Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 A labdarúgó NB II. Keleti-csoportjában i Kazincbarcikai Vegyész együttese félidőben a 7. helyen áll. A KVSE gárdája 7 találkozót nyert meg, 6-ot veszített el, s 2- izer játszott döntetlent. A kék-sárgák 29 gólt lőttek, 22-tőt kaptak, s l(i ponttal kerültek a mezőny középső harmadába. Volt jobb — mondhatnánk, hiszen legutóbb például osztályozót játszhattak az NB I-es tagságért. Igen ám, de jelenleg még csak egy „félidőt” tudhat maga mögött az együttes, javításra tehát lesz lehetőség. Egyelőre viszont azt kell a mérleg serpenyőjébe tenni, ami éppen rendelkezésre áll. Ez pedig — valljuk be — kevesebb, mint amit a csapat szurkolói, vezetői, az egyesület irányítói vártak. Varga Zoltán A szurkolók többet vártak a KVSE-től il7avasszalharapós csapatunk lesz!" Varga Zoltán befejezi az adathalmaz rendezgetését, kisvártatva rágyújt, aztán várja a kérdéseket. — Vágjunk a sűrűjébe! — mondom. — Hadd kezdjem egy vallomással: a bajnokság kezdete előtt többé-kevésbé biztos voltam abban, hogy a KVSE életében kisebb megtorpanás következik be. — Elárulná azt is, mire alapozta vélekedését? — A magyar labdarúgók mentalitására. A mieink képtelenek profi módon élni és gondolkozni. Legutóbb kiszaladt a csapatnak, jól kerestek a futballisták, s ez elégedetté tette őket. A nyugati profi nem ismeri a jóllakottság érzését, mindig többre, magasabbra tör. Ma egymilliót keres, holnap kettőt akar... A magyarok legfeljebb ácsingóznak érte. — Érdekes, amit mond. s nagyjából el is fogadható — ad igazat a vezető edző. — Azt viszont értse meg: nekünk nem lehetett túlságosan alacsonyra tenni a mércét. — Tudom, a legutóbbi 2. hely után nem állhatott oda a játékosok elé, hogy uraim, cél az első nyolc közé kerülés. De vajon reálisnak bizonyult-e a többször is hangoztatott ismétlési elképzelés? ■— Tisztában voltam azzal, hogy jóval nehezebb körülmények között kell helytál Inunk. A nyáron elveszítettük Lipcseit és Budait, oda lett a teljes bal oldalú védelmünk. Egy ilyen vérveszteséget neim lehet egyik napról a másikra kiheverni. Ügy pedig különösen, hogy az elárvult posztokra senkit' sem igazolunk. Ennék ellenére abban bíztam, hogy a korábbi sikerek hatása elevenen él a játékosokban, s újra képesek lesznek égni, lobogni, magukkal ragadni. — Ami azt illeti, ezen a területen van adóssága a társaságnak... — Érezzük ezt valameny- nyien. Megkíséreltem a rendelkezésre álló emberekből válogatni. így került Asz- szony a balhátvéd posztjára. Nem volt gond. jól kezdett. de a Kaba elleni találkozó előtt valami elpattant. Asszonynak a hite fogyott. s ettől a pillanattól kezdődően védőként már nem használt a gárdának. Számunkra az jelenthetett megoldást, hogy hátul stabil alakzatot találunk. Be kell vallanom, hogy ez jó ideig nem sikerült, ezért változott gyakran az ösz- szeállítás. — Jobb kezdést emberfia el nem képzelhet: győzelem Baján . .. — Optimizmusom megerősödött, azt gondoltam, lám, van nekünk tartásunk, ott folytathatjuk, ahol néhány hete abbahagytuk. Következett a Nyíregyháza, ráadásul hazai környezetben. S jött a pofon .. . Nem a vereség bántott, hanem a mód, ahogyan elszenvedtük. A nyírségiek nemcsak 2-0-ra nyertek, de le is futballoztak bennünket a pályáról. Akkor döbbentem rá, hogy ez a csapat már nem az, mint volt májusban . . . — Megtalálta az okát is? — A fegyelmezetlenségek, a magánéletbeli kilengések eredményezték a balsikereket. A mieink nem úgy készültek egy-egy találkozóra, ahogy azt egy sportembertől joggal várja szurkoló, edző és vezető. — Ezért szánta el magát a meglehetősen régóta nyitott Búza-dosszié lezárására? — Egy csapatkapitánynak nemcsak a játéktéren kell példát mutatnia, emberiként is a többiek fölé sorolódik. Nos, Búza egyik követelménynek sem felelt meg, ezért került talonba. — Miért nem adlak túl rajta? — Nem akadt komoly jelentkező, aki fizetni is tudott volna érte. — Azt hiszem, elég ebből a kitérőből, kanyarodjunk vissza szorosan a CSAPATHOZ. .Miért nem. igazoltak? Tudhatták, gondolhatták, hogy Lipcséik, Budáik nem sorjáznak a „várólistán”... — Harmadik éve vagyok vezető edző a KVSE gárdájánál. Ez alatt három használható ember került hozzánk: Timári (jó ideje sérült), Hauberger (a nyáron érkezett) és Nagy Zoltán (a 9. forduló után szerződtettük.) Ne vegye mosakodásnak, de megelőzhető lett volna a gyengébbre sikeredett ősz. — Hogyan? — Két jó igazolással. Tudok olyan NB Il-es csapatot mondani, ahol két év alatt 23 (!) futballista fordult meg. Ha a fele ki is hullik a rostán, marad jócskán. Na de ahová egy sem érkezik? ... — Nem tudok önnel vitatkozni, tény, hogy a választékbővítés általában jótékony hatással van a ké- nyelmeskedőkre. Talán leszűrik a tapasztalatokból az okulnivalót. Viszont kifejezetten izgat. miért gyűjtöttek a barcikai futballisták olyan sok figyelmeztetést? — Elismerem, a két piros, valamint a 30 sárga lap rendkívül kedvezőtlen fényben tünteti fel a csapatot. Szeretném leszögezni: a KVSE ennek ellenére sem sportszerűtlen együttes! Eleinte nem volt stabil a védelmünk, az idegeskedésből egyre-másra fakadtak az elkerülhető figyelmeztetések. Belejátszott a szeleburdiiság, a szertelenség. — Mikor tudatosult önben, hogy aligha fordulnak az első öt között? — A salgótarjáni vereség hiúsította meg terveinket. Egyelőre. Azt ugyanis örömmel mondom, hogy a szezonzáró vacsorán olyan jeleket tapasztaltam, amelyek bizakodással töltenek el. Ügy vettem észre, hogy ott munkál labdarúgóinkban a bizonyítani akarás vágya, s azt se bánnák, ha holnap folytatódna a csatározás. Sorsunkat, lehetőségeinket alighanem eldönti az első négy tavaszi forduló. Ha sikerül 5—6 ponttal „kijönni” ezekből, akkor bármi előfordulhat. Amennyiben testközelinek látszik az oszitályozós hely, ez serkentőleg hat mindenkire. Annyit ígérhetek: tavasz- szal harapós csapat lesz a KVSE! — Erre majd alkalomadtán visszatérünk, most csak annyit áruljon el: túl azon, amiket a szemekből, meg a beszélgetésekből kiolvasott, miben reménykedik? — Nagyon jó felkészülésben: Timáni felépülésében; Smolniczki és Zsiga csatasorba állásában; s abban, hogy a játékosok is pontosan tudják: egy esetleges 6. helyezéssel nem lehet pénzt keresni, az ilyesmi az égvilágon semmire sem jó. Ezért nőhet az akarat, jobban pöröghet a gépezet. A szakvezető szerint az ősszel egyenletes teljesítményt Májer, Sztahon. Or- lóczki, Ternován, Csipke és Asszony nyújtott. A házi góllövőlistát Csipke és Ternován vezetik, mindketten 9—9 esetben bizonyultak eredményesnek. Többet várt Baloghtól, De- szatniktól, Zsigától (kevésszer jutott szóhoz), Kalmártól és Szamositól. S hogy mi lesz tavasz- szal? Jósolgatáisna'k, jövendőmondásnak nincs értelme. Az új fejezet minden egyes sorát hozzáértő szurkolók „cenzúrázzák” majd. Az ítéletalkotás alighanem fellebbezhetetlennek bizonyul. Doros László Asztalitenisz Női öröm, férfi bánat Hétközi fordulót rendeztek az első osztályú asztalitenisz csapatbajnokságban. A hejő- csabaiak közül ezúttal a nők örülhettek, akik hazai környezetben valósággal „lemosták" a győrieket. Különösen a két fiatal, Simon és Fest szereplése dicséretes, akik fejlődése egyenletes és reményekre jogosító. A férfiak kiadós verést kaptak, mentségükre szolgáljon, hogy 16 (!) döntő játszmából 12- őt a kiskun félegyháziak nyertek. Jellemző a hazaiak erejére: Kaiser nem fér be a csapatba ... HEJÖCSABAI CEMENT RT. SC—MÁV DAC 20-5. Miskolc, népkerti csarnok. NB I. A-csoport, női. Gy.: Simon (5), Fest (5), Mii.kija- niec (4), Galambos (3), Gyu- rik (3). KISKUNFÉLEGYHÁZA— HEJÖCSABAI CEMENT RT. SC 19-6. Kiskunfélegyháza, NB I, A csoport, férfi. Gy.: Báthory (2). Laczkó (2). Molnár (1), Bari (1). * Mozgalmas lesz a hét vége Miskolcon a sportág berkeiben. Ma 9 órától a népkerti Vigadóban megyei II. és III. osztályú felnőtt versenyre kerül sor, vasárnap 9 órakor pedig a megyei öregfiúk bajnokság kezdődik. Ezt a viadalt három korcsoportban (40—50 év között, 50—60 között és 60 fölött) bonyolítják le, nevezni a helyszínen lehet 9 óráig. Sokan jelezték részvételüket, így igazán érdekesnek ígérkezik az old- boyok vetélkedése. Vasárnap ugyancsak 9 órakor kezdődik a Kilián- délen a 34-es Iskola tornatermében a Miskolc városi diákolimpia az általános iskola felső tagozatosai részére. sport A kosarasok új neve: DVTK-SeM Megállapodást kötött a Diósgyőri VTK, valamint a Sashalmi és Maittosi magyar —olasz kereskedelmi kft. Ennek értelmében a cég szponzorálja a klub első osztályú női kosárlabdacsapatát, amelynek új elnevezése: DVTK-SeM. Megalakult a testnevelők megyei szervezete Elnök: dr. Csötai József Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke előadását tartja Laczó József felvétele FELFOKOZOTT várakozás előzte meg a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete Borsod Megyei Szervezetének alakuló közgyűlését. A megyeháza dísztermében a szakma jeles helyi képviselői randevúztak. Dr. Szádeczki Zoltán, a művelődési és sportosztály vezetője nyitotta meg az eseményt, majd Gallov Rezső helyettes államtitkár, az Országos Testnevelési és Sport- hivatal elnöke tartott előadást. Bevezetőjében megemlítette, hogy a testkultúra területén sok minden nem, vagy nem úgy játszódik le, ahogyan kívánatos lenne. Rendszerváltást élünk, ráadásul válságban van a gazdaság és bármennyire sajnálatos, de tény; a sportélet szinte minden „szelete” pusztul. Jelenleg nincs olyan szféra, amelyik képes lenne felvállalni finanszírozását, a legsürgetőbb feladat tehát a pénzügyi alapok megteremtése. Az állam nem vonulhat ki a sportból, annak — divatos kifejezéssel élve — szponzorálásából. Mint szinte minden, a sportirányítás is keresi a helyét, a szerepét, de egyelőre nincs mögötte megfelelő háttér, hiányoznak a törvények, melyek megszületésére még hónapokig várni kell. Gallov Rezső végül tájékoztatást adott az OTSH felépítéséről, a szervezeti kérdésekről és a magyar sport előtt álló feladatokról. (Beszéde után nyilatkozott lapunk munkatársainak, az interjút rövidesen közöljük az Észak-Magyaror- szág hasábjain.) ARDAY LÁSZLÓ, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének alelnö- ke már konkrétan a témához tartozó „ügyekről” szólt. Vázolta az MTTOE jelentőségét, helyét és szerepét, továbbá céljait. Megtudtuk, hogy soraikba tömörítik a honi testnevelőket, ellátják érdekvédelmüket, segítik a nevelési, oktatási intézményekben a tudomány eredményeinek felhasználását és kiemelten kezelik az iskolai testnevedést, valamint az egészségmegőrzést. Dr. Ja- kabházy László, az OTSH alelnöke a verseny, a diák és a tömegsport kapcsolatát elemezte, utalt a súlyosnak tűnő anyagi nehézségekre. KÉSŐBB HOSSZAS, NEHÉZKES jelölési és választási procedúra következett. Többen kifogásolták, hogy az elnök és az elnökség tagjaira csak egy, illetve 14 helyre „véletlenül” pont 14 tanárt javasoltak. A jelen lévők elvitatkoztaik azon, hogy megfelelő-e a különböző iskolatípusok képviseleti aránya, kik szavazhatnak; kik lehetnek tagjai a szervezetnek. Üjabb nevek merülitek fel, de a kiszemeltek — egy kivételével — sorra visszaléptek. Az elnök személyére érkező ajánlást viszont Gyülvészi István, a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola testnevelője elfogadta^ így felkerült a listára dr. Csótai József mellé. Kínos percek következtek, sokan eltávoztak, már- már attól lehetett tartani, hogy az alakuló közgyűlés az érdektelenségbe fullad MINDÖSSZE KÉTTUCATNYI AN várták meg a felszálló „füstöt”. Az elnöki funkcióért folytatott „csata” 53:49 arányban dr. Csótai József, a Miskolci Egyetem testnevelés tanszékének vezetője javára dőlt el. A győztes nyomban kihangsúlyozta, hogy minden tőle telhetőt megtesz majd a szakma presztízse és a „terület” ügyes-bajos dolgainak előmozdítása érdekében. Egyébként 109 érvényes szavazat futott be, és elnökségi tagsági funkciót nyert: Berki László (97), dr. Csajka Imre (106), Daragó Lászlóné (100), Darai Imre (102), Dobai László (104), Fazekas Mik- lósné (103), Fazekas Miklós (99), Horváth József (100), Jávorkúti Judit (100), Ka- kasné Kiss Mária (94), Ku- binyi József (102), Kulcsár Sándor (97), Nagyné Váradi Katalin (97) és Szűcs Mihály (102). A testület az első, alakuló ülésén választja majd meg a tisztségviselőket, és dönt saját munkarendjéről. Fontos bejelentésként elhangzott, hogy a megyei szervezetnek, bárki tagja lehet, az egyetlen feltétel : a programnyilatkozat (az alapszabály) elismerése. K. T. Elismerés a helytállásért Szily-emlélnrerseny Csak három döntetlen A Budapest Sportcsarnok kiállítási termében rendezték meg azt az eseményt, amelyen jutalomban, elismerésben részesítették azokat a fiatal sportolókat, akik helytálltak a különböző világversenyeken. Az elismerésből kaptak a leninvárosi TEV SG képviselői is. Bíró Andrea kajakos kiérdemelte a Kiváló Ifjúsági Sportoló kitüntetést, edzője, Jancsár László pedig kiváló munkáért vehette át a plakettet. Miskolctapolcán megkezdődött a Szily József nemzetközi sakk-emlékverseny. Eredmények, 1. forduló, EIDE 8. kategória: Dutreeuw (belga)—West (ausztrál) 1-0, Ruban (szovjet)—Lendvai (osztrák) 0-1, Lukács (B. Távhő)—Fette (német) dön- itetilen, Halász T. (B. Távhő) —Lücke (német) 0-1, Er- mertkov (bolgár)—Zakics (jugoszláv) 1-0. A Vadász— Arhipov mérkőzést elhalasztották. FIDE 4. kategória: Jo- vanoviies (jugoszláv)—Siklósi (iDutép SC) döntetlen, Dobos (B. Távhő)—Dávid (német) döntetlen. Kér (új-zélandi)— Vanczák (iB. Távhő) 0-1, M.arjanovies (jugoszláv)— Fuller (ausztrál) 1-0, Gyuro- vics (jugoszláv)—Konjevics (jugoszláv) 1-0, Camfell (ausztrál)—Khasin (szovjet) 0-1.
