Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. január 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ^őke kell á dubicsányi bányanyitáshoz Az év elején vette át a ,°rsodi Szénbányáik vezeté- mint megbízott vezér­igazgató, dr. Reményi Gá- «0I\ aki már évek óta ve- z8tő beosztásban dolgozott a J”állatainál. Ám a hazai, s aenne a borsodi szénbányá­szat helyzetét tekintve egy- altolán nem könnyű feladat jutott osztályrészéül. Elmond- **>. hogy az idén mintegy 3 Utiillió tonna szenet hoznak ,etszínre a mélyművelésű, i'l- 6tye a vádnál külfejtésű bá­nyából. Ez valamivel több, f'jht a múlt évi tényleges tejesítés. , Á múlt évben egyébként ^°0 fős létszámcsökkentést hajtották végre. Ebből 1300- an korkedvezményesen nyug­díjba mentek. Így a terme­léshez a létszám elegendő, noha az idén további lét­számcsökkenés várható. A gépesítettségről a meg­bízott vezérigazgató megem­lítette, hogy a munkáira fog­ható fejtő- és szállítógépek állaga romlik, így teljesít­ményük sem éri el az opti­mumot. Köztudott, hogy a borso­di szenet jelentős mérték­ben a háztartás ókban ha sz­nálják. Az általuk termelt szén mintegy 60 százalékát továbbra is a Borsodi Hő­erőmű kapja, s a fennma­radó rész szolgál majd a lakosság ellátására. Az a vé­leménye, hogy a németek által felajánlott szénszál­lítmány a borsodi szén ér­tékesítéséi nem befolyásolja, mert a felvevőpiac igénye nagyobb, mint a hazai szén­bányák teljesítőképessége. Az idén a széntelepek ki­merülése miatt bezárják a Szeles aknát. Szerepét az edelényi akna veszi majd át. Megkérdeztük: mii lesz a dubicsányi bányanyitással ? Azt a választ kaptuk, hogy a bánya nyitásához megfe­lelő tőkét kutatnak mind a hazai, mlind pedig a külföl­di pénzpiacon. Kié legyen a vadászati jog? Megszólalnak az erdészek (Folytatás az 1. oldalról) n~~~ Nagyon elszaporodott a ,a8yvad — erősíti megSza- eJ. Gy6rgy —. de ha az ^ «eszünk nem tagja va- Ig^’^Wrsaságnalk. egyet sem «et ki, nem ritkíthat, nem ^álkodbal a M°gy mitől szaporodtak el és Nagyvadak? Az etetéstől au.a fals statisztikáktól — köviw-a a hét szakember. A a za‘edelemimel ellentétben, l'’a<tetetés nemhogy csök- tek , £> növeli az erdésze- Sa kárát. A jóllakott, el- ásv^Drodobt »Halók ugyanis «nyianyag- 6S V'ibamln- t6]„ . gletülket az erdészek k 6 erdőik fáiból elé­* 6rX Nem létezik, hogy-egy közei • Y^d állományát meg- tjm pontossággal meg- ■k mólja valaki — mondja hoÉvm’en Zoltán —, azt, eróT mennyi a nagyvad, az Ql?0..s?; tudja megmondani az •bés? í kár alapján. És ter­hi,. z&tesen azt is, mennyit w a terület, illetve, mennyit kell apasztani a lét­számból. Azt mondják mindketten, ha a szakemberekkel is ren­delkező erdészetek adnák el a vadászati jogot, a mosta­ninál magasabb árat kérné­nek érte. Olyat, ami tartal­mazza az erdőművelés, a vadkár költségeit is. Nem akarnak ők kizárni senkit a vadászatból, de be kell lát­ni, a vadászat nálunk fejlet­tebb országokban is a pénz­hez kötődik, nem pedig ranghoz. Akii képes rá, fi­zessen érte — nem mond­ják, de érezni, ez is egy lé­pés a piacgazdálkodás felé. — Be kell látni, hogy az erdő és a vad egységet al­kat, így egy kézen kell hogy legyen az erdő- és a vad­gazdálkodás — érvelnek. S hogy miért kellene.több pénz az erdőgazdaságoknak? Egyrészt, hogy alaptevékeny­ségüket támogassák belőle. Napjainkban 90—100 ezer forint egy hektárnyi tölgyes felújításának elismert érté­ke, tényleges költsége en­nek duplája. Az erdészek pedig erdőt akarnak, mind­nyájunk javára. A két szak­ember szerint aki olcsó bér- letű területről lövet ki drá­gán nagyvadat, az jól jár, most a vadásztársaságoké ez a pénz. Ha a gazdaságé len­ne, álékor az nyereséghez jutna, ami után adót fizet­ne az államnak. Tehát, aki olcsón vadászik, az állam bevételeit csökkenti. Hozzáteszik még, ha csak a vadászati jog és nem ma­ga az erdészet, vadgazdálko­dás kerülne az önkormány­zatokhoz, valószínű, hogy bevétel helyett csak kiadá­saik lennének. Az olcsó va­dászati jog nem fedezné a vadkárt, növelné az önkor­mányzat veszteségét. Ezt pe­dig seriki sem kívánja. Igaz, ahhoz, hogy a jog elismer­je akkorának a vadkárt, amekkorának az erdészek látták, nagyon kellene egy új, egységes erdőtörvény. Ami egyelőre várat magá­ra ... Éz tehát az erdészek vé­leménye. M. Szabó Zsuzsa ifimi Ki a felelős a foldfoglalaserí? aak a v°lt Szarka Balázs- lettéi írnl*í01' fiatalos lendü- iének; Verte le régi-új föld- alsóníJar:.kára a bárót. Az vét tjjg földfoglalók ne- vélket~®lsrnerte az ország, s fogj4k en többen követni is társak ,a földre várakozó tőre K°zül. a három ,út- bogy uC®aiád megmutatta, Sáitatva •lom nélkül, kiszol- ®lszánt ls sikeres lehet az sSn fn ’ ,cselebedeteit ponto­Szark! ervezö Sazda­ri8yana.kk„ Ba*ázs igazsága ?6thelnk °* büntetést is ér- foglait hiszen önkényesen ái’vénv„ ° det, sutba vetve az f’urcsa ? .. Paragrafusokat, bő iga7_ • tdsség a bünteten- aaPok a®’ arn az elmúlt hó- thénypj ®Veb, évtizedek ese­ttet ß„-pP e szokatlan hely- Százado os^tették. Még fél év- öy&r na„sincs> hogy a ma­izott ,,?s?tság örökölt, jut- a d°n ,asai'olt földjén sza- A friSs ‘ezdett gazdálkodni. ^tvételnltlem csupán léleg- ■áajti ideig tartott, 6setenk(ir,fSzan követte az tóidéi! vadabb, máskor u ft őriek er°szak, és mind- »et>i>énvD ugyanazon követ- ?a z d á lk n rí a- G ’ a földjétől és X*«í“'meste­»gyéb'kém • - hecsapták az f?,s falusi 10.zan eszű, szor- s!!reVezetAcnfpet- Ns ezek a z°cialistólö,k nemcsak a ralQ|a ”at nevezett tár- ,ajhos a iaí°sságai voltak, ®,rr> szak,-f^‘ss demokrácia rákkal a a hagyomá­Sek’ alkunPolitikai ígérge­atkudozasok játéksze­révé vált a parasztság. Gaz­dálkodásban járatlan, de an­nál hangosabb szónokok kar­doskodnak a mezőgazdaság érdekeiért, felelőtlen kijelen­téseiket pedig alig követik tettek. Eközben lassan, jól lát­hatóan hanyatlik a mezőgaz­daság. Eladatlan hűshegyek, vágásra ítélt tehenek, a fi­zetésképtelenség határán tán­torgó gazdaságok jelzik a pusztulást. Nehéz megmon­dani, hogy az ágazat irá­nyítási válsága okozta-e a gazdasági válságot; vagy ép­pen fordítva zajlottak a fo­lyamatok. Ilyen előzmények után fa­ragott karót, ragadott fej­szét Szarka Balázs, s tör­vénytelenül, önkényesen, de visszafoglalta ősi jussát. Mi­re várt volna még? A tava­szi ígéretek ködbe vesztek, a várva-várt gabonavetéskor nem az ő szándékai szerint vezették a csoroszlyáik a ma­got. Az egészséges tettvágy, a bizonytalanságiból fakadó nyugtalanság legyőzte a böl­csességet, s a földfoglalóik le­verték a karúkat. .Bizonyára tisztában voltak cselekede­tükkel, de megunva a halo­gató politikát, tavasztól ma­guk akarják irányítani sor­sukat. A felelősség tehát leg­alábbis megoszlik a törvény­telenül eljárt gazdák, és a föld-, valamint a szövetke­zeti törvényt elodázó politi­kusok között. Az arányokon persze aligha érdemes vitat­kozni, hiszen mindkét tábor­nak a maga módján változ­tatnia kellene a magatartá­sán: a vérmes falusiaknak önmérsékletre, a lomha tör­vényelőkészítőknek pedig na­gyobb sebességre volna szük­ségük. A hosszú huzavona után végre tisztázni kellene a pa­rasztság jussát, jogait, az ál­lami gazdasági, a szövetke­zeti és a magángazdálkodás esélyeit, szabályait, törvé­nyes kereteit. Egy világosan megfogalmazott törvény ad­na választ arra, ki elégedett jelenlegi sorsával, gazdasá­gával; ki akar új úton, csa­ládi gazdaságban boldogulni. A politikai halogatás követ­kezménye, hogy ma senki nem ismeri a parasztság va­lóságos szándékait, nincs számszerű válasz a gazdálko­dási formát illető elképzelé­seikről. Így lehet ma homá- j lyosan, de sokat sejtetően ■ fogalmazni a „nép igényei­nek megfelelő földtörvény­ről”, az országszerte megin­duló erőszakos és tömeges földfoglalásról. Remélhetően nem sok kö­vetője lesz Szarka Balázs­nak, ha a közeli jövőben a szövetkezetéhez hű és a ma­gángazdálkodásért buzgólko- dó parasztság egyaránt meg­nyugtató és végleges választ kap. A karókat leverő fej­sze nyele tehát nem a kér­ges kezekben lapul. (MTI-Press) V. F. J. Kilátások kétezerig Mivel a világ nem igazo­dik hozzám, én igyekszem alkalmazkodni a világhoz. Teszem ezt nem minden kompromisszum árán, s ab­ban a reményben, hogy ki­húzom kétezerig, vagy talán még tovább is, testi és .lelki kondícióm nem romlik a magyar átlag alá, s meg­érem, hogy unokáim nagy­apának szólítanak. Megérem, ha megélem. Éppen ezért lankadatlan buzgalommal tanulmányo­zom a jól fizetett szakértők receptjeit, amelyek a túl­éléshez adnak tanácsokat az arra rászorulóknak. Sokan vagyunk ilyenek, s egyre többen leszünk. Néha azon­ban gyanakszom, s ösztönö­sen tiltakozom azért, hogy nekem, illatszervásárláskor ne a görény adjon tippeket. Inkább hallgatom, s közre­adom nyugdíjas ismerősöm szűkösség szülte fortélyait. Télen kikapcsolja a hűtő- szekrényt. Megteszi az er­kély, vagy az ablakba akasz­tott nylonzacskó. Szomszé­daival részvénytársaságot alapított, s mindenki más­más újságra fizet elő, aztán cserélgetnek. Ruhaneműt a rongyosboltban vásárol. Fő- zesi trükkjei kifogyhatatla- n°.k'uiKl,tal;llta’ hogv a disz- nolabbol elfogadható rántott „boijulabat” lehet készíteni s a fozolé másnap egy erdé- lyi kf;rivérleves alapanyagául szolgaihat. A házban ő tette újra közkedveltté a pulisz- Kat, s a hasonló sorsú ven­degek nem orrainak meg, ha az asztalra tócsni kerül. Ha- használható a legolcsóbb hüvelyes, a sár­gaborsó is. Első nap főze­forinufj11 fbÍZ,.OS- h°gy a hat ..t03ással, második 7ap , h,lg!(:v?- leves pirított zsemlekockaval. A posta- koHseggel is lehet, spórolni. ,A- 'íaPott levelek bélyegét I hrn-VtX S felragasztja arra tekra’ amelyben üze­net megy az országban sza- naszet szórt gyerekeknek: köszönöm, jól vagyok Persze, nem mindenütt és nem mindenkor lehet meg- fogm a pénzt. A központi futeses lakásért fizetni kell a- ™ege,mel1. tarifát. Kiszol- galtatottsagaban hiába érvel fzza1' h°gy « egyetlen fü- í,°-f heíyiseggeh alacsonyabb hőfokkal is megelégedne. Nincs mese. Le kell tennie a garast: nyugdíjának egy- harmadat. Ráadásul, mivel szövetkezeti lakásban lakik, fenyegeti a kamatadó réme is O nem állt sorba a taka- rékpénztár előtt, hogv az ad.d?fag felének kifizetése fejeben megszabaduljon a terhektől. Az egész ügyet nem érti, tisztességtelennek tartja, s anyagi fedezet hiá­nyában var, kivár, sodródik az arral. Eladni semmit ?öiTite:tud- tartaiékait ^Majdani, ifjú gazdaságtör­ténészek diplomamunkájá­nak temaja lehet annak fel- terkepezese, hogyan sarcolta meg a Jövőt, hogyan lehetet- ™Í‘e_tte a gyorsabb fejlődés lehetőséget az ostoba politi- valahogy, mindig rossz lóra tettünk, s a vég­letes gondolkodás végzetes­nek tűnő alagútba vitt. Az ötvenes évek oktalanul fa­vorizált^ nehézipara kiszívta a mezőgazdaság vérét, le­gyengítette a könnyűipart. A hatvanas évek lobbija a szükséges infrastrukturális beruházások forintjait tize­delte meg. Később, a város- fejlesztés címén meghirde­tett program elszegényítette, elneptelenítette a falvakat. Az egyik oldalon létrejöttek a vízfejű megyeközpontok, a másik oldalon a Gyűrűfű- szindróma kergette őrületbe az embereket. Végül, de ne?1.. utols° sorban föléltük a külföldi hiteleket. A ke­mény pénz — ritka kivétel- tol eitekintve _ nem a szé_ pulest, a jobbulást szolgálta, hanem csak a kozmetiká­zást. Egy bukásra ítélt rend­szer agóniájának meghosz- szabbitása rengetegbe került Am nemcsak a kincstár ürült ki. A Rákosi-éra pad­lássöprő akciójával ér föl a nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek elejének drasztikus árhulláma. Csök­ken az életszínvonal, s nö­vekszik a létbizonytalanság. Szomorúan, ám csöppet sem meglepetve értesültem arról, hogy a Gallup Intézet köz- véleménykutatása alapján Magyarország a legszomo­rúbb ország. Messzi és távol itt a legelkeseredettebb a la­kosság, itt látják legkevés­bé az alagút végét, itt a „fáj” nagyon fáj. Pesszimis­ták vagyunk? Vagy csak realisták? Hány Mohács kell még egy víg esztendőhöz? Tíz évvel az ezred- és századforduló előtt még mindig a múlt lebontásánál, értékelésénél és átértékelésé- • nél tartunk. A miskolciak kijelentik, hogy nem kell nekünk több avasi lakóte­lep. Nem kell, de van. S miközben vitéz Somogyvári Gyula újólag megjelent könyveivel szemezgetek a kirakatban, arra gondolok ■ezen .a huzatos utcán, hogy ■az ország második városá­ból miért lett harmadik? Tudom, persze tudom, hogy rombolni könnyebb, mint építeni. Emlékszem, amikor 1971 őszén fölrobbantották a iRoráriuszt. Tíz évig csak ■gyomot termett a belváros legfrekventáltabb telke. Az­tán az Ezermester bolt ki­rakatába közszemlére tettek egy makettet. Húszemeletes csoda-építmény volt. A tervből nem lett semmi. Az eredmény: a Pátria-ház. Olyan, amilyen. Nem ez az egyetlen elvetélt ötlet. De- resedő hajú, hajdani úttö­rők mesélték, hogy ők még vasat és papírt gyűjtöttek egy vidámpark létrehozásá­hoz. Libegőt is álmodtak, mely az Avasra visz föl. a kéregvasút ötlete is fölme­rült egy virágnevű tanács­elnök országlása idején. Az­tán többen esküdtek rá, hogy a „felszabadulás” utá­ni első hazai autógyár szék­helye Diósgyőr lesz... ö álmok, s remények. Mint a luftballon, elpukkantak. A siker országrészből egy hát­rányos helyzetű megye lett, ahol a bűnözés, a csecsemő­halandóság és a munkanél­küliség rátája tetézi az or­szágos átlagot. Itt kisebb a pénz, az elvándorlás miatt csökken a népesség, ,s a ke- serű keserűbb. Az ,a hír kü­lönösebben nem kavarta föl a közvéleményt, mely sze- rint Rákosi, Gerő, 'Kádár kézírását grafológusok vizs- gálják. Nyugodjanak béké­ben. De nekünk élnünk kell. A múltat bevallva zötykölő- dünk a jelenben, de azt is be kell vallani, hogy a mai tragikus történések nem váltottak ki vélt konflik­tust. Fölösleges volt a rend- őii készültség. A passzív íezisztencia miatt elmaradt a tüntetés, a felvásárlási !az- Egyik napról a másikra elünk. A hivatalosan meg­bízott jövőkutatók is csak azt mondhatták, hogy a hazai közvéleményt legin­kább mai sorsa érdekli A gyereknek táska kell, mert iskolába megy. A nagyma­ma idős, beteges, egy teme­tés húszezer forintba kerül. Egy városi, tömegközleke- desre jogosító utazás jegye 14 forintot ér. A posta is Xriyd kér egy levélért. Az albérlet nem kevesebb két­ezer forintnál, egy paprikát januárban húsz forintért adnak a Búza téri piacon, a Trabantért nem igényel- nek kevesebbet egyharmad millió forintnál. Mit hoz a jövendő? Egyszerre összement és kitágult a világ. A televízió jóvoltából a helyszínen, je­lenlevőkkel részt vehettem az amerikai elnök sajtótá- jekoztatóján, s Darnyi Ta­mással úsztam, illetve szur­koltam végig a fantasztikus világcsúcsokat. Büszke is lehetnék a korra, hiszen olyan egyidejűséggel áldott meg. amelyet sem a bölcs es elvhajhász rómaiak, sem pedig a mindent bíró hittel rendelkező reneszánsz mes- , nem rendelkeztek Különb vagyok-e náluk? Sajnaljam-e őket? A kér­dést motiválja, hogy nem- csak a jó. hanem a rossz .“Okról is hamarabb érte- sülök. A leggyorsabb ken- gyei futó is lassabban jár, mint a műholdakkal segí­tett huszadik századi infor­mációcsere. Mit hoz a holnap? Amit hoz a holnap. Egy magára valamit is adó újság rend­szeresen közöl horoszkópot Ez korábban tilos volt, ma sikk. Megnézem, elolvasom Nem félem, csak féltem a jövendőt. Azokat, akiket unokáimnak tudhatok. Én már láttam tengert, ültem repülőn, - jártam bányában, szedtem gyapotot, ittam Bambit, kutya is harapott meg, macska is karmolt meg. Uj élményekre már nem vágyódom. A nosztal- pás révület inkább arra késztet, hogy valami bizta­tót mondjak a sarkunkat taposo, bűntelen utódoknak, kétezerig. És azon túl is. Kár lenne felejteni meg­harcolt harcainkat, vitézkö- téses kudarcainkat és alkal­mi győzelmeinket. Mert holnap is lesz nap. Holnap! Holnapután? Brackó István Hz idén Borsodból: 3 injllió tonna szén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom