Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. január 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hideg időben a Tetemváron legbiztosabb szánkóval közlekedni. Foto: Farkas Maya Nyáron vizes — télen síkos utcák Panasz a Tetemvárról A iTememvár mintha egy más viliág len,ne... Miskolc része is, meg nem is ez a terület — ia domb tövében ott dübörög a .város forgalma, de i,tt fent állni látszik az idő. Tél, gyerekek, szánkók, unottan lődörgő kutyák, lassú léptű, idős emberek. Maradáékat keressük, majd Kovácsékat, s talán a huszadik embert is megkérdezzük, mire útbaigazítanak bennünket. Ok hívtak bennünket a Tetemvárra, mert panaszuk van, s úgy érzik, a nyilvánosság italán segít. — Áldatlan állapotok vannak ,i,tt — mondja Maradá- né Székely Mária. — Elhanyagolják ezt a területet, úgy élünk, mintha a középkorban lennénk. Víz van, de csatorna nincs. Az emberek az utcára öntik a szennyvizet, nyáron a tócsákat kerülgetjük, télen a jégen csúszkálunk. Úgy élünk itt egy városban, mintha egy elmaradott falu lenne az otthonunk. — Sokfelé megfordultunk már a panaszunkkal — teszi hozzá az eddigiekhez Kovács István. — Voltak itt építők is, de a munkájukban nem volt sok köszönet. Szerintem a városgondnokság nem tartotta őket eléggé szemmel, nem ellenőrizte, mit csinálnak. A domb tövében megépítették például a vízlefolyót, de rosszul. Megcsinálták a lépcsőt, de a gyerekkocsi,rámpát nem oda tették, ahová kellett volna. Elégedetlenek vagyunk ... Okkal. Ott jártunk, s meggyőződhettünk róla, hogy hidegebb időben a Tetemváron a szánkó a legbiztosabb közlekedési eszköz. Gyalog jobb el sem indulni, hacsak nem akarja az ember a lába, a bokája, épségét kockáztatni.1 A fotós fényképez, az újságíró jegyzetel, a panaszosok reménykednek. Talán az új esztendőben változik valami náluk is. Reménykedhetünk? ... A volt pártbizottság épületében Új bíróság Encsen Az Országgyűlés egyik törvénye nyomán január elsejétől új helyi bíróságok kezdték meg a munkát. Az Encsi Városi Bíróság elnöke dr. Szebenyi Tivadar lett. — Hol sikerült helyet találniuk és milyen területre terjed ki az új bíróság illetékessége? — A bíróságot a volt városi pártbizottság épületében „rendezzük be”. Az egész épület az igazságszolgáltatásé lett. A földszinten alakítjuk ki a tárgyalótermet, míg a dolgozószobákat az első és a második emeleten. Nálunk kapott helyet ugyanis az en- csi városi ügyészség is. A bírság létrehozását egyébként azért határozták el, hogy közelebb kerüljünk ügyfeleinkhez, hogy az emberek, ha Peres ügyük akad, ne utazgassanak annyit. Illetékesséterületünk összesen 42 községre terjed ki. Forró vonalától északra, egészen az országhatárig valamennyi község lakosai ide tartóznák. Bíróságunkon tárgyalunk majd polgári ügy éket, intézkedünk nem peres eljárásokban és büntetőügyékben Is eljárunk. Munkánkat természetesen a törvények szabják meg, de igyekszünk úgy dolgozni, hogy az ügyfelék is elégedettek legyenek velünk. Az eddigiekhez hozzá kell még tennem, hogy pillanatnyilag nálunk kapott helyet egy közjegyző és egy végrehajtó is. — Mikor lesz a fogadónap? — A bírósághoz forduló ügyfeléket minden munkanap fogadjuk, de csütörtökön reggel 8 órától a munkaidő végéig egész nap várjuk az érdeklődőket, panaszosokat. — u — Visszakértem a pénzemet Félelmeinkről A december 6-ai összeállításban olvastam a „Fotó helyett levelezőlap” című írást. Nem értem, hogy az abban leírtak miért nem minősülnek csalásnak. A vidéket járó fotósok ugyanis — tisztelet a ikivételnék — felveszik az előleget és utána csak ígérgetnek. Én is hasonlóképpen jártam, pedig ma már egy születésnapi torta nem kis pénz ahhoz, hogy azt több alkalomra feleslegesen elkészítsük. Megírtam a miskolci Mosolyfotó fényiképészénék, legyen szíves és küldje visz- sza a pénzemet, amiért munkát nem végzett, csak bosszúságot okozott. Miért járják az ilyen emberek a falvakat valósággal könyörögve, hogy fotózhassanak? De ha sikerül nékik a rábeszélés, átókoi miért nem teljesítik vállalásukat? Mészáros Istvánná Mezőcsát, Jókai u. 15. Gazdasszonyképzés Az Észak-iMagyaronszág december 21-i számában örömmel olvastuk, hogy a megyei közművelődési módszertani központ 19.91. január 1-jétől egyéves gazd- asszony képző tamiolyamot indít. A Miskolci Gyermek- városban és a megye valamennyi nevelőotthonában 1990. szeptember 1-itől működnek gazdassizonyképzö tanfolyamok — 14—20 éves fiatalok részére —, melyek tevékenységét munkaközösség fogja össze. A tanfolya- mii tematikát egy alkotó munkaicsoport dolgozta ki, figyelembe véve a nevelőotthoni tapasztalatokat, valamint a hazai elméleti és gyakorlati ismereteket. A tematika felöleli a család funkcióinak szinte valamennyi területét, néhányat kiemelve: a család, mint mikroközösség, a családtagok tevékenysége, gazdálkodás a jövedelemmel, betegápolás, konyhai fogások stb. A tanfolyam résztvevői félévenként a tanultakból önálló bemutatót tartanak, örömünket elsősorban azért szerettük volna nyilvánosan .is kifejezni, mert az újabb tanfolyamok megerősítik elgondolásaink helyességét. Az összegyűlt tapasztalatok birtokában tovább kívánjuk fejleszteni a tanfolyam jellegét, s elkészíteni az átfogó iskolarendszerű tematikát, órarendet, közismereti ismeretanyagot. Komplex képzési tervvel fordulunk a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz, hogy az a 8. osztályt végzett fiatalok részére szakszerű — hivatalosan elismert — továbbképzési forma lehessen. E munkánkban örömmel működnénk együtt a megyei közművelődési módszertani központtal. Elképzelhető, hogy együttesen a város és a megye nevelési-oktatási intézményeiben is alkalmazható tervet sikerülne kidolgozni. Mátyásné Schuster Katalin megyei nevelőotthoni gazdasszonyképzö munkaközösségvezető, 1Miskolc- Gyermekváros Mit is kívánhatnánk embertársainknak az új évre, mint szeretetet, megértést, nyugalmat és biztonságot, mert ezeknek vagyunk híján. A huszadik század végén, rohanó életünkre rányomta bélyegét a gyűlölet, az erőszak, a reményvesztett kishitűség, a kapzsiság és ezek édestestvéfe, a félelem. Igen, félünk. Félünk, amikor az utcákon járva-kelve betört kirakatokat, felborogatott szeméttárolókat, megrongált játszótereket látunk. Félünk, amikor villamoson, buszon, vonaton utazva felhasogatott ülések, vandálmódra összetört, leszaggatott világítótestek fogadnak. Szégyenkezve fordítunk hátat, leszünk süketekké és vakokká, ámikor a potyázókkal szemben intézkedő ellenőröket inzultálják, ha valakit az utcán ütnek- vernek, ha petárdákat dobáló huligánok veszélyeztetik mások testi épségét. Szólni nem merünk, mert félünk. Behunyjuk szemünket ha idősek, bottal is alig-alig mozogni tudók, kisgyermekes anyák részére nem adnak helyet az üléseken elterpeszkedő és alvást színlelő fiaink és lányaink, alsólábszárukkal támaszkodva az előttük levő ülés háttámlájának, szinte a hátukon ülve. Félünk az utcán közlekedve a magukról megfeledkezett és minden közlekedési szabályra fittyet hányó autósoktól, akik felsőbbrendűségük tudatában legszívesebébn eltaposnának minden gyalogost, élvezve bömböldévé átalakított kipufogó-berendezésének hangját, és a riadalmat, amelyet azzal okoz. Félünk a bűnözőiktől, akikkel szemben már rendőrségünk is tehetetlen, mert már a bűnözőknek is több a joguk a kelleténél. Igen, a jogoktól is félünk! Mostanság a jogok követelésének korszakát éljük. Mindenki, mindent most, de azonnal követel, sztrájkol, demonstrál, fenyegetőzik, mert negy- venegynéhány évig ezt nem tehette. Eszébe sem jut, hogy a jogok, kötelezettségek híján aligha teljesíthetők. A kötelességeinkről, a kötelezettségekről alig-alig esik szó, miként a hogyan és a miből kérdést se teszi fel senki. És ebben az eldurvult, személytelen világunkban milyen öröm, ha olyan embertársunkkal is találkozunk, aki kötelességtudattal végzi munkáját, aki rámosolyog „ügyfelére”, vásárlójára, betegére, tanítványára. Félünk, mert életterünket veszélyeztetik a vegyi anyagok, az azoktól szennyezett levegő, víz, élelem. Félünk a tudománytól, amely még mostanság is többet áldoz a haditechnikára, mint a rák, a magasvérnyomás, az érrendszeri-megbetegedések és az AIDS gyógyíthatóságának kutatására. Félünk, mert az emberiségben olyan tulajdonságok kerültek előtérbe, amelyek már létünket, földünk fennmaradását veszélyeztetik. Illés Endre Miskolc hi éremnek több oldala van Válaszol az illetékes Telefonon kereste meg szerkesztőségünk ügyeletét. Varga Lajosné miskolci olvasónk hírlapkézbesítéssel kapcsolatos panaszával, melyet „Halló! Posta?” címmel közöltünk november 9-én. Az írásra Kiss Ernőné, a Miskolci Postaigazgatóság forgalmi igazgatóhelyettese válaszolt : A vizsgálat kapcsán megállapítottam, hogy a panasz jogos volt. A mulasztást elkövető dolgozó figyelmét felhívtam a pontos munkavégzésre, az előfizetői példányok maradéktalan kézbesítésére. Az elmaradt lap pótlására egyidejűleg intézkedtem. A panaszról a postahivatalinak nem volt tudomása, arról csak a cikkből értesült. Az előfordult kellemetlenségekért a panaszos szíves elnézését kérem. Meg kívánom jegyezni, hogy Miskolcon az Észak- Magyarország c. lapot naponta közel 28 ezer előfizető részére kézbesítjük. Miskolc 1. kézbesítő postahivatalhoz novemberben késedelem, illetve a kézbesítés elmaradása mliatt 38 bejelentés érkezett. Ezek egy részét a helyettesítést végző dolgozók gyakorlatlansága, figyelmetlensége okozta, de egyre gyakoribbak az olyan problémák is, hogy az előfizetői példányok a levélszekrényből eltűnnek. A törzsk'ézbesítőkre vonatkozó jogos észrevételek nem gyakoriak, kiküszöbölésükre mindig intézkedünk. Végezetül: a panaszos bejelentéséből! a hírlapkézbesítés ily mértékű elmarasztalását nem tartom indokoltnak, mivel a bejelentőnek kézbesítési problémája korábban még nem volt ésltu- lajdonképpen a panaszos maga sem tudita, hogy reklamációjával kihez kell fordulnia. Kedves Második Feleség! Figyelemmel kísérem a hozzászólása tárgyában beküldött írásokat. Mindenki füstölög, magát érzi a legszerencsétlenebbnek, másokra mutogat. Talán valahol mindenkinek van — több, kevesebb — igaiza. Sajnálom önt, minit második feleséget, aki nincs megelégedve a sorsával. Bár biztos, hogy volt némi elképzelése arról, hogy leendő férje egy olyan ember, aki talán érzelmileg nem is, de anyagilag elkötelezett gyermekei iránt. Tudja, füstölögni mindenkinek szíve joga. Füstölöghet a pályakezdő munkanélküli, lakás- talan fiatal, a létminimum alatt élő öreg—fiatal. És hányán vagyunk olyanok, akik gyermektartás nélkül cefrét is lopnak Gondollak ránk A közelmúltban a Borsodtáv- lő vezetősége és szakszervezete alálkozóra invitálta nyugdtjasa- t. Ki-ki feleségével, vagy ferje- el vehetett részt a rendezve- iyen. Szép gesztus volt ez a endezők részéről, miként az is. ogy az éppen esedékes szüle- ésnapokről és névnapokról sem eledkeztek meg. A jól sikerült alálkozón vacsorával, ajándé- ;okkal és pénzzel kedveskedtek alamennyiünknek. «Jóleső érzés, i°£y az egyre sűrűsödő gondok, ichézségek közepette sem fe- edkeztek meg rólunk, nyugdija- okról. Pravda Lászlóne és Prvadci László. Miskolc Egy kis telkem vanKom- lóstető és Tapolca között az Ásító-dülőben. ahol jó időben kertészkedéssel töltöm nyugdíjas napjaimat. A gyümölcsfákról lehullott terméseket az év folyamán összegyűjtöttem, hogy valami kis hasznom legyen belőle. Vásároltam három darab műanyag hordót, melyek meg is telteik cefrének- valóval. Gondoltam, pálinkát főzetek belőle, és annak értékesítésével egy kis nyugdíj-kiegészítésre tehetek szert. Mivel a cefre kifőzését a szeszfőzde csak márciusra vállalta. így a három hordót a telkemen hagytam letakarva. Még álmomban sem gondoltam, hogy milyen könnyelműséget követtem el. Nem sejtettem, hogy az emberi aljasság, kapzsiság ennyire határtalan. Az történt ugyanis, hogy az egyik hétfőre virradóra ellopták a cefrémet. De nem akárhogyan! Vandál módon, a zsi- vánvok drótvágó ollóval, kb. öt méter hosszan levágták a kerítésemet, és ezen a résen cipelték ki a 120 kilogrammos hordókat. Aligha lehettek rászorulták, szegényék, hiszen teherautón vagy utánfutóval vitték el a zsákmányt. Az esetről a szomszédom értesített, akinek a kutyáit sprével elkábították, hogy ne ugassanak. Amikor kimentem a telkemre, sokáig nem tudtam magamhoz térni a látványtól. Nem a cefrét sajnáltam, hanem a drága pénzen vett hordókat és a vandál módon össze vagdalt drótkerítésemet. Sajnos ebben az esetben a rendőrség sem tud segíteni, a biztosító pedig ilyen 5—6 ezer forintos kárt nem fizet. mivel a tettes ismeretlen. Nekem viszont, mint kisnyugdíjasnak, ez ' a kár igen jelentős. K. G. Miskolc kell, hogy eltartsunk gyermekekét. Hányán vagyunk, akik szinte nem tehetünk semmit volt, munkakerülő férjünk ellen. Hivatalos helyen, szinte kioktató hangon kaptam meg, hogy ma már nincs munkakerülés. Ma munkanélküliség van. Józan ésszel fel nem foghatom, hogy ebben az őrült nagy demokráciában, jogállamiságban mit kezdjenek az anyák akkor, ha léha,, munkakerülő volt férjük ellen törvényes eszköz niincs. Alkalmi munkából élnek, melyből ugye, gyermektartást nem vonnak. Az osztozkodáskor rájuk eső részt már rég elherdálták, lefoglalható lingó és ingatlanuk nincs. Élnek bele a világba, megkeserítik gyermekeik életét. Ellenük miért olyan kevés eszköz használható fel? Korábban legalább tartottak az esetleges szabadságvesztéstől. És, aki próbálta, az tudja, mi egy fizetésből és családi pótlékból két, esetleg több gyermeket eltartani, mellette a lakás rezsijét is fedezi, mint önnek. így nézve talán ön és az Önhöz hasonló második feleségek valamiivei jobb helyzetben vannak. Ön vállalta a sorsát, de a gyermekek legfeljebb fájdalmas értetlenséggel nézik anyjuk, vagy apjuk szélmalomharcát a mindennapokkal. Mii miitévők legyünk, milyen törvényt szidjunk? Az álilam megfelelő feltételek mellett előlegezi meg a gyermek- tartásit, is biztos sokan vagyunk, akik sajnos tudjuk, ismerjük volt férjünk kilétét. (Pedig higgye el, sokszor nemcsak 6 hónapra tagadnánk ;le szívesen.) Az éremnek hányadik oldala is vagyok? Már nem te tudom. Egy kétgyermekes édesanya (pontos név és cím) Összeállította: Bodnár Ildikó
