Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 21. szám
1991. január 25., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Irány a kapitalizmus?... Sokan azt mondják, hogy fékünk is meg kell terem- eniink a kapitalizmust, tasok a piacgazdaság kialakításának szükségessé- ®eí hangsúlyozzák. Szemérmesebbek szociális piacgaz- aaságról beszélnek. Ismét ^tnsok — nehézségeink Megszűnte után — a jóléti cjUa'jn megteremtésének lehetőségét jósolták. iA közleményt azonban nem az elnevezés érdekli, hanem . ?’ merre is tartunk való- mban. Erről beszélgettünk *4ABÖ KATALINNAL, a közgazdaság-tudományok a°ktorával. .' »-A lágyuló gazdaság’’-mímel megjelent önnek 3y könyve, amelyben a ‘plett országok utóbbi más- e évtizedének új gazdagéi jelenségeit elemzi, nnt a jelenkori kapitaliz- "™s szakértőjétől kérde- nern tehát, hogy a hazai enzdaság mostani helyzetéit milyen tendenciák olvashatók ki? A tudás lett a tőke u T Nem különösebben J?.Velern a kapitalizmus Nem azért, mert a szerváltás után is ne- wiv képzetek tapadnak, adh vagy mert Jobban el- deil k egy társadalmi mo- na)k ba nem kapitalizmus- cjj., nevezzük, hanem szo- Sokw, . Piacgazdaságnak, könv .lr?kább az említett t yv teása során szerzett Pasztalataim miatt. ke^bb’ mint két évtizede ÚEv^tern el foglalkozni az •bus"!Tezett mai kapitaliz- gesn^, 1 Ez idö alatt bősé- rnpH ..nVo,U alkalmam, hogy kann ?Uljam: a Jelenkori loEi^ahzmusmerőben más tíiint szerint működik akár akár a 19. századi, •éber, a, -20- század első fe- sáf, letexett tőkés gazda- t-urri' „ !*?el, mélyebbre ás- zelfn^temában, annál kéz- ra, “batobbá váltszámom- gazdán?y.,a tőkére épülő foi'm-n °-nas ma egészen új tánaLnolt- • olyat, amely koMKu 188 ,S mós- mint a msJEnnek az áj for- hak ■ t0 t6S termelési mód-, áléi 'Sazan megfelelő nevet Szoktákne7nr aCl0tt. • SGnkÍdasá mformaciós gaz- müsn ,ak’ Posztkapitaliz- vagv 9 -C’ Posztindusztriális neVezJÓIéti társadalomnak Sej, nb Ne ezen elnevezé- sen egy,ke sem fedi telje- Vei nZt 3 ■’elenséget, ami- arra °lgUnk Vaiv Mindegyik ha“*1 azonban, hogy a Vaiam7anyos kapitalizmus adta •• lad'kálisan újnak egy ,af 3 helyét. Azaz, immáron évről 9 tartó folyamat- erGrl ',an szó, amelynek lett ményeképp a mai fej- legtai,wSadalmakat talán SadaCkebnT 8 7dáS tá‘" henij \r 11 Jellemezhetett a ,gyis mára a tudás és tuin-!gf°ntosabb tőkévé kér, e 1 °nná. A piaci sisikei. gValtalan mindenféle Szóban túlélés ma a sokkal ■ ?’gó országokban c*óhoz ,nkabb az mformá- ’ági apcs°lódik, mint a Sőt, rn..PUSÚ tőkejavakhoz. 'ákáhb Sd f toke is egyre ként h-n • °rmációs tőke- re a tál '7°fató meg. Er- darii' hogy 7°mra azt mongy kaPitalista, épp a szóhoz tapadó régies képzetek miatt nagyon félrevezető. Svédország messze van — Itt vannak tehát■ ezek a modern társadalmak, a távolság köztük és köztünk egyelőre nem csökken, hanem növekszik. Vajon a rendszerváltás után meg lehet-e célozni, és ha igen, milyen távon belül, hogy azonos szintre jussunk ezekkel, a népesség többségének jólétet és demokráciát biztosító országokkal? — Ha azt mondtam, hogy a legfejlettebb országokat a régi értelemben helytelen kapitalistának nevezni, az nem jelenti azt, hogy a mi utunk nem vezethet a kapitalizmus felé. Mi ugyanis sokfelé mehetünk, akár a vesztünkbe is. Hogy a fejlett térségekben posztkapitalista állapotok alakultak ki mára, az semmiféle garanciát nem jelent arra nézve, hogy mi is ugyanolyan fejlődési pályára léphetünk. Nem hiszem, hogy egy, egyes területeken száz, más területeken ötven, ismét más területen tíz év lemaradással küszködő társadalom gyorsan felzárkózhat. Ez legfeljebb a politikai jelszavak szintjén lehetséges. íme erre egy konkrét példa. A minap vitába bonyolódtam egy kollégámmal, aki nemrég megjelent könyvében a magyar munkanélküliség orvoslására a svéd modellhez hasonló gyógymódot javasol. Meglehet, hogy az szép eredménnyel működik Skandináviában, csakhogy roppant költséges dologról van szó, amire nekünk egyáltalán nincs pénzünk. Mi sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy legfeljebb a különböző — mondjuk ki világosan -—. embertelen megoldások között válogathatunk, hogy a sok rossz közül kiválaszthassuk a legkevésbé rosszat. Olyasmi azonban, amit egy jóléti állam csinál és ami ott is sokszor kemény kritika tárgya, mivel nagyon megterheli az államkasszát, nálunk nem kivihető. — Van-e mégis — a lehetőségekhez képest — optimális megoldás? Mi történhet akkor, ha belső és külső jeltételek kedvezően alakulnak a magyar gazdaság számára? — A munkanélküliség példájánál maradva: az a lehetőség kizárt, hogy az állam fedezze az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Arra viszont van mód, hogy ser- kentsük a vállalkozást, megszabadítsuk az őt még mindig gúzsba kötő láncoktól. Ez jelentős tömegeket érinthet, nagyszámú munkanélkülinek kínálhat munkalehetőséget. Hiszen az 1980. óta létesült munkahelyeket szinte kizárólag a kisvállalkozói szektor produkálta. Ha tehát ennek a szektornak a fejlődése továbbra is dinamikus lesz, esetleg a mostaninál sokkal dinamikusabb, akkor a probléma „kapita- üsta” úton oldódik meg. Vagyis mi egyelőre szociális piacgazdasági, vagy egyéb módokon nem tudjuk a bajainkat kezelni. De ami a lehetséges eredményt illeti, ez a ,,kapitalista” megoldás nem rossz. Jelszó illúziókkal? — Ismereteim szerint a munkanélküliség átképzéssel történő megszüntetése a fejlett országokban sem járt igazán sikerrel. Az átképzésre szoruló, illetve már átképzett csoportok továbbra is fenyegetett helyzetben maradtak. — Erre mondta szellemesen egyik neves közgazdá szunk, hogy 50 éves bányászokból nem lehet 20 éves óvónőket képezni. Ez azt jelenti, hogy sajnos igen nagy akadályai vannak a humánus megoldásoknak. Az utóbbi egy-másfél esztendőben kevés jelszó hangzott el gyakrabban itt nálunk mint ez- iránv Európa!” Sokféle dolog értendő ezen, de az tapasztalható, hogy nagy tömegek ezt, er}ik rajta: „Irány a jólét, irány a demokrácia!” A jelszó hangoztatása és értelmezése egyaránt illúziókkal jár. ügy fest a dolog, mintha egyetlen ugrással bejuthatnánk a demokratikus és jómódú Nyugat- Európába. Van-e ennek valamelyest esélye? — Szerintem hamis az az elképzelés, mely szerint beülünk az elegáns Európa- kocsiba, és kényelmesen, utazunk a jólét és demokrácia felé. Nem kevésbé hamis azonban az az elképzelés is, amely szerint a kapitalizmus e századi fejlődésének valamelyik szakaszát kell például vennünk. A 20. század végén, a y •. század elején a kapi- talizálódás folyamata szükségképpen máshogyan megy végbe, mint korábban. Ha lesz magyar munkanélküliség — mint^ahogy már van is, — az nem olyan lesz, mint az 1929—33-as válság idején volt, persze nem is olyan, mint az 1.990- es svéd munkanélküliség. A mi fejlődésünk nagy kérdése ma, hogy hogyan lehet a külső környezeti hatásokat javunkra fordítani. Vagyis egy sajátos utat — mégha kerülővel is — kell magunknak kitaposni. Vannak erre mérvadó nemzetközi példák. Nem arról van szó, hogy Japánt kell, vagy tudjuk utánozni, de abból, például, hogy, Japán miként kovácsoit erényt energia- és nyersanyag-szegénységéből, tanulhatunk. Azt, hogy hát-< rányból igenis lehet előnyt formálni. Én például nem tartom, feltétlenül bajnak, hogy bizonyos dolgok nálunk nem épültek ki, némely, ma szükséges hagyomány hiányzik. Ennek lehetnek ösztönző hatásai, amelyek új megoldásokat eredményezhetnek, s ezek révén igenis lehetséges a modernizációs fejlődés jelentős felgyorsítása. H. L. A bükkábrányi Béke Mező- gazdasági Termelőszövetkezet tagjai tavaly augusztus 10- én úgy döntöttek: feladják a szövetkezés szép elveit, jogutód nélkül megszüntetik a téeszt. A szövetkezet ennek ellenére még mindig működik. Tagjai azonban nap, mint nap felteszik a cseppet sem költőinek szánt kérdést: lenni, vagy nem lenni ? * Az ügy hátteréről beszélgettünk Kurucz Miklós elnökkel. — Változik az egész társadalom, a gazdaság, mi is szeretnénk megtalálni önmagunkat ebben az új helyzetben — kezdi —, majd elmeséli az előzményeket. A gondot az okozta, hogy még mindig nem készült el az új földtörvény. Pedig a parlament többször is foglalkozott vele, a kisgazdák zászlójukra tűzték az 1947- es tulajdonviszonyok visz- szaállítását. Az egyik nyári parlamenti vita után úgy tűnt, sínen van a földkérdés. ’a bükkábrányi tsz-ben ezért úgy döntött a vezetés, ha rövidesen új gazdái lesznek a földjeiknek, már nem éri meg szántani, vetni, mert csak a pénzük fogy. Augusztusban, szeptemberben pihentek az emberek és a gépek. Közben azután megszületett az Alkotmány- bíróság határozata, amely törvénytelennek ítélte a kisgazdák törekvéseit. A Béke Tsz-ben erre úgy válaszoltak, hogy gyorsan szántani, vetni kezdtek. A történet érdekes és egyben hátborzongató is. Aki valamelyest ismeri a mező- gazdaságot, a parasztember lelki alkatát, az sejti: nagyon nagy zavart okozott a bizonytalanság. Az, hogy egyszer ezt, másszor azt hallani az Országház felől. A mezőgazdaság biológiai folyamatokkal való gazdálkodás, ahogy Kurucz Miklós fogalmazott: „a biológiát nem lehet megerőszakolni!” Sokan mégis majdnem ezt tették. Mentségükre szolgál, hogy nem tudatlanságból, nem rossz szándékból. * Kérésemre az elnök röviden bemutatja a szövetkezetét. Jogelődje 1960-ban alakult 110 hektáron. Tizenöt év múlva egyesült vele, a vattai és a bükkaranyost tsz, igy lett a területe 3300 hektár. Az ábrányi földek jobb minőségűek, de a domborzati viszonyok miatt nehezen művelhetők. A föld ésszerűbb megmunkálása érdekében vetettek ötszáz hektáron talajvédő gyepet, 215 hektáron pedig erdőt telepi-; tettek. A Béke Tsz-ben tartottak teheneket, birkát, hizlaltak broyler csirkét, libát, termeltek tenyésztojást. A nyolcvanas évek elején felszámolták az állattenyésztést, mert veszteségesnek bizonyult. A csak növénytermesztéssel foglalkozó gazdaság termelési szerkezetét jellemzi, hogy mindig sokféle növénnyel foglalkoztak — ami jól fizetett, azt termesztették. így is szükségük volt ipari tevékenységekre: gyártottak játékot, csomagoltak kötszert, szereltek telefonközpontokat — mindennel próbálkoztak, ami pénzt hozhat. Ennek köszönhető, hogy sikerült talpon maradniuk. Jelenleg 253 tagjuk van, közülük 92-en aktívak, 42-en alkalmazottak, — Ha nyereségesen gazdálkodtak, munkát adtak több, mint száz embernek, miért kellett kimondani a megszűnést? — Egyszerű — válaszol az elnök —, mert a jogszabályok szerint csak úgy oszthatjuk fel a földet, ha igy teszünk. — Akkor most van tsz, vagy nincs? — A határozat érvényes, de azért még vagyunk. Várjuk a földtörvényt, rajthelyzetbe hoztuk a gazdaságot. Ha valami mozdul, lesz új föld- és szövetkezeti törvény, azonnal egy hatékonyabb gazdálkodási formát választunk. * Az erdő, legelő nem osztható fel, ugyanúgy, mint a Zsákmány: agyaras remetekanok Dörögnek a fegyverek, tart még a vaddisznóvadászat. A vadásztársaságok lesből is és hajtóvadászaton is apasztják az állományt, amely a kívánatosnál nagyobb számú megyénkben. Ám nem csak „kilövik”, de „jól is tartják”, azaz etetik is a vadakat a vadász- társaságok. Részint, hogy el ne vándoroljanak, részint pedig, hogy „helyhez szoktatva" őket, felbecsülhessék a kondákat. A borsodi vadászmezőket ma elsősorban a hazai nimró- dok járják. A külföldi vadászok egy része ugyanis lemondta korábban bejelentett érkezését, az öböl-menti bizonytalan helyzetre hivatkozva. (Ki gondolta volna, hogy a vadásztársaságoknak is komoly bevételkiesést jelent majd az Öböl-menti válság?) Arra pillanatnyilag még nincs becsült adat sem, hogy a tél folyamán mennyi vaddisznót ejtettek el a vadászok. Azt azonban már tudják, hogy több helyen is jelentős méretű agyaras, azaz remetekannak nevezett vaddisznó került puskavégre. Szerencsésen vadásztak Szendrőlád környékén, ahol az egyik vadász 24 centiméteres agyarú vadkant ejtett el. Hasonló nagyságú, aranyérmesre becsült vadkan került puskavégre a Martonyi és Vidéke Vadásztársaság területén, ahol az előbbinél kisebb, 19 centiméter hosszú agyaras vadkant is kilőttek. Megyénkben január végéig tart a hajtóvadászat. Ám a vaddisznót egész évben puskavégre lehet kapni. A vadászetika szerint azonban februártól a malacozás végéig kíméle- ti időt tartanak az anyakocákra. Rendszeres apasztásuk azonban továbbra is szükséges, hogy csökkentsék az általuk okozott kárt mind a mezőgazdaságban, mind pedig az apróvadas területeken. 800 hektárnyi személyi tulajdonú szántó. Marad 1600 hektár, amelyet részben már ki is osztottak — papíron. Felmérték a szövetkezeti vagyont, amit nevesítettek. Egyedül csak a törvények váratnak magukra. — Szerettük volna, ha mindenki jelentkezik a neki járó fölldért, de akadt, aki igényelt, majd gyorsan visz- szaadta. Az elnök szerint azért nem volt igazán hatékony a szövetkezeti forma, mert mindenki egyaránt részesedett a gazdálkodás hasznából. Az emberek nem érezték, hogy egyszer volt vagyonuk, amit beadtak a közösbe, ami után részesedést kaptak volna. Az egyik többet, a másik kevesebbet. Baj volt az is, hogy aki évente ezer órát ledolgozott a közösben, az ugyanolyan jogokat szerzett, mint aki minden idejét a közös munkára fordította. — Az lenne az igazi — mondja Kurucz Miklós —, ha a tagok a napi munka, a beadott vagyon után kapnának a közös hasznából, továbbá, hogy közgyűléseken például annyi szavazatuk lenne, ami arányban állna a beadott értékekkel. A tsz megszűnése természetesen nem egyszerű dolog. Gondoljunk csak a nyugdíjasokra, akik akkor is megkapják a járandóságukat, ha az aszály miatt az nem termett meg. Tsz-megszű- néskor kitől kapják, ki termeli meg számukra ezeket — a különben kiérdemelt — javakat? Sok a tisztázatlan kérdés, akár így, akár úgy dönt a Parlament. Ha valóban megszűnik a tsz, hogyan képzelik el az életüket? Netán egyéni gazdaként? Jó lett volna, ha pénzt kapunk az egzisztencia alapból, mint ismert, ez a lehetőség megszűnt. Én úgy képzeltem, hogy a nevemre írt vagyonrészből és az egzisztencia alapból felvett pénzből néhány kollégámmal megvásárolok egy épületet, abban kereskedelmi munkát folytatunk közösen. Most, hogy nincs E-alap, nem tudom, mi lesz. Azt mondja az elnök, hogy a szövetkezés fogalmát nem felejtik el, már csak azért- sem, mert a szövetkezés nem rossz. Vissza kell témi a szövetkezés eredeti formáihoz, hogy egyéni és közösségi érdekeket egyaránt érvényesíthessenek a tagok. Csak lenne vége a hiányzó törvények miatti bizonytalanságnak! Egyet kell érteni Kurucz Miklóssal abban, hogy a mezőgazdaság számtalanszor megelőzte már a törvényhozást. Ha a helyzet megoldásához megkapták volna a törvény biztosította szabadságot az emberek, valószínű, hogy a „helyzet önmagát oldotta volna meg”, így azonban azt tapasztaljuk, hogy míg egy sebet begyógyítanak, újabbakat ejtenek azok, akiknek hivatásuk kellene, hogy legyen — akár törvénnyel, akár anélkül — a sok helyen tapasztalható áldatlan állapotok megoldása. Nehogy a végén ne legyen mit ennie az országnak! A bánból nem lesz óvónő M. Szabó Zsuzsas A helyzet képlékeny
