Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

1990. december 15., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13

HIRESZTELŰ

______az______

É

szak-Magyarországról

„Mit remélnek ettől a változástól? — Miben változzon, miben ne változzon az Észak-Magyarország? — Miről írna ön, miről olvasna szívesen? — Mi a véleménye az újságíró alkotói függetlenségéről?" — ezeket kérdeztük lapunk olvasóitól. Az apropó: megalakult és november 1-től működik az Észak-Magyarország Osztrák —Magyar Lapkiadó Kft.

Folytatjuk olvasóink észrevételeinek közlését.

*

— „A lap új kezekbe kerülése után azt várom az újságtól, hogy a megye lakosságát, a megye valameny- nyi települését érdeklő; a politika» hovatartozásától mentes; nívós írásokat jelentessen meg.

— Abban csak reménykedem, hogy az innen-onnan átvett, a közelmúltban még más »•egyenruhában« páváskodó demagóg szavak szajkózásából busásan megélők helyett, — az újságírást magas szinten bírók és gyakorolni tudók cikkei, tudósításai kapnak helyet az ÉM-ban.

— Bízom abban, hogy az anyagok megírása nem sugallatra, hanem konkrét adatok, tények; a realitás szellemében íródnak meg.

— Bízva a lap valós és tényleges megújulásában, az indokolt személyi változásokban, mi az Észak-Ma- gyarországot a jövőben is megrendeljük.” A nívósafob munkához sok sikert kívánva, tisztelettel:

Varga Ferenc Miskolc, Szönyi u.

*

— „Köszönöm a lehetőséget, amely újból alkalmat kínál arra, hogy az olvasók kicseréljék a gondolataikat. Szívesebben írnék abban a tudatban, hogy mi magyarok belsőleg oldottuk meg lapunk függetlenítését. Gondolom ebben is, mint minden más változásban, az anyagi gondok játszottak szerepet. Ha szó szerint vehetjük, hogy «belőlünk élnek, értünk vannak« — nem fog önzésnek tűnni a javaslatom.

— Rokkantnyugdíjas vagyok, de nem feküdtem be az ágyamba, hogy várjam, mikor jön értem ,a halál — hanem tanulmányozni kezdtem a betegségem és fele- dékenységem okát. Ismerkedtem a gyógynövényekkel, a gyümölcsök, főzeléknövények hatóanyagaival, a biokertészet tudnivalóival. Rákényszerültünk, hogy a megszerzett ismereteket a gyakorlatban is alkalmazzuk. Nagyon sokat dolgozott együtt a család, az eredmény csodálatos szép sárgarépatermés, amelyet termelői áron sem tudok értékesíteni. Sokszor már alig vonszoltam magam, jártam az óvodákat, bölcsődéket, iskolákat az olcsó vitaminforrást kínálgatva. Volt olyan bölcsőde, ahonnan azzal küldtek el, hogy havi 3—4 kg a fogyasztás !!!...

— Ha nem tekintik reklámnak, ha úgy látják, hogy én valóban szeretnék sok emberen segíteni, kérem közöljenek a lapban néhány receptet mellékelem) ... A sárgarépából erősítő-roboráló célra a Máltai Szeretet Szolgálatnak is szeretnék felajánlani 2 mázsát. Sajnos, szállítóeszközöm nincs, így a következő címen jelentkezhetnek érte:

Tatár Imréné Sajószentpéter, Vörösmarty u. 42.

*

— „Én nem tartom helyesnek, hogy az Észak-Magyarország az osztrák lapkiadó vállalattal dolgozzon együtt. Kérem, ez úgy néz ki, ahogy a közmondás tartja: az övék lesz a tejföl, és ami megmaradt — a savanyú író, az lenne az önöké. Ez az, amit én nem tartok helyesnek. Szíves elnézést kérek, amiért így bátorkodtam e pár sort megírni, de szeretném, ha közölnék, hogy mindenki olvassa.” Maradok tisztelettel, egy nagyon régi, hű olvasójuk:

Murányi János Miskolc, Örs u.

*

— „Ügy gondolom, színesebbé válik lapjuk, habár eddig is meg voltam elégedve az írásokkal.

— Többet olvastam volna a nagy múltú Digépről, az LKM-ről; arról, hogy vezetőik miért nem keresték az újat? Ha magánembereknek megéri a vállalkozás, az új keresése, miért nem éri meg így a régi gyáraknak ? ! Több mint negyven évvel ezelőtt én is az LKM-ben kezdtem — négy polgárival — küldöncként. Vannak szép és rossz emlékeim ...

— Jónak tartottam Lovas Lajos valóságos történetét.. . Szeretnék többet olvasni a sportrepülőkről. . . Csütörtöki lapszámukat nagyon jónak tartom, azért is, mert sok olvasó, »külsős« írja meg gondolatait. A gazdaságról: nemcsak megyénk, de más térségek üzemeinek sorsa is érdekel, valamint a nagyvilág eseményei... (A Lábatlant Papírgyár rossz munkájából küldök rövid WC-pa- pírt. Használhatatlan, ez főleg kórházi bentiétemkor zavart...)

— Kérésem is van, ha

teljesíthető. Sajnos, tavaly májustól vagyok ágyhoz, kórházhoz kötve. Ezúton is szeretnék az engem kezelő és velem foglalkozó kórházi orvosoknak: dr. Berkesi

Sándor, Molnár Imre, Lukács Miklós, Tamáska Péter doktor uraknak és az ápolóknak köszönetét mondani. Ugyanígy körzeti orvosomnak: dr. Szőcs iLászlónak és asszisztensének. Kérem, ha lehet, tolmácsolják köszöne- temet Márton András ezredesnek, aki a Megyei Hadkiegészítési Parancsnokságnál dolgozik. Ő és munkatársai a hazaszállításomban tettek sokat értem"

Módos Ödön

Miskolc, Baross G. u. 8.

*

— „Azzal a gondolattal írok Önöknek, hogy az újság már nem politikai lap ezentúl, hanem osztrák— magyar kft. A hirdetésékben »Társ'keresés«-nek is lennie kellene, azzal az eltéréssel a korábbiakhoz képest, hogy közölnének külföldi társlevelezést is, nyíltan feladva. Hogy ki-ki alapon megtalálhassa társát, szexuális igényeinek megfelelően. Akár osztrák, akár magyar részről. Gondolom, sókan örülnének, ha közölnék javaslatomat. Meg lehetne jelentetni egy közös »szexpartner« újságot, ami csak ilyen jellegű hirdetésekkel foglalkozna. Fotó nélkül lehetne az újságot adni 30 forintért; fotóval akár 90—100 forintért is. Ezzel megakadályoznánk a sok válást.” Tisztelettel:

Szabó Péter Miskolc, Sugár u.

*

— „Bátorkodom felhívásukra reagálni, arra, hogy milyen lapot szeretnék olvasni; vagyis, milyen legyen az Észak-iMagyarország ? Tulajdonképpen az igényem nem újkeletű és nem is csak most, a tulajdonos-változással érlelődött meg bennem. Mindig is olyan lapot szerettem volna, amilyet most leírok. (Azt viszont előre kell bocsátanom, hogy olyan üzleti tanácsot, vagy újság- szerkesztői fogást nem tudok ajánlani, amitől a lap szenzációsahbá válik, a példányszáma megnő és minden mennyiségben elkel, ontja a hasznot.)

— Tekét röviden: hazafias, hazaszerető, becsületes magyar lapot szeretnék olvasni. KölcseyVel szólva: »A haza minden előtt!« Jó lenne aztán, ha a lap Miskolc és a megye lakosságának — ésszerű keretek közötti — fórumává válna. Nem utolsósorban szeretném, ha a lap ápolná a magyar nyelvet, és maga is példát mutatna a szép magyar fogalmazásra, kerülné az újságíró-bürok- rata-pártzsargont. Például soha senkinek nincs kitűzött célja, mindenkinek »célkitűzése« van ... nincsenek vezetőségek, csak »vezetések« vannak... Olvasom az »Észak«-iban, hogy a szeretetotthonban a rászorulóknak reggelire csak zsíros kenyeret és teát biztosítanák. Nem értem, miért »biztosítják«, miért nem adják oda szegényeknek, hogy egyék, igyák meg ? !.. .

Ez utóbbi témával talán kissé bőven is foglalkoztam, kérem nézzék el nekem, mivel sem író, sem nyelvész nem vagyok, jobbik esetben is csak olvasó.” Tisztelettel:

Hadnagy Béla Miskolc, Somlyó Z. u.

Temesvár ostroma 1989

A temesvári események első évfordulója alkalmából jelenik meg Tőkés László nagyváradi református püspök Temesvár ostroma 1989. című kötete. Ez laz első dokumentumértékű kiadván}', amely hitelesen, map- lószérűem rögzíti a tavalyi temesvári eseményekét, illetve az ahhoz vezető küzdelmet és annak végkifejlődését.

A 310 oldalas mű a Kossuth Nyomdában

(Folytatjuk)- Tőkés László kite

készül, vászonkötósben, 50 ezer példányban. 2000 példányt aranyfóliával nyomott borítóval sonszámoznak. A kötet kiadásának első két napján — december 17-én és 18-án — a HUNG—AMER Kiadó „dátumos kiadási bélyegzővel” látja el a könyvet Budapesten a XII. kerületi Alkotás utca 11. — Rath György utca sarkán, a Déli pályaudvarral szemben. (MTI)

9 A sátoraljaújhelyi Lavotta János Zeneiskola szülői munkaközösségének rendezésében sárospataki és sátoraljaújhelyi muzsikusok adnak hangversenyt december 18-án este hat órától Áldott éj címmel az újhelyi művelődési ház színháztermében. A koncerten Pécel-i István, Szatmári látván és Rozgonyi Antónia vezényel. Ez est szólistája Dombóvári János (hegedű), Hőgve Helga (hegedű), Ács Gyulámé (hegedű), és Fehérné Sulyok Éva (gordonka)

lesz. A zenekart Lukin László karnagy vezényli.

Másnap este hat órától a sárospataki Művelődés Házában ad koncertet a két város zenetanáraiból és zeneiskolásaiból alakult kamarazenekar, és az egyesített kamaraikórus.

Mindkét koncert bevételét a Lavotta János művészeti alapítvány javára aján- lották fel a közreműködők, amelynek célja a zempléni városok és falvak zenekül- , túrájáért fáradozók munkájának elismerése.

ü

ÁLDOTT EJ

Hagyomány

Megyénkből elszármazóit humanista:

LÁSZAl JÁNOS

Középkori művelődésünk együk érdékes Mákjáról, Ld- szai János erdélyi főesperes- kanonokról, a magyar humanizmussal foglalkozó szakemberek szűk körén kívül szinte alig tud valaki. Személye azért fontos számunkra, mert megyénkből származott.

1448-lbam született az egykori Torna megye Lazo nevű falujában. Ez a település ma már nincs meg; emlékét azonban a Lászi-pusz- ta vagy Lászi-tanya helynév őrzii Peilkupa és Szőlősardó között. A falut írott forrás 1298-ban említi először La- zow alakiban. Eredetileg Borsodban feküdt, de Károly ‘király 1337-'ben átcsatolta Tornáihoz. Feltehetően a török időkben nóptélenedett el, Hitetve vált pusztává. Egy-ikét évtizeddel ezelőtt még élték itt n éh anyain; napjainkban már esák elhagyott gazda-sági épületek találhatóik a hajdani falu helyén.

Gyermek- és ifjúkoráról nem sokat tudunk. Gazdag rokona, Sánkfalvi Antal — Mátyás király együk legkiválóbb diplomatája, a későbbi nyíltra! püspök — 1483- tól folyamatosán gondoskodott a tehetséges fiú iskoláztatásáról. Itáliában végezte egyetemi tanulmányait, ahonnan az 1470-es évek közepén magiszteri fokozattál tért haza. Egyházi pályára lépett, a gyulafehérvári káptalan tagja lett; kan on ók, később telegdi főesperes.

1483-ban szentföldi utazáson vett részt Itáliában megismert barátja, Felix Faber uilmli domonkos meghívására. Űitiitársaiilk dlasz, német és flatmand előkelőségek voltak. A zarándoklat minden részletét jól ismerjük, miivel a társaság két tagja, Faber és Bernhard von Breydenbach naplót vezetett, melyek később több kiadásban nyomtatásban is megjelentek.

1483 júniusának elej én hajóval indultak Velencéből. Ciprus és Rodosz érintésével Jakfában szállták partra. A

szdkásos zarándokhelyeken (Jeruzsálem, Betlehem) kívül jártak a Holt-tenger partján, Hebronban és Gázában, a Sínai-hegy tövében lévő templomokban és kolostorokban, majd Kairóba mentek. litt megtekintették a piramisokat, hajózták a Níluson, Lászai pedig felfedezte az egyiptomi magyar származású rmamelukokat. Alexandriában újból hajóra ülték, és 14<84. január 9-én érkeztek vissza Velencébe.

Fláber útinaplójának több helyén elismeréssel szól Lá- szairól. Dicséri tudását, gyors észjárását, szellemes, barátságos, nyílt egyéniségét. Rövtid jellemzést is ad róla: .......tősgyökeres magyar ember volt, szót sem értett németül, de jól tudott a magyaron kívül latinul, szlávul, és dlaszul. Nemes, erényes férfiú volt, kiváló szónok és matematikus.”

.

1500 tavaszán Rómába látogatott, hogy terveihez — kápolna alapításához és újabb keleti utazáshoz — VI. Sándor pápa engedélyét -kérje. Ügyei kedvező elbírálást nyertek. Második szentföldi útjára valamikor 1500 és 1508 között kerülhetett sor. Források híján erről az utazásról semmit sem tudunk.

1503-ban újból megszokott környezetében találjuk. Csak ékkor foghatott hozzá élete főművéne/k. a legszebb erdélyi reneszánsz kápolnák egyikének létrehozásához. A gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajójához csatlakozó toldaléképületet alakíttatta át kápolnává, amely hűen tükrözi alapítójának hu-marti-sta műveltségét és kifinomult ízlését.

151'7 -ben Lászai Rómába távozott, ahol a Szent Péter bazilika magyar gyóntató jaként működöt egészen haláláig. -Nem tudtuk, miért baievta el Gyulafehérvárt. Az ..örök városban” -hunyt el 15123. augusztus 17-én, 75

éves korában: pestisjárvány áldozata lett. A Santo Stefano ' Roiondóban hélvezték

örök nyugalomra. Címerével ékesített sírlapj-a ma is látható.

Külön kell szólnunk Lá- szaii költészetéről. Mindössze nyólc verse maradt ránk, három forrásban:

Három rögtönzött 'epigrammáját lejegyezte Faber említett útinaplójában; társait bámulatba ejtette bravúros verselőkészsége, gyors alkotói módszere.

1312-ben elkészült gyulafehérvári kápolnájának oldalfalait saját verseivel díszítette. Ezt a négy epigrammát feltehetően 1511-lben írta.

És végül, ugyancsak maga szerezte a római sírlapján olvasható sírfeliratát is.

Nem valószínű, hogy a fennmaradt nyólc költemény teljes poétái termése lenne. Többi műve elkallódhatott az évszázadók folyamán.

V. Kovács Sándor így értékeli Lászai költészetét: „ ... költői tehetsége nem jelentett feltűnő újdonságot. Hogy mégis számon tartjuk humanista költőink között, azzál magyarázható, hogy -tehetségesebb vált az átlagnál, alkalmi verseiben .több a poézis, mint a mesterség, s ezért helyet kérhet magá- nák — ha mégoly szerényét is — a magyarországi reneszánsz költészet történetében”. Költői -munkássága „csak színezi Mohács előtti .költészetünkről kialakított korábbi felfogásunkat...”

S hogy teljesebb legyen a Lászairól alkotott kép, még egy érdekességeit említünk. Tardy Lajos lehetségesnek tartja, hogy közel «keleti utazásain diplomáciai információkat is szerzett nagybátyja és pártfogója, Sánkfalvi Antal megbízásából.

Igazi reneszánsz ember, sokoldalú humanista személyiség vólt. Érdemes arra, hogy szülőföldje számon tartsa és megőrizze jó emlékezetében.

Hadobás Sándor

A sátoraljaújhelyi Lavotta János Zeneiskola vonósegyüttese Fotó: Fojtán L.