyunk, és már a vakító fény sem segít?! elmorzsolsz egy verítékcseppet arcomon nem vagyok hálás, noha tudom jól: tartozom ti Miskolc, 1990, november SZŐKE LAJOS Távolság én: lombkorona te: lombkorona csak az emlékezet átragyogó' fényszálaival érintkezünk Várakat épít a köd romjaikon füstölög a szél fel-felvillannak alagútjaik A Mizontrop összeráncolja szemöldökét vakukként villognak vámpír-fogai Szétporladnak a földrétegek fókusztalanul maradunk a végtelenbery Nyirkos falak — mítosz fénylik a halálban is; Amon szüzek — s a Minotaurusz GYÖRGYEI GÉZA BESZÉLGETÉSE MAGER ÁGNES FESTŐMŰVÉSSZEL — Kedves Ágnes! Szombathelyen születtél, 1971- től élsz Miskolcon. Pályád jelentősebb kiállításait Miskolcon, Budapesten a Dorottya utcai kiállítóteremben, a Várszínház Galériájában, külföldön Angliában, Németországban, Olaszországban rendezték. Festészetedben fontos helyet foglalnak el a mitológiai, bibliai tárgyú, valamint a zenei és irodalmi ihletésű képek. — Igen. Egy bibliai, mitológiai, zenei, irodalmi téma parafrázisával újra- fogalmazhatők az „örökzöld” témák. — Híres a Dante sorozatod. Számtalan zenei indíttatású képed is van. Beszélnél ezekről? — Röviden nem lehet ezekről beszélni, hosszan pedig helyszűke miatt, gondolom nem tudok, ösz- szefoglalva: a művészetek szintézisében hiszek. Ezért nyúlok vissza bátran zenei, irodalmi elődölkhöz. A költők (közül Ady adta az útravalót: „... ifjú hiteik / örökös urának maradni: / Nem adaitik meg mindenkinek, / Csák aki véres, igaz életű.” — Pilinszky, akihez barátság fűzött, neked a tiszta költészetet jelenti? — Igen, szinte indulatoktól mentes, filozófilkus. Ogy beszél mindenről, kezdetről, a végről. — Tudom, hogy lelkes és támogató híve voltál Miskolcon a művészeti gimnázium alapításának. — Én most is megtennék érte mindent. Az előző „felállás” tisztelet a kivételnek, részben pénzhiányra hivatkozva, de valójában nem ismerte fel, hogy nökünik borsodiaiknaik mi lenne abban a jó, amikor hiányzik az infrastruktúra, a lakás stb. Hagyományos, akadémikus művésziképzés helyett, szakmájukat .művészi, korrekt módon produikáló emberéket képzett volna. Ebben az ipari régióban elmaradott a csomagolástechnika, a réklám, a kézművesség. Bizony, a felújított belvárosra is „ráfért” volna egy hasonló szemléletű gondolkodás. Zöld, piros, lila a város, ám a színek nem jélente- nek színességet, hanem egy újabb uniformist. — Tanítasz, rajzszakköröket vezetsz. — Szeretek tanítani, mert tanulok én is a tanítványoktól, és korrektúra közben meg kell fogalmaznom olyan gondolatokat, melyék engem is foglalkoztatnak. Sajnos pénz hiányában a művelődési házak nem sokáig tudják a szakkörök működését biztosítani, pedig egyre inkább a kisebb közösségéknek kell személyiség-formálóvá válni. Felfokozott világunkban felértékelődött a kreativitás, a létrehozás öröme. Nagy hibát követnének el az önkormányzatok, ha nem ismernék fel, hogy a kultúra és művelődés területén milyen visszavonhatatlan mulasztásai voltak az elmúlt rendszernek. Minden pénzt az oktatásba, művelődésbe kellene fektetni, mert ez lenne az egyetlen befektetés, ami kamatos-kamatostól „visz- szajönne” az országnak. — A múlt év nyarán egy képzőművészeti tábort vezettél Gömörszőlősön. — Sátrakban, füstös házaikban laktunk. Ott festettem azokat a népi balladák ihlette, református, kazettás mennyezetek mintájára fatáblára festett, eredeti népi motívumok felhasználásával készült képéket, melyékből kiállítást rendezték a faluban. Gömörszőllős, ez a kis falu úgy maradt meg bennem és él a mai napig, mint az a tiszta, intim világ, ahol ember, táj, évszakok, munka kerék egységet alkot. — Harmóniára törekszel, a külső és belső egység megteremtésére. Lírai szépség sugárzik képeidről, mégis nyugtalan természet vagy. Milyen terveid vannak? — Nemcsak a nyugtalanság, a helyi körülmények miatt is, egy magán rajzi,skolát szeretnék létrehozni. Méltó környezetben: könyvtárral, olvasóteremmé!, társalgóval, hogy olyan központ legyen, ahol jól érzik magúikat a növendékék. Nincs a városban, sem a környéken olyan előkészítő, ahol komolyan foglalkoznának a főiskolára készülőlékel, pedig van rá igény. — A közeljövőben milyen kiállításokra készülsz? — Februárban Hatvanban nyílik (kiállításom Sza- lay Lajos grafikusművészszel közösen, áprilisban Budapesten a Jókai-klub- ban, májusban Miskolcon a Galériában, június végén pedig Szombathelyen, a Bartók szimpóziummal egyidőben, zenei tárgyú képeimből. — Köszönöm a beszélgetést és tartós sikereket kívánok! TOB Szentistvántól - Miskolr Beszélgetés Juhász Józseffel — Miskolci lakásodon beszélgetünk, de ahogy elnézlek, s verseidre gondolok, hallom, hallani vélem a tilaji pusztán száguldó szeleket, s látni glóriaként fejed körül szentistváni nagyapád hajdani gondjait. És szemedben villanni ia jelent. — Nagyapám gondjait mintha átörököltem volna, ha nem is egészein azokat és úgy, ahogy az övéi voltak, de hasonlóalkat. Én ugyan, a társadalmi rétegződés tekintetében magasabb szintre jutottam, mint ő, aki béres ostort pattogtato tt a Ti la j-puszit« káptalan birtokain, mégis több, mint száz év múlva, a létért .való küzdelem kísér engem is. És ilyenkor élesen felvetődik a kérdés: mit haladtunk előre ebben a szerencsétlen országban? Nagyapámnak mennie kellett a pusztákon átszáguldó szelekkel, mert nem viselte el, hogy a tiszttartó ,hozzávágta botját kettejük vitája közben. A sértett önérzet visszavágta azt... Az Arany János-i „szelídség”: „Ha egy úri lócsiszárral /Találkoztam s bevert sárral:/ Nem pöröltem —I Félre álltam, letöröltem” — szilaj magyar öntudata .kirobbantotta indulatát. Az elmúlt negyven s egynéhány év bőven produkált ilyen, vagy még kegyetlenebb megalázásokat, mert ha nagyapám elvesztette is állását, de nem kísérte a személyzetis káderlapja, amelyik az ország bármelyik részén utolérte volna, hogy a legszerényebb munkahelyről is kidobják. Szabadon akart élni. Itt jut eszembe Petőfitől „,A kutyák dalia” és „A farkasok dala”, hogy a kutyába belerúgnak, mégis nyaldossa gazdájának „kegyelmes lábait”, a farkas része pedig „minden nyomor”, mégis azt választja, mert szabad. Visszatérve a jelenhez, alig jutottam előbbre gatyás, mezítlábas nagyapámnál. Talán most értem utói abban, hogy ma már én is szabadabbnak érzem magam. A többi, elsősorban anyagi gondok elviselése nagyrészt önfegyelem dolga. Tudom, hogy közeli történelmünk alakulását két világháború sodorta katasztrofális helyzetbe. Népünk reménye, szorgalma azonban viszonylag normális, kiegyensúlyozott életet teremtett magának, amit aztán egy hamis ideológia, párosulva kalandor politikával, szakadék szélére sodort. Ezt a szakadékot kell erőltetett türelemmel kikerülnünk. <!( — Az irodalomban való részvételedet mikortól számítod? Milyen volt a „betörésed" e berkekbe? — Az irodalomban való részvételemet húszéves koromtól számíthatnám, hisz azóta kisebb- nagyobb megszakításokkal jelen vagyok ott, de a „betörés” — igazi jelentése szerint — soha nem sikerült. Ügy tartották és tartják sokan még ma is, hogy Pesten megjelenni! Ez számít ,hetörés”-nek, beérkezésnek. Ez 1944-ben megtörtént, de a sorsfordulók (1945, 1956) az érvényesülés útján, mindig visszavetettek. Ahogy Kabdebó Lóránt irodalomtörténész írta rólam, és Gergely Mihály íróbarátom is nyilatkozott erről, ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyiknek ez a sors jutott. Talán, ha az ideológia szekerére felkapaszkodtam volna... De erre nem voltam hajlandó. így a sorsfordulók esetén nem szorultam köpönyegcserére. — Talán Te sem tudod, mivel aligha tartod számon: 1 csupán e lap, az Eszak-Magyarország hasábjain }iány versed jelent meg? Hozzávetőlegesen mennyire teszed számuloat? — Az Észak-Magyarországgal 1956 óta vagyok rendszeresen kapcsolatban. Ez a kapcsolat azonban a főszerkesztők váltásával hol gyengült, hol pedig erősödött. A lap verseimből mintegy 150—160-at közölt eddig. A sorsfordulók persze itt is közrejátszó t-tiak. — Ha jól tudom, négy versesköteted jelent meg eddig■ CÁ hány éves korodban az $ Jh az utolsó? Miilyen colt,, , visszhangja? ;— gondolok 11 % olvasói érdeklődésre if' l(,( mint az irodalmi fogadta1 % tehát a kritikákra, ismert*'1 re. y — Első kötetem 1949-bf< éves .koromban jelent utolsó pedig 1989-ben. A*‘ S sói érdeklődés és az ir^ S azaz. ahogy én ezt nevezd $#, „hivatalos” kritika fogai11 jt vegyesnek mondható. A jl is jelentenek ebből valaif második kötetem, a MfS[l fjj tájak 2100 példányban i íj meg, és ez akkor, Í972-bóf Ai vésnek bizonyult. A ham# *1 Két part között 1500 péld^ \ készült, és elfogyott „erőlködés nélkül”, míg 5 gyediik kötet 1000 példán)'5 % nehezebben. , k — A verseken túl f* '<•, föllobbant társadalom, !t szenvedélyed is. Ilyen „fflijj fj ben” ,miket publikáltál? *' yl egyéb prózai munkát? P tj, verseket is fordítottál. : — A társadalomi!#’ ^ mindig fölöttébb érdékelt '%■ nulmányai.m és foglalt# is erre a területre vitt. Ne ^ hízelgésnek, de műkor Ijj Szentistvánról írt szociogiy í ] olvastam, 19(i5-ben, remek1 sód ráébresztett arra, hoí *j • lyen szép dolgokat lehet $ \ műfajban is teremteni. •' aztán közel húsz év múl'15 ü|| tófalumban töltöttem a n)^ '! származott az ötlet, hoü', összehasonlító tanulmányt \ sj Szentistván különös népé5' || matyóság egyik hating ^ gazdasági-társadalmi vi# y t ról. Igj- pattant ki a \ L amelyik társadalomkutató ' j»' vedélyem fellobbantot#y megszületett a Nyújtott 5^ című szociográfiám. ^' Írtam a fölsoroltakon 1# v1 beszéléseket, pubfieisz#5* \, kritikát. Szívesen foglak fordításokkal is. Kortárs ‘ l| ^ és német költők verseit * 1 tem át magyar nyelvre t ^ (éve mindig nagy ' csoiJJ (| néztem föl a megyei rtf; városunk szülötte, Szabó ^ is111 műfordítói nagyságára. L — Talán nem tévedek, f( jj, vélem, hogy a festő JiiW-' # zsefet Te magad is azonosf H re emeled a .költő .JtihP fc® z séf fel. Tőled tudom, n# tó ban többet festei, mint i,.1. Tréfálkozva ezért szokM$. r< kor „Kiskassák”-nak ^ Bizonyára érdekelné az 11 ' | ® ha ebbéli munkásságodról \ 1 tenél szót. ^ — A költészet, nekem 51| * erejénél fogva, és épr V' anyanyelv legközvetlenebb (® béri kapcsolata által, szí?0; t} lelősséget jelent. Ezért ! küzdelmet is a mindem# lt.v hiteles kifejezésére. A K ,Q' viszont, izgalmas gyönyör ^11 oázist nyújt a félelmes jjjj tr. napokból való menekö“ g;® ha belefáradtam a pofit#, ^ költészet párharcába. A ' ^ finoman észrevette e kfl W*. get, s kérdésként vetet1'’, 5 hogy miért komor és sötf: n i hász József költészete, é‘ ,9 derűs, optimista viszont 5 i,15 tészete. Válaszolok: azért’).®! ha megrettentem az által5; íj® ' mondottak esetleges kö'1 ^ menyeitől, akkor fölold0 j. n futottam a tenmészet isten1, galtnához, s vittem bátoir j| uz ecsetet magammal... , kc — Obiigát 'kérdés az ' i ^ interjúk végén: mindkét 51 ® vonalon mik a terveid fi ■ '■ A — A véletlen úgy hoztf1' # az utóbbi négy hónapban1 önálló kiállításom volt* I, « visszhangja felerősítette N !<#' u képalkotás vágyát, és ezt lévő életemben inkább 0 t, ® szetben. szeretném kiéin', r ez hálásabbnak tűnik, y 1 í költészet. Sajnálom, ho?' jt csak most ébredtem rá. ,, \ ®: — Köszönöm a beszélf >s f fl mivészetek szintézisében hiszek
