Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-13 / 292. szám
1990. december 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 HÚSÜZEM Verseny a vásárlókért Az Encs- és Vidéke Áfész elnök-igazgatójával, Zsiiga Józseffel nagyon jó beszélgetni. Lehetne ez akár magánügy is, de nem az. Arról van iszó, hogy széles e megyében ő az egyike azon kevés gazdasági vezetőknek, akiiik nem siránkoznak. Nem ■szádja a gazdasági szabályzókat, az árakalt, sőt; szemmel láthatóan elégedett. Jó évelt tudnak maguk után, bár még az igazi nagy hajrá — a karácsonyi vásár — előttük van. Mozgalmas évük volt különben, mint megírtuk, nemrég adták át Encsen az Abaúj Aruházat; 45 milllió forintért épült. A .nyáron helyezlték üzembe a húsfeldolgozójukat — cirka 35 milliót kóstált. Ez utóbbi beruházásnál úgymond „lenyelték a békát” is. Ügy indult, hogy a gönci és halmaji Áfász-szel gazdasági társaságot alapítottak, aztán a két partner úgy döntött, inkább kimarad a beruházásból, mert nem látják biztosnak tőkéjük megtérülését. Ha nem is lettek ettől boldogok az encsiek, a húsüzemét azért befejezték, s minden különösebb ünnepélyesség nélkül beüzemelték. Húsüzem most, amikor rohamosan csökkennek a vásárlói igények, illetve a húsra fordítható pénzünk? Kardos János, az Abaiúj- hús névre keresztelt kis gyár vezetője nem lepődik meg a kérdésen; — Nyolc évvel ezelőtt határoztuk el ezt a beruházást. Korábban iis vágtunk sertéseket tanácsi bérvágóhídon, így nem volt az elképzelésünk — egy saját üzem — amolyan légből kapott dolog. Kicsit pechesek vagyunk hogy mostanára jött össze, de ebben is van ám jó. Az üzemvezető gazdasági filozófiája szerint beruházni, fejleszteni akkor kell, amikor egy-egy ágazat mélyponton van. Ilyen ,az ő feldolgozójuk is. Mert az embereknek most ugyan nincs isok pénzük a húsrai, húskészítményekre, de — vallja — hamarosan kimozdul a gazdaság a válságból, s akkor ők nyerők leheftnek. Addig is meg kell azonban élni. A közelben működük már két jól bejáratott, ismert húsfeldolgozó, ezért nem iis lesz ez olyan könnyű — vetem közbe. — Az biztos, hogy kemény harc lesz a piacért — mondja Kardos János —, mert Abaújszántó és Prügy már előttünk startolt, ismert termékeiről mindkét üzem. Ki kell őket szorítani — és ez nem jó viszony kérdése, számunkra létkérdés. A hogyanról is van elképzelése a szakembernek. Olcsó és ízletes termékeket gyártanak gazdaságosan. Kimondva ez egyszerű, de vajon mire alapozzák? — A kulcskérdés az olcsó alapanyag, a sertés — válaszol az üzemvezető —, ezt pedig fele arányban saját tagjainktól vásároljuk fel, a másik felét az ISV-től és egy kft.-tői vesszük. Körbejárunk az Abaújhús munkatermeiben. Az évente 10 ezer sertés feldolgozására tervezett üzemben minden megtalálható, ami szükséges. Kinézetére leginkább az illik, hogy „itip-top”: acél üstök, szállító konverjor látható benne. Mint megtudom, valami azért hiibádzik. — Itt a helye a kutternak — mutat az egyik terembe az üzemvezető, — december közepén szállítja a gyártó. Ha megérkezik, gyárthatunk olcsó vörösárut ás, mert ez a gyorsvágó a virsli-, szafa- ládégyáotáis alapgépe. A sertéseket egyébként a már hagyományosnak számító elektromos kábítás után vágják, véreztetik. A házias jelleget fokozandó, nem nyúzzák, hanem gázlánggal perzselik őket. Jövőre várhatóan 8 ezret vágnak — hatvan százalékát tőkehúsként értékesítik, a többiből szalonnát, füstölt húslt, kolbászt és a már említett vörösárut gyártanak. Termékeik felét egyébként Miskolcon adják el, de saját üzlethálózatukon kívül juttatnak a gazdasági társaságból kilépőit két áfész boltjaiba is — harag nincs közöttük. A július elsején üzembe helyezett Abaújhús lassan belerázódik a hétköznapok termelésébe. A kezdeti nehézségek közül már csak a rossz fűtés zavarja a kisüzem dolgozóit — a szállító ígérete szerint nem sokáig. Sok reményt fűznek a várva- várt gyorsvágóhoz és természetesen, az ünnepekhez: — Bő ellátást ígérhetünk a környék lakóinak és azt, hogy szilveszterkor már mindenki az általunk készített juhbeles virslivel köszöntheti az új évet — fejezte be a tájékoztatót az üzemvezető. M. Sz. Zs. Sok a sóit, hiányos bútor Mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia annak, aki ma bútorvásárlásra indul. A stíl, a kolóniái és a nyugati bútorok csillagászati ösz- szegekbe kerülnek. A magyar bútoripari termékeknek is igen elszaladtak az árali, ám az áremeléseket titkán követte esztétikai és minőségi javulás. A bútorboltok kiszolgáltatott helyzetben vannak a gyártókkal szemben, hiszen az érvényben levő szerződések szerint, nem küldhetnek vissza bútort, csak akkor, ha a rakomány 40 százalékát hibásnak, sérültnek találják. A kisebb boltokban nem tudnak minden-bútort kicsomagolni, sőt, nem is igen akarják, hiszen a vevők ragaszkodnak az originál csomagoláshoz. A vevők inkább vállalják annak a kockázatát, hogy hibás a csomagolás alatt a szövet, vagy a szekrény, mert három napig úgyis reklamálhatnak, s a visszaszállítás költségei már a bútorboltot terhelik. Ennek eredményeként a raktárak tele vannak ugyan, de sok hibás bútor foglalja feleslegesen a helyet. S hogy mit tudnak tenni a sérült, szerelvényhibás áruval? Jó esetben a gyártó anyagot és szakembert küld a javításhoz. Vannak olyan cégek is, amelyek a vásárló reklamációjára rögtön válaszolnak és segítenek, ám ez a ritkább. A borsodiak dolgozni, s nem sztrájkolni akarnak Mélyben. A bányász is, a bányászkodás is. Fotó: Laczó József Jó két hónappal ezelőtt, október ötödikén léptek figyelmeztető sztrájkba az ország bányászai, ezzel a kényszerű és végső lépéssel is felhívva a kormány, az ország, a közvélemény figyelmét sanyarú helyzetükre. Ott és akkor — többek között — akt követelték a bányászok: legyen végre értelme és értéke munkájuknak, lássák, tudják, szükség van rájuk. Ígéretet kaptak a kormánytól, az ígéret azonban úgy szép, ha ... Nos, akkor is, most is ott lebegett, lebeg a bányászkodás fölött Damoklész kardja. Senki sem tudja a holnapot, és a ma sem biztos. Tény, hogy a honi szénbányászat ez évi vesztesége üti a három milliár- dot, az utóbbi évek terhe megközelíti a harmincmil- liárdot, az 'is tény — különösen most az olajválság idején —, hogy a hazai szén még mindig olcsóbb, mint a külföldi energiahordozó. Az ész azt diktálja: kell a szén! A racionális gondolkodás viszont azt: nem minden áron! De, végezetül: milyen áron? És: miikor kerül pont az ágazalt sorsát meghatározó döntésekre? A márkushegyi bányászok — érzékelve a nagy-nagy bizonytalansógöt — a héten újból petíciót nyújtottak át a kormánynak. Ebben ismételten leszögezik: amennyiben a miniszterek tanácsa nem foglalkozik érdemben a magyar bányászat helyzetével, s nem hoz intézkedésekét helyzetük megoldására, úgy az év utolsó, vagy a jövő év első munkanapján sztrájkba lépnek. Ígéret megint született: a kormány még karácsony előtt soron kívül napirendjére tűzi a témát. De hát mint annyiszor: az ígéret úgy szép, ha megtartják. És most ugye a kormányit a jövő évi költségvetés, no meg tervezett átalakulása foglalkoztatja elsősorban. — Azért bízunk abban, reménykedünk: sorsunk is megoldódik — mondja erre a Borsodi Szénbányák szak- szervezeti titkára, Nagy Tibor, akii arra a kérdésre: ellenkező esetben csatlakoz- nak-e a márkushegy'iek sztrájkjához, féligmeddig kitérő választ ad. — Az nem lehét vita tárgya, hogy egyetértünk követeléseikkel — válaszolja. — Hisz, amennyire én, ismerem petíciójukat, nem önös érdek vezérli őket, hanem a bányászat érdeke. De, a sztrájk csakis a legvégső eset lehet kezünkben. Meg különben is: nekünk a létünk a tét... És ez — sajnos — nem túlzás. A borsodi bányászatot ugyanúgy magával rántotta a magyar gazdaságot sújtó sorban állások gépszíja, mint nagyon sok ágazatot. Nemfizetés miatt a megyei bíróság dönt arról: mi legyen a itöbb, minf tízezer embert foglalkoztató cég sorsa. Jószerivel nem kérdéses: ez a döntés nem lehet egvéb, mint a vállalat felszámolása, hiszen szanálására nincs pénz. — Nekünk nincs más választásunk: mint a munka — mondja Nagy Tibor. — Dolgoznunk kell, bizonyítanunk — ki tudja hányadszor! —: életképesek vagyunk. Sorsunk a bírósági határozat után nagy valószínűséggel a szénbányászati szerkezetátalakítási központ kezébe kerül, vélhetően ott döntenek; rólunk. Még egyszer hangsúlyozom : elsődleges feladatunk a munkahelyek megtartása, s a lét. És ezért dolgozunk.... (iílésy) Alapítvány villanyszerelő-tanulók számára A villanyszerelő szakmában tanuló diákök számára tett alapítványt 18 magán- személy Sopronban. A Schilling János Alapítvány Sopron első bejegyzett villany- és rádiószerelő mesterének állít emléket, aki 1911-től oroszlánrészt vállalt a város és környéke villamosításából. Az alapítók elsődleges célja, hogy a soproni Vas- és Villamosipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet villanyszerelő-tanulóit szakmájuk magas szintű elsajátítására ösztönözze. Az alapító okirat szerint kétévente országos fordítói versenyt hirdetnek német műszaki nyelvből az ország valamennyi villamos szakmában tanuló diákja számára. Az alapítvány magán- és jogi személyek előtt egyaránt nyitott. A kezdeményezők külföldi és hazai villamosipari vállalatok, intézmények támogatására is számítanak. Azt szeretnék, hogy a fejlett európai villanyszerelési technológiák és korszerű szakmai ismeretek minél előbb meghonosodjanak a hazai oktatásban. (MTI) Befejeződött a gyümölcsösök telepítése TÉLi GÉPJAVÍTÓK Bár kavarognak az indulatok — megfontolások a föld privatizációja körül azok, ákik a jövővel is törődnek, mert megélhetésüket a föld adja — befejezték a nagyüzemi gyümölcsösök őszi telepítését. A telepítés körülményei megnehezedtek, hiszen a korábbi állami támogatás elmaradt. Illetve úgy kapják meg a telepítők, hogy a saját erőből végzett munka után a nyereségadóból levonható. A telepítés tehát saját erőt feltételez, illetve a szükséges tőkének meg kell lenni. Ezért is hozták létre az új nagyüzemi gyümölcsösöket szakcsoportos formában. A gazdaság — légyen az tsz vagy állami gazdaság — elvégzik azokat a munkálatokat, amelyek géppel elvégezhetők, míg az „aprómunka” a tagokra marad, így a nagyüzem előnyei mellett a szükséges kézi művelés jó minősége is adott. A termőtáji adottságokat és nem utolsósorban az értékesítési lehetőségeket figyelembe véve, az őszi telepítéseknél előtérbe kerül a bogyós gyümölcsök ültetése. Selyeben például 5 hektáron tüske nélküli szedret telepítettek, míg Novajidrányban 6 hektárnyi területet a magas törzsű köszméte, közönséges néven a büszke foglalta el. Mezőkövesden 7 hektárnál nagyobb területet feketeribizlivel ültettek be. Kedvelt gyümölcs lett a körte. A füzérkomlósiak 11. a bekecsiék 5 hektáron telepítettek belőle, míg a Fel- sőgagy határában 20 hektáron kajszi és 24 hektáron almaültetvényt alakítottak ki. Ehhez jön még az olasz- liszkaiak feketeribizli telepítése, amelyet kemikáliák nélkül, biomódszerrel telepítettek és majd művelnek. Új vegyes vállalat Úgy hírlik, a gépalkatrészek ára igen-igen magas lesz, megéri hát, hogy jól sikerüljön a gépjavítás a magángazdánál, vagy a közös gazdaságban. Meg is érdemlik a traktorok, gépkocsik, hogy lelkiismeretes munkával megreparálják őket, hisz eleget nyúzódtak az évi munka során. A tavaszi kezdés után a földeken bizonyára meghálálják majd a babusgatást. Fotó: Laczó József Jacobs Suchard Budapest Kft. néven 150 millió forintos alaptőkével vegyes vállalatot hozott létre a Budapesti Édesipari Vállalat és a német Jacobs Suchard cég. A szerződést szerdán írták alá Budapesten. A német—magyar kft. a termelést 1991. január elsején kezdi meg, ezután tehát magyar gyártmányú Jacobs kávé is kerül majd a hazai piacra. Emellett Milka táblás csokoládét is gyárt és forgalmaz a kft.; míg kávét csak itthon értékesítenek, csokoládét külpiacra is szeretnének eladni. A termékek csomagolásához szükséges alapanyagokat importból szerzik be, így garantálják a Jacobsnál megszokott színvonalat. A két vállalat 50—50 százalékkal részesedik az új cég alaptőkéjéből. (MTI) A bányászat léte a tét
