Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

ÉSZAK-M AG YARORSZAG 12

1991. január 19., szombat

t

Óriási görkorcsolya

Tokió: Szabályos autókerekekkel ellátott, 2,6 m magas, 2,5 méter hosszá, 0,9 méter széles görkorcsolya cipő díszeleg, egy áruházi kirakatban 1990. novemberében. Az óriási lábbeli egy autógumikat készítő cég reklámjául szolgál. (MTI)

Milyen vé Aiiiász istállója?

Mai változó világunkban bizony előfordul, hogy egy-egy új politikai, közéleti, gazdasági vezető évek, évtizedek alatt felgyülemlett mulasztással, hanyagsággal, szinte eltakarít- hatatlannak látszó erkölcsi, vagy konkrét szeméttel, mocsokkal, szennyel találja magát szemben, s ilyenkor hangzik el a dühös kifakadás: olyan ez, mint Augiász istállója. Eredeti és átvitt értelemben egyaránt használjuk ezt a szóláshasonlatot.

De ki is volt Augiász, görögösen Augeiasz, és milyen volt az a sokat emlegetett, hírhedt istállója? Természetesen a rendkívül színes, gazdag, fantáziadús, görög mitológiából szerezhetjük meg az ezzel kapcsolatos ismereteket. Eszerint Augiász a dél-görögországi Élisz királya volt, isteni származású, hiszen egyesek Héliosz, azaz a napisten, mások Po- szeidón, a tengeristen fiának tartották. Azzal dicsekedhetett, hogy az akkori földkerekségen neki volt a legtöbb juha, marhája. Csupán tenyészbikából 300 fehér lábú, fekete szőrű és 200 vörös szőrű bika legelt a gulyáiban. Ezenkívül apja. Héliosz is neki adta a saját 12 ezüstfehér szent bikáját. Ezek védelmezték Augiász nyájait, gulyáit az erdei vadak ellen. Különben is állatai isteni védelem alatt álltak, így soha egyetlenegy sem pusztult el belőlük, s a tehenei sohasem vetéltek el, mindig egészséges borjakat ellettek.

Ennyi temérdek állat után rengeteg trágya gyűlt össze, annál is inkábh, mert azt sohasem hordták ki az istállókból, és a legelőkről sem takarították el. A szörnyű bűz nemcsak Éliszben terjengett, hanem megfertőzte az egész Pe- loponnészoszt, Dél-Görögországot. Különösen Eurüsztheusz, Mükéné királya szerette volna a fertőzéstől megszabadítani Peloponnészoszt. Kapóra jött hát neki, amikor Héraklész —J a delphoi jósnő, Püthia tanácsára, Tirünszbe érkezett és Eurüsztheusz szolgálatába állt. A jósda szerint, ha teljesíti a mükénéi király 12 parancsát, a halhatatlanság lesz érte a jutalma.

Héraklész vállalkozott a feladatokra, s ezek között ötödik tennivalóként Eurüsztheusz Augiász istállójának a kitakarítását jelölte meg. Megállapodásuk szerint, ha egy nap alatt elvégzi a munkát, megkapja Augiász jószágainak egy- tizedét. A király könnyen megígérhette a jutalmat, hiszen ezt a temérdek trágyát napkeltétől sötétedésig vasvillával, lapáttal elvégezni egy embernek képtelenségnek látszott. Héraklész azonban biztos volt a dolgában. Villa és lapát helyett két helyen áttörte az istállóudvar kőkerítését, majd a két éliszi folyót: az Alpheioszt (ma Alfiósz) és a Péneioszt (Piniósz) úgy terelte el medrükből, hogy azok végighömpölyögtek az udvaron, tisztára mosták az udvart, a legelőket és teljesen kitakarították az istállókat, juhaklokat. Ezzel egész Peloponnészosz megmenekült a fenyegető betegségektől.

Hát ennyi Augiász istállójának története. S bárcsak az évtizedek alatt felgyülemlett, összetorlódott gondjaink, bajaink megoldásánál mennél kevesebbszer kellene emlegetnünk ezt az ominózus mitológiai istállót és királyát, Augi- ászt.

Hegyi József

Krimi

Kígyómarás

Forrest kiszállt a terepjáróból és a ház hátsó bejárata felé indult. Lovat látott kikötve, s ez vendéget jelentett. Amint azonban észrevette a ló gazdáját, elkomo- rodott.

— Mit. akarsz? — kérdezte barátságtalanul.

— Üzletet ajánlok — válaszolta' vigyorgóan Jeff Manning.

— Veled nem üzletelek.

— Várd ki a végét. A lányodról, Joyce-ról van szó.

összerezzent a lány nevének hallatára. A felesége halála óta «leiének egyetlen értelmét <a lánya és a fia, Larry jelentette.

— A kezemben van a lányod — folytatta Manning.

Nekiugrott az idős embernek.

— Mit csináltál vele?

— ,Még semmit — nevetett a látogató gonoszul. — Szemed fénye egy elhagyatott bányában csücsül egy platón, ami azonban este hatkor a levegőbe repül. És a lányod akkor egy bányatóba pottyan és megfullad.

— Te vén disznó!

— Igazi angyal a kicsi, és ha nem lennék ilyen öreg ...

— Fogd be a mocskos pofádat! Azt mondd, hogy mit akarsz. — Hirtelen arra gondolt, hogy csupán a közeli hegyekben öt elhagyott ezüstbánya van, a talajvíz mindegyikben feljött. Néhány óra alatt nem lehetne Joyce nyomára bukkanni.

— Ugye, a fiiad a rendőrség helikopterét vezeti? És minden második pénteken kitérőt tesz, hogy meglátogasson benneteket.

— Igen.

— Na, látod. Larry ma nem Meekerbe fog repülni, hanem Rock Springsbe. Két órakor leszáll a börtön udvarán, és felvesz két fegyen- cet.

Forrest mélyet lélegzett.

— Szóval erről van szó. Nyilván az egyik fegyenc a fiad.

— Hát persze. Csak nem gondolod, hogy hagyom vil- 'amosszékbe ültetni!

— Teljesen megőrültél! Nincs esélyük onnan kijutni!

— Meg kell próbálni.

— Őrültség! Kész öngyilkosság! És Larry sem fogja megtenni.

— Majd te rábeszéled! És ajánlom, hogy beszéld rá, különben . . .

Forrest megragadta a vállát és megrázta.

Motorzúgás hallatszott a levegőben.

— A helikopter! — A látogató kiszabadította magát. — Miért nem szállt le?

— Majd visszafelé. — Felelte Forrest, de ezt az öreg már nem' hallotta, mert elrohant a bozótos felé.

Forrest utánanézett és látta, hogy egyszercsak felugrik és vonaglani ikezd. Odaszaladt.

— Megmartak a kígyók — rikácsolt az öreg. — Kettő, vagy három is megharapott.

— Kicsinyeik vannak és érzékenyek — mondta nyugodtan Forrest. — Nyilván kígyófészekbe léptél.

— Honnan tudhattam volna, hogy kígyók vannak a birtokodon?!

— Mindenütt vannak, jól tudod. Maradj nyugton, mert ha ugrálsz, gyorsabban ver a szíved és a méreg gyorsabban terjed benned.

Az öreg eltorzult arccal ült a tornác lépcsőjén. Felhúzta a jobboldali nadrágszárat, s a lábán két csípés nyoma látszott. A bal lábán négy volt.

— Ezt nem élem túl •— motyogta. — Azonnal orvoshoz kell mennem.

— A doktor szabadságon

van.

— Hagyod, hogy meghaljak?

— Azt akarom, hogy nyugton maradj. A legközelebbi segélyhely autóval is négy óra.

— Addig nem bírom ki.

— Tudom. De én segíthetek rajtad. Megmondod, hol a lányom és kapsz ellenmérget. Van a házban.

Az öreg bizalmatlanul nézte.

— Add ide.

— Előbb elárulod, hogy hol a lány.

A megmart ember nem felelt.

— Ahogy gondolod. Végül is a te életedről van szó. — Forrest bement a házba. Amikor visszajött, a kígyómarás elleni szert tartotta a kezében.

Az öreg mondani akart valamit, aztán hirtelen az égre nézett. Forrest is látta, hogy a helikopter közeledik. Elindult felé és a fiával jött vissza. A fiú odaj lépett az öreghez és megragadta a vállát.

— Hol a húgom?

— Add” ide a gyógyszert!

— Előbb a rejtekhelyei!

— Azt nem... — És fáradtan lecsukta a szemét.

— Akkor megkeressük, te meg itt pusztulsz el.

— Várjatok, megmondom. — A homlokát törölgette. — A folyó melletti bányában, balra a második tárnában.

A fiú azonnal a helikopterhez rohant.

— Az ellenmérget! — követelte az öreg.

— Megkapod, ha Larry rádión jelenti, hogy megtalálta a lányt — mondta Fór- rest __, és nyomatékül bem

ent a házba.

Talán húsz perc telt el, amikor megszólalt a rádió: „Minden rendben, Joyce él, kiszabadítottam és a robbanóanyagot i.s hatástalanítottam.”

Az öreg megkapta a hatóanyagot. Nemsokára szirénázó rendőrautó kanyarodott az udvarra. Az öreg csak azt látta, hogy a két rendőr és Forrest hangosan nevetnek a kígyófészeknél.

__ Ugyan, mi ezen a nevetséges? — kérdezte.

— Az, hogy ezek nem méi'geskígyók voltak, de tény, hogy hasonlítanak rájuk.

— És ezt miért nem mondtad előbb? — förmedt rá Forrestre.

_ Akkor talán megmondt

ad volna, hogy hová vitted a lányomat? — mondta gúnyosan, és magára hagyta a megmart embert.

C. Lemon

Fejtik az új bort Hegyalján

Javában tart Tokaj-Hegy- alja pincéiben az új bor fejtése. A borkombinát mintegy 200 ezer hektoliter új bor kezelését végezteti 150—200 dolgozóval. Az

aszúborok még erjednek, rájuk valamivel később, majd csak februárban, márciusban kerül sor.

Természetesen sok munkát

adnak az óborok is. A tolcs- vai palackozóüzemben jelenleg Németországba és az Amerikai Egyesült Államokba, illetve még néhány, más nyugati országba induló borokat töltenek palackba. A volt szocialista országokkal egyelőre késnek az üzletkötések, noha Lengyelországból már konkrét érdeklődés van.

Pataki nagyasszonyok

Dobó Krisztina kalandos esküvője

Dobó István, az egri hős nemcsak kiváló katona, de jó gazdasági szakember is volt. Hatalmas összeg lefizetése ellenében a királyi kincstártól bérbe vette Sárospatak várát, városát és egész környékét. Halála után özvegye és két gyermeke, Ferenc és a még serdülő leány, Krisztina örökölte a bérleti jogot, illetve a hatalmas birtokot. A pataki várban azonban egyedül Dobó Ferenc volt az úr, egyedül ő élvezte annak minden hasznát.

A birtokkal kapcsolatban többeknek volt követelése Dobó Ferenccel szemben, de a zsugori főúr ezekkel könnyen elbánt. Kemény ellenfele támadt azonban Várday Mihály királyi főpohárnokban, aki az éppen nagykorúvá vált Krisztinát 1578 márciusában feleségül vette és követelte neje jussát. Dobó Ferenc azonban hajthatatlan maradt és nem adta ki Krisztina birtokrészét.

Dobó Ferenc erőszakosságának érvényesítését megkönnyítette, hogy édesanyjuk 1583-ban meghalt. 1584 augusztusában elhunyt Krisztina férje, Várday is. Két kisgyermekük maradt az ifjú özvegyre. Fokozta a fiatal Krisztina gondjait, hogy a királyi kincstár visszavette tőle a férje után élvezett kisvárdai birtokának használati jogát.

„Mostmár nemcsak bátyjával kellett perelnie, hanem megélhetéséért a kincstárral is. Talán ez a zaklatott helyzet, talán az öreg férj oldalán kifejlett régi vonzalom szertelen fellobbanása siettette vele, hogy özvegyi fátylát mielőbb elvesse, s bátor, erélyes férj oldalán küzdjön anyagi érdekeiért” — írta róla a későbbi történetíró.

Balassi Bálintot már korábbról ismerte Dobó Krisztina.

A költő nemcsak mint vakmerő katona volt híres egész Felső-Magyarországon, de szertelen, zabolátlan életéről is. Birtokügyleteit, szerelmi kalandjait országszerte ismerték, pedig még csupán huszonéves volt.

A két fiatal bizonyára korán megismerte egymást, hiszen anyai ágon elsőfokú unokatestvérek voltak.

Balassi Bálint egyetlen verset írt hozzá 1584-ben. Ez a „Christina nevére” írott költemény. Ennek versfőiből a Christinám szó olvasható ki. „Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal / Szerelmét most újítja, / Tüntetvén előttem szép csillagom képét / Velem csak kévántatja...” — vallott szerelmet Krisztinának a költő.

De 1584 őszén beszélgetéseikben alighanem az volt a főtéma, hogyan lehetne Krisztinának megszerezni a pataki várat, amelyhez bizonyos vonatkozásokban Balassi Bálintnak is joga volt.

Amikor a Krisztina nevét kiadó költemény szépségén együtt örvendeztek, már megtervezték a sokkal prózaibb birtokügy gyors és huszáros elintézésének stratégiáját is. Tudták, hogy a dölyfös várúr. Dobó Ferenc karácsony táján távol lesz pataki otthonától.

Balassi Bálint kisebb- nagyobb csapatával már többször megfordult Patakon, 1584. december 20-ka körül ugyancsak megérkezett katonáival együtt.

Nagy ünnepélyességgel folyt december 25-én, karácsony ünnepén a pataiki vártemplomban az isten- tisztelet. A reformátusoké volt ekkor a ma is imponálóan tekintélyes gótikus istenháza. A résztvevők az istentisztelet végén már távozni készülődtek, amikor meglepetve látták, hogy esküvői ruhába öltözött ifjú pár tűnik fel a templom kapujában kis csapat kíséretében. Balassi Báliint és DObó Krisztina

volt. Odavonultak az oltár elé, a csapatból kivált egy evangélikus pap (Balassi Bálint udvari papja) és a szokásos szertartás (keretében összeadta, házas- társaknak nyilvánította a 30 esztendős Balassit és a 24 éves Krisztinát.

A résztvevők kíváncsi érdeklődése azonban hamarosan megváltozott. Balassi Bálint ifjú nejével és csapatával ugyanis villámgyorsan a várba sietett. A kapuőrséget lefegyverezték, a várnagytól elvették az összes kulcsokat, a fel- vonóhídat maguk mögött felhúzták, a várudvarra trombitálták a vár teljes katonaságát, a várban szolgálatot teljesítő személyzetet és mindannyiu- kat feleskették az új várúr, Balassi Bálint és felesége hűségére. Köziben néhány ellenszegülőt lefogták, néhányat pedig kivetettek a kapun. „Kössék tehát magukat hozzájuk szigorú es- küvéssel — szónokolta Balassi —, melyet ha nem tennének meg és ellenállni próbálnának, fejük vétele után kihányatja őket a várból.” Amit nem sikerük a bíróságoknak, az ügyvédeknek elintézni, Balassi Bálint a maga módján gyorsan megoldotta. Ha Dobó Krisztina nem juthatott törvényes úton Sárospatak birtokába, bejuttatta őt ifjú férje furfanggal és erőszakkal.

De csupán egy-két órát tölthettek a várban, s ezek sem a lakodalmi vígasság órái voltak. „Akár el js lakhatták voLna Ferenc úr ódon termeiben a lakodalmi vígasságot — vélte 3 krónikás —, ha néhány véletlenül kintrekedt katona észhez nem kap, s fel nem lármázza a várost”- Egy korabeli jelentés tudósít: „A Dobó uraság szolgái létrákat hozva benyomultak a várba, mások az alacsonyabb falakon törtek be; a Gombosker.tr« néző nagy kapu lakatját lefűrészelték és a kaput kinyitva, beengedték a fel- fegyverzett népet. Így tehát mindnyájan, szolgák és nép beözönlöttek a vár udvarára”. A vár . katonasága is melléjük álM (gyorsan feledve friss hű; ségesküjüket). Balassi. Krisztina és kis csapatuk szorongatott helyzetbe került. Így folytatja a ké; sőbbi történetíró: „Balas«1 a várnagynak visszaadta * kulcsokat, s azután nejét karonfogva, amint jöttek, úgy eltávozták, jót mulatva a hűségéről megfeledkezett őrség szepegésén eS Dobó Ferenc csúfságán’’Így ért véget Dobé Krisztina rövid patak) nagyasszonysága, várbei1 kalandja 1584 karácsony napjának délutánján. A nászéjszakát egy patak1 polgárasszony házában töltötték, majd egyik jóakarójuknál a tokaji váriba11 húzták meg magukat, újabb, további közös kalaU- dók nyitányaként.

Fehér Erzsébet