Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 21. szám

1991. január 25., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A parlament jegyzőkönyvéi G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, Encs és körzete országgyűlési képviselőjének legutóbbi beszéde lis érzékenységét tükrözi. A gyermekeknek még egy tize­de sem él ilyen családokban, de az itt élők 39 százaléka az átlag alatti jövedelem szintje alatt, s több mint a fele, fiO százaléka a létmi­nimum szintje alatt él. Egyetlen olyan társadalmi réteg sincs, amely ehhez hasonlóan nehéz helyzetben lenne. Lakáskörülményeik mostohák, szűk, komfort nél­küli lakásokban él az egy- harmaduk, s a rendszervál­tás kárvallottal leginkább ezek a nagycsaládosok, és általában véve a gyermekes családok lesznek. Fogyasztá­suk, létbiztonságuk az elkö­vetkezőkben veszélyben fo­rog. Ezért örülök annak, hogy két képviselőtársam visszavonta azt az indítvá­nyát, amelyben kezdemé­nyezték, hogy négy gyer­mek fölött ne járjon osa- ládi pótlék. Annál is inkább Lontos ez, mert tudnunk kell, hogy az elmúlt négy évtizedben folyamatosan csökkent a gye r m éles z ü le tés é k s z ám a hazánkban, egyetlen rövid hároméves időszakot kivéve, s 1981-től már a lakosság száma is fogyóban van, az elmúlt évtizedben közel 351) ezerrel csökkent. Ha ehhez hozzátesszük azt az adatot, hogy a nyugdíjasok száma egy évtized alatt 250 ez®f_ rel nőtt, egyértelművé válik, hogy egyre kevesebb aktív keresőre jut egyre több nyugdíjas. Jövőnket tekintve tehat előtérbe kell helyezni a csa­ládpolitikát. A fent említett adatokat a képviselőtársam, Szeleczky Zoltán által már méltán említett Fekete Gyula bocsátotta rendelkezésemre, így tudtam önök elé ter­jeszteni. A nyugdíjasok érdekeit nem elhanyagolva és támo­gatva, nagyon hangsúlyosan kell figyelmünket a család- politikára fordítani, de ezt nem segélyekkel és konyor- adományokkal kell megolda­nunk, ez csak tüneti keze­lés lehet, hanem a feltéte­leket kell megteremtenünk ahhoz, hogy a családok ki­emelkedjenek ebiből a meg­alázott, ' függő helyzetből, mert ha mindig csak segé­lyeket adunk, a kiemelkedés lehetőségét megvonjuk, ak­kor úgy tűnhet, mintha ezt a helyzetet tudatosan akar­nánk fenntartani. Egy korábbi beszédemben már említettem, hogy Ma­gyarország is csák akkor le­het szabad, ha nem engedi magát függésben tartani örökös hitelek és hitelezőik által. Ugyanígy, ha a csa­ládok függésben vannak, ak­kor az ország is függésben lesz. Szabad polgárok csak szabad országban és csak szabad családokban nevel­kedhetnek fel. Ehhez .pedig olyan családpolitika kell, amely esélyegyenlőséget biz­tosít. Az elmúlt évtizedekben azonban egyértelműen csa­lád- és gyermekellenes poli­tika folyt annak ellenére, hogy a családi pótlék, a gyes és a gyed intézményesült. Ez azonban nem vakíthat el bennünket, mert a csalá­dokban második és harma­dik műszakot is kell vállal­ni a szülőiknek ahhoz, hogy a gyermeknevelés feltételeit biztosítsák. A múlt rendszer gyermek- és családellenessége talán onnan eredeztethető, hogy Magyarországon 1956-ban tizenéves gyermekek és dia­kok is adták életüket a sza­badságért, vették ki részü­ket a diktatúra szétzúzásá­ban, és ezt az a hatalom nem bocsátotta meg nekik. A gyermekáldás azonban szentség és gyönyörűség. nem pedig szégyen, mint ahogy az elmúlt évtizedek­ben, különösen a nagycsalá­dosok érezték. Az a társa­dalom, amely a többgyerme­kes családokat alsóbbrendű- nek tekinti, és tűri, hogy tö­megesen szegénysorba sül­lyedjenek, az egészséges társadalom erkölcsi alapját: kérdőjelezi meg. „Mert az anyák naponta újra szülnek, derekuk majd leszakad, föld­re feszülnek, tenyerük csil­lagos ég, alatta illatozik a kenyér, virágzik almafa, ró­zsa, kócos gyerekfej. De helyettük kérvényt kell szer­keszteni, írást tenni a hi­vatalnak, amely leinti, el­napolja a jövőjüket, pedig „kisujjukban van az igaz­ság” — ahogy Ratkó József mondta. Köszönöm, hogy meghallgatták. Séta Tornanádaskán Megyénk északi részének egyik legszebb fekvésű települése. Országos hirü műemléke a falu fölé magasodó, az egykori Hadik-kastély. Fojtán László felvételei Ha befagynak majd a folyók... A kemény éjszakín mmu- szak helyenként megfogták a folyókat, a csendesebb, lassúbb szaka-szoikon, na­gyobb felületéken mar hízik a jég míg .másutt, ahol eiő- sebb a sodrás, csák a partok mentén állt be a víz. Persze, nem minden folvon. Mert lehet bármilyen kemény a tél, folyóink, természetes vizeink javarésze mínusz harminc foknál sem fagyna be, mégcsák nem is pillésed- ne a nagymértékű _ szennye­ződés miatt. A Sajó peldau- Ez a hajdan halban ölj gazdag folyó ma halott. Harmadosztályú vízminőség gél lépi át a határt Sa.i - püspökinél, az viszont mai úgymond a mi ügyünk, ami később a vízbe kerül gyá­rainkból, ipari üzemem bői, városainkból. Igencsal benne lehet már a korban az a horgász, aki valamikoi tisztességes halat ?fak ebből a vízből, amelyből az ötvenes évek elején. k°z®" pén. horgot helyettesítő meghajlított gombostűvel szép pontyokat, kárászokat, compókat, keszegeket emel­tek ki a gyerekeik, csak ug> szórakozásból a fürdőzés mellett, hiszen akkor meg például Miskolc hatarában a Fecske-szögnél és más partszakaszokon csinos vi kendházak, csónakházak so­rakoztak. zajlott, pezsgett a víziélet. Hát ez a víz pontosan ak­ikor látott utoljára jegei, amikor az utolsó hal kipusz­tult belőle. Agyonszennyez­ve, élettelenül, szomorúan folydogál medrében egeszen a Tiszáig, ahol aztan atadja veszedelmes terhét a szőke folyónak, ami persze ennek következtében mar rege nem szőke, ,de nagy ylzbose- ge következtében meg min­dig az ország legtisztább vi­zű folyója, ki tudja medd g még?... Mert nemcsak a Sajó szennyét-mocskat to gadja magába, hanem a Hei­nédét, a Bodrogét, a Boldva- ét, vagy közvetítéssel a szín váét is'. A vízügyesek a meg­mondhatói, micsoda szen>- nyeződések hömpölyögnek lefelé évenként több alka­lommal is csupán, ctsak a Hennádon. Ezért aztan, na csak nem következik be va­lami csodatétel, például a tekintetben, hogy mindazok, akik szennyezik, pusztítják vizeinket, komolyan is gon­dolják, amiről egyébként oly sokat beszélnek: a víz-, illetve a környezetvédelmet. Mert erről aztán alkalman­ként igazán tetszetős, meg­nyerő nyilatkozatokat hall­hatunk. olvashatunk, illeté­kes vállalati emberektől. Rendszerint akkor hangza­nak el ezek a nyilatkozatok, amikor közfelháborodást keltő környezetszennyezés okán az illetékes hatóság elmarasztalja a vetkes uze met, vállalatot, amelynek szóvivője a jól bevált szo­káshoz igazodva közhírré teszi, hogy mily nagy pén­zeket költenek dk környezet­védelemre. minő központi kérdés, feladat is náluk a halak, vadak, madarak, tak, cserjék, bokrok, csigák, bi­gék, kígyók, békák, egyálta­lán ’ mindennemű élőlény mind fokozottabb védelme. Oly fontos ez számukra, hogy nincs is ennél fonto­sabb, hogy ennek ellenére a gyár környezetében már a fű sem él meg, s az ember számára minden lélegzetve- tel egy-egy koporsószöggel ér fel, s hogy a gyárakból néha-néha rettentő mérgező anyagok szabadulnak a szomszédos folyóba, az pusz­tán a véletlen műve; oly ártatlanok ők, mint a ma született bárány. Sajna, jó ideig hangzanak még el hasonló nyilatkoza­tok, mert nyilatkozni köny- nyebb és olcsóbb is, mint a hathatós környezetvédelem. Kérdezhetnénk: na és a büntetés, a kör.nyezetszeny- nyezésért kiszabott bírság? Ne legyenek illúzióink, ez nem old meg semmit, hiszen esetenként oly csekélyke összeg ez, hogy a mellény­zsebből ki lehet fizetni, másrészt olcsóbb, jobb üzlet bírságot fizetni, mint kör­nyezetvédelmi beruházásra pénzt költeni. Fentebb azt írtuk, valami csodatétel kellene. Ám, mint tudjuk: csodák pedig nin­csenek. Valamiféle szigo­rúbb törvény kellene hát, amely kikényszerít bizonyos tetteket, intézkedéseket, s egy hosszabb folyamat révén, a környezetvédelmet tekint­ve, meghonosítana egy más­fajta, emberibb magatartást, szemléletet. És addig? Ad­dig álljunk meg néha-néha agyonszennyezet t folyóink partján, és gondoljunk arra, hogy egyszer majd csak lesz egy tél, amikor befagy ez a folyó, mint hajdanán, gye­rekkorunkban, amikor csak úgy átsétáltunk a túlsó partra, a szép fényes jégen; s ha akarunk, léket is vá­gunk, hogy csukát fogjunk. Mert. lám, a vízbe visszatért az élet. Szarvas Dezső Jó ízlés híján (vagy: menjen a fenébe) Nyomják a csengőt. Két­szer, háromszor gyors egy­másutánban, de már ötöd­ször és egyidejűleg kopog­nák is az ajtón. Mi az a sürgős? Tűz van? Baleset? Betörők? Rohanok a fürdő­szobából, törlőm vizes ke­zem, s ilyenkor legszíveseb­ben agyoncsapnám azt a barmot, aki ilyen rossz mo­dorral kíván bejönni, vagy látni, vagy közölni valamit, hacsák valóban nincs ko­moly oka a pánikra. Hiányos öltözékem miatt félreállva nyitom Iki az ajtó 'kis abla­kát, de a meglepetéstől csapnám is vissza, mert a látvány ledöbbent. A keret­ben egy medvetermetű, ha­talmas mellkasú, fekete, bozontos hajú ember áll nyakbaakasztott kék surccal, felemelt két kezében egy, egy hatalmas kés, amelyek­kel hadonászik és már mond­ja is fennhangon: uram, én itt a helyszínen, az ön sze­me láttára, a lakásában ... ha beenged, megköszörülöm az összes kését, ollóját... A ledöbbenéstől alig térek ma­gamhoz, majd szelíden csak annyit mondok: menjen a fenébe. A MUNDIÁL ’90, avagy a világőrület minden mennyi­ségben közvetítéseiből alig láttam egy, két részletet. Nem érdekelt. Ez már ré­gen nem foci, hanem a prostituált pénzembereik profitja. Magánügy, ennyi. A múlt év június 15-én azon­ban mégis bekapcsoltam a tévét, nem azért, mert az NSZK—Arab Emirátusok mérkőzését akartam látni, hanem azért, mert bár­mivel is, de szerettem vol­na elterelni figyelmem szív­görcseimről. A foci nem ide­gesít, megnyugtat. A gyógy­szereket is beszedtem, a te­lefon mellettem, hogy ha szükséges azonnal hívhassam a mentőiket. A rádióban is elhangzott, de a nyomtatott sajtó is hozta, hogy erős fronttevékenységre kell szá­mítani, s különösen a „szí­vesek” vigyázzanák. A mér­kőzés lendületes, közvetíti Knézy Jenő, aki, ha lehet még lendületesebb, össze­hord hetet, havat, puffog- nák a blődségek. Közben az jár az eszemben, hogy jö­het egy olyan infarktus, amitől már telefonálni sem tudok. Már-már veszem a kagylót, egyedül vagyok, ko­moly a helyzet, tele szoron­gással, és elekor jön Knézy, a második, vagy a harmadik gól után felkiáltva, kedé­lyesen, így: ha-ha-ha, nem tudom hányán kaptak otthon a képernyő előtt in­farktust, ha-ha-ha, de ez Olyan távoli és annyira ér­déktelen. Kösz Knézy. Viszont kí­vánom. Én kibírtam. Azért hallgattam erről eddig, mert nem szerettem volna befo­lyásolni a zsűrit abban, ki­nek ítéli a MUNDIÁL leg­jobb közvetítői címét. Tény­leg! Knézyt hányadiknak sorolták? * Másnap Kertész Zsuzsa a tévébemondó. A gyönyörű­ségtől olvadok, amikor hal­lom. Ügy el tudja magát szórakoztatni azzal, hogy be­szél. Tetszik neki, amit mond, vagy húzza az időt? Néha arra gondolok, akkor osztják be, amikor kevés a mű­soranyag, Zsuzsából meg úgy jön a szöveg, mint telespul- niról a cérna. Elmondja mit látunk majd, azt hogyan kell nézni, érteni, szánkba rágja a film mondanivalóját, figyel­meztet, hogy húzzuk ki a kávéfőző zsinórját, mert hosszú lesz a film, s a töb­bi. Amikor már úgy látszik, hogy kifogyott a mondani­valóból és jöhet a film, akkor kap észbe és folytat­ja így: jaj, majd elfelej­tem mondani, hogy ne ijedjenek meg, nehogy rossz­ra gondoljanak, nem rom­lott el a tévéjük, nem, nem kell szerelőt hívni, a film fehér és fékete, hisz’ 1935- ben készült. Kedves Zsuzsa! Attól, hogy egy film 1935-ben készült, még lehetne színes, én is láttam ilyet, igaz, az ilyen film ma már múzeumi anyag. Nem széles körben vetítették ezeket, de voltak. Maxier 1859-ben, Auron 1862-ben (!) már készített színes filmet, tehát nem a színes tévé megjelenésétől írják a történelmet. A nagy- szériájú másolást viszont 1940-ben kezdték, de ez mellékes. Ám miért gondol­ja azt, hogy az ország sze­relőért- szalad, mert fekete­fehér filmet lát? Gondolja az már nem is film? Vagy hogy ebben az országban színes tévéje van mindenki­nek? Tudja mit? Nincs. Ta­lán azért nincs, mert nem akar időnként zöld kutyát, vagy lila libát látni, vagy főleg azért, mert nincs rá pénze. Másra kell a pénz. Szóval miért -sérteget? Hallom; olyan kevés a tévé pénze, hogy már az is kér­dés, lesz-e a jövőben mű­sor. S, ha nem lesz, s ha enni is alig lesz mit? Akkor még mindig van egy eshe­tősége. Az utolsó műsorban mondja be; melyik bizomá­nyi veszi be a színes tévé­iket. Pécsik István á családról, az anyákról, a Jogdíjasok egyre romló tetkörülményóiről sokat hal- Unk ma. A sérelmek és pa­uszok nagyon jogosak. A kikiáltásra figyelnünk ?,;k döntéseinkben szem ...°tt kell tartanunk helyze- Uí rendezését-. l á magam részéről azon- jpá most a gyermeküket né­zőkről szeretnék szólni, fokról a fiatalokról, közép- ^í'úakról és gyermekeikről, -kikről egy statisztikai elem- ,'“s így szólt: ■ "Ha a legalsó jövedelmi ategóriába tartozók kor- r letételét, illetve az e té- vSn bekövetkező változást Esztik alapul, akkor azt ta- ffztaljuik, hogy az elmúlt lUv, évtizedben az alsó deci­dben, vagyis az alacsony .k’edelmű népességtizedben u®átősen megnövekedett a .“téves és a fiatalabb, sőt a »roméves—hatéves korú Vmekek, s természetesen őket nevelő szülők ará- ya is a®z?.el párhuzamosan a U^Sőíjas korú népességen t*ál 'komoly mértékben okkent az első decilisbe, /^Portba sorolt személyek Vada.” g A gyermekeket nevelők ío- Vztási árindexe gyorsab­bá nött, mint az átlagos la- V.ági árindex, s a nagy- liöKk Osoké még kiemelke- t bben. a gyermeknevelés r-.- ei folyamatosan nőnek, Vészt leépültek a gyer- s elíruhákra, a tanszerekre, B b gyermekek élelmezésére, 14 őául a tejre fordított ál­lt«”? , dotáció, s ez terrné- ónt 2-től 400 százalékos ^btelkedésben mutatlkozotl Ezért a gyermekes csa- ihn • ,s°kkal jobban érzik az Qiőt, mint a gyermekte­lteu családi pótlék a gyerme­ki;, IoSyásztásának mintegy garmadát fedezi az eltar- . számától függően dif- etjl-áo'áltan, s hiába tartott cSgi'.® ,az inflációvá^ lépést ;a jju áái pótlék emelése, a ért'P'Hk kétharmad abszolút ^at t en növékedő kiadáso- iaEar, s ezekkel a jöve- Zeijt~ek növekedése megkö- igv °en sem tartott lépést, s *ü,Vre többen jutottak kö­les^ ~a szegények egyre szé- ^ 0 táborába. e0tel Csaladi pótlék mostani ctó 6s? nem fogja az inflá- doii ^értékét fedezni. Gon- ^bha csak bele, hogy ko- -u. noínden juttatás re- ®r'zn- t próbálták meg- 8yer*’ szinten tartani, a bdóa] kek után levonható 6Zer UfP azonban maradt 0öVelVnt. Az árszínvonal Oieiíp ®áésével a többgyer- llk a ,®knél általánossá vá- ]yj otminimum adóztatása. tava^yar.országon először ^áktvn júniusban volt csa- vótlniii 1.esszus, amelynek íaprii ks®ge egyházi és ■ ál- Vvb v.?zetökből állt. A <íltukK.Vok kiadott nyilatko- ytseu an arányos közteher- *°rmáÍ sürgettek, kérték a Sz°ciátB ’■ olyan adó- és "lrn6jv Politikát folytasson, SyelgfV'nden eltartottat fi- bun no vesz. A családok­ban J,y,anis a gyermekek bek, m.k’ía' több adót fizet- Vei-rn 1 a gyermekek tan­ultáé-/ Va8y -iskolai, óvodai % ERósz Európá­CSa'ádrii Petían a gyermekes VtV Hyen mérvű meg- az ,la' ?z is hozzátarto­zz, ú Európába vezető út- ©littet azt „akarjuk, hogy V'íon e.gyutt 'az ORósz nép vopyjb az áhított fejlő- Kíji" Vv kiemelném a négy, A®velö neI több gyermeket o ' Öss-,QCsa'a^°k helyzetét, p 3 szyf ,csa,ádnak ez alig !esük 'azdlekát jelenti, segí­tem aer?. nnyagi kérdés, társadalom szociá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom