Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
1991. január 22., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kicserélték a 92 méteres kéményt Befejeződött a nagyjavítás a HCM Rt.-ben cerr>ent iránt általában Ig-^berben, januárban a jrf~^1Sebb az igény. Ezt az j§„ 2f*k°t használják ki He- hogván a Rt-ben, iawt- 9 sz°kásos évi nagy- ge, as* munkálatokat elvé- cemK ' Most is »gy volt. de- a nDei'ben leállt a gyár, s önjavítás most fejezőSqll Az idei munka mégis gigw-h különbözött az eddi- Tiö to* ~~ mondja Repei Er- — ’ • 3 tmk irodavezetője. V'énvf.,rieretes> hogy a rész- rábiv,rsasági forma a ko- gazj!aknál sokkal szigorúbb kéj a. odási követelménye-; bak u111382^ Ez is oka an- s0r’f most először egy kük elújítási munkát nem tünk Vállalatokkal végeztet- infeu' aanem saját dolgozó- b°tlth;i Ez többféle szem-. ^Uk ° *S kedvező volt szá- lett Itt- Egyrészt nem ke*l- ka a-,01..élniük, hogy mun- ®lkül maradnak, másrészt még egy kis plusz jövedelemhez is jutottak. Egyébként a tapasztalatunk az volt, hogy a saját javítási tevékenység szervezettségben,, minőségben akár felülmúlja a külsőt. — Külső cégek nem is dolgoztak most? — Nem is egy! így például az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, nyugatnémet szakemberek, akik az egyik kemence szabályozási rendszeréi) vizsgálták át, vagy például a budapesti Ferromark Kft. Ök végezték talán a leglát-; ványosabb munkát, amit kívülről is lehetett látni: le-, bontották a 15 éves, elhasználódott, 92 méter magas kéményt, s teljesen újjáépítették. — Hol tart most a gyár újraindítása? — Egy részleggel, mi úgy, mondjuk, hogy az 1-es vonallal, jan. 18-án indultunk, a „Népképviselőnek jöttem” Maczó Ágnes hallatja hangját íó|) UdaPesti munkatársunkHtiCena abból áll egy po- 5 p " Munkája, hogy beül *ahcióalarr?ent^e’ hanem ál- Politji.n. isién kell lennie a Ja q 31 közéletben —■ mond- i .fagyná dr. Maczó ® képvisel. Valarni bármi elhangzik, ha ság0k °iyasmit írnak az újáéra ami veszélyes lehet, hí. g2.bet sz° nélkül hagy- üióbbie^..Van az, hogy az kailaH^ la°ben többször is ackuk í01 a hangom. Ezért aZ Or e azt a nyílt levelet hak "Za8os Sajtószolgálatai. kjJ^yben férjemmel. k0l'árna .Iliannial a tv Pa- iiangy . Clrnű műsorában el- tiltakrwk 6gy mondat ellen. nek e ' unk. Kalmár György- ®yalá»i„a mondata nemzet- í bDen iVolt- A következőéi eiöf hangzott: „Egy kis Sz°kás a e etel'l nálunk nem p Sz°mszédba menni”. °dés "M. másik, az érdek- ^e9nvju?-ZepPontÍába kerülő í a?'iarn,J,YY;u!“sa során ön a kép,,,-.. , ®n szólította fel V*9yék , e °ket arra, hogy s°ka *"« választóiknak: Ue hiúm l7nilyen politikának >^ T,lek- Ennek a meg- volnék müyen hatása elé etikai bizotlu’bhtem Clltaltak. de én nem h hviselrí Hlszen független 'Vea Dál vagyok, semmi- k0ltam pak, soha tagja nem V' a Pa,? ak azért léptem K°iába f,lanieat MDF-frak- k°gy az iwnYÍ úgy gondoltam, k°zzám bD,F lrünyvonala van é a bai . legközelebb. Csak v2 iránvvhog;y az MDF ettől '0I°dott nalto1 már eltá— A legutóbbi országgyűlési felszólalásában is — frakciótag létére — a kormány ellen szólt. Ezúttal a nagycsaládosok érdekében. — Át tudom érezni az ő gondjaikat, hiszen nekem is négy gyermekem van. így pedig határozottan látom, hogy a családpolitika nem, foglal el központi helyet sem a kormány programjában, sem a gyakorlati intézkedésekben. Miközben az ország népessége fogy, a nyugdíjasok aránya nő az aktív keresőkhöz viszonyítva. |Ez a probléma a jövő Magyarországa szempontjából létkérdés. — Fekete Gyula író gondolatait idézte, akinek az elmúlt negyven esztendő családpolitikájáról lesújtó a véleménye. De a rendszerváltás óta változott-e valami? — Az úgynevezett rendszerváltás intézkedései — ha lehet, tovább rontották a sokgyerekesek helyzetét. Az áremelések a legjobban éppen a nagycsaládosok élet- körülményeire voltak és vannak hatással. Minden család — a gyerekek számától függően — éli meg a változásokat. Ez a politika megalázó helyzetbe hozza a családokat. Én ez ellen szóltam és mindig is fel fogok lépni, ha reményt látok a változásra. De sajnos, az ajtók mögötti zárt politizálásnak ebben az országban múltja van. A jelenlegi politikában is sok a paktum, az olyan döntés, ami nem a nép javát szolgálja. Én pedig a Parlamentbe népképviselőnek jöttem! (dombrovszky) másikkal az ellenőrző pró-, bákat követően, feltehetően egy hét múlva. Megkezdődtek a kemencék gyújtási, próbái, s így remélhetőleg rövid időn belül ismét a termelés lesz a fő 'téma. — Nem okozott kiesést a megrendelők szemszögéből nézve a nagyjavítás? — Nem, hiszen mint fentebb mondottam, ilyenkor kevesebb cement fogy. De, egyébként raktáron is volt elegendő, bármennyi igényt) ki tudtunk elégíteni. Akadt olyan nap, amikor a kivitelezők kihasználták a tavaszi- as időt, s a cementért érkező kocsik sora majdnem a 3-as úton levő benzinkútig ért ’ Ny. I. Kapacitásának csak jó háromnegyedét használja ki a húskombinát. Azt is egy műszakban. Csökkenő kereslet, eladatlan készletek és áremelkedés A húsunkba vág Még be sem vezettük, át sem tértünk igazán a piac- gazdálkodásra, máris úgy tűnik: a piac klasszikus törvényei nálunk nem eresztenek gyökeret. Egyelőre, legalábbis. Nem elég ugyanis, hogy több százezer literre teszik az eladatlan tejmennyiséget; ahelyett, hogy olcsóbban kínálnák a tejet, árat emeltek. És most itt a másik példa: jelentékeny módon csökkent a húsfogyasztás, félsertések, marhák hűtőkamrában várják sorsuk beteljesedését, és kérem: vélhetően még ez év első felében drágább lesz a hús. Mondván: az árnak tükrözElbocsátás ez is Nemcsak megyénkben, de országosan is híres arról a Borsodi Vegyi Kombinát, hogy gyakran „menekül előre”, vezet be másutt még ismeretlen új dolgokat. A legújabb ilyen változás, hogy január 1-jétől humánpolitikai főosztály dolgozik a barcikai nagyüzemnél. Vajon mit takar az elnevezés? — erről beszélgettünk dr. Varga Péter személyzeti és szociális vezér.igazgató-he— Nincs szó egy .teljesen új tevékenységről, a humán- politika már meglévő tevékenységeket integrál, természetesen annak érdekében, hogy az emberi erőforrás még hatékonyabb termelési tényező lehessen. Dr. Varga Péter szerint (es nemcsak szerinte), az utóbbi évtizedekben a személyzeti munka meglehetősen leértékelődött, elsősorban azért, mert nem tudott eredményeket felmutatni. Hazánkban az volt az általános, hogy a szellemi dolgozókkal a személyzeti főosztályok, a fizikai dolgozókkal a munkaügyi főosztályok foglalkoztak. Tőlük a rendkívül szigorú szabályozás miatt elkülönült a bérgazdálkodás. Az országban mindössze 49 nagyvállalatnál kapott igazgatósági rangot a személyzeti munka. — .Pedig be kell látnunk, igazuk van mind a marxista, mind a polgári filozófusoknak abban, hogy a termeles erőforrásai közül egyedül az emberi munkaerő az, ami önmagánál nagyobb értéket tud termelni. Ezért a dolgozó ember, az ő munkája a legdöntőbb egy-egy vállalat sikereit, nyereségét tekintve. A BVK-nál már régen rájöttek erre: úgy három éve határozták el, hogy egységesítik az emberekkel való törődést, foglalkozást. A helyzet most érett meg a humánpolitikai főosztály megalakítására. — Űj főosztály most, amikor mindenütt csökkentik az úgynevezett „nem termelő” réteget? — Nem erről van szó — mondja Varga Péter —, az új szervezet nagyon is belefér a BVK-nál is elhatározott elbocsátási programba. Két főosztály összevonásával, a bér- és munkaügyi, valamint a személyzeti főosztály egyesítésével alakítottuk meg az új főosztályt, és beleolvadt az üzemszervezési osztály munkaszervezési csoportja is. Az új főosztályon jelenleg 59-en dolgoznak, de távlatilag egy 52 —53 fős létszám tűnik ideálisnak. Az új főosztály ellát munkaügyi és személyzeti funkciókat (kiemelten kezelve a vezetőpótlást, életpálya-tervezést), o.ktatáái-képzési feladatokat, szociálpolitikai és munkaszervezési, valamint bérgazdálkodási munkát. Ahogy a vezérigazgató-helyettes mondja, nem szaporították tovább a szervezeteket, hanem a megérdemelt rangra emelték az emberi erőforrást, a munkaerőt. Azzal, hogy egységes keretbe foglalták mindazokat a funkciókat, amelyek .a jobb hasznosulást. .szolgálják. , Már az általános iskolákban igyekszünk meggyőzei diákokat, hogy legyenek például vegyészek, a mi ösztöndíjasaink, itt kezdődik az emberrel ^ való foglalkozásunk. A későbbiekben figyelemmel kísérjük és serkentjük a tanulást, a több szakma megszerzését, a vezetővé válást és sok mindent annak érdekében, hogy a vállalat es az egyén kapcsolata a lehető legharmonikusabb legyen, egészen a nyugdíjas- bucsuztatásig. Célunk az, hogy ne csak jelszó legyen amit már lejárattak, elkoptattak, hogy tudniillik, a legfőbb érték az ember. Mi teszünk is érte, hogy valóban az legyen! m. sz. zs. Bihall Gyula igazgató: nehéz év előtt állunk. nie keli a ráfordítás összes költségeit. Hát, igen ...! Itt és most a húsról lesz szó! Rend és hatékonyság Üj ember áll a Miskolci Húskombinát élén, Bihall Gyula. Több, mint két évtizede vallja magát húsosnak, kinevezése előtt a második ember volt abban a gyárban, amely elkészülte után oly sok kálváriát, botrányt megélt. És most mégis azt mondja az igazgató: — A múlt nehézségei úgyszólván semminek tűnnek ahhoz képest, mint amennyit ez az év tartogat számunkra. Az idén dől el, dőlhet el sorsunk ... Persze, azért vállaltam el ezt a megbízatást, mert optimista vagyok — nemcsak hivatalból —, s mert bízom az emberekben. Tény azonban: népszerűtlen intézkedések meghozatallá előtt állunk, de úgy vagyok ezzel, ha az az intézkedés szakszerű, akkor nem szabad halogatni bevezetését. Még akkor sem, ha ezzel nem aratok osztatlan elismerést... Ami alátámasztja az igazgató szavait: az 1991-es esztendő lesz az első, tiszta, önálló gazdálkodási éve a Miskolci Húskombinátnak, ugyanis 1987-ig tröszti keretek között dolgoztak, utána három évig még tartott a tröszti „kifutás”. Most nincs már senki és semmii a hátuk mögött. Egyedül kell talpra állni, talpon maradni. Bihall Gyula szavai: ‘ — Rend, fegyelem, szak- szerűség, hatékonyság. És baj nem lehet... Legfeljebb eladatlan hús- hegyek ...! II tét: a lét! A leköszönt esztendőt igen szerény nyereséggel zárták, amely úgyszólván semmire sem nyújt fedezetet. Továbblépni csak szervezeti változásokkal, cirka 8—12 százalékos létszámleépítéssel, és a még meglevő tartalékok feltárásával tudnak. A tét: a lét! Itt, talán sohasem volt kihasználva a kapacitás. Túlméretezett kombinát ez, a vágóállatok jó részét is más megyékből hozzák ide. Csökken a kereslet, nőnek a költségek. Hatékonyan és takarékosan gazdálkodni — ez a cél. — Állni szeretnénk a piaci versenyt — magyarázza az igazgató, majd hozzáteszi: — árban is, minőségben is... — és utána mond egy számot, amely saját kalkulációit takarja: — Véleményem szerint 30 százalékos átlag áremelésre lehet számítani. A tőkehús, illetve a húskészítmények ára jó egy éve változatlan. És azóta mennyi minden drágább lett... Ez igaz, de nem vigasz, de nem is magyarázat. Az inkább így hangzik: — Rohamosan csökken az állatállomány, hogy ne folytatódjanak a drasztikus kényszervágások, muszáj emelni a termelői árat. És ez, magával hozza a fogyasztói áremelkedést is. Sajnos, további visszaesés következhet be a hús és húskészítmények forgalmazásában. Vegetáriánusoké a jövő? Ez utóbbi megállapítás szinte bizonyosnak tetszik. Ebben az évben 270 ezer sertés és 30—32 ezer marha levágását tervezik, de még csak az első negyedévet látják, úgy, ahogy. Mivel a belföldi kereslet csökkenésével számolnak, evidens: a külföldi értékesítést kell fokozni. Tavaly 19 millió dollár értékű volt exportjuk termelési értékük harmadát könyvelhették el határon túlról. Lehet, ez az arány még inkább nő, ámbátor Bihall Gyula azt is mondja: — Elgondolkodtató: a ba- jaiaknak a balmazújvárosiaknak, a zalaegerszegieknek a szállítási távolságok és költségele ellenére megéri betömi megyénkbe. Jobb, minőségibb és nem utolsósorban olcsóbb termékeinkkel szeretnénk kiszorítani őket, növelni piaci részesedésünket. És elképzeléseink között az is szerepel: lépjünk át mi is a megyehatáron, próbáljuk kínálni áruinkat más megyékben is ... Tervek születtek tehát, az igazgató dinamikus ember, bizonyítani akar, minden bizonnyal végre is hajtatja azokat. Csak akkor lehet baj, ha a fogyasztók vegetáriánusokká válnak. Ilyen árak mellett lehet erre számítani... (illésy—laczó)
