Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

1991. január 23., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 agroker agroker agroker farmagro aruház malyi Figyelem! IMPORT BURKOLÓ VÉGKIÁRUSÍTÁS TOVÁBBI KEDVEZMÉNNYEL 450 Ft/m'-’ 20X20 cm belsőtéri mettlachi 18 Ft/db 440 Ft/m- 15X15 cm színes csempe 10 Ft/db 352 Ft/m- 15X15 cm fehér csempe . 8 Ft/db AMÍG A KÉSZLET TART Araink az áfát tartalmazzák! Viszonteladóknak további kedvezmény! Érdeklődni telefonon: 91-305, vagy 91-122, telex: 62-240. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, l-es számú kerülete megvételre, vagy bérművelésre Elajánlja az Ernst and Yung cég értékelése alapján Sátoraljaújhely város határában 43,9 ha szántó, 2.8 ha kert, 31,5 ha gyep, 0,6 ha gyümölcsös, Sárospatak város határában 0,3 ha szántó, 19.1 ha gyep, 0,4 ha gyümölcsös, Bodrogolaszi község határában 1.9 ha szántó, 26.1 ha gyep, eiüveléságú földterületeit. Érdeklődni lehet, személyesen, vagy telefonon, az l-es számú kerület központjában {Sátoraljaújhely, Várhegy), ^unkanapokon 8-tól 12 óráig. Telefon: 21-734. TARCAL KÖZSÉG ONKORMANYZATA bérlet útján történő hasznosításra, vállalat, intézmény, üzem vagy raktározás céljára, Tárcái centrumában, 300 négyzetméter alapterülettel rendelkező, kúriaszerű épületre bérlöt keres Ugyancsak Tarcalon, a község perifériáján elhelyezkedő, 4 hektár területű bányató hasznosítására, HALTENYÉSZTÉS VAGY STRANDFÜRDŐ LÉTESÍTÉSÉRE, BÉRLöT KERES AZ ÖNKORMÁNYZAT. A bányató tiszta vizű forrásból és csapadékból nyeri vii- b°zamát, és mindkét célra kiválóan alkalmas. Strandfürdő 'bfesitése esetén bérleti dijat nem kell fizetni. F'deklödni lehet levélben, a polgármesteri hivatalban, TARCAL FÖ UT 61. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, ll-es szamú kerülete Megvételre, vagy bérmüvelésre fel ujánlja az Ernst and Yung cég értékelése alapján Sárazsadány község határában 30.0 ha gyep, Vámosújfalu község határában 3,2 ha szántó, 0,1 ha gyep, Olaszliszka község határában 8,7 ha szántó, 0,3 ha kert, 18.4 ha gyep, Tolcsva község határában 34,3 ha szántó, 11.5 ha gyep, Erdöbénye község határában 68,8 ha gyep, Szegilong község határában 21.0 ha gyep, Bodrogszegi község határában 7.5 ha gyep, müveléságú területeket. s*ám<’°L*n'- *eHet személyesen, vagy telefonon, a ll-es g {.,u kerület központjában (Tolcsva) munkanapokon: ■ * Urömünnep, avagy a „Hór Völgye” kapcsán Megszületett Cserépía­• lu közéleti havilapja, a „Hór Völgye”. Öröm­től sugárzó arcomra azon­ban hamar ráfagyott a mo­soly, amint átlapozván, a végén kezdtem el olvasni. Egy, a szerkesztőik által mesének vélt írást találtam, amit elolvasás után teljes felháborodás követett. A fa­luban járva-kelve azonban arra lettem figyelmes, hogy mások is úgymond kifulla­dásig beszélnek, nyomda- festéket nem tűrő szavak kíséretében szidják az újsá­got. Volt egy polgármester-, pontosabban helyhatósági választás, amely — nem hi­szik el! — elsőre sikeres lett. Néhány adat: Cserépfa­lu 987 választópolgárából 601 ment. el szavazni, a vok- sok közül 6 volt csak ér­vénytelen. Szábó István — volt ta­nácselnök — 310 szavazatot vághatott zsebre, míg a posztról „lecsúszó” Tóth Ru­dolf 161-et kapott. A továb­bi három jelölt lényegesen kevesebb — 91, 20, 13 — szavazatot könyvelhetett el. A képviselők választásá­nál a 14 jelöltből csak he­ten kerülhették be. A be­kerüléshez még elegendő, a hetedik helyire Szabó Imre 282 szavazatot, míg az ép­pen kieső Dósa László (MDF) csupán 40-nel kapott keve­sebbet. Ami a lakosok felháboro­dását okozta az nem ez, ha­nem a „mese”, amelynek címe: Nyúlfalva Réme — Mese kisnyírfákról. A látottak, hallottak alap­ján a falu lakói felháboro­dása jogos! A szerkesztők minden bi­zonnyal arra gondoltak, mi­kor engedték kinyomni ezt a „rémséget”, hogy jó móka lesz. Kétségtelenül az lett. Sőt! A „mese” valódi hősei — mert ugye tudjuk, hogy lé­tező személyek a főszerep­lők —, pedig semmit nem tehetnek sem jogi, sem em­beri oldalon, mert konkrét nevek nem szerepelnék az írásban, de sajnos alatta sem, pedig ugyanazon oldal alján a következő olvasható. „A Hór Völgye fórumot kíván (ok) adni a cserépf alui polgároknak, hogy vélemé­nyüket ezúton a köz elé tár­ják. Az írás tartalmáért, az esetleges ez irányú jogsérel­mekért, az írások igazságtar­talmáért a cikk írója köte­les felelni . ..” Azért, hogy a nem Cse­répfaluban élők is tudják — nem kevesen vannak! —, miről van szó, röviden a „belháborút” kiváltó mű tartalma: Nyúlfalva kocsmájának állandó vendége volt Nyúl­falva (rémét) Réme, aki nem tudott írni, olvasni, és csak böfögött, óbégatott naphosszat a kocsma udva­rán. Egy napon Idegen Nyúl érkezett a faluba, akit egy másik falu űzött el tehetet­lensége és lustasága miatt. Idegen Nyúl úgy gondolta, hogy kellene egy nyúlvezór. Választása Nyúlfalva Rémé­re esett, a'ki mikor megtud­ta, hogy a dőzsölő, nemtörő­döm, eszem-iszom életét egy iskolapadra cserélje, a suli után vizsgával, elment a kedve az egésztől. Idegen Nyúl biztatta, hogy elintézi az iskolát is, a vizsgát is egy nyúlbarátnál, Nyúlfalva Ré­mének csak a nyúlbarát ré­paföldjét kell szorgalmasan kapálgiatnia, amit meg is tett. Telt-múlt az idő, és Nyúlfalva Réme sikeresen levizsgázott. Munkába állása után lett is kulturális élet a kocsmaudvaron, kuglipálya, a szemétdombon játszótér, közvilágítás, poros útból jó út, jó útból poros út. Mivel Nyuszifalva Réme kevesellte a pénzét, az olcsón vásárolt földet jó drágán eladta. Minden nyuszi hajbókolt Nyúlfalva Réme és Idegen Nyúl előtt, mert ők lettek a falu „legbecsületesebb” nyu- lai. „A mesének itt vége, de a valóság talán szolgálhat ta­nulsággal kis nyulaknak, nagy nyulaknak egyaránt.” Nos, kedves olvasó: íme a történet, amely Cserépfalu lakóinak felháborodását okozta. A baj csak az, hogy a lakosak nem találgatnak, tudják, kik követték el a mesét. A művecsike alkotója ne­veket nem említett, így ha megbocsátják én sem te­szem, hiszen a különböző ostorvégek mind jogi, mind emberi oldalon az én háta­mon csattannának. Tutira veszem, hogy ezen írásommal ellenségeket sze­reztem magamnak, de eddig is voltak, akik kétségbe von­ták kertész szakmai ismere­teimet. Én továbbra is emelt fővel járok! A Hór Völgye szerkesztői, kitalálói felé annyit, hiába jelenik meg ingyenesen a lap, ha a demokratikus fej­lődés mellett a névtelenség homályából rágalmazó cél­zatú, pletyka színvonalú írásokat engednek megje­lenni, nemhogy a várt új­ságcikkek nem érkeznek meg, de azt is kétségbe vo­nom, hogy olvasójuk lesz. A Hór Völgye készítőinek esetleges ellenvéleményét, válaszát mindenképpen várja egy kis nyúl Nyúlfalváról: azaz, Barta Barnabás Cserépfalu n Volán csak árat emel? „Felháborodva olvastam az elmúlt év novemberében a Borsod Volán Vállalatról írt cikküket. Nemcsak azért, mert megint jelentős ár­emelés lett kilátásba helyez­ve, hanem azért is, mert Sárközi György, új igazgató szerint a privatizáció csak a jövő táv.la tokban szerepel. Aki utazik, az azért már régen tudja, hogy a privati­záció egy bizonyos fajtája már régen megvalósult, s jelenleg is érvényesül. Csak ez a privatizáció a vállalat gazdasági helyzetét nem vi­szi előbbre, s az államház­tartást sem növeli adóibe­vételként. A vállalat egy év alatt csák 3 autóbuszt tu­dott vásárolni. De van pén­ze a vezetők korkedvezmé­nyes nyugdíjaztatására, a mag(as vezetői premizálások­ra, megengedheti magának, hogy ne figyeljen oda az utazásért járó bevételre. Megengedhető, hogy az utas fizet, de nem kap jegyet, az utas fizetne, de nincs a bu­szon jegykiadás, hogy a busznak van menetrend sze riwti útvonala és megálló­helyei, de a sofőr eldönthe­ti, lrogy melyik megállóban áll meg, hogy más útvona­lon megy, s .az utas vár pénzével a zsebében a meg­állóban, hiába. Megengedheti magának, mert van megoldás! Áreme­lés! Melyet esetleg bizonyos mértékig az üzemanyagár­emelés indokolhat is. De hol van a többi megoldási lehetőség ? Az, hogy az áremelés ne a szolgáltatás színvonalának romlásával arányosan emel­kedjen; az, hogy egy ember teljesítését ne másik 20 30 ember számolja ki és el; az, hogy egy vállalat akikor tartson fenn vállalatig üdü­lőt, ha a nyereségéből ezt valóban megteheti; az, hogy az igazi dolgozók legyenek tisztességesen megfizetve, s akikor az Utazási díjat nem fogja talán zsebrevágni, s a munka színvonala is javul­hat — általában nem hang­zik el. Mint utazó állampolgár, s egyébként volt volán os do - ■gozó is elfogadhatatlannak tartom csak az érem egyik oldalát megvilágítva, csuk áremeléssel törekedni a vál­lalat helyzetének javításá­ra. Az utas nem tehet ar­ról, hogy az általa kifizetett viteldíj nem oda kerül, aho­vá kellene, s ami oda kerül, azt sem olyan célokra for­dítják, mely a közlekedési szolgáltatást javíthatná. Szívesen olvasnék újsá­gukban e téma felvetése kapcsán arról, hogy a Vo­lán milyen egyéb megoldá­sokat próbál megvalósítani annak érdekében, hogy helyzetét javítsa, úgy hogy a már többségében elszegé­nyedett, vagy ezen az úton lévő állampolgárokra minél kisebb terhet rójon áreme­lésével. Egyébként lehet, hogy az ember jobban vi­selné az emeléseket, ha az­zal mindig valami többet is kapna az addiginál, termé­szetesen az áremelést álta­lánosságban csaik az elviisel- hetőség mértékéig tudja megértéssel fogadni az em­ber. De áremelést minden­re, mint egyetlen megoldást nem lehet elfogadni, s. fő­leg nem lehet már elfogad­tatni az elmúlt rendszer hibáival indokolva. Ekkora mértékű áremelés kilátásba helyezésével kapcsolatiban úgy gondolom jogosan várja el az állampolgár, főleg ilyen rossz életszínvonal mellett, hogy megfelelően tájékoztassák arról, mi min­den egyéb intézkedést tet­tek annak érdekében, hogy a vállalat gondjait megold­ja,^ s mi miatt nem tudnak már más eszközhöz nyúlni, mint az ismételt áremelés. Érdekelne, hogv nevezett vállalatnál csak 1990-ben mennyi prémiumot fizették ki és milyen megoszlásban (fizikai, nem fizikai állo­mány), ha még megvan a vállalati üdülő — mennyit fordítanak fenntartására, s egyáltalán milyen célból üzemeltetik (mert. még több évtizeden keresztül a válla­lat dolgozója voltam, ennek fontosságára nem jöttem.rá), ha volt létszámleépítés az általában milyen állomány­ira terjedt ki (a kalauzok­ra-e, a szerelőkre, vagy az adminisztratív állományra). Lehet, hogy nem tartozik mindez rám, de úgy gondo­lom, ez akkor lennie teljesen így, ha az áremelésre is mondhatnám, nem tartozik rám, s fizethetem a régi ta­rifát. Ha az emberek megfelelő tájékoztatást kapnak, hogy mi miért van, természetesen hiteles szakemberektől, s látnák, a valóban az intéz­kedésre jogosultak mindent igyekeztek elkövetni, s csak legvégső esetben nyúltak az áremelés eszközéhez — a szükséges .nehézségéket ta­Közeledik március 15., az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Dicsőséges forra­dalmunkat és szabadsághar­cunkat az orosz cár, Európa csendőre, leverte! 1944—45- ben Dzsugasvili-Sztálin cár hadserege, miután az an­gol-amerikai hadsereg szét­bombázta a „hinterlandot”, kikergette innen Hitler ha­dait. Természetesen, nem szabad megfeledkezni a Lend-Leas-ről, csak 1943— 45-ben két év alatt, a Vö­rös Hadsereg 10 millió pár csizmát, 19 724 repülőgépet, 8800 harckocsit, 6400 löve- get, 500 ezer gépjárművet stb. kapott az USA-tól. (Re­form. III/45). Ez sokat segített, mégis több százezer szovjet katona halt hősi halált Magyaror­szág területén. Talán mon­dani se kell: minden becsü­letes ember azt vallja: di­csőség a hősöknek! Sándor cár hadseregét nem szabad azonosítani Sztálin cár Vö­rös Hadseregével. A hősi halottak végső nyughelyének ápolása, gondozása minden nép becsületbeli kötelessége, függetlenül attól, hogy mi­lyen egyenruhát hordtak, akik a parancs teljesítése közben életüket áldozták! (Lásd: Budapest, határában az angol—amerikai hősi te­mető!) De nem szabad túl­zásba esnünk, mint Rákosi­éit tették! Szükség van a Vörös Hadsereg szolgai di­csőítésére? Mert más a hősi halott és más a hadsereg! A hősi halottak nem tehet­nek róla, hogy Sztálin cár hadserege milyen ázsiai rendszert kényszerített ránk. Ök a legdrágábbat, az éle­tüket áldozták. Tisztelet Nekik! Temető­ben, ápolt sírban a helyük, de nem templomkertben, mint Bükkszentlászlón! Sándor cár hadserege nem azonos Sztálin cár hadsere­gével. De Hruscsov cár had­serege: az bizony azonos. Ez a hadsereg, mint az új Ián megértőbben vennék tu­domásul. Azért nem elfoga­dást írok, mert a létmini­mumból, vagy akörüli jöve­delemből nem nagyon lehet 'bármilyen áremelést, bár­milyen indoklás mellett el­fogadni. Csengeri ,Lászióné, Sajóécseg Európa csendőre, 1956-ban harckocsival tiporta le a magyar nép dicsőséges for­radalmát:, és szabadsághar­cát. Brezsnyev cár, jó csendőrhöz méltóan, 1968- ban a csehszlovák szabad­ságmozgalmat is szétzúzta. Utána jött az afganisztáni szégyenletes szereplés. Most pedig: a vörös csendőrség Litvániában gyilkolt. Kár a húrt feszíteni. Sal­gótarjánban, azon a téren, ahol 131 fegyvertelen em­bert gyilkoltak le 1956. de­cember 8-án, megrongálták a Vörös Hadsereg emlékmű­vét. Ez máshol is előfordult. Ilyen eseteket könnyebb megelőzni, mint elkerülni. Helyhatósági képviselő Urak! A belpolitikai hely­zet nagyon feszült. A ma­gyar nép változást várt és remélt. Mit kapott? Áreme­léseket. Pedig ezt nem vár­ta. De azt elvárja, és jog­gal, hogy a rendszerváltás • nak valami kézzelfogható jele mutatkozzon végre. El­várjuk, hogy a magyar nép nemzeti önérzetét sértő ut­caneveket március 15-ig változtassák meg. Elvárjuk, hogy a város területén lévő katonai emlékműveket bont­sák le, és a Hősök temető­jében állítsák fel újra. Ügy, mint a hajdan a Hősök te­rén állt emlékművet. És még egy: Az Avas alatt nyugszanak az igazi hősök, a sesztrák, azaz a hadi ápolónők. Még a név­táblájuk is sértetlen volt, mikor utoljára láttam. Őket aztán igazán megilleti a Hősök temetőjében a dísz­sírhely. Még egy márvány­tábla is: rajta magyarul— oroszul: Dicsőség a hősök­nek! írásomat nem lehet félre-' érteni. Csak félremagyaráz­ni. Arra meg ugyan kinek van szüksége?! Csörnök Jenő Miskolc Dicsőség a hősöknek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom